2019. november 6-án az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Múzeum körúti kari tanácstermében zajlott le Az igazságügyi nyelvészet és társterületei című szakmai nap. Az esemény házigazdájaként Balázs Géza (ELTE) bevezetőjében elmondta, hogy 2014 után második alkalommal került sor erre a rendezvényre, melynek támogatói a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara, a MISZK Kriminalisztikai Szakmai Tagozat, valamint a Nemzeti Kulturális Alap Ismeretterjesztés és Környezetkultúra Kollégiuma voltak. Utalt arra is, hogy hazánkban az 1970-es évektől indult meg az igazságügyi nyelvészet kutatása Nagy Ferenc – Magyarország első igazságügyi-nyelvész szakértője – munkásságának köszönhetően. Az azóta eltelt évtizedekben sokféle kutatás és vizsgálat zajlott már, melyeket az igazságügyi nyelvészet körébe sorolhatunk. Ez látszott a rendezvény meghívójából is, mely szerint igen sokszínű, változatos témákat érintő szakmai nap állt a mintegy 120 fős hallgatóság előtt.

A konferencia négy tematikai blokkból állt. Az első blokkba kerültek a jogi, pszichológiai megközelítéseket, a nyelvhasználat és a nyelvi profilalkotás összefüggéseit különböző típusú szövegek, műfajok alapján vizsgáló előadások.

Elsőként Arató Balázs (Károli Gáspár Református Egyetem) Igazságügyi nyelvész szakvélemény a jogi eljárásokban című előadásában arra a kérdésre kereste a választ, hogy jellemzően milyen ügyekben, milyen jogi eljárásokban kerül sor igazságügyi nyelvész szakvélemény beszerzésére. Kutatásaiban 75 bírósági határozat alapján vizsgálta, hogy a bíróságok és nyomozó hatóságok hogyan viszonyulnak az igazságügyi nyelvész szakértő kirendeléséhez. Az elméleti áttekintést követően konkrét példákkal szemléltette, hogy mikor érdemes, illetve szükséges nyelvész szakértőt magánszakértőként felkérni, vagy pedig indítványozni, hogy a bíróság rendeljen ki igazságügyi nyelvész szakértőt. Az előadás nem szorítkozott kizárólag a büntetőeljárásokra, hanem azt is igyekezett megvilágítani, hogy a legkülönfélébb okiratokkal, jognyilatkozatokkal kapcsolatos, vagy éppen védjegyoltalmi ügyekben is döntő jelentősége lehet a nyelvész szakértő véleményének. Ugyanakkor egyértelmű különbség mutatkozik a büntető- és a polgári eljárások között: előbbiekben a rendőrség és a bíróság is viszonylag gyakran rendel ki nyelvész szakértőt például két szóbeli nyilatkozat vagy irat szókészletének összehasonlítására, míg polgári ügyekben ez sokkal ritkábban történik meg. Egy érdekes esetismertetés azonban a polgári jog területéről származott: egy hitelszerződés kapcsán kellett megállapítania a szakértőnek (később erről tartotta előadását Nagy Levente Péter), hogy a közjegyző vajon felolvasta-e a szerződést a feleknek: a dokumentumon szereplő időpontok alapján egyértelműen bizonyítható volt, hogy arra nem állt rendelkezésre elegendő idő. Az előadó egybevetette a szerződések értelmezésére vonatkozó polgári jogi elveket a kikristályosodóban lévő szakértői módszertannal, és kitért olyan fogalmakra is, mint például az átlagos műveltséggel rendelkező fogyasztó. Végezetül megemlített néhány olyan területet a polgári jogból, ahol szükség lenne nyelvész szakértőkre: a végrendeletek, védjegyek vagy a reklámszövegek esetében.

(Az előadás teljes anyaga a következő számunkban fog megjelenni.) …

 

Kurtán Zsuzsa
ny. egyetemi docens, Pannon Egyetem

Tamás Dóra
vezető terminológus, OFFI Zrt.

Vinnai Edina
egyetemi docens, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar