2019. évfolyam / 2019/1.

A jegyzőkönyvezés problémái a büntetőeljárásban*

Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

1. Bevezető

Napjainkban az emberi erőforrások szerepe újraértékelődik, ugyanis a munkavállalók képezik a szervezetek legfontosabb erőforrását, csak a motivált, innovatív, megfelelő tudással és készségekkel rendelkező dolgozók hatékony és eredményes munkája által valósíthatóak meg a szervezeti célok. (Szlávicz 2010: 1) Ezt fogalmazta meg az Országos Bírósági Hivatal elnöke a bírósági szervezet stratégiai céljai között. Az elsődleges stratégiai célkitűzés az, hogy a bíróságok az alkotmányos kötelezettségüket teljesítsék, a független bírók magas színvonalon és időszerűen ítélkezzenek. Ahhoz, hogy a bírók a fenti céloknak megfelelő ítélkezési tevékenységüket megvalósíthassák, elengedhetetlen a bírák mellett dolgozó igazságügyi alkalmazottak magas színvonalú munkája is.

A büntető ítélkezési tevékenység az ügyfelek felé elsődlegesen a bíróság által hozott határozatokban jelenik meg. A határozatokon keresztül közvetíti a bíróság a döntését az ügyfelek és a közvélemény felé. A bírósági határozatok – különösen az ügydöntő határozatok – alapját az eljárás során keletkezett iratok képezik. Ezek az iratok egyrészt a nyomozás során, másrészt pedig a bírósági eljárásban készülnek. A bírósági határozatokon kívül a bírósági eljárásban keletkezett legfontosabb irat a bírósági jegyzőkönyv, hiszen a bíróság eljárásáról – rendszerint azzal egyidejűleg – a jegyzőkönyvvezető jegyzőkönyvet készít.[1] Természetesen a bírósági eljárás során készült jegyzőkönyvekkel kapcsolatban is feltehető a kérdés, hogy „érthetőek-e és elérhetőek-e” a bírósági jegyzőkönyvek.

A bíróság oldaláról nézve a kérdést, a válasz egyértelmű: a jegyzőkönyvek érthetőek, hiszen a jegyzőkönyvek – különösen a tárgyalásról készült jegyzőkönyvek – képezik az ítélkezés alapját mind első, mind pedig másodfokon. Ezen túlmenően a jegyzőkönyvek elérhetőek is, hiszen mind a magasabb szintű bíróságok, mind pedig az ügyfelek megismerhetik őket. Bár meg kell jegyeznem, hogy a bíróság oldaláról is észszerű kételyek merülhetnek fel az érthetőséggel kapcsolatban abban az esetben, ha a jegyzőkönyvekben ilyen és ehhez hasonló mondatok szerepelnek:

„Tanú: mielőtt a külső munkatárs önálló munkára kapna megbízást a Kft egy …. ????? (nem értem) lefolytatása szükséges.”

„Eljáró bíró: A rendőrség hivatalból tett ???????”

„Ügyész: kiállította ezt azt az auditot és ugye a Nagy Gyula aláírásával (Nem értem amit az Orsi mond)”

„Vádlott: Gyanúim vannak ???? túlzottan sok értelme nem volt, egy 35 nm-es lakásnak a 2 nm-es konyhájában ?????, találkoztunk ?????. Az egyébként, hogy én végignézzem a ?????????? gyártásáról van szó.”[2]

A fenti elrettentő példáktól eltérően a bíróságok által végzett ügyfél-elégedettségi felmérések során arra a kérdésre, hogy „A bíróság által megküldött iratok és egyéb dokumentumok érthetőek voltak?”, az ügyfelek 52,85%-a maximális, 26,42%-a pedig jó értéket adott. Ebből következően az ügyfelek 79,27%-a vélekedik úgy, hogy a bíróság által megküldött iratok – ide értve a tárgyalási jegyzőkönyveket is – számukra érthetőek voltak. Csupán a megkérdezettek 1,59%-a nyilatkozott a teljes érthetetlenségről, és 1,82%-a adott elégséges értéket. Amennyiben a közepes értéket és a nem válaszolók körét is a kedvezőtlen eredményhez számítjuk, akkor is csupán az ügyfelek 21,23%-a volt elégedetlen a megküldött iratok érthetőségével.[3]

Feltehetően a fenti 21,23%-ba tartoznak azok az ügyfelek, akik a bíróság által megküldött jegyzőkönyvekről az alábbi véleményeket fogalmazták meg:

„Ha valakinek van épelméjű magyarázata, elképzelése arról, hogy a bírósági jegyzőkönyvek miért olyanok, mintha az, aki leírta, nem tudott volna eljutni az általános iskola 5. osztályáig, akkor azt kérem ossza meg velem. Most nyelvtanról beszélek. A jegyzőkönyvet a bírónak jóvá kell hagynia. Kontrollként még ott van egy bírósági jegyző. Itt nem elvárható, hogy különbséget tegyen alany, állítmány és tárgy között?”

„Tulajdonképpen nem cikket, nyilvánosságot akarok, csak hangfelvételt a bírósági tárgyaláson. Elutasították. Azt szeretném elérni, hogy a tárgyalás jegyzőkönyve legalább lényegét tekintve hasonlítson az elhangzottakra.”

„A saját nyilatkozataidat eleve érdemes úgy kezdeni, hogy szó szerint kéred a jegyzőkönyvi rögzítést. Én pl. csak azonnali kinyomtatást kértem, átvettem, így nem lehetett utólag változtatni. Mit mondjak: tömény baromságok maradtak benne, de legalább nem lehetett teljesen átértelmezhetővé tenni. Fogalmam sincs, hogy a jegyzőkönyvek miért olyanok, mintha az elmarasztalni kívánt fél egy értelmes magyar tőmondatot sem tudna kimondani.”[4]

„…az utolsó két tárgyalásról készült jegyzőkönyvet nem kaptam meg…, de miért ne tehetné meg, mikor előttem is volt pofája mást jegyzőkönyvezni, mint ami elhangzott. Illetve korábban is rajtakaptam, hogy nem az van a jegyzőkönyvben, mint ami elhangzott, ezért is telt be a pohár és jelentettem be elfogultságot.” 

„Hangfelvételt kellett volna készítened a bírónő megkérdezése nélkül.”[5]

„Ismerős a történet, én is későn jöttem rá, hogy nem hangfelvételt kell kérni, hanem a tárgyalás vége előtt a jegyzőkönyv visszaolvasását, és szükség esetén azonnali kijavítását, majd azonnali átvételét. Ez az egyetlen módja, hogy elkerülje az ember az utólagos manipulációt.”

„Én a korábbi tárgyaláson hangfelvétel készítését kértem, visszautasította, a szó szerinti jegyzőkönyvezést is. Így magam védelmében én feljegyeztem szó szerint a mondottakat. Ezt csatoltam is.”

„…a bíróságon van egy bírónő, aki minősíthetetlen hangon beszél a felekkel és ez természetesen nem szerepel a jegyzőkönyvben. Illetve további fontos dolgok nem szerepelnek a jegyzőkönyvben.”

„Az ügyvéd szerint okunk volt feltételezni, hogy a jegyzőkönyv nem tartalmazza majd pontosan a tárgyaláson elhangzottakat. A jegyzőkönyvben az általunk elmondottaknak nem volt nyoma. Beadtuk a hangfelvételt, amely egyértelműen bizonyította a bírónő állításainak ellenkezőjét, csakhogy a megyei bíróságon kiálltak a bírónő mellett.” (Bakóczy)

„Szeretném kérdezni, hogy mindenhol úgy működik a tárgyalás, hogy a tanú meghallgatásánál csak a válaszok kerülnek jegyzőkönyvbe? Olvasom a jegyzőkönyvet és értelmetlen így a tanú rész. Az ott van, hogy mit mondott, de hogy mi volt a kérdés, és mire mondta, az nincs. Mivel éppen a kérdések maradtak ki, így elég idétlen lett a szövegezése a jegyzőkönyvnek, úgymond zagyvaság, és ha valaki idegen elolvassa, akkor nem érti.”

„…de mindemellett nem az a szitu, hogy van egy szempontrendszer, ami a bíróságé, és annak egyik fő veleje, hogy az ügy elbírálására alkalmas, illetve azt elősegítő jegyzőkönyvek szülessenek, ami ráadásul maradandóan támasztja alá a majdani ítéletet, hiszen az jelentős részben a jegyzőkönyvben rögzített körülményeken alapul.”

„Kiemelném, hogy ezen a tárgyaláson nincs magnó, nincs semmiféle hangrögzítés. Az egész komolytalan egy picit. Történik a tanú meghallgatása és miután lezárult a téma, akkor a bíró diktál a jegyzőkönyvvezetőnek, hogy mit írjon. De a diktált szöveg kb. a tizede annak, ami elhangzik. Így lényeges dolgok maradnak ki. A jegyzőkönyvvezető pedig elírja a dátumokat, április helyett novembert értett szegény, ezért a jegyzőkönyvben november van, és így tovább. Mi a fenéért nem lehet rögzíteni a tárgyalás hanganyagát pontosan? A bíróság érdeke, hogy leszűkítse?”[6]

„Rejtélyes hibák Geréb Ágnes tárgyalásának jegyzőkönyvében: Geréb Ágnes büntetőperének novemberi tárgyalásán a vádlott perceken át sorolta érveit a vádirat legfontosabb pontja ellen, ám a jegyzőkönyvben mindebből egy szó sem szerepel. Korábbi tanúvallomását nem akarta fenntartani, a jegyzőkönyv szerint viszont igen. Az esetről hangfelvétel készült. A történtek megítélése szempontjából kulcsfontosságú mondatok leirata azonban teljesen kimaradt a jegyzőkönyvből.”[7]

A fenti példákon túlmenően nemcsak az ügyfelek, hanem a jogtudomány képviselői is kritikus szemmel értékelik a jegyzőkönyvek készítésének és felhasználásának gyakorlatát:

„Az igazságszolgáltatás működésének kutatásával foglalkozó Fleck Zoltán égető problémának tartja a jegyzőkönyv vezetését. Ami kimarad, azt utólag már nem, vagy csak nagyon nehezen lehet pótolni. Ha pedig az ügy fellebbviteli bíróság elé kerül, ott csak az elsőfokú tárgyalások jegyzőkönyveire tudnak hagyatkozni. A jogszociológus szerint a jegyzőkönyvvezetés a bíró egyik legerősebb eszköze. Ha a tárgyalások alatt kialakult egy elképzelése, hogy az ítéletben miként minősíti majd a cselekményt, előfordulhat, hogy tendenciózusan kihagyja azokat az elemeket, amelyek ellentmondanak a koncepciójának.”[8]

A megfogalmazott kritikai megjegyzésekből akár levonható lenne az a következtetés, hogy a bírósági jegyzőkönyvvezetéssel komoly problémák vannak, a tárgyalásról készült jegyzőkönyvek nem érthetőek és nem elérhetőek, illetve ha elérhetőek, akkor nem a valóságnak megfelelően rögzítik a tárgyaláson történt eseményeket.

