2019. évfolyam / 2019/1.

Kinek szól az ítélet?*

Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

Aliud legent pueri, aliunt viri, aliud senes . [1]

(Terentius)

Bevezetés

„A jog szavak révén befolyásolja az emberi viselkedést és idéz elő változást a világban” (Szabó 2000: 36).

A büntető ítélkezésnek a konkrét ügyben elért és az ügy keretein túl kisugárzó eredménye a bíróság határozatában ölt testet. A hatás, amelyet a bíróságnak emberekre kell gyakorolnia, az ítélkezés hatékonysága, nagymértékben függ a bírósági határozat tartalmától és attól a formától, amelyben a bírói döntés megjelenik. „Tartalom és forma ebből a szempontból is megbonthatatlan egységet alkot” (Arányi 1974).

„A határozat tehát olyan komplex egység, amely az alkotóelemeinek összehangolásával teljesedik ki, és ennek során […] jogos elvárás akár a konkrét jogvitában érdekelt személy, akár a jogkereső közönség részéről, hogy egy egyedi határozaton keresztül megismerhesse és megérthesse annak a bírói döntésnek a jogi indokolását, amely a határozat alapjául szolgál. Ehhez pedig elengedhetetlen a határozat áttekinthető szerkesztése és a döntés indokainak világos és meggyőző levezetése […]. A határozat szerkesztése és indokolása így átláthatósága és kiszámíthatósága révén az ítélkezés alkotmányosságának garanciális elemévé válik.”[2]

A Bírák Magna Chartája szerint a bírósági iratokat és a bírósági határozatokat érthető, egyszerű és világos nyelvezettel kell megfogalmazni.[3] A Vilniusi Nyilatkozat pedig rögzíti, hogy az ítéletek és más bírósági határozatok világos és érthető nyelvezettel történő megfogalmazása elengedhetetlen.[4]

Az ítélkezés hatékonyságának elősegítése során az egységesítés és közérthetőség ezért egymásból következő és egymást kiegészítő fogalmak.

A dolgozat célja – a büntető ügyszakra koncentrálva – az egységesítés eszközeinek számbavétele, azok jelentőségének meghatározása; továbbá az egységesítés eddig felismert pozitívumain túl további előnyök felkutatása, kiaknázása. A közérthetőséggel összefüggésben pedig feladata a célközönség összetételének, információszerzési és -feldolgozási szokásainak megállapítása, majd ezek figyelembevételével új határozatszerkesztési módszerek meghatározása.

Nyelvészeti szempontok

A stílus

A jogi nyelv nyelv. A jogi nyelv a nyelven belül is a szaknyelvek közé tartozik. A szakmára utaló „szaknyelv”, vagy a mesterségre utaló, régies „műnyelv”, valamint a más nyelvekben használatos „technikai nyelv” kifejezés mindegyike a mesterséget állítja e sajátosságok középpontjába. Azt az igényt, amelyet egy – bármely – szakma, mesterség, hivatás gyakorlása, a gyakorláshoz szükséges kommunikáció hatékonysága a nyelvvel szemben támaszt. Ez az igény a jogi nyelv esetében elsősorban a tömörséget (a rövidség biztosította gyorsaságot), és a pontosságot (a félreértés kockázatát minimalizáló egyértelműséget) jelenti (Szabó 2015: 6).

Szabó Miklós véleménye szerint a jogi nyelv kialakítása nem más, mint szándék a tökéletes nyelvre. Közismert a jogi nyelv törekvése, hogy a poliszémikus (többjelentésű) szavakat monoszémikus (egyjelentésű) kifejezésekkel váltsa fel. Továbbá ezt az egy jelentést is a lehető legegyértelműbben igyekszik meghatározni, éles kontúrokkal körülrajzolni (Szabó 2000: 23 és 13).

Azonban a jogi kommunikáció nincs bezárva a szakmai közösségbe. A jogi nyelvnek nemcsak a jogászok egymás közti, hanem a laikusokkal folytatott érintkezését is biztosítania kell. A jogi nyelvnek tehát a jogon belül és a jogon kívül is működőképesnek kell lennie (Szabó 2015: 6).

A jogi nyelv sajátosságainál abból kell kiindulni, hogy a joggal, mint társadalmi alrendszerrel kapcsolatosan él a vélelem: mindenki ismeri a jogszabályokat, és – néhány esetet kivéve – nem mentesít a felelősség alól a jogismeret hiánya. Ezért folyamatos a konfliktus a jog mint sajátos absztrakcióra épülő szakma nyelve és a laikusok szövegértése (ismerete) között (Tóth 2013: 46).

A jog tisztessége

Dobos Csilla a tisztességes (fair) jogi eljárás alapvető feltételének azt tekinti, hogy résztvevői ismerjék az eljárás létformáját és egyben legfőbb eszközét, vagyis azt a nyelvet, amelyen az eljárás során a kommunikáció folyik. Közismert tény, hogy egy nyelv ismerete rendkívül összetett tudást jelent, ami magában foglalja többek között az adott nyelv különböző regisztereinek, (stílus)-rétegeinek a részleges vagy átfogó ismeretét is (Dobos 2017: 1).

