Jog, nyelv, pszichológia: A jog és nyelv kutatásának pszichológiai vetületei I.

Szerző: Torma Judit
A jog és a nyelv összekapcsolódásának vizsgálata a nemzetközi szakirodalomban már a múlt század hetvenes évei óta jelen van. Ezeket a vizsgálódásokat a kutatók a mai napig interdiszciplináris eszközökkel végzik, összevonva a jog, a jogtudomány, a jogi nyelv és fogalmak, a nyelvészet, a szociológia és a filozófia egyes eszközeit és elméleti területeit (Vinnai 2014: 60).

Szövegtípusok és műfajok a jogi fordításban

Szerző: Balogh Dorka
Ződi Zsolt a Magyar Jogi Nyelv 1. évfolyamának 2. számában megjelent jogi szövegtípusokról szóló tanulmányában amellett sorakoztat fel érveket, hogy a jogi szövegek típusainak és nyelvi jellemzőinek a megismerése fontos szerepet tölt(hetne) be a joghallgatók és a kezdő jogászok szakmai és szaknyelvi szocializációjában

Közérthetőség a jogi nyelvben: követelmény és/vagy kultúra?

Szerző: Üveges István
A jelen tanulmány alapjául szolgáló vizsgálat részterületét képezi egy olyan átfogóbb kutatásnak, amelynek célja a jogi szaknyelv számítógépes feldolgozhatóságának feltérképezése. A jogi kultúrát az elmúlt évtizedekben számos, a technológia fejlődéséből fakadó hatás formálta és formálja. Egyrészről gyakorlatilag a teljes joganyag és jogi munkavégzés a papírformáról…

Nyelvek és nyelvi kérdések a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt¹

Szerző: Kovács Péter
A nyelveknek eltérő és sajátos a szerepe minden nemzetközi szervezetben és intézményben, ahol szükségképpen több állam képviselője különböző nyelveken dolgozik együtt, még akkor is, ha a szervezet/intézmény ambicio­nálja, hogy határozatai és egyéb dokumentumai legalább egy közös (munka)nyelven is elérhetőek legyenek.

A formalizmus és változatai

Szerző: Szabó Miklós
A formalizmus, úgy tűnik, végigkíséri a jog mint társadalmi intézményrendszer fejlődéstörténetét. Minthogy ez a történet ezer éveken át ível, a formalizmus is számos alakváltozáson ment át. A következőkben azt kívánjuk közelebbről szemügyre venni, hogy a jog természetének lényegi összetevője-e, vagy csupán esetleges kísérőjelensége; hogy van-e valamilyen közös magja a jogi …

Rövidítések a jogi nyelvben

Szerző: Letsch Endre
A jogalkotástan, a nomotechnika, továbbá a jog és a jogi aktusok nyelvi kifejezése, a jogi szaknyelv monográfiájából (Letsch 2017) egy gyakran mellőzött kérdést választottunk ki. A rövidítéseket kutató (Ajduk 2006) is rámutat, hogy a szakkönyvekben e téma a legutolsók között szerepel, pedig egyetlen újságoldalon (Magyar Szó, 2010. február 13-i számában) másfél száz rövidítést számoltam össze.

A jogalkotásról az olasz jogi szaknyelv tükrében

Szerző: Novák Barnabás
A jogalkotás az állam egyik lényeges alaptevékenysége, amely során meghatározza azokat az elveket, irányokat, szabályokat, amelyeket a békés társadalmi együttélés érdekében be kell tartani, illetve amelyek mentén a politikai döntéshozó a vonatkozó – gazdaság-, szociális, egészségügyi stb. – politikáját meg tudja valósítani. A jogalkotás folyamata – legyen szó állami, állam feletti vagy alatti szintről – meglehetősen összetett eljárás, …

A jegyzőkönyvezés problémái a büntetőeljárásban*

Szerző: Liziczay Sándor
Napjainkban az emberi erőforrások szerepe újraértékelődik, ugyanis a munkavállalók képezik a szervezetek legfontosabb erőforrását, csak a motivált, innovatív, megfelelő tudással és készségekkel rendelkező dolgozók hatékony és eredményes munkája által valósíthatóak meg a szervezeti célok. (Szlávicz 2010: 1) Ezt fogalmazta meg az Országos Bírósági Hivatal elnöke a bírósági szervezet stratégiai céljai között. Az elsődleges stratégiai célkitűzés az, hogy a bíróságok az alkotmányos…

Kinek szól az ítélet?*

Szerző: Mázor Róbert
A büntető ítélkezésnek a konkrét ügyben elért és az ügy keretein túl kisugárzó eredménye a bíróság határozatában ölt testet. A hatás, amelyet a bíróságnak emberekre kell gyakorolnia, az ítélkezés hatékonysága, nagymértékben függ a bírósági határozat tartalmától és attól a formától, amelyben a bírói döntés megjelenik. „Tartalom és forma ebből a szempontból is megbonthatatlan egységet alkot” (Arányi 1974).