A kritikai észrevételek miatt tartom fontosnak annak vizsgálatát, hogy büntető ügyszakban a jegyzőkönyvezéssel kapcsolatban milyen problémák merülnek fel, illetve azt, hogy ezen problémákra léteznek-e helyes megoldások. A dolgozatomban nem arra vállalkozom, hogy a jogszabályok ismertetésével összefoglaljam, hogy a tárgyalási jegyzőkönyveknek milyen formai és tartalmi követelményeknek kell megfelelniük, hanem arra teszek kísérletet, hogy bemutassam,

  • miért fontosak a tárgyalási jegyzőkönyvek,
  • milyennek kell lennie a jó jegyzőkönyvvezetőnek,
  • milyen szakmai kompetenciákkal kell a jegyzőkönyvvezetőnek rendelkeznie,
  • milyen jogai és kötelezettségei vannak a jegyzőkönyvvezetőknek.

Úgy vélem, hogy ezeken a témákon keresztül lehet rávilágítani azokra a problémákra, amelyek a büntetőeljárásban történő jegyzőkönyvezés során felmerülnek.

2. A bírósági jegyzőkönyvvezetés jelentősége

A bevezetőben hivatkozott példákból látható, hogy a bírósági tárgyalásokról, eljárási eseményekről készült jegyzőkönyvek meghatározó jelentőségűek a bíróság, az ügyfelek és az eljárás további menete szempontjából.

Nyitó tételmondatként azt lehet megfogalmazni, hogy az eljárási törvény jegyzőkönyvvezetéssel kapcsolatos rendelkezései nem minősíthetők csupán technikai jellegű szabályoknak, a jelentőségük ennél nagyobb. Az eljárási cselekmény befejezését követően a jegyzőkönyv az egyetlen olyan forrás, amely alapján rekonstruálhatók a tárgyaláson történt események, és az ott elhangzottak. A jegyzőkönyv rendeltetéséből adódóan egyaránt jelentőséggel bír az eljárásban részt vevő feleknek (ügyész, vádlott, védő) és a bíróság tagjai – elsősorban a tanács elnöke – számára is, tartalma pedig alapjaiban határozza meg az eljárás kimenetelét (Nagy 2016: 8–9).

Az iratba lefűzött tárgyalási jegyzőkönyvet fogja a bíróság a későbbiekben felhasználni a tényállás megállapításakor, a bizonyítékok értékelésekor. A bíróság a bizonyítékok értékelése és mérlegelése során kizárólag a tárgyalás során lefolytatott bizonyítás hivatalos jegyzőkönyvben rögzített eredményét veheti figyelembe. A bíróság határozatából fog az kiderülni, hogy a bíró a jegyzőkönyvben rögzítettekből mit tartott jelentősnek, az ügy szempontjából relevánsnak (Nagy 2016: 16). Kérdésként merül fel természetesen az, hogy mit lehet tenni abban az esetben, ha a szó szerintiség hiányából adódóan valami kimaradt a jegyzőkönyvből, és arról utólag lehet, hogy kiderül, fontos lett volna. Hiába vannak a bírónak esetleg emlékképei, hogy valamely elhangzott részlet kimaradt a jegyzőkönyvből, mivel az nem került rögzítésre, a határozatban nem lehet rá hivatkozni.

Ebből az okfejtésből levonható az a következtetés is, hogy a bírósági jegyzőkönyvvezető meghatározó szereplője az eljárásnak. A tanács elnökének, illetve az egyesbírónak számos feladata van a tárgyaláson, ezért ennek részeként nem lehet megkövetelni, hogy a tárgyalás egyes elemeit, az elhangzottakat részleteiben megjegyezze. Irreális elvárás lenne, hogy a bíró a saját memóriája alapján a tárgyalást követően több nappal fel tudja idézni az adott ügyben történteket. Az eljáró bíró alappal bízik abban, hogy a jegyzőkönyv alapján az események rekonstruálhatóak lesznek. Ilyen módon az eljáró bírónak csak azokat az információkat kell megjegyeznie, amelyek eljárásjogi vagy anyagi jogi szempontból relevánsak, továbbgondolást igényelnek (Nagy 2016: 9).

Nehezen vitatható megállapítás, hogy a tárgyaláson elhangzó mondatok mire a jegyzőkönyvben rögzítésre kerülnek, és az eljáró bíró a jegyzőkönyvet kijavításra megkapja, többszörös torzuláson esnek keresztül. Ilyen torzító hatásként merülhet fel az a körülmény, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvek többségében nem tartalmazzák a feltett kérdéseket, nem tartalmazzák a vallomást, nyilatkozatot tevők által félbehagyott mondatokat, illetve az sem biztos, hogy kiderül a jegyzőkönyvből, hogy mely részleteket tárt fel magától a vallomást tevő, illetve melyeket mondott el kérdésre. Szintén – és talán a legjelentősebb – torzító hatásként értékelhető a jegyzőkönyvvezetőnek az a tevékenysége, hogy saját intellektusának megfelelően értelmezi az elhangzottakat (pl.: szakkifejezések, csúnya szavak, trágár kifejezések), kiszűri és összefoglalja az általa relevánsnak tartott részleteket, majd azokat a tárgyalás tempójából adódó lehetőségekhez képest rögzíti. Mindezekből következően reális annak az esélye, hogy a büntetőügyben hozott érdemi döntés alapját nem a ténylegesen elhangzott információk, hanem azok újraértelmezett, torzított változata fogja képezni (Nagy 2016: 16–18).

Az előbb említetteken túlmenően problémaként merülhet fel a jegyzőkönyv hitelesítésének kérdése is. A hitelesítés azt jelenti, hogy a jegyzőkönyvet a tanács elnöke és a jegyzőkönyvvezető írja alá.[9] Az aláírásnak a hitelesítés szempontjából azért van jelentősége, mivel tárgyalási jegyzetnek kell tekinteni a jegyzőkönyvvezető által szövegszerkesztővel készített jegyzetet, valamint az ügyben készült olyan papíralapú jegyzőkönyvet is, amelyet a szabályszerű aláírás előtt nem az eljárásjogi törvényekben írtak szerint egészítettek ki vagy módosítottak.[10]

Alappal merül fel kérdésként, hogy a bíró az aláírásával felelősséget vállal-e a jegyzőkönyv tartalmáért, hiszen ahogy korábban utaltam rá, annak valóságtartalmát – néhány részletet kivéve – csak a bizonyosság egy alacsonyabb szintjén tudja utólag megítélni (Nagy 2016: 9). Az aláírás előtt az eljáró bíró az esetleges hiányosságokat ugyanis csak akkor tudja korrigálni, ha a részletekre pontosan, minden kétséget kizáró módon emlékszik. Ebben az esetben viszont a végleges jegyzőkönyv alapját a javított részletek tekintetében nem a tárgyalási jegyzet, hanem a bíró emlékezete fogja képezni (Nagy 2016: 12). De vissza tud-e emlékezni a bíró megfelelően, az esetleges jegyzetei alkalmassá teszik-e erre, vagy időnként a saját gondolatmenetének megfelelően kicsit átírja a jegyzőkönyvet? A probléma súlyosságát mutatja az az eset, amikor fegyelmi eljárás lefolytatására került sor amiatt, hogy a tárgyaláson diktált jegyzőkönyv és a javítást követően módosított jegyzőkönyv tartalma jelentős eltérést mutatott, a jegyzőkönyv hitelességével kapcsolatban vita alakult ki a bíró és a jegyzőkönyvvezető között, és a nézeteltérést követően a bíró „ne szórakozz a bíróval” feliratot tett ki a szekrényre.[11]

A megfelelő rögzítés problémájához kapcsolódik az, hogy a tárgyaláson a vádat képviselő ügyészek, illetve a védők a tárgyalás közben igyekeznek saját jegyzeteket készíteni, és ennek során minél részletesebbek lenni, lényegében saját jegyzőkönyvet írnak. Ezzel kívánják biztosítani az elhangzottak általuk pontosnak tekintett dokumentálását, nem bízva a bírósági jegyzőkönyvek megfelelő minőségében. A bevezetőben írt véleményekből is látszik, hogy a „rutinosabb” védők, illetve ügyfelek esetenként – titkos – felvételeket készítenek a tárgyaláson zajló eseményekről. Ez persze hibás és rossz gyakorlat, mivel akár a tárgyaláson jelen levő ügyésznek, akár a védőnek más feladatai vannak, mint „másodjegyzőkönyv” készítése (Nagy 2016: 14–15). Ráadásul a tárgyalási jegyzőkönyv kijavítása nélkül a tárgyaláson készült ilyen jegyzetekre alappal hivatkozni nem lehet.

A tárgyalásokról készült jegyzőkönyveknek nemcsak az ítélkező tevékenységben, hanem a bírósági igazgatási munka során is kiemelt jelentősége van. Számos esetben ugyanis elnöki panaszok megítélésének alapja a tárgyalásról készült jegyzőkönyv. Azokban az esetekben, amikor a relatív kizárási okot bejelentő valamelyik eljárási szereplő a bíró vagy a bírói tanács tárgyaláson tanúsított magatartását, megnyilvánulásait, a felekhez való hozzáállását kifogásolja, szintén csak a tárgyalási jegyzőkönyv áll rendelkezésre.

