A jogi nyelv sajátszerűsége¹

Szerző: Szabó Miklós
szociolektusok egyik válfaját képező szaknyelvek egy szakma vagy hivatás képviselőinek egymás közti kommunikációjának világosságát hivatottak biztosítani. Ezt szolgálja mindenekelőtt egy specifikus terminológia, valamint az adott természetes nyelven belüli olyan regiszter, amely a preferált nyelvtani szerkezetek és stílus rögzítésével normatív mintát állít a beszédközösség tagjai elé.

A jogászi szó szerinti értelem a nyelvi közvetítés oldaláról

Szerzők: Tamás Dóra Mária, Puklus Márta
Tanulmányunk célja elősegíteni a jogi szakemberek és a nyelvi közvetítők együttműködését azzal, hogy feltárjuk a két terület szakértőinek értelmezési különbségeit, megértve a jogászi „szó szerinti értelem” fogalmát mint kiindulási pontot és azt, hogyan értelmezik a jogászok és a nyelvi közvetítők, amikor „szó szerinti fordítás” az elvárás a bírósági tolmácsolás során.

Miként használhatják a bíróságok a törvényszöveg nyelvét? – A stratégiai jogértelmezéséről

Szerző: Tahin Szabolcs
A tanulmány jogelméleti kiindulópontját az az angolszász gyökerű meggyőződés adja, hogy a jogszövegek jelentése (az „élő jog”) a jogalkotó és a jogalkalmazó közötti kommunikációs stratégiákban rajzolódik ki. E kommunikációban a bíróságok a törvényszöveget – a hagyományos szöveghű értelmezéselméletekhez képest szélesebb körű értelmezési tartományban – a saját stratégiai céljaiknak megfelelően „használhatják fel”.

„A nyelvfejlődés legfőbb ura: a véletlen”

Szerző: Tóth Judit
Nádasdy Ádám reneszánsz ember, hiszen költő, műfordító, esszéista, novellista, egyetemi oktató és nyelvész, továbbá remek ismeretterjesztő. Egyetlen hibája, hogy nem írt önálló könyvet a jogi nyelvről, ezért külön munkával kell összegyűjteni azokat a gondolatait, amelyeket a jogi szövegeket készítők és használók megszívlelhetnek, akár hisznek a nyelvfejlődésben, a nyelvi szabályokban, akár nem, mivel a nyelvi változások mögött a véletlenek szövevényét tekintik elsődlegesnek, miként a nyelvész-szerző a címbeli tömör megfogalmazása szerint.

Terminológia és igazságügyi orvos szakértői megítélhetőség: a klinikai sérülésdokumentáció szerepe a büntetőeljárásban

Szerzők: Fogarasi Katalin, Patonai Zoltán, Gyenes Gábor, Lantos Zoltán, Simon Gábor
A balesetek és bántalmazások következtében keletkezett sérülésekről készült látleleti dokumentáció a büntetőeljárás során bizonyítékként használható fel. A gyakorlatban azonban az ilyen leletek mintegy 14%-a hiányos vagy terminológiai hibákat tartalmaz, ami elsősorban a lágyrészsérülések (pl. sebek) igazságügyi orvos szakértői megítélését nehezíti (Fogarasi 2012). A problémák hátterében a sebészet-traumatológia és az igazságügyi orvostan eltérő szemlélete, valamint a gyakran különböző terminológiai osztályozásai állnak (Fogarasi 2011). A klinikai dokumentációt a sérülteket ellátó orvosok többnyire sablonalapú rendszerben készítik, elsősorban az ellátás szempontjából releváns információkkal.

Az Európai Parlament tolmácsainak stratégiái jogi terminusok magyar nyelvre történő szinkrontolmácsolásakor

Szerző: Láncos Petra Lea
A tanulmány azt vizsgálja, hogy az Európai Parlament tolmácsai milyen tolmácsolási stratégiákat alkalmaznak jogi terminusok magyar nyelvre történő szinkrontolmácsolásakor. A hagyományos jogi tolmácsolási helyzetektől eltérően az elemzett felszólalások – bár tartalmaznak jogi kifejezéseket – politikai beszédek kontextusában hangzottak el, nem pedig formális jogi eljárások keretében. A kutatás arra összpontosít, hogy milyen stratégiákat alkalmaznak a tolmácsok a „jogi tartalmú szövegek” tolmácsolására. A vizsgálat két fő hipotézisen alapul: hogy a jogi terminológia különös kihívást jelent a tolmácsok számára, valamint hogy a tolmácsok tudatos stratégiákat alkalmaznak ezen kihívások kezelésére.

Kérdésben a válasz? – Gondolatok a kihallgatás büntetőeljárás-jogi szabályozásához

Szerző: Varga Marianna
A tanulmány a vallomás befolyásolásának tilalmát vizsgálja a hatályos büntetőeljárási törvény kérdésfeltevésre vonatkozó szabályozásán keresztül. Azt mutatja be a standard kérdések formai és tartalmi jellemzőin keresztül, hogy a kérdésekkel való befolyásolás elkerülése miért nem valósítható meg a gyakorlatban pusztán azoknak a kérdéseknek a tilalmával, amelyek a választ magukban foglalják vagy útmutatást tartalmaznak a feleletre.