2022. évfolyam / 2022/1.

Hogyan hat a közérthetőség a szabálykövetésre?¹

BEVEZETÉS

A tanulmány egy empirikus kutatást ismertet annak vizsgálatáról, hogy egy szöveg megfogalmazásának módja hogyan befolyásolja annak megértését. A kutatáshoz egy magyar felsőoktatási intézményben a koronavírus­járvány kitörését követően irányadó rektori utasítás szövegrészletét választottam ki és írtam át a közérthetőségi szempontoknak megfelelően, majd egy kérdőíves felmérésben egyetemi hallgatók válaszai alapján vizsgáltam, hogy kimutatható-e különbség az eredeti és az átírt szöveg megértésében. Hipotézisem alapvetően az volt, hogy egy közérthetően, világosan megfogalmazott normaszöveget könnyebben és gyorsabban megértenek az olvasói, így a szabályokban foglalt előírásokat is egyszerűbb betartaniuk, mint egy körülményesebben, hosszabban, adott esetben jogi szakkifejezéseket is tartalmazó szöveget.

„NUDGE” ÉS „SLUDGE”, EXTRINZIK ÉS INTRINZIK MOTIVÁCIÓ – AZAZ MI MINDEN BEFOLYÁSOLJA A MEGÉRTÉST ÉS A SZABÁLYKÖVETÉST?

Egy írott szöveg megértését természetesen számtalan körülmény befolyásolhatja: ha csak az anyanyelvi szövegeket vesszük alapul, már akkor is szerepe lehet az olvasó iskolai végzettségének, szövegértési képességét befolyásolhatja az elmeállapota, pillanatnyi koncentrációs képessége stb. Érdemes azonban néhány további, pszichológiai szempontot is figyelembe venni, mint például a magyar nyelvben még jóformán ismeretlen „nudge” és „sludge” jelenségét.[2] A „nudge” magyar fordításban a noszogatás, ösztökélés fogalmaknak feleltethető meg. A viselkedési közgazdaságtanban alakult ki ennek a gyakorlata, ami a viselkedésirányítás „új” pszichológiai módszerét jelenti: a modern állam nem a viselkedésirányítás hagyományos eszközeit használja – mint a büntetés vagy ösztönzés –, hanem a pszichológiai ösztökélés segítségével tereli az állampolgárokat egy meghatározott viselkedésforma felé. (Czabán 2021: 47) Ezzel szemben a „sludge” a zaj, a zűrzavar a szabályozásban, ami megnehezíti a szabályok megértését és követését, vagy a szükségesnél több időt igényel a címzettektől azok megértése, de idesorolhatók a dupla papírmunka vagy a felesleges adminisztrációs terhek is.

Alapvetően arról van itt szó, hogy a másik oldalról, a szöveg megfogalmazója hogyan tudja elősegíteni vagy megnehezíteni az olvasó számára a szöveg befogadását. Tehát amikor a közérthető fogalmazást kérjük számon a jogalkotón vagy a jogalkalmazón, akkor valójában a „sludge” csökkentésére hívjuk fel a figyelmét. A jogalkotótól azt várjuk el, hogy a törvények, rendeletek, míg a jogalkalmazótól azt, hogy a bírósági ítéletek, közigazgatási határozatok, hivatalos iratok legyenek világosan, egyértelműen megfogalmazva. „Minden olyan irat vagy megszólalás hivatalosnak minősülhet, amelyet a megfogalmazója valamilyen szervezet, vállalkozás vagy intézmény nevében közvetít” (Bódi 2018: 32). A hivatalos iratok között pedig vannak olyanok, amelyeket „funkcionális” szövegnek tekintünk: ezeknél a szöveg előállítójának az a célja, hogy a címzett valamit tegyen meg (pl. fizesse be az adót, a közműdíjat, küldjön el valamilyen információt, iratot, válaszoljon valamilyen kérdésre, vagy olyan magatartást tanúsítson, amit a szöveg előír stb.). Az ilyen szövegeknek tehát van valamilyen funkciója, és ezt az olvasó is tudja, amikor kézbe veszi, ezért eleve úgy olvassa a szöveget, hogy abban a releváns információkat minél hamarabb megtalálja. A később ismertetésre kerülő közérthetőségi szabályok is alapvetően az ilyen típusú szövegeknél alkalmazhatóak sikeresen.

A pszichológiában sokféle elmélet, magyarázat van arra, hogy vajon mi motiválja az embereket bizonyos magatartásokra, így például az esetenként számukra kedvezőtlen hatással járó szabályok betartására is – és itt most ne az emberi együttélést alapjaiban meghatározó, az erkölcsi és vallási normarendszerben is megjelenő szabályokra gondoljunk, hanem csupán kisebb jelentőségű előírásokra, mint pl. az adók, szolgáltatási díjak befizetése. A pszichológusok megkülönböztetik például az extrinzik és intrinzik motivációt: az előbbit külső ingerek hívják életre, mint például diákok számára a jó érdemjegy, dicséret, díjak, vagy munkavégzés esetén a pénz, míg utóbbiról akkor beszélhetünk, ha egy tevékenységet önmagáért végzünk, minden külső jutalomtól vagy büntetéstől függetlenül. A szabálykövetésnél alapvetően (bár nem kizárólag) a külső motívumok dominálnak, legalábbis egy értékválasztást nem jelentő, kisebb jelentőségű előírás, utasítás betartására nem jellemző, hogy a tevékenység önmagában jutalmazó lenne az egyén számára. Ezért lenne fontos az előbb említett ösztökélés a szabály megalkotója részéről: legyen az úgy megfogalmazva, hogy minél kevesebb akadály gördüljön az egyébként is alacsony, külső motiváció útjába, és a címzettek minél nagyobb arányban tudjanak és akarjanak az előírásnak megfelelően cselekedni.

MIKOR NEVEZHETŐ EGY SZÖVEG KÖZÉRTHETŐNEK?

Ha megvan a szabályalkotó részéről a szándék, hogy a közérthető fogalmazással segítse a címzetteket, akkor a következő kérdés, hogy ezt hogyan teheti meg. A nemzetközi szakirodalomban pontosan kidolgozott és már hazánkban is alkalmazott szempontrendszer alapján egy szövegről el lehet dönteni, hogy megfelel-e a közérthető fogalmazás sztenderdjeinek.[3] Azon túl, hogy létezik egy világszerte elfogadott definíció és egy ennek mentén kialakított szempontrendszer, jelenleg folyamatban van egy ISO szabvány kidolgozása is, ami ugyancsak a nemzetközi egységesítést szolgálja.

A közérthető fogalmazás definíciója így hangzik magyar fordításban:

„Akkor nevezünk egy szöveget közérthetőnek, ha a szöveg felépítése, megfogalmazása és kinézete olyan, hogy a célközönség:

  • megtalálja benne, amire szüksége van;
  • megérti, amit talált; és
  • az információ segítségével el tudja érni a célját.”

A definíció több elemét is külön-külön ki lehet bontani, de a következőkben csak néhány szempontot tekintünk át, amelyek a saját empirikus kutatás bemutatásához is fontosak.

1. A CÉLKÖZÖNSÉG MEGHATÁROZÁSA

A legfontosabb közérthetőségi alapelv, hogy a szöveg írójaként az olvasó fejével kell gondolkodni, belehelyezkedni az ő helyzetébe, és lehetőség szerint ennek alárendelni minden további szempontot. Ehhez azonban tudnunk kell meghatározni, hogy ki lesz a szöveg címzettje: minél pontosabban meg tudjuk ezt határozni, annál inkább hozzá tudjuk igazítani a mondanivalónkat. A hivatalos, funkcionális szövegeknél azonban jellemzően nem lehet egyéniesíteni, a szövegek többsége sablonok alapján készül – ebben az esetben ezeket a sablonokat (pl. közigazgatási határozatoknál) érdemes közérthetően megírni, hiszen utána ennek alapján tömegesen készül(né)-nek el a közérthető határozatok.

2. A SZÖVEG FELÉPÍTÉSE

A szöveg tartalmának kialakításánál alapvetően abból érdemes kiindulni, hogy a funkcionális szövegeket az olvasók többsége nem olvassa végig, csak átfutja a lényeges információt keresve benne, és azt minél gyorsabban szeretné megtalálni. Ezért az ilyen szövegeket a legfontosabb, lényeges információval kell kezdeni, mert azt még a legtöbben elolvassák. Ennek alátámasztására használják a következő ábrát, ami azt mutatja meg, hogyan olvassák az emberek a funkcionális szövegeket. Az ábra egy hőtérkép, ami az olvasó szemmozgását rögzítette: az online felületen pirossal jelölt (a nyomtatott formátumban a sötétszürke) rész az, ahol a legtöbbet időzött a tekintete, ahol kevesebbet, azok sárgák (nyomtatásban világosak), ahova pedig alig nézett, azok kékek (nyomtatásban a kép többi része). Mindebből az látszik, hogy általában a szöveg legelejét olvassuk el, majd a szöveg bal oldalán futtatjuk végig a tekintetünket a bekezdések címén, vagy ha nincs címük a bekezdéseknek, akkor azok első mondatába olvasunk bele, hogy kiderítsük, vajon az a bekezdés tartalmaz-e számunkra fontos információt.

1. ábra (forrás: kozerthetofogalmazas.hu)

Mivel a piros (nyomtatásban sötétszürke) foltok elhelyezkedése egy F betűre emlékeztet, ezért ezt az olvasási mintázatot F alakként szokták hivatkozni (ezt láthatjuk a 2. ábrán). Ha pedig egy hosszabb szövegben pásztáz az olvasó tekintete, és több bekezdés elejébe is beleolvas, akkor az F betű egy fésű alakzatot fog kiadni.

2. ábra (forrás: kozerthetofogalmazas.hu)

Az F alakú olvasási mintázatból az következik, hogy érdemes a szöveget a legfontosabb információval kezdeni, hiszen azt valószínűleg a legtöbben elolvassák még. Hivatalos, funkcionális szövegeknél ez azt jelenti, hogy az első bekezdésben azt kell közölni az olvasóval, hogy miért írunk neki és mit kell tennie. Ezt a következő, fordított piramis ábra is jól illusztrálja: azt mutatja meg, hogy a szöveg a legfontosabb, legérdekesebb információ-val érdemes kezdeni, és csak ezt kövessék a kevésbé fontos és érdekes információk.

3. ábra (forrás: kozerthetofogalmazas.hu

A szöveg felépítésénél arra is érdemes figyelni, hogy az olvasó (és ne a szöveg írójának) szempontjából legyenek logikusan összerendezve az információk, és azok ne egy hosszú, egybefüggő szövegfolyamként jelenjenek meg, hanem kisebb egységekre, bekezdésekre tagolva. A bekezdéseknek pedig érdemes címet, alcímet is adni, mert – mint láttuk az F mintázatnál – az olvasó alapvetően ezeket futja végig a számára fontos információkat keresve. Az is az olvasó szempontjából praktikus megoldás, ha az alcímek olyan kérdések formájában vannak megfogalmazva, ami valószínűleg az ő fejében is megfordul a szöveg olvasásakor – ehhez megint a szöveg írójának kell az olvasó fejével gondolkodnia.

3. A SZÖVEG MEGFOGALMAZÁSA

A „hogyan írjunk közérthetően?” kérdésre kézenfekvő válasz lehetne, hogy „fogalmazz érthetően”. De már a közérthető fogalmazás definíciójából is látjuk, hogy a megfogalmazás csak az egyik eleme a közérthetőségnek, bár természetesen nagyon sok múlik rajta. Itt is először azt érdemes végiggondolni, hogy kinek és milyen céllal készül a szöveg, mert ezt követően tudjuk eldönteni, hogy az olvasó számára mi fontos és mi lényegtelen információ. Ez a jogi szövegek esetében leggyakrabban a jogszabályi hivatkozások kapcsán szokott felmerülni, de erre is van javaslat: a kötelezően feltüntetendő jogszabályi hivatkozásokat el lehet helyezni a szöveg végén vagy lábjegyzetben, így nem tereli el az olvasó figyelmét, akinek valószínűleg nem a jogszabályi hivatkozások lesznek fontosak. A felesleges vagy az olvasó szempontjából nem lényeges információk kihagyása vagy elrejtése mellett azonban az is nagyon fontos, hogy minden, az olvasónak lényeges információ szerepeljen a szövegben, és lehetőség szerint az összetartozó információk egy helyen legyenek összefoglalva.

Nagymértékben segíti a szövegben való eligazodást, ha az olvasóval párbeszédet folytat a szöveg írója: ezt az segíti elő, ha megszólítjuk az olvasót és nem például az eljárásbeli szerepével azonosítjuk, amiből neki minden esetben vissza kell fordítania a saját maga számára, hogy róla van szó. Ez a jogi szövegek közül ismét a közigazgatási határozatoknál alkalmazható jól, ahol sokat segíthet a megértésben, ha „Az adó késedelmes megfizetése esetében az adóalany késedelmi pótlékot köteles fizetni.” mondat helyett azt írjuk, hogy „Ha (Ön) nem fizeti be időben az adót, késedelmi pótlékot kell fizetnie.”. Itt azzal segítjük az olvasót, hogy nem adóalanynak hívjuk, hanem megszólítjuk, így neki is egyértelmű lesz, hogy mit kell tennie. Ennek a szabálynak a párja, hogy a cég, szervezet, hivatal nevében is fogalmazhatunk többes szám első személyben. Az „Amennyiben nem gondoskodik a széf kiürítéséről, úgy azt a Banknak kell elvégeznie.” mondatot fogalmazhatjuk így: „Ha Ön nem üríti ki a széfet, akkor mi fogjuk azt feltörni és kiüríteni.” – így világos, hogy ki a cselekvő a mondatban.