Látszólag ilyen esetek ritkán fordulnak elő, azonban a fegyelmi ügyekkel kapcsolatos adatok nem ezt igazolják. Többek között fegyelmi eljárás indult a tanács elnökével szemben amiatt, hogy a tárgyaláson tett megjegyzései, a vádképviseleti tevékenység ellátása során az őt ért becsületsértés vétsége miatt az ügyész magánindítvány előterjesztésével büntetőeljárást kezdeményezett a bíróval szemben. Szintén fegyelmi eljárásra került sor egy járásbírósági bíróval szemben amiatt, hogy a tárgyalóteremben, valamint az ügyészekkel egyéb módon történő kommunikáció során megengedhetetlen magatartásával, személyeskedő hangnemben történő megnyilvánulásaival az eljárásban részt vevőknek az igazságszolgáltatásba, a bírósági eljárásba vetett bizalmát csorbító módon, a bírói hivatás tekintélyét sértő és veszélyeztető nyilatkozatokat tett. A tárgyaláson tanúsított magatartása miatt indult fegyelmi eljárás egy törvényszéki bíróval szemben amiatt, hogy a tárgyaláson kívüli magatartásával és a tárgyaláson tett megjegyzéseivel az igazságszolgáltatás pártatlanságába vetett hitet ingatta meg, mivel a tárgyalást követően az ügyésszel és az ülnökkel folytatott beszélgetése során a védő személyéről kialakított negatív véleményének adott hangot.[12]

Az ilyen esetekben első körben a tárgyalási jegyzőkönyv alapján kell azt kell tisztázni, hogy mi történt a tárgyaláson. Az eljáró bíró esetleges nyilatkozatának beszerzésén kívül akár az igazgatási vezetőnek, akár a kizárási indítványt elbíráló másik tanácsnak az az egyetlen lehetősége, hogy az objektívnek tekintett tárgyalási jegyzőkönyvet megvizsgálja, és ez alapján hozza meg a döntését. A már korábban kifejtettek szerint azonban a jegyzőkönyv a legtöbb esetben nem tartalmazza a kérdéseket, a bíró által tett megjegyzéseket, metakommunikációs megnyilvánulásokat, a bíró által alkalmazott hangnemet. Ilyen esetben a döntés csak a kérelem elutasítása lehet arra tekintettel, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az indítványozó által felhozott érvek nem igazolhatóak, a döntéshez szükséges hivatkozási alap pedig az, hogy a tárgyalási jegyzőkönyv nem tartalmazza azokat a kifogásolt részeket, amelyeket egyébként általánosságban sem szoktak a bírósági eljárás során rögzíteni. A fegyelmi ügyek alapján is látszik azonban, hogy a bírósági szervezetnek is alapvető érdeke lenne, hogy az esetlegesen valóban nem pártatlanul eljáró bírák kiszűrhetőek legyenek. Ezért lenne fontos a tárgyalási eseményeknek objektív alapon történő utólagos rekonstruálása lehetőségének megteremtése (Nagy 2016: 21). Ez különösen akkor van így, ha az ügyfelek által készített titkos hang- és képfelvétel is becsatolásra kerül, és annak tartalma ellentétben áll a jegyzőkönyvben rögzítettekkel.

A tárgyalási jegyzőkönyv jelentőségével kapcsolatos fenti gondolatokból is látszik, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog érvényre juttatása körében az egyik legfontosabb infrastrukturális garanciális intézmény a bírósági tárgyalás jegyzőkönyve. A tárgyalási jegyzőkönyv hivatott többek között biztosítani az eljárás pártatlanságának, a részrehajlásmentes és lelkiismeretes igazságszolgáltatás ellenőrzését (Fogarasi 2008).

3. A jegyzőkönyvvezető személye és szerepe

Az előző pontban bemutattam, hogy a bírósági eljárásban – különösen a tárgyaláson – készített jegyzőkönyv miért kiemelt jelentőségű a büntetőeljárás során. A tárgyalási jegyzőkönyv jelentősége szükségszerűen eredményezi azt a megállapítást, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvet készítő személy is meghatározó szereplője a büntetőeljárásnak.

A bíróság eljárásáról – rendszerint azzal egyidejűleg – a jegyzőkönyvvezető jegyzőkönyvet készít.[13] Ha az eljárási törvény másképp nem rendelkezik, a tárgyalás jegyzőkönyvvezető nélkül nem tartható meg.[14] Az eljárási törvény szabályai értelmében a bírósági eljárás formái: a tárgyalás, a nyilvános ülés, az ülés és a tanácsülés, amelyekkel kapcsolatban – eltérő rendelkezés hiányában – a jegyzőkönyvvezető részvétele kötelező.[15] A tárgyaláson jegyzőkönyvvezető alkalmazásának mellőzése pedig abszolút hatályon kívül helyezési okot jelent.[16]

A fenti szabályozási rendszerből is következik, hogy a jegyzőkönyvvezető szerepe az eljárás menetében jelentős. Az eljárás ezen résztvevőjének a feladata, hogy a tárgyaláson történt eseményeket, elhangzott mondatokat, szavakat értelmezze, kiválassza ezekből az ügy szempontjából relevánsnak tekinthetőket (lényegében az általa relevánsnak ítélteket), és azokat kellő pontossággal összefoglalva rögzítse a tárgyalási jegyzetben, majd a jegyzőkönyvben (Nagy 2016: 11).

A bírósági eljárásban jegyzőkönyvvezetőként az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény rendelkezései értelmében csak igazságügyi alkalmazott vehet részt.[17] Ez azt jelenti, hogy jegyzőkönyvvezetői funkciót igazságügyi alkalmazottként bírósági írnok, tisztviselő, bírósági fogalmazó és bírósági titkár tölthet be. Jegyzőkönyvvezetőként bíró vagy ülnök nem járhat el, amennyiben nem igazságügyi alkalmazott a jegyzőkönyvvezető, abszolút hatályon kívül helyezési ok valósul meg.

A jegyzőkönyvvezetőként eljáró igazságügyi alkalmazottak szervezeti hierarchiában való elhelyezkedése és végzettsége is számos, a jegyzőkönyvek elkészítésével kapcsolatos problémát vet fel. A bírósági tisztviselők középfokú végzettségűek, és ideális esetben rendelkeznek azzal a képességgel, hogy hozzávetőlegesen gyorsan gépeljenek a számítógépen, de jogi végzettségük csak kivételes esetben vagy egyáltalán nincs. Ehhez képest a bírósági fogalmazók, illetve a bírósági titkárok rendelkeznek jogi végzettséggel, de nem sajátították el a gyors gépelési technikákat (Nagy 2016: 11). Ráadásul a kezdő bírósági fogalmazónak még szakmai tapasztalata sincs.

Mindez azt eredményezi, hogy a jegyzőkönyvvezetőként eljáró bírósági tisztviselők ugyan gépelni tudnak, de nem szükségszerűen rendelkeznek olyan szakmai ismeretekkel, amelyek alapján az ügy megítélése szempontjából releváns információkat ki tudnák szűrni, míg a bírósági fogalmazók, illetve a bírósági titkárok a megfelelő jogi ismereteik mellett nem tudnak olyan sebességgel gépelni, hogy a tárgyalás minden lényeges eseménye rögzítésre kerüljön.

A jó jegyzőkönyvvezető fogalmának vizsgálata során ki kell térni azokra a szabályokra is, amelyek arra vonatkoznak, hogy az adott büntetőügyben ki nem járhat el jegyzőkönyvvezetőként. A szabályok látszólag egyértelműek, hiszen a bíró kizárására vonatkozó szabályok irányadóak a jegyzőkönyvvezető kizárására is.[18] E körben a kizárás objektív és szubjektív okainak értelmezése nem jelent problémát, azonban az eljárási szintek, illetve eljárási szakaszok egymáshoz való viszonyából fakadó kizárási okok a jegyzőkönyvvezetők vonatkozásában értelmezési kérdéseket vetettek fel. Az eltérő értelmezés azt eredményezte, hogy egy ügyben a törvényszék a járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította amiatt, hogy a tárgyaláson eljárt jegyzőkönyvvezető az ügyben a nyomozási bíró által az előzetes letartóztatás tárgyában tartott ülésen korábban jegyzőkönyvvezetőként eljárt. A Be. 27. §-ára figyelemmel – mivel a bíró kizárására vonatkozó szabályok irányadóak a jegyzőkönyvvezető kizárására is – a Be. 21. § (3) bekezdés a) pontja alapján a jegyzőkönyvvezető is ki volt zárva az eljárás későbbi szakaszából. Ilyen módon az elsőfokú bíróság a tárgyalást feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértéssel tartotta meg, ugyanis a Be. 240. § (3) bekezdése szerint a tárgyalás jegyzőkönyvvezető nélkül nem tartható meg, és azt, ha kizárt jegyzőkönyvvezető volt jelen, úgy kell tekinteni, mintha a tárgyaláson nem vett volna részt jegyzőkönyvvezető.

Ezen határozattal szemben a legfőbb ügyész a törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt nyújtott be. A rendkívüli jogorvoslati eljárásban a Kúria úgy foglalt állást, hogy a bíró kizárására vonatkozó szabályok irányadóak a jegyzőkönyvvezetőre is. Azonban a Be. 21. § (3) bekezdés a)–e) pontjában meghatározott kizárási okok kizárólag a bírókra vonatkoznak; e rendelkezések alapján a bíró azért kizárt a további bírósági eljárásból, mert az ügy korábbi szakaszában vagy nyomozási bíróként járt el, vagy ügydöntő, illetve hatályon kívül helyező, perújítást megengedő, vagy rendkívüli jogorvoslattal megtámadott határozatot hozott, illetve ilyen határozat meghozatalában vett részt. A jegyzőkönyvvezető azonban nem járhatott el nyomozási bíróként, és nem hozhatott sem ügydöntő határozatot, sem más határozatot, illetve nem vehetett részt határozatok meghozatalában. Ebből következően a nyomozási bíróra vonatkozó kizárási ok a nyomozási bíró ülésén jegyzőkönyvvezetőként részt vevőre nem irányadó.[19] A felmerülő eltérő jogértelmezési kérdést a Kúria ilyen módon a jövőre nézve döntötte el, bár a konkrét esetben csak a törvénysértés megállapítására volt lehetősége, a hatályon kívül helyezés folytán szükséges megismételt eljárást az elsőfokú bíróságnak ismételten le kellett folytatnia.

4. A jegyzőkönyvvezető legfontosabb kompetenciái

A jó jegyzőkönyvvezető fogalmának meghatározásához elengedhetetlenül hozzátartozik annak vizsgálata, hogy a jegyzőkönyvvezetőnek milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie ahhoz, hogy a feladatát megfelelő módon el tudja látni.

A kompetenciák vizsgálata során abból a körülményből kell kiindulni, hogy a jegyzőkönyvvezetőnek alkalmasnak kell lennie arra, hogy az élőbeszédet írásos szöveggé alakítsa. Ezen legfontosabb kompetencia körében vizsgálni kell olyan fogalmakat, mint a szószerintiség, tömörítés és kivonatolás, hiszen a jegyzőkönyvvezető a munkája során ezenlehetőségeket alkalmazza.

A jegyzőkönyv készítése során a szószerintiség általában nem jelent betű szerintiséget, ugyanis az élőbeszéd sokkal kötetlenebb, mint az írás. Beszéd közben például nemigen tűnik fel a szóismétlés, a helytelen mondatszerkesztés, a logikai következetlenség, a pontatlanság. Ehhez képest az írás sokkal igényesebb munka, hiszen ami esetleg természetesnek hat beszéd közben, csodálkozást vagy megütközést válthat ki írásban (Dóka 2008: 3).