A büntető eljárásjog alapelvi szintű követelménye Vinnai Edina szerint az, hogy a bűnösség megállapítására és a szankciók kiszabására csak olyan eljárás eredményeként kerülhessen sor, amely védelmet biztosít az állami túlhatalommal szemben, a joghoz való hozzáférés pedig arra a tényre világít rá, hogy bár a jogszabályok kihirdetése révén a joganyag és a jogérvényesítés eszközrendszere elvileg és formailag bárkinek egyformán rendelkezésére áll, e lehetőséggel nem egyenlő esélyekkel élünk. Az egyenlőtlenséget a vagyon/jövedelem és a műveltség/iskolázottság független szociológiai változói magyarázzák a legkielégítőbben, de azt is látni kell, hogy az „anyanyelvi kompetencia” nem foglalja magában a „(jogi) szaknyelvi kompetenciát”. Fontos elvárás, hogy a jogi eljárás laikus résztvevői ne kerüljenek kiszolgáltatott, alárendelt helyzetbe pusztán azért, mert nem értik azt a (szak)nyelvet, amelyen a professzionális résztvevők hozzájuk beszélnek (Vinnai 2014: 8).

A 2011. évi népszámlálás adatai szerint a 15 éves és idősebb népességből azok aránya, akik legalább az általános iskola 8. évfolyamát elvégezték, 95,1%, akik legalább érettségivel rendelkeznek, 49%, és akik egyetemi, főiskolai oklevéllel rendelkeznek, 19%.[5] Kizárólag iskolai végzettséget tekintve is nagyon különböző, erősen rétegzett a társadalom jogi nyelvet nem beszélő csoportja.

A jogalkalmazás nyelvi modellje szerint a jogi eljárásokban a nyelvi kommunikáció hatékonysága, sikeressége a ténymegállapítások hatékonyságának is feltétele. Jogi szempontból sem lehet ugyanis korrekt („fair”) az eljárás, ha nyelvi, kommunikációs szempontból nem az. Ha tehát a laikusok és a jogi szakemberek közötti interakciókban problémák, hiányosságok, torzítások merülnek fel, akkor az jelentős mértékben kihat a ténymegállapítás folyamatára, és végső soron az eljárás végső eredményére, az ítéletre is (Vinnai 2014: 4).

A nyelven belüli fordítás

A jogi szövegek a laikusok számára való közvetítésének egyik eszköze a jogi szaknyelv köznyelvre történő átültetése, azaz a nyelven belüli fordítás lehet.

Míg a nyelvközi fordítás célja a nyelvek és kultúrák közötti szakadék áthidalása, a nyelven belüli jogi fordításnál Dobos Csilla szerint a felkészültség, a tudás, az ismeretek, a háttérismeretek, és a világlátás közötti szakadék áthidalása a cél, hogy lehetővé váljon a feldolgozási erőfeszítés optimalizálása, és ezáltal az üzenet sikeres továbbítása, adekvát befogadása. A feldolgozási erőfeszítés optimalizálása miatt a nyelven belüli fordításban nem követelmény a szöveg regiszterének, funkciójának, műfajának, stilisztikai jellemzőinek a megőrzése, hanem csupán lehetőség. Ebből az következik, hogy a nyelven belüli fordítás tipikus jellemzője a regiszterváltás, a műfajváltás, a szöveg funkciójának, stílusának, formai jellemzőinek a megváltoztatása (Dobos 2017: 11–12).

A bírósági határozatok esetében a nyelven belüli fordítás ezért szóba sem jöhet, hiszen ezáltal a határozatok lényege veszne el.

Az ítélet lényegének kiemelése

Büntetőügyekben az ítélethirdetéskor sokszor tapasztalható, hogy az érintetteket kizárólag az ítéletnek a büntetőjogi felelősség megállapításával, illetve a joghátrány kiszabásával kapcsolatos része érdekli. Ha a döntés ezen része számukra megfelelő, akkor az ítélet többi részének jelentősége igazán nincs.

Van-e lehetőség arra, hogy az írásba foglalt ítélet lényegét az ügyfeleknek kiemeljük, hiszen ítélethirdetéskor – a rendelkező rész kihirdetését követően – ez történik. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez először azt kell meghatározni, mi az ítélet lényege. Természetesen minden érintett részére más és más. Sőt az ítélet lényege nemcsak eljárási pozíciótól, hanem az ítélet kihirdetésétől eltelt időtől is függhet, változhat. Például a kiszabott joghátrányhoz képest a bűnügyi költség viselésének kérdése, vagy a ténybeli-jogi indokolásnak a rendkívüli jogorvoslat kapcsán. A bíróságnak ezért az írásba foglalt ítélet lényegét kiemelni, személyre szabni nem lehet. Az ítélet lényegét tehát minden érintett maga dönti el; de az ítélet szövegezésével, stílusával lehet-e irányítani az ítélet megismerését, azaz az ítélet lehet-e többrétegű?