A szöveg megfogalmazásához tartozik természetesen az is, hogy milyen szavakat, kifejezéseket, szókapcsolatokat használ a szöveg írója. Itt az a fő szabály, hogy felesleges minden olyan szó, ami nem ad az olvasó számára új információt: az olyan kifejezések, mint például „Tájékoztatjuk arról, hogy…”, „Felhívjuk a figyelmét, hogy…”, „Szeretnénk rámutatni, hogy…”, bár adott esetben udvariasabbá teszik a szöveget, de valójában semmit nem adnak hozzá a tartalomhoz. A jogi nyelvre jellemző főnévi (nominális) szerkezeteket, terpeszkedő kifejezéseket sokszor éri kritika: ez az az eset, amikor az eredeti, kifejező igét a szöveg írója elrejti egy főnévben, amit aztán kiegészít egy semmitmondó igével (pl. „előad” helyett „előadást tart”, „megrendez” helyett „megrendezésre kerül” vagy az „intézkedik” helyett „intézkedést foganatosít”). Érdemes továbbá az olvasó által is ismert szavakat használni, azaz kerülni a szakkifejezéseket, rövidítéseket, betűszavakat, vagy ha nem hagyhatók el, akkor meg kell magyarázni azok jelentését. Általában is igaz a jogi szövegekre, de a közérthetőségi kritériumok is azt diktálják, hogy a szóismétlés a funkcionális, hivatalos szövegekben nem hogy nem baj, hanem kifejezettem kívánatos, ugyanis ha ugyanazt a dolgot többféleképpen hívjuk, az összezavarhatja az olvasót.

A mondatok szintjén is van néhány „ökölszabály”, amelyektől természetesen időnként el lehet térni, de csak indokolt esetben érdemes. A jogi szövegekkel szemben az egyik leggyakrabban (és jogosan) megfogalmazott kritika, hogy túl hosszú, bonyolult, összetett mondatokat tartalmaznak. A magyar nyelvre alkalmazva a közérthetőségi sztenderdet, a mondathosszúságra irányadó szabály szerint a mondat 15, maximum 20 szóból álljon, tartalmilag pedig egy mondat lehetőleg egy dologról szóljon, esetleg még egy szorosan hozzá kapcsolódó, kiegészítő gondolatról. Az is nagyon fontos, hogy kerülni kell a magyar nyelvtől egyébként is idegen szenvedő szerkezeteket, és helyette aktív, cselekvést tartalmazó mondatokat kell használni – ha meg lehet adni a cselekvőt. Ugyancsak gyakoriak a jogi szövegekben a tagadó mondatok, ezeket ajánlott állító formában megfogalmazni. Végezetül a helyes szórend is sokat javíthat egy szöveg érthetőségén, amikor a mondat alanya és az állítmány a mondat elején és egymáshoz közel szerepel. Ezzel szemben jogszabályok szövegeiben az az általános, hogy az egyébként is nagyon hosszú mondatnak a legvégén szerepel az ige, ami azt eredményezi, hogy még egyszer biztosan el kell olvasni a mondatot ahhoz, hogy összeálljon a mondanivalója, hiszen az egyik legfontosabb információ csak a mondat végén szerepel. A mondatok feletti szinten pedig javasolt bekezdések kialakítása, amelyek lehetőleg ne legyenek 5-6 sornál hosszabbak, és a mondatokhoz hasonlóan itt is az az elvárás, hogy egy bekezdés egy témáról szóljon.

4. A SZÖVEG KINÉZETE

A közérthetőségi követelmények nem csupán a szöveg tartalmára, hanem annak formájára is megfogalmaznak néhány iránymutatást. Ilyen például az, hogy lehetőség szerint bekezdésekre legyen tagolva a szöveg, amelynek a címét nagyobb mérettel vagy vastag betűvel érdemes vizuálisan kiemelni, tartalmilag pedig azt is egyértelműen jelezze, hogy miről szól a következő bekezdés. Ki lehet választani a szöveg típusának, műfajának leginkább megfelelő betűméretet és betűtípust is. Ha van rá lehetőség, az adatokat, számokat táblázatban, a felsorolásokat listában, egy folyamat lépéseit pedig folyamatábrán is fel lehet tüntetni.

Természetesen számos további szempontot, praktikus javaslatot találhatunk még különféle típusú szövegek és weboldalak közérthetővé tételére, a fenti ismertetés csak betekintést enged ebbe. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy ezek a szempontok leginkább az ún. funkcionális szövegekre alkalmazhatóak és többségük nem lenne alkalmas például törvényszövegek átírására. Ugyanakkor már Magyarországon is egyre több ügyvédi iroda kezdi alkalmazni ezeket a szabályokat mind az ügyfeleikkel való kommunikációban, mind a honlapjuk szerkesztésénél, de akár bírósági beadványokban is. A Magyar Jogi Nyelv folyóirat 2020 novemberében megrendezett konferenciáján például egy ügyvéd mesélte el azt a tapasztalatát, hogy néhány közérthetőségi szabály alkalmazásával megfogalmazott bírósági beadványukra a kúriai bíró adott nagyon pozitív visszajelzést: a közérthetően megfogalmazott beadványaiknak köszönhetően sokkal könnyebben megértette az álláspontjukat a per során – amit egyébként meg is nyertek. Ugyanis kutatások igazolják, hogy azok is szívesebben olvasnak közérthetően megfogalmazott szövegeket, akik egyébként a bonyolultan fogalmazottat is megértenék, hiszen az kevesebb erőfeszítést és időt igényel részükről. A gyakorlat azt mutatja, hogy már az is jelentős javulást eredményezhet az érthetőségben, ha csak néhány dolgot kezd alkalmazni, megváltoztatni valaki, és nem alkalmazza a teljes repertoárt.

A KUTATÁS CÉLKITŰZÉSE, HIPOTÉZISE, AZ ALKALMAZOTT MÓDSZER

A szakdolgozat keretében elvégzett empirikus kutatás célja annak vizsgálata volt, hogy egy normaszöveg megfogalmazása hogyan befolyásolja annak megértését. Hipotézisem szerint egy hagyományosan megírt normaszöveget nehezebben értenek meg az olvasók, mint ha ugyanaz a szöveg közérthetően van megfogalmazva. Ehhez egy magyar felsőoktatási intézményben a koronavírus-járvány kitörését követően irányadó rektori utasítás szövegrészletét választottam ki és írtam át a közérthetőségi szempontoknak megfelelően.[4] Célcsoportként elsőéves jogász hallgatókat választottam, akik jogi tanulmányaik elején járva közelebb állnak még a laikus olvasókhoz.