A szószerintiség követelményével kapcsolatban az eljárási törvény azt írja elő, hogy ha valamely kifejezés vagy kijelentés szó szerinti szövege jelentős, azt szó szerint kell jegyzőkönyvbe venni. E körben a bíróság indítványra vagy hivatalból elrendelheti valamely körülmény vagy nyilatkozat jegyzőkönyvbe vételét.[20]

A kivételes szószerintiség helyett a jegyzőkönyvvezetők leggyakrabban a kivonatolás módszerét alkalmazzák. Azt a tevékenységet, amikor a jegyzőkönyv számára csak a lényeges mozzanatokat rögzítjük, a lényegteleneket elhagyjuk, kivonatolásnak nevezzük. A gyakorlott jegyzőkönyvvezető már az elhangzás pillanatában kivonatol, csak a lényeget jegyzi le. A kezdő jegyzőkönyvvezető részletesebben jegyzetel, és utólag választja ki a lényeget. Ez a könnyebb megoldás, mert kivonatolni egyszerűbb a látott szövegből, mint hallás alapján (Dóka 2008: 4).

A kivonatoláshoz szervesen kapcsolódik a fésülés fogalma. Azt az átfogó fogalmazási munkát, amelynek során a szöveget addig simítjuk, finomítjuk, míg nyomdakész nem lesz, fésülésnek nevezzük. Ennek során a jegyzőkönyvvezetők a következő lehetőségekkel élhetnek: kihagyás, pótlás, változtatás. Ezen módszerek alkalmazására sor kerülhet már akár hallás alapján, a jegyzőkönyv rögzítése közben, akár később, a tárgyalási jegyzet finomítása során. A kihagyás alkalmával a jegyzőkönyvvezető kihagyja a felesleges szóismétléseket, a tárgyhoz nem tartozó szavakat, részleteket, az esetleges szónoki fogásokat, a hangulati aláfestést szolgáló megnyilvánulásokat (Dóka 2008: 3–4). A kihagyás terjedelmére és mennyiségére nincs igazán kötelező előírás. Elhagyható minden olyan ismétlés, amely felesleges, tehát nem tartalmaz új információt, és nem is erősíti meg az addig elhangzottakat. Elhagyhatók az eljárás szempontjából funkció nélküli udvariaskodó frázisok. Már az írásbeli rögzítés közben javíthatók az egyértelmű nyelvtani, nyelvhelyességi hibák, pontatlanságok (Veres 2012: 7). A pótlás során a beszélő szűkszavúsága miatt, a közérthetőség kedvéért a jegyzőkönyvvezető pótolja a fontos szavakat. A változtatás alkalmával pedig szintén a közérthetőség javítása érdekében a jegyzőkönyvvezető megváltoztatja a helytelen szórendet, kiküszöböli a stílushibákat, kiveszi az oda nem illő kifejezéseket (Dóka 2008: 3). A változtatás során áthidaló kifejezések használatára is van lehetőség, azonban a jegyzőkönyvvezetőnek ügyelnie kell arra, hogy mindig az oda legjobban illő kifejezést használja, amely nemcsak a beszélő stílusához, hanem az elmondottak tartalmához is igazodik (Veres 2012: 7).

Ezen módszerek alkalmazásával a fésülés eredményeként a szöveg olyan lesz, mintha írásban fogalmazták volna anélkül, hogy ez érintené a tartalmi hűséget, a beszélő egyéni stílusát. A fésült szöveg azt adja vissza, ami a tárgyaláson ténylegesen elhangzott, csak fogyasztható stílusban. Az elkészült jegyzőkönyv tehát a szóban elhangzottak jegyzőkönyvvezető által történő kivonatolását tartalmazza. A kivonat terjedelmét a szóban elhangzottak mennyiségéhez viszonyítjuk és százalékosan határozzuk meg. A szabad kivonatolás esetén nem a beszélő stílusa alapján kerül rögzítésre a vallomás, hanem a jegyzőkönyvvezető saját szavaival foglalja össze a lényeget, és csak azt tartalmazza a jegyzőkönyv. A szabad kivonat a szóbeli szöveg 25–50%-át tartalmazza. Az ilyen módon történő kivonatolás közben a jegyzőkönyvvezető elhagyja a lényegtelen mondanivalót, azt le sem írja, megkeresi a vallomást tevő legfontosabb közlését és a többi gondolatot e köré csoportosítja (Dóka 2008: 3–4).

tömörítés esetén a jegyzőkönyvvezető csak a lényegtelen mondanivalót hagyja el, egyébként megtartja a szöveg eredeti stílusát. A tömörítést ezért szöveghű kivonatnak is nevezzük, ilyenkor a jegyzőkönyv az eredeti szöveghez viszonyítva a szöveg 60–80%-át tartalmazza (Dóka 2008: 4). Az eljárási törvény megfogalmazása szerint szöveghű kivonatról akkor beszélünk, ha a jegyzőkönyv a vallomás, a szakvélemény, a szemle eredményét, továbbá a jelenlevők indítványát kimerítően tartalmazza.[21]

A fentiekből következően, álláspontom szerint az a jegyzőkönyvvezető rendelkezik megfelelő kompeten­ciával, aki a tárgyalást követően olyan szöveghű kivonatot tud készíteni, amely lehetőség szerint tartalmazza az eredeti szöveg legalább 60–80%-át. A tárgyalási jegyzőkönyv ugyanis csak akkor tudja betölteni a rendeltetését, ha megfelelő szakértelemmel és gondossággal készült. A jól elkészített jegyzőkönyv tényhű, közérthető, szabatos és áttekinthető (Dóka 2008: 2).

Tényhű az a tárgyalási jegyzőkönyv, amely a történteket, elhangzottakat pontosan, minden ferdítés nélkül, a valóságnak megfelelően és helyes sorrendben tartalmazza. Emellett közérthető – azaz világos és egyértelmű – a jegyzőkönyv, ha első olvasásra, magyarázat nélkül megértjük, ha nem tartalmaz homályos, zavaros, félreérthető részeket (Dóka 2008: 4). A szabatosság követelményének akkor tesz eleget a jegyzőkönyvvezető, ha a jegyzőkönyv megfelel mind pontosságban, mind tömörségben a nyelvi és a szakmai szempontoknak (Dóka 2008: 6). Áttekinthetővé az észszerű tagolás teszi a jegyzőkönyvet. A jegyzőkönyvet úgy kell összeállítani és végleges formába önteni, hogy első látásra megállapíthatók legyenek belőle a releváns szereplők, események, figyelmeztetések (Dóka 2008: 2).

Az tekinthető jó jegyzőkönyvvezetőnek, aki a fenti folyamat minden elemét ismeri, és rendelkezik a fenti kívánalmaknak megfelelő jegyzőkönyv elkészítéséhez szükséges tulajdonságokkal és készségekkel. Ennek megfelelően a legfontosabb jegyzőkönyvvezetői tulajdonságok a következők: általános műveltség, szakirányú tájékozottság, ítélőképesség, felelősségtudat és állóképesség. A tulajdonságok mellett a legfontosabb jegyzőkönyvvezetői készségek a lényeglátó készség, a fogalmazási és helyesírási készség, hiszen a jegyzőkönyvvezetőnek kifogástalanul kell ismernie a magyar nyelvet, a helyesírást, a nyelvhelyességi szabályokat, valamint a megfelelő számítógépes ismeret és szövegszerkesztő program használatával kapcsolatos ismeret (Dóka 2008: 5), illetve a kiváló gépeléstudás. Úgy gondolom, hogy a fenti tulajdonságok és készségek nem szorulnak részletesebb magyarázatra.

A jó jegyzőkönyvvezetőnek tisztában kell lennie azzal is, hogy a jegyzőkönyvvezetői munka milyen lényeges fázisokból áll. Első lépésként a jegyzőkönyvvezetőnek a tényleges munka megkezdése előtt fel kell készülnie a jegyzőkönyvvezetésre (Veres 2012: 3). Ahhoz, hogy a tárgyaláson a jegyzőkönyvvezetési feladatait megfelelően el tudja látni, tudnia kell, hogy kik lesznek jelen, milyen ügy miatt folyik az eljárás, valamint azzal is tisztában kell lennie, hogy a jegyzőkönyv készítéséhez szükséges infrastruktúra megfelelően működik-e.

A jegyzőkönyvvezetői munka következő, legnehezebb része a tárgyaláson az élőbeszédnek az elhangzással egy időben írásban történő rögzítése. Ehhez kapcsolódik az a feladat is, hogy a jegyzőkönyvvezetőnek a rögzítés közben figyelnie kell a tárgyalóteremben történt eseményeket is, szükség esetén az érzelmi kifejezéseket is rögzítenie kell, illetve nyomon kell követnie, hogy akár a szembesítések, akár az észrevételek során éppen ki az, aki megszólal.

A tárgyaláson rögzítettek alapján ezt követően a jegyzőkönyvvezetőnek meg kell fogalmaznia a már korábban bemutatott módszerek segítségével a jegyzőkönyv tartalmi részét. Ezzel egyidejűleg vagy esetleg ezt követően meg kell szerkesztenie a jegyzőkönyv végleges formáját.

A végleges formába öntött tárgyalási jegyzőkönyvet – amely az aláírások hiányában még mindig csak tárgyalási jegyzet – ezt követően be kell mutatni az eljáró bírónak.

A leírt teljes folyamatot a jegyzőkönyvvezetőnek legkésőbb az eljárási cselekmény időpontjától számított nyolc napon belül kell elvégeznie[22] olyan módon, hogy az eljáró bírónak is legyen lehetősége ezen határidő alatt a jegyzőkönyv átnézésére, kijavítására és aláírására. Ilyen folyamat eredményeként keletkezhet olyan tárgyalási jegyzőkönyv, amely tényhű, közérthető, szabatos, áttekinthető és hiteles.

5. A jegyzőkönyvvezető jogai és kötelezettségei

A jegyzőkönyvvezető kompetenciáinak meghatározása és a jegyzőkönyvvezetés folyamatának bemutatása után ki kell térni arra is, hogy a jegyzőkönyvvezetőt a feladatának teljesítése során milyen jogok illetik meg, illetve milyen kötelezettségek terhelik. A kérdés vizsgálata azért szükséges, mivel ezzel kapcsolatban is számos probléma merülhet fel.

5.1. A jegyzőkönyvvezető jogai

A jegyzőkönyvvezetéssel kapcsolatban az igazságügyi alkalmazott meglehetősen kevés, jogszabályban rögzített joggal rendelkezik.