Hordozhat-e az írásba foglalt ítélet különböző üzenetet a jogi és nem jogi végzettségű, vagy eltérő iskolázottsági fokú olvasóknak? Egy differenciált szövegezésű ítélet elvileg megoldhatná a jogi nyelv és a köznyelv különbözőségének problémáját, a jogi végzettséggel nem rendelkezőknek a jogi nyelv megértésének nehézségét. Első megközelítésben mindenki jól járna: a jogászok részére az ítélet egyik része a szakkérdéseket jogi nyelven tartalmazná, az ítélet többi része pedig a laikusoknak köznyelven íródna. Mindenki megismerhetné tehát az ítélet számára fontos elemeit.

Jól látszik, hogy ez a módszer sem más, mint az ítélet lényegének kiemelése, csak nem tartalmi, hanem nyelvi eszközök segítségével.

Természetesen szóba sem jöhet az ítélet szövegének többrétegű megfogalmazása, hiszen a bíróság ügydöntő határozatának mindenki számára ugyanazt a döntést, ugyanazt az üzenetet kell közvetíteni. Hogyan lehet akkor megoldani, ellenőrizni azt, hogy az ítélet üzenetét minden érintett megérti?

A jogi nyelv kontrollja

Szabó Miklós szerint a jog tisztessége kapcsán a további vizsgálódások célja annak megválaszolása, hogy a jog nyelvének ezen erőtérben formálódó sajátosságai miként befolyásolják a jog tisztességességét – hagyományos megnevezéssel a jog igazságosságát, specifikusan pedig a tisztességes jogi eljárást és az ahhoz való hozzáférés esélyét. Milyenek az esélyei a laikusoknak arra, hogy saját ügyük fölötti rendelkezést megőrizzék akkor is, ha a jogi nyelv fölötti ellenőrzési, uralási esélyeik korlátozás alá esnek is – azért, hogy a jog professzionalistái megőrizzék saját kontrolljukat a jog társadalmi intézményrendszere fölött. Nyilvánvaló, hogy a laikusok ezen igénye az „ellenőrzők ellenőrzésével” közelíthető a még és már elfogadható mértékig. Nem a jogi nyelv „lebutításával”, de olyan kontrollmechanizmusok működtetésével, amelyek akkor is védelmet biztosítanak a laikusoknak, ha laikusok (Szabó 2015: 15).

Mit jelenthet ez a kontrollmechanizmus? Nem mást, mint annak ellenőrzését, hogy a jogi szaknyelv birtokosa – a lehetőségére álló eszközök felhasználásával – mindent megtesz azért, hogy az üzenetet a laikus megértse, valamint annak ellenőrzését, hogy az üzenet célba is ért.

Az eltérő olvasási szokások – a digitális olvasás

Jelenlegi társadalmunkat öt generáció alkotja, amelyekkel kapcsolatosan Csepeli György már 2006-ban arra hívta fel a figyelmet, hogy „…akik most lépnek be serdülőként az életbe, vagy léptek be néhány éve, azok olyan történelmi közegben élnek, amely sokkal inkább különbözik minden korábbi kortól” (Csepeli 2006: 4). A generációk eltávolodásának oka pedig nem más, mint a digitális világ megjelenése és elterjedése.

A nemzedékek közötti eltávolodás még az olvasási szokások jellemzői terén is megfigyelhető. A nemzedékekre jellemző olvasási szokások megismerése, az eltérések felismerése, az olvasási képesség[6] felmérése azért kiemelten fontos, mert a bírósági határozatok – garanciális okokból – minden esetben írásbeliek. A tárgyaláson viszont kizárólag a rendelkező részt hirdetik ki, az indokolásnak csak a lényegét közlik. A teljes írásba foglalt ítélet megismeréséhez ezért az egész szöveg elolvasása szükséges. Olvasás – sőt értő olvasás – nélkül a bíróság üzenete a célközönséghez nem juthat el.

Az információs társadalomban viszont a legfontosabb hiánycikk a célcsoport figyelme (Tari 2011: 61). Az olvasási tendenciák ugyanis a technikai forradalom és a világháló térhódításának köszönhetően radikális változáson mentek keresztül. Az audiovizuális eszközök és a digitalizált könyvek megjelenése egyes források szerint a Gutenberg-galaxis végét, illetve az olvasás válságát jelentik (Plonický 2015: 1).

A mai diákok szövegolvasása viszont alapvetően új stratégiákra épül: szimultán, információválogató, ugrásszerű, egyedi elemekre koncentráló, a felhasználóra koncentráló, képi, továbbá sokkal gyorsabb, mint az előző generációé. Az olvasást körülvevő kulturális-gondolkodásbeli szellemi közeg lényegesen változott, és ez szintén erősen módosítja az olvasást, az olvasási stratégiákat, a szövegmegértést (Fenyő D. 2015: 61–62, 64).

Az újfajta, nem-lineáris szövegek természetesen újfajta olvasást kívánnak, egy könyv nemcsak az elejétől a végéig olvasható, hanem pontról pontra ugorva, információról információra haladva (Fűzfa 2002: 4).