Az átírás során a fentebb ismertetett közérthetőségi szabályokat alkalmaztam.[5] A célcsoport tagjait véletlenszerűen osztottam két csoportra: az egyik csoport tagjai az eredeti, a másiknak a tagjai pedig az átírt szöveget kapták meg kinyomtatva, majd ugyanarra a kérdéssorra[6] kellett válaszolniuk.[7] A kérdőívben olyan kérdéseket tettem fel, amelyekre a szövegben kellett megtalálniuk a választ (tehát nem emlékezetből válaszoltak), és az volt a hipotézisem, hogy könnyebben és gyorsabban találják meg azok a helyes válaszokat, akik az átírt szöveg alapján válaszolnak. Ennek érdekében azt kértem, hogy írják rá a kérdőív elejére, amikor elkezdik a szöveget olvasni, a végére pedig azt az időpontot, amikor befejezték a kérdőív kitöltését. A kérdőív 14 kérdésből állt, melyek többségére (8 kérdésre) szöveges választ kellett adni, egy kérdésre (3. kérdés: „Hány tünet szükséges ahhoz, hogy valaki ne léphessen be az egyetemre?”) egy számot kellett beírni, egy kérdésre (7. kérdés: „A szabadtéri rendezvényeken is kötelező viselni a maszkot?”) „igen – nem – nem derül ki a szövegből” válaszlehetőségek közül lehetett választani, míg a 8. kérdésnél („Van-e olyan információ a szövegben, ami megismétlődik vagy átfedésben van már leírt információkkal?”) „igen – nem” lehetőség közül választhattak. Ezek mindegyike olyan információ­ra kérdezett rá, amire van helyes válasz, tehát ellenőrizhető, hogy jól értették-e meg a szöveg tartalmát. Egy kérdésnél [10. kérdés: „Ön szerint indokolt a fenti információ(k) megismétlése vagy inkább feleslegesnek, zavarónak találja?”] a véleményüket mondhatták el. A 13. kérdésnél általánosságban a szöveg érthetőségét értékelhették egy 4 fokozatú Likert-skálán – a páros számú fokozatok miatt nem volt lehetőség semleges középértéket választani, mindenképpen minősíteni kellett pozitív vagy negatív irányba a szöveget. Az utolsó kérdésnél arra kérdeztem rá, hogy milyen érzéseket váltott ki belőlük a szöveg olvasása: itt az összes alapérzelmet feltüntettem, az adott helyzethez igazítva a megfogalmazásukat. A kérdőív végén csupán egyetlen demográfiai adatra, a születési évre kérdeztem rá, mert azt feltételeztem, hogy más tényezőnek nincs jelentősége a szövegértés szempontjából.

AZ EREDETI ÉS AZ ÁTÍRT SZÖVEG ÖSSZEHASONLÍTÁSA KÖZÉRTHETŐSÉGI SZEMPONTBÓL

A kutatásban terjedelme miatt nem a teljes rektori utasítást használtam fel, hanem annak csupán az I. fejezetét választottam ki és azt írtam át közérthetőre, ami a teljes utasítás szövegének egynegyede. Az alábbi táblázat a teljes utasítás, a kiválasztott részlet és annak átírt változatát hasonlítja össze a karakterszám és a szószám szempontjából.

 

Teljes eredeti utasítás

Eredeti szöveg
(Teljes utasítás részlete)

Átírt szöveg

Karakterek száma szóközökkel

11 152

2995

1770

Szavak száma

1405

369

244

A következő elemzésben csak a kiválasztott részletet (a továbbiakban ezt hívom eredeti szövegnek) és annak az átírt változatát fogjuk összehasonlítani közérthetőségi szempontból. A táblázat adataiból az látszik, hogy az átírt szöveg terjedelme az eredetinek kb. a kétharmada (karakterszám alapján 59%-a, szószám alapján 66%-a). Tehát pusztán a közérthetőségi szempontok alkalmazásának eredményeként harmadával rövidebb lett a szöveg anélkül, hogy abból lényeges információ hiányozna. Ez a különbség alapvetően abból adódik, hogy az eredeti szövegben néhány információ többször is megjelenik: a maszkot például hatszor említi az eredeti szöveg, és csak a 3. említésnél szerepel az alábbi megfogalmazás mint definíció: „a szájat és az orrot eltakaró eszköz (továbbiakban: maszk)”. Az átírt szövegben kétszer szerepel csak a maszk használatára vonatkozó szabály: egyszer az egyetemre való belépés, majd az épületben való tartózkodás szabályainál, és így is le lehet fedni minden lehetséges esetet.

Az eredeti szövegben már az utasítás címe is hosszabb, mert nem pusztán a COVID–19 fertőzés kockázatának csökkentésére utal, hanem arra is, hogy egy korábbi utasítást módosít, aminek ugyanez volt a témája. Az olvasó fejével gondolkodva valójában a módosítás ténye nem lényeges információ, ezt nem szükséges a címben feltüntetni, a szövegben később egyébként is szerepel, hogy a módosítás az új utasítás kiadásának az indoka.

A közérthetőségi szabályok között szerepelt, hogy ismerve az emberek olvasási mintázatát, a legfontosabb információt kell a szöveg legelején feltüntetni, mert azt még mindenki nagy valószínűséggel elolvassa. Az eredeti szöveg egy összefüggő, 14 soros bekezdéssel kezdődik, ami két mondatból áll: az első 49, a második 40 szót tartalmaz. A mondatok hosszánál javasolthoz (15, max. 20 szavas mondatok) képest minimum kétszer annyi szóból állnak ezek a mondatok (de ha a minimumot vesszük alapul, akkor több mint háromszor annyi szóból áll az első mondat). Tartalmilag pedig nem csupán az olvasó szempontjából lényeges információkat, hanem jogszabályi hivatkozásokat is tartalmaz. Az átírt szövegben ezek a hivatkozások a legvégén szerepelnek, míg az első bekezdés csak azt rögzíti, hogy ki a szöveg címzettje, azaz kire vonatkozik az utasítás, és egy kérdésként megfogalmazott alcím vezeti be. Ez azért fontos információ az olvasó számára, mert rögtön el tudja dönteni, hogy egyáltalán tovább kell-e olvasnia a szöveget. A személyi hatály (szerencsére nem ebben a fogalmazásban) egyébként az eredeti szövegben is az első bekezdésben szerepel, de sokkal nehezebb a két hosszú mondatban megtalálni.