Az egyik ilyen jogosultság a jegyzőkönyv kijavítására, aláírására vonatkozó utasítás megtagadásának joga. Az igazságügyi alkalmazott ugyanis az utasítás végrehajtását köteles megtagadni, ha annak teljesítésével bűncselekményt vagy szabálysértést valósítana meg.[23] Az utasítás megtagadásának lehetőségével úgy élhet az igazságügyi alkalmazott, hogy ha a vezető bármely utasításával nem ért egyet, jogosult az ezzel kapcsolatos véleményét írásban az utasítást adó tudomására hozni[24], amely miatt az igazságügyi alkalmazottat nem érheti hátrány.[25]

Természetesen az utasítás megtagadásnak joga az igazságügyi alkalmazottat nem a munkavégzéssel összefüggésben illeti meg, hiszen fegyelmi eljárás alapját képezheti az az eset, ha az igazságügyi alkalmazott munkaköri leírásában rögzített feladatként szerepel a járásbíróság egyik büntetőtanácsa mellett minden keddi tárgyalási napon a jegyzőkönyvvezetői feladatok elvégzése, és e célból a tárgyaláson való jelenlét, és ehhez képest az igazságügyi alkalmazott az egyik tárgyaláson való jelenlétet, a jegyzőkönyvvezetői feladatok ellátását többszöri elnöki felszólítás ellenére megtagadta.[26]

A fenti esetből is levonható a következtetés, hogy a jegyzőkönyv kijavítására, illetve aláírására vonatkozó utasítást csak akkor lehet megtagadni, ha az utasítás olyan körülmény rögzítésére vonatkozik, amely a tárgyaláson nem hangzott el. A már korábban hivatkozott fegyelmi ügy is arra világított rá, hogy előfordulhat olyan eset, amikor a bíró által kijavított jegyzőkönyv tartalma jelentősen eltér a jegyzőkönyvvezető által készített tárgyalási jegyzet tartalmától.

E körben más hivatásrendekkel kapcsolatban utalok arra, hogy hivatali visszaélés bűntettéért vonható felelősségre az a rendőr, aki szolgálatának ellátása során arra próbálja meg rávenni – eredménytelenül – a beosztottját, aki a lopás sértettjének tanúkénti kihallgatását foganatosította, hogy a Net-Zsaru rendszerben rögzített kihallgatási jegyzőkönyv hitelesítését oldja fel, a jegyzőkönyv tartalmát, valamint készítésének időpontját – a valós adatok megváltoztatásával – akként módosítsa, hogy a sértett a kihallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy hozzájárul a közvetítői eljárás lefolytatásához.[27] Amennyiben a fenti jogesetbe a rendőr helyett a bírót és a jegyzőkönyvvezetőt, valamint a Net-Zsarurendszer helyett a BIIR-be feltöltött jegyzőkönyvet helyettesítjük be, érthetővé válik, hogy miért fontos joga a jegyzőkönyvvezetőnek a jegyzőkönyv kijavítására, illetve aláírására vonatkozó utasítás megtagadásának joga. Az az igazságügyi alkalmazott ugyanis, aki a hivatalos személy által hivatali eljárásban készített valótlan tartalmú jegyzőkönyvet – annak valótlanságáról tudva – aláírja, megvalósítja a közokirat-hamisítás bűntettét.[28]

Sajnálatos módon nemcsak fegyelmi eljárás keretében fordult elő ehhez hasonló eset. Az egyik eseti döntés értelmében ugyanis a hivatalos személy által elkövetett többrendbeli közokirat-hamisítás bűntettét – részben mint tettes, részben mint felbujtó – megvalósítja az a hivatásos bíró, aki a bírósági fogalmazót a bíróság előtt folyamatban levő polgári peres ügyekben rábírja arra, hogy távollétében és helyette a bírósági tárgyalásokat vezesse le, és a bírósági határozatokat hirdesse ki, majd a valótlan tartalmú tárgyalási jegyzőkönyveket és a meghozott határozatokat – mint a tanács elnöke – aláírja.[29]

Az ilyen típusú esetekben tehát az igazságügyi alkalmazott jogszerűen tagadhatja meg a jegyzőkönyv kijavítására, illetve aláírására vonatkozó utasítást.

A jegyzőkönyvvezetőket a munkavégzésükkel összefüggésben megilleti a munkaközi szünethez való jog. A képernyő előtti munkavégzés minimális egészségügyi és biztonsági követelményeiről szóló 50/1999. (XI. 3.) EüM rendelet 4. § (1) bekezdése értelmében ugyanis a munkáltató a munkafolyamatokat úgy szervezi meg, hogy a folyamatos képernyő előtti munkavégzést óránként legalább tízperces – a (2) bekezdésben foglalt esetkör kivételével össze nem vonható – szünetek szakítsák meg, továbbá a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje a napi hat órát ne haladja meg. A rendelet 4. § (2) bekezdése alapján, ha az adott technológia miatt nem lehetséges a fenti megszakítás, akkor úgy kell megszervezni a munkát, hogy rendszeres időszakonként szünetek szakítsák meg a munkavégzést, de a megszakítás ekkor sem lehet kevesebb, mint tíz perc, illetve a képernyő előtti tényleges munkavégzés összes ideje nem haladhatja meg a napi munkaidő 75%-át, azaz 6 órát.

Úgy gondolom – saját tapasztalataimat is figyelembe véve –, hogy a bírósági tárgyaláson jegyzőkönyvet vezető igazságügyi alkalmazottak nem minden esetben tudnak élni a fenti jogosultságukkal, különösen abban az esetben, amikor egy olyan tárgyaláson kerül sor jegyzőkönyvezésre, amely több vádlottat, több tanút érint, és egész nap tart.

A jegyzőkönyvvezetőket megillető fenti jog csak akkor tud érvényesülni megfelelően, ha az eljáró bírák tudatosan figyelnek arra, hogy meghatározott időközönként szünetet tartsanak. Ennek hiányában az igazságügyi alkalmazottak jogai sérülhetnek, illetve romolhatnak a jegyzőkönyvvezetési képességeik.

5.2. A jegyzőkönyvvezető kötelezettségei

A jegyzőkönyvvezetők kötelezettségeit alapvetően két csoportba lehet osztani: az egyik csoportot a konkrét jegyzőkönyvek elkészítésével kapcsolatos ügyviteli kötelezettségek alkotják, míg a másik csoportba a jegyzőkönyvvezetői tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségek tartoznak.

5.2.1. A jegyzőkönyv elkészítésével kapcsolatos ügyviteli kötelezettségek

A jegyzőkönyv elkészítésével kapcsolatos kötelezettségek körével kapcsolatos általános szabályokat a Be. tartalmazza, míg az ügyvitel körébe tartozó szabályokat a Beisz., illetve a törvényszék iratkezelési szabályzata fogalmazza meg. Ezek alapján határozható meg, hogy a jegyzőkönyvvezetőt milyen ügyviteli kötelezettségek terhelik a jegyzőkönyv elkészítésével kapcsolatban.

Abban az esetben, ha az igazságügyi alkalmazottnak egy konkrét ügyben jegyzőkönyvet kell készítenie, az első kötelezettsége a jegyzőkönyv sorszámának bevezetése a BIIR-be. A tárgyalási határnapon, a tárgyalás megkezdését megelőzően a bíró vagy az arra jogosult igazságügyi alkalmazott a jegyzőkönyv sorszámát köteles a lajstromba bevezetni.[30]

A jegyzőkönyvvezető legfontosabb kötelezettsége a jegyzőkönyv elkészítése, leírása, lehetőség szerint nyolc napon belül.[31]

A jegyzőkönyv elkészítése után a jegyzőkönyvvezető köteles a jegyzőkönyvet átolvasni, ugyanis a jegyzőkönyvvezető nem adhatja ki a jegyzőkönyvet anélkül, hogy azt még egyszer át ne olvasná. A költséghatékonyság szem előtt tartásával ehhez kapcsolódó szabály, hogy a jegyzőkönyveket a kinyomtatást megelőzően a számítógépben kell kijavítani.[32]

Az elkészült és kijavított jegyzőkönyvet a jegyzőkönyvvezető köteles aláírni.[33] A jogok körében részletesen kifejtettem azt, hogy milyen esetekben tagadhatja meg a jegyzőkönyvvezető a jegyzőkönyv aláírását.

A hiteles jegyzőkönyv ilyen módon történő elkészülése után a jegyzőkönyvvezető további feladata az elkészült jegyzőkönyv feltöltése a lajstromprogramba a szükséges mellékletekkel együtt. A jegyzőkönyvek közül az érdemi és nem érdemi tárgyalásról készült jegyzőkönyvet kell feltölteni[34], a jegyzőkönyvek feltöltéséért az adott tanács elnöke és a tanács mellé beosztott igazságügyi alkalmazott a felelős.[35] A tárgyaláson csatolt, valamint benyújtott iratokat a tanács elnöke a tárgyalási jegyzőkönyvhöz mellékeli[36], és az igazságügyi alkalmazottnak gondoskodnia kell a feltöltésükről.[37]

A jegyzőkönyvvezető kötelessége a tárgyalási jegyzet megőrzése is, mivel az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készült tárgyalási jegyzetet az iratokhoz kell csatolni.[38] Egyéb esetben a jegyzőkönyvvezető köteles a tárgyalási jegyzeteit (betelt jegyzetfüzeteit) az iratkezelést végző irodának megőrzésre átadni.[39] E körben tárgyalási jegyzetnek kell tekinteni a jegyzőkönyvvezető által szövegszerkesztővel készített jegyzetet, valamint tárgyalási jegyzet az a jegyzőkönyv is, amelyben a kiegészítés vagy a javítás nem felel meg a Be. szabályainak (áthúzás, beírás, aláírás).[40] Ki kell azonban azt is emelni, hogy a bíró által a tárgyaláson készített feljegyzést nem lehet az ügyirathoz csatolni.[41]

Felmerülhet a kérdés, hogy a tárgyalási jegyzet megőrzése miért ilyen fontos abban az esetben, ha egyébként a bíró, illetve a jegyzőkönyvvezető által aláírt hiteles tárgyalási jegyzőkönyv rendelkezésre áll. A tárgyalási jegyzet jelentőségét az adja, hogy utólag az események rekonstruálása során felhasználható. Nem kell ugyanis kirekeszteni a bizonyítékok köréből – a kioktatási kötelezettség megsértésére hivatkozással – annak a tanúnak a vallomását, akinek a tárgyaláson a kioktatása ténylegesen megtörtént, de annak jegyzőkönyvezése leírói hiba miatt elmaradt, és a tanú figyelmeztetését és a tanúnak a válaszát szó szerint tartalmazza a tárgyalás után a tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt, számmal jelölt munkafüzet (tárgyalási jegyzet).[42]

A jegyzőkönyvvezetői feladatokat ellátó igazságügyi alkalmazott feladata a jegyzőkönyv kiadása is. A papíralapú jegyzőkönyvet csak pdf formátumban és csak aláírás után lehet elküldeni.[43] Ha az eljárásban részt vevő személy a jegyzőkönyv e-mailben való megküldését kéri, a megküldést a tanács elnökének kifejezett írásbeli engedélye (utasítása) alapján a bíró mellé beosztott igazságügyi alkalmazott végzi. A megküldést az arra rendszeresített dokumentumküldő alkalmazáson keresztül kell végrehajtani. A jegyzőkönyv végén minden esetben fel kell tüntetni, hogy a jegyzőkönyvnek e-mailben történő megküldése nem tekinthető hivatalos másolatnak, ahhoz joghatály nem fűződik. Az elküldés csak pdf formátumban történhet meg, és a jegyzőkönyv sikeres megküldését tanúsító igazoló oldalt ki kell nyomtatni és az utasítás mögé le kell fűzni (római számmal ellátva). A megküldés tényét jelezni kell a másolatok jegyzékén is.[44] A megküldött jegyzőkönyvek sorsa innentől kezdve nem követhető nyomon, hiszen arról sem az eljárási törvényben, sem egyéb jogszabályban nincs szó, hogy az eljárások résztvevői a megkapott jegyzőkönyveket kitehetik-e például a világhálóra, és ezzel sérülnek-e az eljárásjogi, adatvédelmi és titokvédelmi rendelkezések.[45]

5.2.2. A jegyzőkönyvvezetői tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségek

A jegyzőkönyvvezetőként eljáró igazságügyi alkalmazottnak az előző pontban részletezett konkrét ügyviteli szabályokon túlmenően vannak olyan kötelezettségei is, amelyek ugyan az adott ügyhöz kapcsolódnak, de általánosságban terhelik a jegyzőkönyvvezetőt.