Szűts Zoltán az elektronikusan rögzített összes szöveget a dokumentum gyűjtőfogalomba sorolja. A dokumentumoknak viszont csupán egy szűkebb csoportja hyper­text. A hypertext látszólag annyiban különbözik a dokumentumoktól, hogy (inter)aktív. A megközelítés száraz definíciója: a hypertext olyan interaktív dokumentum, mely linkeket biztosít az olvasónak a szövegek közti átjárhatóság céljából. Ezeken a linkeken tovább lehet haladni más szövegek felé (Szűts 2001).

Szűts Zoltán szerint a hypertextnek három fajtája van: berekesztett hypertext, félig zárt hypertext és szétmart szöveg. A berekesztett hypertext esetén az adott szöveg egységén belül linkszerű, igen erős utalások mutathatók ki. A félig zárt hypertextet elsődlegesen az különbözteti meg a berekesztett hypertexttől, hogy az utalásokon továbbhaladva eljuthatunk más szövegekbe is, azonban onnan vissza kell térnünk a főszöveghez, back funkció segítségével, míg a szétmart szöveg (hypertext) esetén a linkek jelenléte kötelező, és formája nem lehet nyomtatott szöveg, csak dokumentum, azon belül hypertext (Szűts 2001).

Fűzfa Balázs úgy véli, hogy az olvasás digitalizálása felé az első lépéseket az újságok tették meg, amikor keskeny hasábba kezdték tördelni az oldalakat. Ettől kezdve ugyanis az olvasó már nem betűket és szavakat fog fel lineárisan, hanem egyetlen pillantással átlátja a sorokat elejüktől a végükig, sőt, olykor már szövegtömböket lát, több rövid sort együtt. Ekkor lényegében képként fogja fel a szöveget (Fűzfa 2002: 3–4). A hasábos tördelés tehát általában elősegíti a szöveg megismerését, megértését. Bírósági határozatok esetében viszont fennáll a veszélye annak, hogy a hasábokba tördelés a határozatok feszes szerkezetét, az egymást követő részek láncolatát megbontja. Ez pedig a határozatok nyelven belüli fordításával egyező – regiszterváltás, műfajváltás, a szöveg funkciójának, stílusának, formai jellemzőinek a megváltoztatása – végeredményt jelentene. A jelenlegi eljárásjogi szabályok és utasítások pedig nem teszik lehetővé a határozatszerkesztés során eltérő tipográfiai eszközök alkalmazását.

Szerkezeti-tartalmi szempontok

Király Tibor szerint „a büntetőítéletek feladata mindig ugyanaz: […] az ítéletben mint a tárgyalást befejező aktusban fejeződik ki a leghatározottabban az igazságszolgáltatás jelentősége. Az ítélet állapítja meg a büntető jogviszony létezését vagy nem létezését” (Király 2003: 449).

A meghozott ítélet szerkezetét elsősorban az határozza meg, hogy abban az ítélet alapvető feladatainak megfelelően és a fontos államhatalmi aktus jelleget tükrözően, parancs formájában kinyilatkoztatott egyes érdemi döntések eredményei, valamint az azt alátámasztó érvelés egymással szerves összefüggésben maradva, az ítéletnek legfontosabb szerkezeti összetevőit alkotják. A meghozott ítéleteknek ez a szerkezete az eljárási gyakorlat során, célszerűségi szempontból alakult ki (Nagy 1974: 457).

Az elmúlt 120 év magyar büntető ítéletszerkesztési gyakorlatának[7] megismerése után a magyar büntetőítélet szerkezetével kapcsolatosan a következők állapíthatók meg. Az ítélet négy fő része (bevezetés, rendelkező rész, indokolás, záradék/keltezés/záró rész) a vizsgált időszak egésze során létezett. A fő részek állandósága mellett az alrészek változása figyelhető meg.

A bevezetés lényegesen leegyszerűsödött (már nem szerepel a bírák, köz- és magánvádló, védő, jegyzőkönyvvezető neve, hivatali állása; „a vád és a védelem meghallgatása után” kitétel). A rendelkező részben a személyi adatok köre átalakult (nem eleme a vallás), egy része pedig az indokolásba került (büntetett előéletre vonatkozó adatok, személyi-jövedelmi körülmények). A rendelkező részben megszűnt a tettbemutatás (leírás), a bűncselekmény megnevezésnek új módszerét vezették be. Az indokolásban a személyi-jövedelmi adatok köre átalakult (nem eleme az 1945 előtti foglalkozás, társadalmi helyzet). A tényállás kibővült (vád, személyi-jövedelmi körülmények, az előéletre vonatkozó adatok), és az időrendi sorrenddel szakítva új gondolati sorba rendeződött. A ténybeli indokolás szerkezete kiteljesedett (a további bizonyítási indítványok elutasításának indokolása), a 2017. évi XC. törvény 561. § (3) bekezdés d) pontjával pedig a ténybeli indokolás jelentősen egyszerűsödni fog.