Tartalmilag az is elgondolkodtató, hogy az eredeti szöveg szerint az utasítás „az Egyetemmel szerződéses jogviszonyban álló […] szervezetekre is” kiterjed: itt felmerül a kérdés, hogy vajon hogyan lehet egészségügyi szabályokat egy szervezetre vonatkoztatni. „Az Egyetemmel munkaviszonyban, megbízási, illetve hallgatói jogviszonyban álló egyetemi polgár” fogalma helyett az átírt szövegben az egyetem dolgozóiról és hallgatóiról esik szó, és külön szerepelnek a megbízási vagy szerződéses viszonyban álló személyek, míg szervezetekre nincs utalás.

Az eredeti szöveg használja a számozott és nem számozott felsorolást, mint a szöveg tagolását, áttekintését segítő eszközöket. Az eredeti szövegben is látszik, hogy római számmal számozott fejezetek szerepelnek (a teljes rektori utasításban összesen hat fejezet van), a fejezeteken belül pedig számozott pontokban vannak megadva a konkrét magatartási szabályok. Az 1. pontban az is látszik – és ez a megoldás a későbbi fejezetekben is szerepel –, hogy a számozott pontokon belül nem számozott felsorolásokat használnak (a kiválasztott részletben a megbetegedés tünetei vannak így felsorolva, de későbbi fejezetekben a nem számozott pontokban akár több mondat is szerepel).

A közérthetőségi szabályok azt javasolják, hogy a számozott felsorolást egymást követő lépések leírására érdemes használni. Egy normatív szövegben azonban, mint amilyen a rektori utasítás is, és amely kvázi jogszabályként formailag követni igyekszik az elsődleges jogszabályok kinézetét (még ha paragrafus- és bekezdésjeleket nem is alkalmaz), véleményem szerint elfogadható a számozott egységek használata. A számozás ugyanis megkönnyíti a szövegen belüli hivatkozást (ahogyan azt az eredeti szöveg 7. pontjában láthatjuk). Az nem látszik az eredeti szövegből, hogy a rektori utasítás későbbi fejezeteiben a számozott pontok helyenként (al)címként funkcionálnak, és a nem számozott felsorolások tartalmazzák az előírásokat egy vagy több mondat formájában.

Az eredeti szövegben az I. fejezet 10 számozott pontból áll, melyeken belül vastag betűs kiemeléseket nem találunk, így nem „vezeti az olvasó szemét” a szöveg, hogy melyik pont miről szól (ahogy említettük, a későbbi fejezetben ezt a funkciót a pontok címei töltik be), a fejezet címe (Általános szabályok) pedig ehhez nem elég informatív. Az átírt szövegben nem találunk számozott felsorolást, ellenben sokkal több nem számozott felsorolás és szövegközi kiemelés szerepel. Az egyes részeket számozás helyett kérdésként megfogalmazott alcímek vezetik be (Kire vonatkozik az utasítás?, Ki nem léphet be az egyetemre?, Hogyan léphet be az egyetemre?, Mit kell tenni az egyetem épületeiben?). A kérdés formájában megfogalmazott alcímek segítik az olvasót a gyors eligazodásban és tájékozódásban, hiszen azok az ő szemszögéből vannak megfogalmazva, nagy valószínűséggel egybeesnek azokkal a kérdésekkel, amelyek benne is megfogalmazódnak.

Tartalmilag az okozhat problémát az eredeti szöveg olvasójának, hogy a 10 pontban megfogalmazott előírások egy része redundáns, helyenként pedig ellentmondás fedezhető fel a szabályok között. Ahogy már említettük, a maszk viselésére hat különböző pontban van utalás, és csak a 3. alkalommal van definiálva („a szájat és az orrot eltakaró eszköz”). Először a belépés feltételeként említi a 2. pont, aztán a zárt térben és szabadtéri rendezvényeken teszi kötelezővé a viselését (3. pont). A további négy pedig már csak az egyetem épületeiben való tartózkodás néhány lehetséges esetét említi, amit valójában lefed a 3. pont előírása, így szükségtelen ezeket külön számba venni. A 4. pontban a személyes higiéné betartásának egyik esete a maszk használata, az 5. pontban arra utal, hogy a közös használatú zárt tereken (büfé, folyosó, WC) és egyéb zárt tereken (előadó, szemináriumi terem, gyakorlati hely) kötelező viselni, a 7. pont szerint (helytelenül visszautalva) a 4. pontban meghatározott tereken (ez valójában az előbb említett 5. pontban felsorolt terek) kívüli zárt térben, végezetül a 9. pont szerint a hivatali ügyintézés közben kötelező használni.

Ellentmondásos információk pedig a védőtávolság kapcsán szerepelnek: a 6. pontban a megfelelő fizikai távolságtartás 1,5–2 méterben van megadva, a 7. pontban viszont azt találjuk, hogy a várakozók között 1,5 méteres távolságot kell tartani. A 10. pont pedig már nem is adja meg konkrétan a távolságot, csak azt mondja, hogy a megfelelő védőtávolság betartásával kell elhelyezni az irodákban a székeket, asztalokat, munkaállomásokat. Itt akár az is felmerülhet az olvasóban, hogy a „megfelelő védőtávolság” ugyanazt jelenti-e, mint a 6. pontban definiált „megfelelő fizikai távolságtartás”.

Az is nehézséget okozhat az olvasó számára, hogy vannak olyan információk, amelyek vagy nincsenek meghatározva („az Egyetem létesítményeibe történő belépés csak a kijelölt bejáratokon […] lehetséges”, de ezek nincsenek felsorolva az utasításban), vagy eleve homályos kifejezésekkel vannak megfogalmazva („köhögési etikett betartása”, „felesleges csoportosulás”). Az átírt szöveg nem tartalmaz ilyen kifejezéseket, csupán azt mondja, hogy meg kell tartani egymástól a 1,5–2 méteres távolságot és utal az említett irodai bútorok ilyen távolságú elhelyezésére.

A közérthető átírások esetében fontos szem előtt tartani, hogy nincs egyetlen helyes megoldás, többféleképpen is érvényesíteni lehet a közérthetőségi szempontokat. Természetesen ezt a szöveget is át lehetett volna írni másképp, a cél csupán annak bemutatása volt, hogy egy lehetséges átírás esetében vizsgáljuk az eredeti és az átírt szöveg érthetőségét.

A KÉRDŐÍVEK ADATAINAK ÉRTÉKELÉSE

A papíralapú kérdőívet 35 fő elsőéves joghallgató töltötte ki. A kitöltők közel azonos életkorúak voltak 19 és 24 év között: a legtöbben (17 fő) 2002-ben, 10 fő 2001-ben született, és volt, aki 1998-ban (1 fő), 1999-ben (1 fő), 2000-ben (1 fő), valamint 3 fő 2003-ban született. 2 fő nem válaszolt erre a kérdésre.

Az eredeti szöveg alapján 18 fő válaszolt a kérdésekre (a továbbiakban rájuk „A” csoportként utalunk). A legrövidebb kitöltési idő 7 perc, a leghosszabb pedig 16 perc volt, az átlag 12,38 perc. Az átírt szöveget 17 fő olvasta el (a továbbiakban ők a „B” csoport), esetükben a legrövidebb idő 6 perc, a leghosszabb 13 perc volt, az átlag pedig 10,53 perc. Az a hipotézisem tehát beigazolódott, hogy a közérthetően megfogalmazott szöveg alapján hamarabb találták meg a válaszokat és gyorsabban töltötték ki a kérdőívet, átlagban 1 perc 45 másodperccel. Azt külön érdemes vizsgálni azonban, hogy a válaszok – ahol a kérdés a szövegben található tényekre kérdezett rá – helyesek-e. Csak azokat a kérdéseket veszem sorra, ahol volt valamilyen eltérés a két csoport válaszai között.

A 2. kérdésre (Ki nem léphet be az egyetem épületeibe?) az „A” csoportból hárman adtak rossz választ, a „B” csoportból mindenki helyesen válaszolt. Míg a helyes válasz az volt, hogy az nem léphet be, aki a felsorolt tünetek közül akár egyet is észlel magán, rossz válasznak értékeltem például azt, hogy „aki semmiféle szerződéses kapcsolatban nincs az egyetemmel”.

A 3. kérdésre (Hány tünet szükséges ahhoz, hogy valaki ne léphessen be?) az „A” csoportból hárman adtak rossz választ (10 vagy 11 számot írtak az 1 helyett), míg a „B” csoportból itt is mindenki helyesen válaszolt.

Az 5. kérdésnél azt kellett megadni, hogy munkanapokon 7 és 18 óra között lehet hívni az egyetem orvosát. Míg a „B” csoportból mindenki helyesen adta meg ezeket az adatokat, addig az „A” csoportból ketten hiányosan válaszoltak, egy fő pedig nem is válaszolt a kérdésre.

A 6. kérdésnél 3 dolgot kellett felsorolni, hogy mit kell csinálni az egyetemre történő belépéskor (1. maszkot viselni, 2. fertőtleníteni a kezet és 3. engedni, hogy megmérjék a testhőmérsékletet). Az „A” csoportban ketten hiányosan válaszoltak, négyen pedig azt is felsorolták, hogy csak a kijelölt bejáraton lehet bemenni az épületbe. A „B” csoportban ketten ugyancsak felsorolták ezt az információt.

A 7. kérdésnél mind a két csoportban ketten válaszolták azt, hogy nem derül ki a szövegből, hogy a szabadtéri rendezvényeken is kötelező-e viselni a maszkot.

A 8., 9. és 10. kérdések az előbb említett redundáns információkra kérdeztek rá: van-e ismétlődő információ, ha igen, akkor azok miről szólnak, és hogy indokoltnak érezték-e az ismétlődést. A maszk és a kézfertőtlenítés kétszeri említése miatt a „B” csoport tagjai is azt válaszolták, hogy van ismétlődő információ a szövegben, viszont csak az „A” csoportban válaszolták azt hárman, hogy az nem indokolt, hanem felesleges és zavaró. (A „B” csoportban egy válaszadó volt, aki úgy minősítette feleslegesnek, zavarónak az ismétlődést, hogy a 8. kérdésre azt válaszolta, hogy nincs ilyen információ a szövegben, és a 9. kérdéshez nem is írt semmit.)

A 11. és 12. kérdésnél volt a legmarkánsabb a különbség a válaszokban. A 11. kérdésre (Mit módosít a rektori utasítás? – a jó válasz: az 1/2020. rektori utasítást) az „A” csoportból 12 rossz válasz volt, 1 fő pedig nem válaszolt, míg a „B” csoportban csak 3 rossz válasz született. A 12. kérdésre (Miért volt szükség a módosításra? – a jó válasz: mert módosult a kormányrendelet) az „A” csoportban 14-en válaszoltak rosszul, 1 fő nem válaszolt, a „B” csoportban viszont mindenki helyesen válaszolt.

A 13. kérdésnél összességében kellett értékelniük, hogy mennyire volt érthető az olvasott szöveg, és csak csekély különbség volt a válaszokban: az „A” csoportból is csak ketten válaszolták azt, hogy „többnyire érthető” volt, mindenki más teljes mértékben érthetőnek minősítette.

Az utolsó kérdésnél azokra az érzésekre kérdeztem rá, amit a szöveg olvasása és a kérdőív kitöltése közben éreztek. Itt eléggé megoszlottak a vélemények a csoportokon belül is: mind a két csoportban az „undor, megvetés” opciót leszámítva mindegyikre érkezett válasz, és még az arányokban sincs jelentős eltérés, és mind a két csoportban voltak olyanok, akik az előre meg nem adott „egyik sem” választ írták be.

A fenti adatokat a következő táblázatban összesítettük. A számok a ténykérdésekre adott rossz, hiányos, pontatlan válaszokat és azokat az eseteket is tartalmazzák, amikor valaki nem válaszolt a kérdésre. Külön megadjuk, hogy számszerűen hány rossz válasz érkezett, valamint az összes válaszhoz képest azok arányát is feltüntetjük. Mivel az „A” csoportban 18, a „B”-ben pedig 17 válaszadó volt, így ugyanazok a számok más arányt jelentenek a két csoportban.

 

Rossz válaszok száma

Rossz válaszok aránya

Eredeti szöveg

Átírt szöveg

Eredeti szöveg

Átírt szöveg

2. kérdés

3

0

16,6%

–

3. kérdés

3

0

16,6%

–

5. kérdés

3

0

16,6%

–

6. kérdés

6

2

33%

11,7%

7. kérdés

2

2

11%

11,7%

11. kérdés

13

3

72,2%

17,6%

12. kérdés

15

0

83,3%

–

Összesen

45

7

35,7%

5,88%

1. táblázat: a kérdőívre adott válaszok összesítése

A különbség igen jelentős a két csoport válaszai között: az „A” csoportban a 7 kérdés esetében a válaszok közel 36%-a, míg a „B” csoportban csupán alig 6%-a volt rossz. A legnagyobb különbség a 12. kérdésnél látható: míg a „B” csoportban mindenki helyesen válaszolt, addig az „A” csoportban a válaszok több mint 83%-a volt rossz. Ha megfordítjuk a nézőpontot, és a helyes válaszok arányát nézzük meg, akkor az eredeti szöveg alapján a válaszok 64,3%-a, az átírt szöveg alapján pedig a 94,12%-uk volt helyes.

Érdemes ennek kapcsán utalni arra, hogy 2009-ben az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága kiadott egy Iránymutatást az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek címkézésének és betegtájékoztatójának érthetőségéről. A dokumentum elsődleges célja az volt, hogy a betegek megértsék a gyógyszerek címkézését és a csomagolásban elhelyezett betegtájékoztatót, és így biztonságosan és megfelelően alkalmazzák a gyógyszert. Az Iránymutatás meghatározta, hogy ebben a tekintetben mi számít sikernek. Az Iránymutatás szerint a gyógyszerek címkézése és a betegtájékoztató akkor tekinthető érthetőnek, „ha a tesztalanyok 90%-a megtalálja a szükséges információt a csomagolásban elhelyezett betegtájékoztatóban, és azok 90%-a be is tudja bizonyítani, hogy megértette. Vagyis a résztvevők 81%-ának kell megtalálnia az információt, mindenre kérdésre helyesen válaszolnia és a leírásnak megfelelően cselekednie.” (idézi: Bencze et al. 2017: 12).[8] Az itt bemutatott kutatásra alkalmazva ezt a szempontot – bár esetünkben a leírásnak megfelelő cselekvést nem tudtuk mérni – azt mondhatjuk, hogy az eredeti szöveg nem, míg az átírt szöveg egyértelműen közérthetőnek minősül.

ÖSSZEGZÉS

A kutatásban kísérletet tettünk arra, hogy egy kvázi jogszabály érthetőségét empirikusan megvizsgáljuk egy kis célcsoport bevonásával. Az adatok nem tekinthetők reprezentatívnak, de az összesített eredmények alapvetően alátámasztották az eredeti hipotézist, hiszen lényegesen kevesebb hibát vétettek a kérdésekre adott válaszokban azok, akik a közérthetően megfogalmazott szöveg alapján válaszoltak. Ez pedig azt is jelenti, hogy ennek alapján feltehetően inkább betartották volna az előírásokat egy „éles” helyzetben. Az eredmények alapján tehát fenntarthatjuk azt a hipotézisünket, hogy a jogszabályok betartását és követését nagyban befolyásolja azok megfogalmazása, és a közérthető szövegezés jelentősen hozzájárul a normakövető magatartáshoz. Így érdemes továbbra is arra ösztönözni a jogalkotókat, hogy közérthetően fogalmazzák meg a jogszabályokat, hiszen azok nagyban befolyásolják a jogalkalmazási szövegek közérthetőségét is.

Vinnai Edina
egyetemi docens,
Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar

 

IRODALOMJEGYZÉK

Bencze Mátyás – Kádár András Kristóf – Koltai Júlia – Moldova Zsófia (2017) A Magyar Helsinki Bizottság „Accessible Letters of Rights in Europe – Research Report on the Accessiblity of Letters of Rights in Hungary” című angol nyelven íródott jelentésének magyar fordítása. Magyar Helsinki Bizottság.

Bódi Zoltán (2018) Hivatalos kommunikáció a digita­li­záció korában. Alkalmazott Nyelvészeti Közlemények 2018/2. 31–41.

Czabán Samu (2021) Az emberi viselkedés deskriptív és normatív modelljeinek viszonya a jogi gondolkodásban – egy új pszichológiai emberkép és kihívásai! Bibó Jogi és Politikatudományi Szemle 2021/1. 45–73.

Sunstein, Cass R. (2020) Sludge Audits. Behavioural Public Policy 1–20.

Sunstein, Cass R. – Thaler, Richard H. (2011) Nudge – a pénzügyi válság után. Jobb döntések egészségről, pénzről és boldogságról. Budapest: Manager Könyvkiadó Kft.

1. SZ. MELLÉKLET – EREDETI SZÖVEG

2/2020.sz. Rektori utasítás

A […] Egyetem területén a COVID-19 fertőzés kockázatának csökkentésére irányuló eljárásrendről szóló 1/2020. rektori utasítás módosításáról

A járványügyi készültség bevezetéséről szóló 283/2020 (VI. 17.) Korm. rendeletben kihirdetett egészségügyi válsághelyzetre tekintettel, a felsőoktatásban résztvevő személyek élet-, egészség-, személyi-, vagyon- és jogbiztonságának védelme, a felsőoktatási képzés folyamatosságának és intézményi működés stabilitásának garantálása, valamint a koronavírus világjárvány továbbterjedésének megelőzése érdekében a […] Egyetem az 1/2020. utasításban foglaltakat rendelte el.

A módosított ágazati ajánlás szükségessé teszi az eljárásrend módosítását, ezért azokat figyelembe véve az alábbi intézkedéseket rendelem el, amely kiterjed az Egyetemmel munkaviszonyban, megbízási, illetve hallgatói jogviszonyban álló minden egyetemi polgárra, valamint az Egyetemmel szerződéses viszonyban álló személyekre, szervezetekre is.

I. Általános szabályok

1. A felsőoktatási intézmény épületeit, rendezvényeit, tanóráit csak kizárólag egészséges, koronavírus megbetegedés tüneteit nem mutató személy látogathatja.
A megbetegedés jellemző tünetei:

  • köhögés,
  • nehézlégzés,
  • légszomj,
  • láz,
  • hidegrázás,
  • izomfájdalom,
  • torokfájás,
  • újonnan kialakult ízérzés- vagy szaglászavar,
  • émelygés,
  • hányás és/vagy
  • hasmenés.

Amennyiben valaki ilyen tüneteket észlel magán, haladéktalanul telefonon vegye fel a kapcsolatot háziorvosával vagy az egyetem orvosával. Az egyetemi rendelő elérhetősége rendelési időben (7.00-18.00 óra között): 06 11/222-333, 06 11/222-333/12-34-es mellék. A rendelési időn túl illetve hétvégeken a városi ügyeletet szükséges hívni a 06 11/222-333-es telefonszámon.

2. Az Egyetem létesítményeibe történő belépés csak a kijelölt bejáratokon, maszk viselése mellett lehetséges, testhőmérséklet mérését és kötelező kézfertőtlenítést követően.

3. Az intézményeken belül zárt térben, illetve szabadtéri rendezvényeken a maszk használata kötelező.

4. Kiemelten fontos a személyi higiéné betartása, így a gyakori szappanos kézmosás és alkoholos kézfertőtlenítés, a köhögési etikett betartása, az arc, szem felesleges érintésének kerülése, a szájat és az orrot eltakaró eszköz (továbbiakban: maszk) használata.

5. Az Egyetem létesítményeinek a közös használatú zárt terein (büfé, folyosó, WC), illetve egyéb zárt terein (előadó, szemináriumi terem, gyakorlati hely, stb) a maszk használata kötelező, a védőtávolság megtartása esetén is.

6. Szükséges a megfelelő fizikai távolságtartás (1,5-2 méter) betartása az intézmény teljes területén belül.

7. A 4. pontban meghatározott tereken kívül a várakozók között 1,5 méteres távolságot kell tartani. Amennyiben a 1,5 méteres védőtávolság nem tartható, zárt térben maszk viselése kötelező.

8. Felesleges csoportosulások tilosak.

9. Hivatali ügyintézés közben a maszk viselése kötelező.

10. Az irodákban a székek, asztalok, munkaállomások elhelyezése a megfelelő védőtávolság betartásával történjen.

2. SZ. MELLÉKLET – ÁTÍRT SZÖVEG

2/2020.sz. Rektori utasítás
a COVID-19 fertőzés kockázatának csökkentéséről

Kire vonatkozik az utasítás?

Az utasítás vonatkozik az egyetem dolgozóira, hallgatóira, továbbá mindenkire, aki az egyetemmel megbízási vagy szerződéses viszonyban áll.

I. ÁLTALÁNOS SZABÁLYOK

Ki nem léphet be az egyetemre?

Nem léphet be az egyetemre az, aki a következő tünetek közül akár egyet is tapasztal magán:

  • köhögés,
  • nehézlégzés,
  • légszomj,
  • láz,
  • hidegrázás,
  • izomfájdalom,
  • torokfájás,
  • újonnan kialakult ízérzés- vagy szaglászavar,
  • émelygés,
  • hányás,
  • hasmenés.

Ha tapasztal ilyen tünetet, hívja telefonon:

  • a háziorvosát, vagy
  • rendelési időben (munkanapon 7 és 18 óra között) az
    egyetem orvosát: 06 (11) 222-333, vagy 06 (11) 222-333 / 12-34-es mellék, vagy
  • rendelési időn túl és hétvégén a városi ügyeletet: 06 (11) 222-333

Hogyan léphet be az egyetemre?

Az egyetemre csak a kijelölt bejáratokon lehet belépni.

Amikor belép az egyetemre, köteles:

  • maszkot viselni, ami a szájat és az orrot is eltakarja,
  • fertőtleníteni a kezét,
  • engedni, hogy megmérjék a testhőmérsékletét.

Mit kell tenni az egyetem épületeiben?

Az egyetem épületeiben mindenki köteles:

  • zárt térben és az egyetem területén tartott szabadtéri rendezvényeken olyan maszkot viselni, ami a szájat és az orrot is eltakarja;
  • a 1,5-2 méteres távolságot egymástól megtartani (az irodákban a székeket, asztalokat is ilyen távolságra kell elhelyezni);
  • a kezét gyakran megmosni szappannal, valamint alkoholos készítménnyel fertőtleníteni.
[…]

Ez az utasítás módosítja a 1/2020. rektori utasítást, ami arról szól, hogy hogyan lehet csökkenteni a COVID-19 fertőzés kockázatát a […] Egyetem területén. A módosításra azért van szükség, mert a járványügyi készültség bevezetéséről szóló 283/2020 (VI.17) Korm. rendelet is módosult.

3. SZ. MELLÉKLET – KÉRDŐÍV

Kérdőív

A kérdőív kitöltésével a szakdolgozatom elkészítéséhez nyújt segítséget. A kutatásom célja a járványügyi szabályozások hatékonyságának vizsgálata. A kitöltés anonim, az adatokat kizárólag a kutatás céljaira használom fel.

Vinnai Edina

Kérem, olvassa el a kapott szöveget és válaszoljon az alábbi kérdésekre.

Írja ide a pontos időpontot, amikor elkezdi olvasni a szöveget: …………. óra ………….. perc

1. Kikre vonatkozik az utasítás?A lehető legrövidebben fogalmazza meg.

2. Ki nem léphet be az egyetem épületeibe?A lehető legrövidebben fogalmazza meg.

3. Hány tünet szükséges ahhoz, hogy valaki ne léphessen be az egyetemre?Írjon ide egy számot: …………….

4. Mit tegyen az, aki a felsorolt tüneteket észleli magán?A lehető legrövidebben fogalmazza meg.

5. Milyen napokon és időpontban lehet az egyetem orvosához fordulni?

6. Mit kell csinálni az egyetem épületeibe történő belépéskor? Számozva sorolja fel mindet!

7. A szabadtéri rendezvényeken is kötelező viselni a maszkot?

1 – igen 2 – nem 3 – nem derül ki a szövegből

8. Van-e olyan információ a szövegben, ami megismétlődik vagy átfedésben van már leírt információkkal?

1 – igen 2 – nem

9. Ha van ilyen ismétlődés, miről szólnak ezek az információk?

10. Ön szerint indokolt a fenti információ(k) megismétlése vagy inkább feleslegesnek, zavarónak találja?

1 – indokolt 2 – felesleges, zavaró

11. Mit módosít ez a 2/2020. rektori utasítás?

12. Miért van szükség erre a módosításra?A lehető legrövidebben fogalmazza meg.

13. Összességében mennyire érthető az elolvasott szöveg?

1 – egyáltalán nem érthető 2 – alig érthető 3 – többnyire érthető 4 – teljes mértékben érthető

14. Jelölje meg azokat az érzéseket, amelyeket érzett a szöveg olvasása és a kérdőív kitöltése közben. Többet is megjelölhet.

1 – öröm, nyugalom 2 – meglepetés 3 – harag, idegesség 4 – félelem 5 – csalódottság 6 – undor, megvetés

Írja ide a pontos időpontot, amikor befejezte a kérdőív kitöltését: ………….. óra …………. perc

Születési éve: …………..

 

[1] A tanulmány a szerzőnek a Miskolci Egyetemen folyó Jogpszichológiai szakjogász képzésen készített szakdolgozatának rövidített változata.

[2] A „nudge”-nak már a hazai szakirodalomban is van nyoma (Sunstein – Thaler 2011; Czabán 2021), míg a „sludge”egyelőre szinte kizárólag angol nyelvű írásokból ismerhető meg (Sunstein 2020).

[3] Ebben a fejezetben a kozerthetofogalmazas.hu honlapon található szempontokat tekintjük át.

[4] 1. és 2. sz. melléklet.

[5] Köszönöm Gergely Vera segítségét a szöveg átírásában.

[6] 3. sz. melléklet.

[7] Köszönöm Torma Judit segítségét a kérdőív összeállításában.

[8] Az Iránymutatás az idézés helyén megadott linken már nem érhető el.