A jegyzőkönyvvezetőként eljáró igazságügyi alkalmazott köteles a vele szemben felmerült és a tudomására jutott kizárási okot a bíróság elnökének haladéktalanul bejelenteni.[46] A kizárási ok be nem jelentése integritássértő magatartásnak tekinthető, ugyanis az integritást sértik azon egyéb tevékenységek, amelyek a bíró vagy az igazságügyi alkalmazott függetlenségét, pártatlanságát veszélyeztetik.[47]

A tárgyaláson a jegyzőkönyv rögzítése mellett felmerülhet feladatként a tanács elnökének utasítására a vallomások, jegyzőkönyvek felolvasása, ismertetése. A tanács elnöke ugyanis a vádlott korábbi vallomását[48], a tanú korábbi vallomását[49], illetve a szakértői véleményt[50] felolvastathatja a jegyzőkönyvvezetővel. Ezen feladatnak a jegyzőkönyvvezető köteles eleget tenni.

A tárgyaláson részt vevő jegyzőkönyvvezető köteles a tárgyaláson a bíróság tekintélyéhez, az eljárási cselekményhez méltó ruházatban megjelenni.[51] Az egyértelmű szabályok megfogalmazása érdekében a talár viseléséről, valamint az ülnökök, a jegyzőkönyvvezetők és az eljárási cselekményt végző bírósági titkárok öltözködési szabályzatáról szóló 9/2012. (V. 8.) OBH utasítás egyértelmű leírásokat tartalmaz a jegyzőkönyvvezetők ruházatára vonatkozóan. Az alapelvek között szerepel előírásként, hogy a talár a bírói méltóság kifejezője, amely növeli a bíróságok tekintélyét, és ezt kell megjelenítenie az eljárási cselekményeken részt vevő jegyzőkönyvvezető ruházatának is.

A jegyzőkönyvvezető talárt nem viselhet. A női jegyzőkönyvvezető a tárgyaláson világos színű blúzt és lehetőség szerint sötét színű felsőruházatot, míg a férfi jegyzőkönyvvezető világos színű inget, továbbá nyakkendőt és sötét színű zakót, lehetőség szerint öltönyt köteles viselni.[52]

Az öltözködési szabályok előírása számos esetben a közvéleményben, illetve a bírósági dolgozókban is negatív visszhangot váltott ki. A tárgyaláson részt vevő jegyzőkönyvvezetők ruházatára vonatkozó szabályokat azonban az a körülmény indokolja, hogy a különböző tudósításokban több alkalommal látható jegyzőkönyvvezető nem a bíróság tekintélyének megfelelő ruházatban van.

Természetesen a negatív példák mellett számos – és szerencsére nagyobb számú – pozitív példát is lehet találni, ahol a jegyzőkönyvvezetőnek – és a bíróság többi tagjának – a ruházata is megfelel a jogszabályokban megfogalmazott elvárásoknak. A negatív példák viszont arra világítanak rá, hogy az öltözködéssel kapcsolatos szabályok fontosságát is tudatosítani kell a dolgozókban, különös tekintettel azokra a tárgyalásokra, ahol a nyilvánosság keretében a sajtó is jelen van.

6. Zárógondolatok

A büntetőügyekben a tárgyalási jegyzőkönyvek az eljárás későbbi menetében, az ügydöntő határozat meghozatalában, illetve a jogorvoslati eljárásban meghatározó jelentőségűek. A bírósági eljárási cselekményről készült jegyzőkönyv ugyanis olyan közokirat, amely az ellenkező bizonyításig hitelt érdemlően igazolja, hogy a cselekményt alakilag szabályszerűen végezték el, és az ennek során történteket a valóságnak megfelelően tartalmazza. Ez biztosítja, hogy az ügyfelek jogai érvényesüljenek, és az eljárás törvényességét ellenőrizni lehessen.[53]

Erre figyelemmel megállapítható az, hogy a jegyzőkönyv elkészítésében közreműködő igazságügyi alkalmazott szerepe sokkal fontosabb, mint azt többen – ideértve a bírákat és az igazságügyi alkalmazottakat is – gondolnák. Amennyiben a jegyzőkönyvvezetőként közreműködő személy nem rendelkezik a megfelelő ismeretekkel, képességekkel és kompetenciákkal, akkor az általa készített tárgyalási jegyzőkönyv sem fog megfelelni a jegyzőkönyvekkel szemben támasztott követelményeknek.

Arra a kérdésre, hogy milyen az ideális jegyzőkönyvvezető, azt a választ lehetne adni, hogy a jó jegyzőkönyvvezető a megfelelő szakmai, helyesírási, szövegszerkesztői ismeretekkel és gépeléstudással rendelkező igazságügyi alkalmazott, aki rendelkezik azokkal a kompetenciákkal, amely révén képes a tárgyaláson az élőbeszédet írásos szöveggé alakítani, és az ilyen módon készített tárgyalási jegyzetből határidőn belül tényhű, közérthető, szabatos és áttekinthető tárgyalási jegyzőkönyvet képes készíteni, amely legalább az eredeti szöveg 60–80%-át tartalmazza. Az ilyen jegyzőkönyvvezető által készített jegyzőkönyv felel meg az érthetőség követelményének.

A dolgozatban kísérletet tettem arra, hogy bemutassam azokat a problémákat, amelyek a jegyzőkönyvezés során, azzal kapcsolatban a büntetőeljárásban felmerülnek, illetve felmerülhetnek. Ezeket az alábbi táblázatban foglalom össze:

A jegyzőkönyv tartalmával kapcsolatos problémák
1. A tárgyaláson az élőbeszédet az elhangzással egyidejűleg kell rögzíteni.
2. A jegyzőkönyvben nem a ténylegesen elhangzottak, hanem a jegyzőkönyvvezető által újraértelmezett, torzító hatások eredményeként született szöveg kerül rögzítésre.
3. A tárgyalási jegyzőkönyv nem rögzíti a bíró tárgyaláson tanúsított magatartását, megnyilvánulásait, metakommunikációját, hangnemét.
4. Az eljáró bíró a jegyzőkönyv kijavításakor utólag nememlékezhet a vallomások részleteire, illetve a tárgyaláson történt eseményekre.
5. A szószerintiség hiánya miatt utólag nem pótolhatók a jegyzőkönyvben az esetleg mégis relevánskörülmények, amelyek kimaradtak.
6. A jegyzőkönyv a legjobb esetben is csak az eredetiszöveg 80%-át tartalmazza.
7. Sérül a tisztességes eljáráshoz való jog abban az esetben, ha a jegyzőkönyv tartalma nem pontos.
8. Az eljáró bíró által kijavított részek, illetve a tárgyalási jegyzet tartalma között ellentét van.
9. Nem ellenőrizhető megfelelő módon, hogy a jegyzőkönyvvezető jogszerűen tagadja-e meg a jegyzőkönyv kijavítását, illetve aláírását.
A jegyzőkönyvekkel kapcsolatos egyéb problémák
1. Rövid határidő áll rendelkezésre a jegyzőkönyvelkészítésére.
2. Az ügyfelek a tárgyaláson az eljárás menetéről titkoshang- és képfelvételt készítenek.
3. A tárgyalási jegyzet nem kerül minden esetben megőrzésre.
4. A kiadott jegyzőkönyvek ügyfél által történő felhasználhatósága nem szabályozott megfelelően.
5. A nem megfelelő formátumban kiadott jegyzőkönyv kívülálló által történő „átírása” nem akadályozható meg.
A jegyzőkönyvvezető személyével kapcsolatos problémák
1. A bírósági tisztviselők nem rendelkeznek megfelelő szakmai ismeretekkel a jegyzőkönyv elkészítéséhez szükséges releváns információk kiszűréséhez.
2. A bírósági fogalmazók, bírósági titkárok nemrendelkeznek megfelelő gépírástudással.
3. Eltérő jogértelmezései lehetőségek a jegyzőkönyvvezető kizárására vonatkozó szabályokkal kapcsolatban.
4. A tárgyaláson kötelező a jegyzőkönyvvezető részvétele, ennek elmulasztása abszolút hatályon kívül helyezési ok.
5. A bírák nem biztosítják a jegyzőkönyvvezetőknek a munkaközi szünethez való jogot.
6. A jegyzőkönyvvezető a tárgyaláson nem megfelelő ruházatban vesz részt.

Amennyiben visszagondolunk a dolgozat elején rögzített, az ügyfelek által a jegyzőkönyvekkel kapcsolatban megfogalmazott kritikai megjegyzésekre, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy az ott megfogalmazott problémák lényegében megegyeznek a táblázatban foglaltakkal.