A bevezető rész a személyi adatoktól való mentesítéssel, a rendelkező rész pedig a vádlott személyi adatainak szűkítésével letisztult. Az indokolásba átkerült elemek a tényállásba szervesen illeszkednek. A tényállás új logika szerinti szerkezetének eredménye a vádelv kidomborítása, a ténybeli indokolás jelentős egyszerűsödése várható. A változások eredményeként az ítélet szerkezete áttekinthetőbbé és részben logikusabbá vált.

Az ítélet szerkezeti-tartalmi elemeinek ugyanakkor bizonyos állandósága figyelhető meg, igaz, időszakonként változó sorrendben és feladatkörben. Például a tett-leírás eredetileg az ítélet rendelkező részében a bűncselekmény beazonosíthatóságát szolgálta, míg napjainkban a jogi indokolásban figyelhető meg egyfajta tettleírás, amelynek célja a jogi minősítés egyértelműsítése.

A szerkezeti-tartalmi elemek viszonylagos állandósága és a határozatok tipizálhatósága felveti azt a kérdést, lehet-e és ha igen, milyen ítéletszerkesztési segédletet előállítani. Határozatszerkesztési mintatárak a vizsgált időszak egésze során mindig voltak, léteztek. A közelmúltban a Kúria joggyakorlat-elemző munkacsoportja készített mintahatározatokat és ítéletszerkesztési segédletet.[8] Ezek a segédanyagok „hagyományos”, azaz papíralapú anyagok. A joggyakorlat-elemzések során foglalkoztak a határozatszerkesztés informatikai támogatásával is.

A határozatszerkesztés automatizálása

A munkacsoport szerint: „a határozatszerkesztés – legalábbis részben – automatizálható, hiszen a határozatok egésze nem tekinthető teljes mértékben szabad szövegnek, a határozatok szerkezete nagymértékben kötött, tipizálható. […] Ezért kidolgozható egy olyan segédprogram, amely egyrészt más rendszerekből vesz át rendelkezésre álló adatokat, és ezeket automatikusan beilleszti, másrészt felajánlja az adott ponton választható szövegvariánsokat is. […] A segédprogram valójában egy intelligens szövegszerkesztő, és külföldön a jogi szférában évtizedek óta használják sikerrel, amely az űrlapkitöltéshez hasonló módon, vagy a végső megjelenésnek megfelelő folyószöveges formátumban adhat lehetőséget a határozat elkészítésére. Mindkét esetben igaz, hogy a szoftver nem kötné meg a bíró kezét szakmai kérdésekben, kizárólag az ismétlődő elemek beszúrásában, a formai jegyek betartásában, a mechanikus munka és a többszöri adatbevitel elkerülésében segítene.”[9]

Az informatika tehát a „hagyományos” mintatárakhoz, segédanyagokhoz képest valóban képes a határozatszerkesztést bizonyos szinten és mértékben automatizálni.

Egyedi határozatok esetében az automatizálás fogalma ijesztően hangzik. Amennyiben viszont az kizárólag a határozatok szerkezeti-tartalmi elemeinek sorrendjére, és egyes szerkezeti-tartalmi elemek más adatbázisokból átvételének, más adatbázisba történő átadásának lehetőségére korlátozódik, nem jelenthet veszélyt a határozatok egyediségére.

Nemzetközi kitekintés

A következőkben a magyar ítéletszerkesztést az osztrák és a német büntetőítélet-szerkesztés elméletével és gyakorlatával hasonlítjuk össze a közismert okok miatt.[10]

A német büntetőítéletek szerkezete-tartalma egyebekben – a ténybeli indokolás kivételével – megfelel a hatályos magyar szabályoknak. A német ténybeli indokolás az 1998. évi XIX. törvény szerinti magyar ítéletek ténybeli indokolásához képest meglepően rövid.[11] Ennek oka a német StPO 297. § (1) bekezdése, amely szerint amennyiben a terheltet a bíróság bűnösnek találja, az ítélete indokolásában a bebizonyított tényeket kell feltüntetni, azokat, amelyek a bűncselekmény törvényi tényállásának megfelelnek. Amennyiben egy bizonyíték más tényekkel ütközik, ezeket a tényeket is meg kell jelölni. A részleteket illetően utalni lehet a büntetőügy iratában feltalálható képanyagra is.

Az osztrák StPO 270. § (5) bekezdése szerint a határozat indokolása tartalmazza azt, hogy mely tényekre vonatkozóan, milyen okból látta a bíróság bebizonyítottnak a vádat, az elfogadott bizonyítékok tömör ábrázolása mellett azt az abszolút bizonyosságot, amely a jogkérdésekben való döntéshez megfontolás útján vezetett.[12] Az 1998. évi XIX. törvény 258. § (3) bekezdés d) pontja viszont a bizonyítékok számbavételét és értékelését írja elő a magyar bíróságok számára.