A fenti problémák komolyságát mutatja, hogy az Országos Bírósági Hivatal Igazgatásszervezési Főosztálya felhívta a bírák és igazgatási vezetők figyelmét arra, hogy egyes visszajelzésekből[54] megállapítható, hogy a jegyzőkönyvvezetés hiányosságai, valamint a jegyzőkönyvek kiadásának körülményei többször képezik ügyféli panaszok tárgyát, néhány esetben alappal. A felhívás szerint az igazgatási vezetőknek erre tekintettel a bírósági jegyzőkönyvek tartalmi megfelelőségének biztosítása érdekében a szükséges igazgatási intézkedéseket meg kell tenni, valamint biztosítani kell azt, hogy a jegyzőkönyvek akár papíralapú, akár elektronikus kiadása az ügyfelek részére olyan módon történjen, hogy az méltatlan támadásokra ne adhasson alapot.[55]

A hivatkozott átirat is rávilágít arra, hogy szükséges annak vizsgálata, hogy a jegyzőkönyvezéssel kapcsolatos problémákra létezik-e megoldás. Az átiratban megfogalmazott egyetlen javaslat szerint az egyik problémával kapcsolatos lehetséges megoldás lehet a pdf formátum alkalmazása, vagy más olyan módszer, mellyel összefüggésben a jegyzőkönyv hitelessége nem kérdőjelezhető meg.[56]

Annak érdekében, hogy a dolgozatban felvázolt többi probléma is megoldásra kerüljön, álláspontom szerint kétirányú feladat végrehajtására van szükség.

Egyrészt megfelelő képzések szervezésével kell azt biztosítani, hogy a jegyzőkönyvvezetői feladatokat ellátó igazságügyi alkalmazottak rendelkezzenek a szükséges ismeretekkel, illetve a megszerzett ismereteket és a kompetenciákat megfelelő módon szinten tartsák, illetve fejlesszék. A megfelelő képzésre egyrészt a bírósági ügyviteli vizsgára történő felkészítés keretében kerülhetne sor, nagyobb hangsúlyt fektetve a jegyzőkönyvvezetéssel kapcsolatos szabályok ismertetésére. A képzés másik területe pedig a jegyzőkönyvvezetői kompetenciák fejlesztésére irányuló képzés lehetne, ahol a „gyakorlott” jegyzőkönyvvezetők is felfrissíthetnék, illetve bővíthetnék a jegyzőkönyvvezetéssel kapcsolatos ismereteiket, valamint gyakorlati foglalkozásokon fejleszthetnék a készségeiket.

A meghatározott időszakonként kötelező képzésen való részvétel zárása természetesen egy elméleti és gyakorlati ismeretekből álló vizsga lenne. A vizsga eredménytelen elvégzése akár a szolgálati viszony megszüntetéséhez is vezethetne. Úgy vélem, hogy az igazságügyi alkalmazottak új teljesítményértékelési rendszere lehetővé teszi az ilyen jellegű megoldások alkalmazását is.

A képzési rendszer ilyen jellegű átalakítása azt eredményezné, hogy a bírósági szervezetben a „jó jegyzőkönyvvezető” fogalmának megfelelő igazságügyi alkalmazottak vennének részt a bírósági tárgyalásokon és készítenék el a megfelelő tárgyalási jegyzőkönyveket.

A felmerülő problémákra a másik megoldási lehetőség az, hogy minden új technikai eszköz igénybevételével kell azt elérni, hogy a jegyzőkönyvvezetői munka könnyebbé váljon, és a tárgyalásról készült jegyzőkönyv csaknem 100%-os teljességgel tartalmazza a tárgyaláson történt eseményeket. Úgy vélem, hogy e körben a legkézenfekvőbb megoldás a tárgyalóteremben történő események kép- és hangfelvétel útján történő rögzítésének kötelező bevezetése lehetne. A tárgyalóteremben a bíróság által készített kép- és hangfelvétel alapján az eljárás során, illetve azt követően bármikor rekonstruálható lenne minden eseményrészlet, elhangzott kijelentés. Ilyen módon az ügydöntő határozatok alapját a ténylegesen megtett vallomások képeznék, objektívebb alapon lehetne döntést hozni az eljáró bírák pártatlanságával összefüggésben felmerülő kételyekkel kapcsolatban, megalapozottabban lehetne megítélni a felek tárgyalóteremben tanúsított magatartását. Ezek révén nagyobb mértékben növekedhetne a bírósági döntések társadalmi elfogadottsága. A tárgyalótermi kép- és hangrögzítéssel szemben alappal vetődik fel kritikaként, hogy mind az elsőfokú, mind a fellebbviteli eljárás során a bírák kevésbé hatékonyan tudnak dolgozni kép- és hanganyagok alapján, mint írásbeli jegyzőkönyvek segítségével. Nyilvánvaló ugyanis, hogy kevesebb időt vesz igénybe a tárgyalási jegyzőkönyvek átlapozása, a releváns részek elolvasása, mint egy rögzített hanganyag meghallgatása, amihez ráadásul megfelelő technikai feltételek is szükségesek. Amennyiben azonban a tárgyaláson készült kép- és hangfelvétel leírásra, jegyzőkönyvi formában rögzítésre kerül, ezen kritikai észrevétel is kivédhető (Nagy 2016: 25–26).

Álláspontom szerint a tárgyalóteremben rögzített kép- és hangfelvétel alapján készített jegyzőkönyvvel szemben tartalmi kifogások nem merülhetnek fel, illetve ha fel is merülnek, a felvétel megtekintése alapján azokra megnyugtató válasz adható. Mindezekre figyelemmel a tárgyalótermi kép- és hangrögzítés kötelező bevezetése a jegyzőkönyvezéssel kapcsolatos legtöbb problémára megoldást jelentene.

A jegyzőkönyvezéssel kapcsolatos problémák megoldási lehetőségeit tartalmazza összesítve az alábbi táblázat:

A jegyzőkönyv tartalmával kapcsolatos problémák Megoldási lehetőségek
1. A tárgyaláson az élőbeszédet az elhangzással egyidejűleg kell rögzíteni. tárgyalótermi kép- és hangrögzítés, jegyzőkönyvvezetők
gyakorlati képzése
2. A jegyzőkönyvben nem a ténylegesen elhangzottak, hanem a jegyzőkönyvvezető által újraértelmezett, torzító hatások eredményeként született szöveg kerül rögzítésre. tárgyalótermi kép- és hangrögzítés, jegyzőkönyvvezetők
szakmai képzése
3. A tárgyalási jegyzőkönyv nem rögzíti a bíró tárgyaláson tanúsított magatartását, megnyilvánulásait, metakommunikációját, hangnemét. tárgyalótermi kép- és hangrögzítés
4. Az eljáró bíró a jegyzőkönyv kijavításakor utólag nem emlékezhet a vallomások részleteire, illetve a tárgyaláson történt eseményekre. tárgyalótermi kép- és hangrögzítés
5. A szószerintiség hiánya miatt utólag nem pótolhatók a jegyzőkönyvben az esetleg mégis releváns körülmények, amelyek kimaradtak. tárgyalótermi kép- és hangrögzítés
6. A jegyzőkönyv a legjobb esetben is csak az eredeti szöveg 80%-áttartalmazza. tárgyalótermi kép- és hangrögzítés
7. Sérül a tisztességes eljáráshoz való jog abban az esetben, ha a jegyzőkönyv tartalma nem pontos. tárgyalótermi kép- és hangrögzítés
8. Az eljáró bíró által kijavított részek, illetve a tárgyalási
jegyzettartalma között ellentét van.
tárgyalótermi kép- és hangrögzítés
9. Nem ellenőrizhető megfelelő módon, hogy a jegyzőkönyvvezető
jogszerűen tagadja-e meg a jegyzőkönyv kijavítását, illetve aláírását.
tárgyalótermi kép- és hangrögzítés
A jegyzőkönyvekkel kapcsolatos egyéb problémák Megoldási lehetőségek
1. Rövid határidő áll rendelkezésre a jegyzőkönyv elkészítésére. tárgyalótermi kép- és hangrögzítés, a jegyzőkönyvvezetők
létszámának növelése
2. Az ügyfelek a tárgyaláson az eljárás menetéről titkos hang- és képfelvételt készítenek. a tárgyalótermi kép- és hangrögzítés szükségtelenné teszi
az ügyfelek ezen tevékenységét
3. A tárgyalási jegyzet nem kerül minden esetben megőrzésre. tárgyalótermi kép- és hangrögzítés és a felvétel megőrzése
4. A kiadott jegyzőkönyvek ügyfél által történő felhasználhatósága
nemszabályozott megfelelően.
jogszabály-módosítás (Be., Info. tv. szabályai­nak módosítása)
5. A nem megfelelő formátumban kiadott jegyzőkönyv kívülálló
általtörténő „átírása” nem akadályozható meg.
a Beisz. szabályainak megfelelő betartása, a jegyzőkönyvvezetők képzése
A jegyzőkönyvvezető személyével kapcsolatos problémák Megoldási lehetőségek
1. A bírósági tisztviselők nem rendelkeznek megfelelő szakmai ismeretekkel a jegyzőkönyv elkészítéséhez szükséges releváns információk kiszűréséhez. a jegyzőkönyvvezetők képzése
2. A bírósági fogalmazók, bírósági titkárok nem rendelkeznek megfelelő gépírástudással. a bírósági fogalmazók, titkárok képzése(szakmai képzés
és gépírástudási gyakorlatiképzés)
3. Eltérő jogértelmezései lehetőségek a jegyzőkönyvvezető kizárására vonatkozó
szabályokkal kapcsolatban.
elvi határozat követése, szükség esetén jogegységi határozat kezdeményezése
4. A tárgyaláson kötelező a jegyzőkönyvvezető részvétele, ennek elmulasztása abszolút hatályon kívül helyezési ok. a tárgyalótermi kép- és hangrögzítés kiváltja
a jegyzőkönyvvezető kötelező jelenlétét
5. A bírák nem biztosítják a jegyzőkönyvvezetőknek a munkaközi
szünethez való jogot.
bírák munkavédelmi oktatása, a tárgyalótermi
kép- és hangrögzítés kiváltja a jegyzőkönyvvezetők
kötelező jelenlétét
6. A jegyzőkönyvvezető a tárgyaláson nem megfelelő ruházatban vesz részt. a jegyzőkönyvvezetők képzése

A táblázatba foglalt összesítésből az állapítható meg, hogy a legtöbb problémára a tárgyalótermi kép- és hangrögzítés kötelező bevezetése megnyugtató megoldást nyújthatna. Utalok arra, hogy ennek ellenére az új büntetőeljárásról szóló törvény sem írja kötelezően elő az eljárási eseményről a kép- és hangfelvétel készítését[57], bár amennyiben ez a megoldás alkalmazásra kerül, akkor a jegyzőkönyvvezető jelenléte az eljárási cselekményen nem kötelező.[58] A tárgyalótermi kép- és hangrögzítés kötelező bevezetéséig viszont csupán a jegyzőkönyvvezetőként eljáró igazságügyi alkalmazottak szakmai és gyakorlati képzésének kötelező elírása csökkentheti a felmerülő problémák számát.