A német-osztrák és magyar ítéletek ténybeli indokolásának ezen lényeges eltérése nem új keletű dolog. Auer György szerint: „indokolási kötelességének a bíróság csak akkor tesz eleget, ha kimutatja, hogy mily tényt, mily bizonyítékkal vett bizonyítottnak, amikor a tanúk nevei­re való utalásban rejlő puszta kijelentés nem elegendő (Bt. Dt. II. 334). A német StPO-val (260. §) ellentétben a törvény azt kívánja, hogy a bíróság lehetőleg az eredményre vezető belső okokat is megjelölje (Ind. 548.) és nem elégszik meg annak megállapításával, hogy a bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelésével az alapul vett tényállást bizonyítottnak fogadta el. A bizonyítottnak vett tények bizonyítékai részletes kifejtést igényelnek akkor, ha a bíróság indiciumokra, közvetett bizonyítékokra alapítja a ténymegállapítást, s így a felsőbíróságnak ellenőriznie kell a láncolatos következtetések megbízhatóságát és hiánytalanságát is” (Auer 1930: 138).[13]

A 2017. évi XC. törvény 561. § (3) bekezdés d) pontja az 1998. évi XIX. törvény szabályozásához képest jelentős változást eredményez, mivel azoknak a bizonyítékoknak a megjelölését írja elő, amelyekre a bíróság a döntését alapozta, valamint annak rövid indokolását teszi kötelezővé, hogy a bíróság a tényállás megállapításánál milyen bizonyítékokat és miért vagy miért nem fogadott el. Ezen szabályozás a jelenlegi német-osztrák gyakorlattal hasonlóságot mutat.

Talán éppen a ténybeli indokolás viszonylagos egyszerűsége az oka annak, hogy az osztrák gyakorlat az ítéletszerkesztéshez elektronikus mintákat használ. A minták különbözőek, de – az ítélet szerkezetéhez igazodva – űrlapkitöltéshez hasonló módon segítik a bíróságok munkáját.[14] Egyes űrlapok – szövegesen és jogszabályhely megjelölésével – utalnak az adott szerkezeti rész tartalmi jellemzőire is.[15] A minták használatát a német gyakorlat is ismeri (Arányi 1974: 1).

Következtetések, javaslatok

A 2017. évi XC. törvény hatálybalépésével a büntetőítéletek ténybeli indokolása egyszerűsödni fog. A ténybeli indokolás egyszerűsítésével, rövidítésével az ítéletek szerkezete, tartalma is egységesebbé válik. A ténybeli indokolás egyszerűsítése pedig megalapozhatja egy elektronikus határozat mintagyűjtemény megalkotásának a lehetőségét. Az elektronikus mintagyűjtemény űrlapszerűen tartalmazná az ítélet kötelező szerkezeti felosztását, az egyes szerkezeti részeknél pedig – szövegesen és jogszabályhely megjelölésével – csak utalna annak tartalmi jellemzőire. A kész határozat pedig folyószöveges formátumban jelenne meg.

A mintagyűjtemény segítségével szerkesztett határozatok nem veszítenék el az egyediségüket, mivel a kizárólag a határozat szerkezetét előíró minták nem kötnék meg a bírák kezét szakmai kérdésekben. Az ítéletek szerkesztését ezért egy elektronikus mintagyűjtemény nagyban segítené, és egyben az ítéletek szerkezeti-tartalmi egységesítését is előmozdítaná.

Az így kialakított elektronikus mintagyűjtemény megfelelne az Arányi György által egy emberöltővel korábban megfogalmazott elvárásoknak: „…kialakultak azonban bizonyos határozatszerkesztési módszerek, amelyeknek követése, a megengedhető mértékű tipizálása megkönnyíti a bíró munkáját, elősegíti a határozatszerkesztés színvonalának emelését, növeli a bírósági határozatok áttekinthetőségét, közérthetőségét” (Arányi 1974).

Az ítéletek egységes, de tagolt (sőt űrlapszerűen tagolt) szerkezete az ítéletek anonimizálását, egyes szerkezeti-tartalmi elemek más adatbázisokból átvételét, más adatbázisba történő átadását is jelentősen megkönnyítené. A jelenlegi gyakorlattól eltérően ugyanis nem utólag kellene az ítéletek szövegét átdolgozni, a kívánt adatokat kigyűjteni.

Tudomásul kell venni, hogy a bírósági határozatok célközönségének jelentős része mindig laikus marad, és az iskolázottsági különbségek sem tűnnek el. Fel kell ismerni továbbá, hogy maga a célközönség is megváltozott: a társadalom jelentős része másképp és mást olvas, mint korábban.

A bírósági határozatok megismerésének lehetőségét ezért a lehető legrövidebb időn belül a megváltozott célközönséghez kell alakítani. Ennek a módszere pedig nem lehet más, mint a papíralapú ítéletek digitalizálása, hypertextté alakítása. A hypertextté alakítás kétféle módon történhetne:

  • a rendelkező rész elemenként/fogalmanként linkelve utalna az indokolás megfelelő részére (berekesztett hypertex), vagy
  • a rendelkező rész elemenként/fogalmanként linkelve utalna az indokolás megfelelő részére és külső jogszabálygyűjteményekre[16], szakmai anyagokra (félig zárt hypertext).

Az ítélet hypertextté alakításával a határozat szövege nem csorbulna, az üzenet nem változna meg. Minden érintett maga dönthetné el, hogy a határozatot hogyan ismeri meg (melyek a számára lényeges elemek, mi a megismerés sorrendje stb.). A határozat megértését a linkek az ítélet indokolására vagy azon kívülre is mutatva megkönnyítenék.

A megértés folyamata nem a papír vagy elektronikus formátum függvénye – azaz vagy értünk egy szöveget, vagy nem. Ám a koncentrált figyelem létrejöttét már befolyásolhatja az adathordozó (Bátfai–Fehér 2016: 1). Az ítéletet tehát hagyományos módon hozná meg a bíróság. Az ügyfelek pedig – igényeiknek megfelelően – választhatnának, hogy papír alapon vagy digitalizált formában kérik az írásba foglalt ítélet kiadását. Az ítéletek hyper­textté alakítása az elektronikus mintagyűjtemény alkalmazása esetén ráadásul akár egyetlen gombnyomással is megvalósulhatna, így többletmunkát, költséget nem jelentene. Ez a módszer képes lenne a szakszerűség és közérthetőség ellentétét feloldani, az ítéletszerkesztés klasszikus értékeit megőrizni és azokat közérthetőbbé tenni.

Terentius mottóul választott gondolata (Mást olvasnak a gyermekek, mást a felnőttek és mást az idősek) ezért így hangozhatna: Másképp olvasnak a gyermekek, másképp a felnőttek és másképp az idősek.

Irodalomjegyzék

Arányi Gy. (1974): A büntetőbírósági határozatok szerkesztésének elvi kérdései és gyakorlati módszerei. Budapest.

Auer Gy. (1930): Főtárgyalás a törvényszék előtt. (A Bp. XVI-XVIII. Fejezet) Athenaeum.

Bátfai E. – Fehér P. (2016): E-olvasás vagy hagyományos? – Kutatás közben. Networkshop 2016. 03. 30.–04. 01.
https://conference.niif.hu/event/5/session/10/contribution/ 47/material/0/0.pdf (2017. 09. 03.)

Dobos Cs. (2015): Nyelven belüli fordítás és tisztességes jogi eljárás. In: Szabó Miklós (szerk.): A jog nyelvi dimenziója. Miskolc: Bíbor. 215–226.
https://drive.google.com/file/d/0B8TiLwrKDU6iNm50MEd6QUdyTnFheVdMbk9rX2pRWmhjUDd3/view (2017. 09. 15.)

Csepeli Gy. (2006): A jövőbe veszett generáció.
http://www.csepeli.hu/pub/2006/csepeli_mesterkurzus.pdf (2017. 09. 15.) 1–12.

Fenyő D. Gy. (2015): Hogyan olvasnak a fiatalok? Gyermeknevelés 3. évf. 1. szám 60–73. http://gyermekneveles.tok.elte.hu/5_szam/pub/fenyo.pdf (2017. 09. 03.)

Fűzfa B. (2002): A másik irodalom. Olvasáspedagógia IV. évfolyam 2. szám 2/4.
http://olvasas.opkm.hu/index.php?menuld=125&action=article&id=314 (2017. 08. 31.)

Király T. (2003): Büntetőeljárási jog. Budapest: Osiris Kiadó.

Nagy L. (1974): Ítélet a büntetőperben. A büntetőbírói tevékenység problémái. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest.

Plonický T. (2015): Olvasási tendenciák a technika világában. Létünk 2015. október 19. 1–5. http://www.letunk.rs/olvasasi-tendenciak-a-technika-vilagaban/ (2017. 08. 17.)

Sándor K. (2011): Olvasáskutatás. Médiainformatikai kiadványok, Eszterházy Károly Főiskola, Eger.
file:///C:/Users/Felhasznalo/Downloads/0005₀6_olvasaskutatas_pdf%20(4).pdf (2017. 08. 31.)

Sléder J. (2010): A büntetőeljárás megindítása. Doktori értekezés. Pécs. 1–249. http://ajk.pte.hu/files/file/doktori-iskola/sleder-judit/sleder-judit-vedes-ertekezes.pdf (2017. 09. 07.)

Szabó M. (2000): Szó szerint … A jog és a nyelv interferenciájáról. In: Szabó Miklós – Varga Csaba (szerk.): Jog és nyelv. Budapest. 1–45.

Szabó M. (2015): A jogi nyelv erőtere. In: Szabó Miklós (szerk.): A jog nyelvi dimenziója. Miskolc: Bíbor. 179–188.
https://drive.google.com/file/d/0B8TiLwrKDU6idS11T0FNeFh5cUhHOVhn V1VQ MmU2NThUVU93/view (2017. 09. 09.)

Szűts Z. (2001): A hypertext. Budapest, Gépeskönyv, ELTE BIÖP. [e-könyv, http://magyar-irodalom.elte.hu/vita/tszz.html] (2019. 04. 25.)

Tari A. (2011): Z generáció. Klinikai pszichológiai jelenségek és társadalom-lélektani szempontok az Információs Korban. Tercium Kiadó.

Törteli Telek M. (2015): A digitális szövegek értő olvasása. Létünk, 2015. október 19. 1–6. hivatkozik: Boda–Porkoláb 2012. http://www.letunk.rs/a-digitalis-szovegek-erto-olvasasa megtekintés: (2017. 08. 17.)