Összegezve azt lehet mondani, hogy amennyiben a jegyzőkönyvezéssel kapcsolatban felmerült problémákat a felsorolt és részletezett megoldási lehetőségekkel a bírósági szervezet megfelelő módon orvosolni tudja, akkor érdemes a bírósági tárgyalásról készült jegyzőkönyvek elérhetőségét teljes mértékben biztosítani, mivel azok a valóságnak megfelelően és érthetően rögzítik a bírósági eljáráson – tárgyaláson – történt eseményeket. Az igazság feltárásának ugyanis az a legmegfelelőbb módja, ha az ítélkezésben független és pártatlan bíróság nyilvános tárgyaláson, a bizonyítás tekintetében egyenlő jogokkal résztvevő felek aktív közreműködésével lefolytatott eljárás eredményeként, közvetlen észlelése útján szerzett bizonyítékok szabad mérlegelésével állapítja meg a büntető felelősségre vonás eldöntéséhez szükséges tényeket[59], és a tények megállapításához vezető eseményeket megfelelő módon rögzíti a tárgyalásról készült jegyzőkönyvben. A közérthető jegyzőkönyvek elérhetősége, azaz a büntetőeljárás során keletkezett bírósági iratok megismerésének és birtoklásának a lehetősége pedig az ügyfelek azon jogai közé tartozik, amelyeket a tisztességes eljárásban mindenképpen biztosítani kell.[60]

IRODALOMJEGYZÉK

I. Jogszabályok:

  1. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény.
  2. A bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás.
  3. Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény.
  4. Az integritási szabályzatról szóló 6/2016. (V. 31.) OBH utasítás.
  5. A talár viseléséről, valamint az ülnökök, a jegyzőkönyvvezetők és az eljárási cselekményt végző bírósági titkárok öltözködési szabályairól szóló 9/2012. (V. 8.) OBH utasítás.
  6. 11/2007. (III. 7.) AB határozat.
  7. 17/2005. (IV. 28.) AB határozat.
  8. BH 1979.409. számú eseti döntés.
  9. EBH 2017.B.14. számú eseti döntés.
  10. BH 2012.186. számú eseti döntés.
  11. EBH 2010.2118. számú eseti döntés.
  12. BH 2000.191. számú eseti döntés.
  13. BH 2008.80. számú eseti döntés.

II. Cikkek és tanulmányok:

Bakóczy Sz.: A szükséges rossz: Pszichiáter szakértő a bírósági eljárásokban. forrás: http://www.tabunyitogato.hu/cikkek/birosag. (letöltés ideje: 2017. 06. 08.)

Dóka K. (2008): A jegyzőkönyvkészítés alapjai. Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet forrás: http://kepzesevolucioja.hu/dmdocuments/4ap/16_1618_010_110131.pdf (letöltés ideje: 2017. 08. 10.)

Fogarasi J. (2008): A bírósági tárgyalásról készített jegyzőkönyvek jelentősége. forrás: http://fogarasijozsef.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=70:a-birosagi-targyalasrol-keszitett-jegyzkoenyvek-jelentsege&catid=42:2008&Itemid=147 (letöltés ideje: 2017. 05. 19.)

Nagy G. B. (2016): A tárgyalótermi kötelező hang- és képrögzítés szükségességének vizsgálataEljárásjogi szemle 2016/3. szám

Szlávicz Á. (2010): A „Dolgozó magyarok 2006.” dolgozói elégedettség felmérés módszertani elemzése. Doktori értekezés, Szent István Egyetem Gazdálkodás és Szervezettudományok Doktori Iskola, Gödöllő

Veres G. (2012): Jegyzőkönyvvezetési ismeretek. forrás:
http://www.nyf.hu/ugyvitel/sites/www.nyf.hu.ugyvitel/files/Tananyag/Veres%20Gabriella_Jegyz%20k%C3%B6nyvezet%C3%A9si%20ismeretek.pdf (letöltés: 2017. 08. 10.)

III. Egyéb jogforrások:

Bellegi J. – Berkes Gy. (szerk.) 2012. Büntetőeljárás jog. Kommentár a gyakorlat számára. Budapest: HVG-ORAC Lap- és könyvkiadó Kft.

Az Országos Bírósági Hivatal 2015.OBH.XXXI.E.17. számú tájékoztatója a bírák és igazságügyi alkalmazottak fegyelmi ügyeiről.

Az Országos Bírósági Hivatal 2016.OBH.XXXI.E.10. számú tájékoztatója a bírák és igazságügyi alkalmazottak fegyelmi ügyeiről.

Bírósági túlkapások, történetek. forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle. (letöltés ideje: 2017. 05. 09.)

Rejtélyes hibák Geréb Ágnes tárgyalásának jegyzőkönyvében. forrás: http://index.hu/belfold/2010/04/05. (letöltés ideje: 2017. 05. 19.)

Hiányos bírósági jegyzőkönyv. forrás: https://weborvos.hu/lapszemle/hianyos-birosagi-jegyzokonyv-153221 (letöltés: 2017. 05. 19.)

Tárgyalási jegyzőkönyv az interneten. forrás: http://birosag.hu/print/15518 (letöltés ideje: 2017. 06. 08.)

LIZICZAY SÁNDOR
bíró, elnök, Érdi Járásbíróság


*   A tanulmány az OBH Mailáth György 2017. Tudományos Pályázaton különdíjban részesült.

[1] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 250. § (1) bekezdése (továbbiakban: Be.). A korábbi szabályokhoz képest a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény a jegyzőkönyvezésre vonatkozó szabályokat jelentősen átalakította, azonban az írásbeli jegyzőkönyv készítésével összefüggő és a tanulmányban bemutatott jegyzőkönyvezési szabályok érdemben nem változtak.

[2] Az idézetek egy járásbírósági ügyből, az eljáró bíró és a jegyzőkönyvvezető által aláírt, és az ügyfelek részére is kiadott tárgyalási jegyzőkönyvből származnak. Az idézetek szó szerintiek a jegyzőkönyvből a „?” alkalmazásával és a zárójelbe tett megjegyzéssel együtt.

[3] Az adatok a törvényszék által 2016. évben végzett ügyfél-elégedettség mérésből származnak 423 válaszadó véleményének összesítéséből.

[4] Bírósági túlkapások, történetek. forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle (letöltés ideje: 2017. 05. 09.) (továbbiakban: forum)

[5] A két idézet egymással összekapcsolt bejegyzésekből származik. Forrás: forum.

[6] Forrás: http://www.jogiforum.hu/forum/23/16287 (letöltés 2017. 08. 04.)

[7] Rejtélyes hibák Geréb Ágnes tárgyalásának jegyzőkönyvében. forrás: http://index.hu/belfold/2010/04/05 (letöltés: 2017. 05. 19.) hasonló összefoglaló található a
http://weborvos.hu/lapszemle/hiányos_bírósági_jegyzokonyv (letöltés: 2017. 06. 08.)

[8] Forrás: http://index.hu/belfold/2010/04/05 (letöltés: 2017. 05. 19.)

[9] Be. 250. § (4) bekezdés.

[10] A bíróságok egységes iratkezelési szabályzatáról szóló 17/2014. (XII. 23.) OBH utasítás (továbbiakban: Beisz.) 24. § (2) bekezdése és 20. § (3) bekezdése.

[11] Az OBH 2015.OBH.XXXI.E.17. számú tájékoztatója a bírák és igazságügyi alkalmazottak fegyelmi ügyeiről.

[12] Az OBH 2016.XXXI.E.10. számú tájékoztatója a bírák és igazságügyi alkalmazottak 2015. évi fegyelmi ügyeiről.

[13] Be. 251. § (1) bekezdés.

[14] Be. 240. § (3) bekezdés.

[15] Be. 234. § (1)–(5) bekezdés.

[16] BH 1979.409.

[17] Iasz. 6. §.

[18] Be. 27. §.

[19] EBH 2017.B.14. számú eseti döntés.

[20] Be. 251. § (3) bekezdés.

[21] Be. 251. § (1) bekezdés.

[22] Be. 252. § (1) bekezdés.

[23] Iasz. 41. § (2) bekezdés a) pont.

[24] Iasz. 41. § (4) bekezdés.

[25] Iasz. 41. § (5) bekezdés.

[26] Az OBH 2016.OBH.XXXI.E.10. számú tájékoztatója a bírák és igazságügyi alkalmazottak fegyelmi ügyeiről.

[27] BH 2012.186. számú eseti döntés.

[28] EBH 2010.2118. számú eseti döntés.

[29] BH 2000.191. számú eseti döntés.

[30] Beisz. 20. § (1) bekezdés.

[31]  Törvényszék Iratkezelési Szabályzata.

[32]  Törvényszék Iratkezelési Szabályzata.

[33]  Be. 250. § (4) bekezdés.

[34]  Beisz. 16. § (1) bekezdés.

[35]  Törvényszék Iratkezelési Szabályzata.

[36]  Be. 301. § (4) bekezdés.

[37]  Törvényszék Iratkezelési Szabályzata.

[38]  Be. 252. § (1) bekezdés.

[39]  Beisz. 23. § (2) bekezdés.

[40]  Beisz. 23. § (2) bekezdés.

[41]  Beisz. 23. § (3) bekezdés.

[42]  BH 2008.80. számú eseti döntés.

[43]  Beisz. 25. § (2) bekezdés.

[44]  Törvényszék Iratkezelési Szabályzata.

[45] Tárgyalási jegyzőkönyv az interneten. forrás: http://birosag.hu/print/15518 (letöltés ideje: 2017. 06. 08.)

[46] Be. 27. § és 23. § (1) bekezdés.

[47] Az integritási szabályzatról szóló 6/2016. (V. 31.) OBH utasítás 7. § (2) bekezdés.

[48] Be. 291. § (1) bekezdés.

[49] Be. 296. § (1) és (2) bekezdés.

[50] Be. 299. § (1) bekezdés.

[51]  A talár viseléséről, valamint az ülnökök, a jegyzőkönyvvezetők és az eljárási cselekményt végző bírósági titkárok öltözködési szabályairól szóló 9/2012. (V. 8.) OBH utasítás 8. § (1) bekezdés.

[52] 9/2012. (V. 8.) OBH utasítás 8. § (3) bekezdés.

[53] Bellegi J. – Berkes Gy. (szerk.) 2012. Büntetőeljárás jog. Kommentár a gyakorlat számára. Budapest: HVG-ORAC Lap- és könyvkiadó Kft., 701. o.

[54] Itt utalok a dolgozat elején bemutatásra kerülő véleményekre.

[55] Az Országos Bírósági Hivatal Igazgatásszervezési Főosztályának 2017.OBH.XXIV.C.1.1/2. számú átirata.

[56] Az Országos Bírósági Hivatal Igazgatásszervezési Főosztályának 2017.OBH.XXIV.C.1.1/2. számú átirata.

[57] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 444. § (2) bekezdés.

[58] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 446. § (1) bekezdés.

[59] 11/2007. (III. 7.) AB határozat.

[60] 17/2005. (IV. 28.) AB határozat.