Tóth J. (2013): Jogalkotástan. Egyetemi jegyzet, Szeged, SZTE-ÁJTK.

Vinnai E. (2014): Az első „jog és nyelv” kutatás hazánkban. Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények, Miskolc, IX. évfolyam, 1. szám 60–67.
http://www.matarka.hu/koz/ISSN₁788-9979/vol₉_no₁_ 2014/ISSN₁788 -9979_vol₉_no₁ no_1_2014/ISSN_1788 -9979_vol₉_no_1_2014_060-067.pdf (2017. 09. 09.)

A „Határozatszerkesztés” vizsgálatának tárgykörében felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye.
http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_velemeny.pdf (2017. 08. 17.)

MÁZOR RÓBERT
bíró, Gyulai Törvényszék

[1]* A szerzőnek a 2017. évi Mailáth György Tudományos Pályázat 2017. keretében készült „A bírósági határozatok egységesítésének szempontjai és a határozatok közérthetősége, avagy kinek szól az ítélet” című dolgozatának rövidített változata. A tanulmány a Pályázaton különdíjban részesült.
„Mást olvasnak a gyerekek, mást a felnőttek és mást az öregek.”

[2] 2013.El.II.JGY.1.1-2:3-4.

[3] Bírák Magna Chartája. Strasbourg, 2010. Alapelvek 16. pont. https://wcd.coe.int/ViewDoc.jsp?p=&id=1707925&direct=true (2017. 08. 28.)

[4] ENCJ 2011. „Vilniusi Nyilatkozat” 7. pont. http://birosag.hu/sites/default/files/allomanyok/ nemzetkozi/ vilnius_declaration_hu.pdf (2017. 08. 28.)

[5] Központi Statisztikai Hivatal a 2001. évi népszámlálás adatai 1.4.1. tábla. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/nepsz2011/nepsz_orsz₂011.pdf (2017. 09. 10.)

[6] Az UNESCO értelmezése szerint az számít írástudónak, aki képes dekódolni a betűket, megérti a szöveg tartalmát, ismeri a szövegek típusait, s tudja, mikor melyik típust kell használni. […] Magyarországon meglehetősen sokan nem felelnek meg az ebben az értelemben vett írástudásnak. Szűkebb az a definíció, amely szerint funkcionális analfabéta az, aki a szűkebb és tágabb értelemben vett környezete által a számára támasztott olyan követelményeknek, melyekhez az olvasás, illetve írás képességére van szükség, minimálisan sem tud eleget tenni – de még ebben az értelemben is 20-25 százalékra tehető Magyarországon a funkcionális analfabéták száma (Sándor 2011:50).

[7] Az 1896. évi XXXIII. tv. (Bp.), 1951. évi III. tv., 1962. évi 8. tvr., 1973. évi I. tv., 1998. évi XIX. tv. és a 2017. évi XC. tv. (Be.).

[8] A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjának Összefoglaló véleménye a „Határozatszerkesztés” tárgykörben 2014. évben végzett elemzés megállapításairól 1., 2. és 6. számú mellékletei.

[9] 2013.El.II.JGY.1.1-2. A „Határozatszerkesztés” vizsgálatának tárgykörében felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye 6. o.

[10] Az első Bűnvádi Perrendtartás, az 1896. évi XXXIII. törvénycikk (I. Bp.) a francia vegyes rendszerre épült, de figyelembe vette a német és osztrák büntetőeljárásjog-tudomány kiemelkedő eredményeit is. (Sléder 2010: 10).

[11] Amtstgericht am Main 23Ls-950 Js 57786/12, Amtstgericht Rheine 11.Ls-73 Js 3770/14-221/14.

[12] Az StPO 297. § (1) bekezdését és a 270. § (5) bekezdését Katona Tibor Fővárosi Ítélőtáblai bíró, európai jogi szakjogász fordította.

[13] Például: StPOForm 07 (Protokollsvermerk und gekürzte Urteilsausfertigung -bei Schulspruch) Ert.612.307/34-II 3/96. ; StPOForm 09 (Protokollsvermerk und gekürzte Urteilsausfertigung -bei Schulspruch) Ert.BMJ-L6 12.309/0001-II 3/2009.; U:\Schreib6\11Hv1215hPuvSchFr.odt

[14] Például: StPOForm 07 (Protokollsvermerk und gekürzte Urteilsausfertigung -bei Schulspruch) Ert.612.307/28-II 3/90. minta Sachverthalt1 része.

[15] Például: 15 Js 926/15

[16] Szinte minden ország határozatában megtalálható az alkalmazott jogszabályok külön szerkezeti egységben való megjelölése, rendszerint a határozat indokolási részének elején, utalásszerű felsorolással. Ritkább a teljes szöveg idézése, és eseti az a megoldás (Németország), ahol azt a linket adják meg, amelyen keresztül elérhető az alkalmazott jogszabály teljes szövege (2013.El.II.JGY.1.1-2. :7.).