A Magyar Jogi Nyelv folyóirat első konferenciája a vírushelyzet miatt online webinar formájában zajlott le 2020. november 20-án, a Világos Beszéd közreműködésével.
A konferencia Szabó Miklós (a Magyar Jogi Nyelv folyóirat főszerkesztője, a Miskolci Egyetem professzora) Ki a felelős a szavakért? című elméleti bevezetőjével indult. Az előadó többféle feszültséget felsorolt, amely az általános-különös/egyedi, a köznyelv-szaknyelv, szöveg és beszédaktus, az érthető-érthetetlen ellentétpárok köré épült. Mégis azzal a felütéssel indította útjára a remélhetőleg hagyománnyá váló konferenciát, hogy a jogász felelőssége a címzettek felé szól.
Julie Clement a közérthető jogi nyelvért dolgozó Clarity International elnöke videófelvételen jelentkezett be a konferenciára, és A plain language mozgalomról, a szervezet főbb célkitűzéseiről és eddig elért eredményeiről tájékoztatta a hallgatóságot.
Gergely Vera (a Clarity International magyarországi képviselője és a Világos Beszéd alapítója) a videóelőadás témáit folytatva beszélt még az International Plain Language Federation szervezetről, amely a közérthető nyelven megfogalmazott hivatalos iratok, jogszabályok, ítéletek fontosságáért és elterjedéséért küzdő világszervezet és újabban a szabványosítás (ISO/WD 24495-1) kialakításáért dolgozik. A mozgalom (koalíció) többéves munkájának eredményeként született meg a közérthető fogalmazás definíciója: az a szöveg közérthető, amelynek felépítése, megfogalmazása és kinézete megfelel a célközönségnek, hogy az könnyen megtalálja benne a számára fontos információkat, megértse, majd célja eléréséhez fel is használja azokat. A közérthetőség elérése erőfeszítést kíván, mert a jogi szöveget az események időrendi sorrendje szerint kell átírni, a hosszú mondatokat általában széttörni, rövidíteni szükséges, az állítmányt pedig az ügyfél és nem a hivatal/bíró szemszögéből kell megadni. Ez egyben nézőpontváltást is jelent, mert egy ügyfél, egy tulajdonos, egy szülő szempontjából kell a magatartási szabályt megfogalmazni. A közérthető fogalmazás szakértője érzékeltette a közérthető nyelv, a „világos beszéd” előnyeit is: csökken az eljárás időtartama, az egyeztetési körök és a vitatott pontok száma, a közvetlen költségek, nő az eljárások eredményessége, továbbá időt és pénzt takarítanak meg a felek.
A mozgalom a nagyon gyakorlatias angolszász országokból indult útjára, és az állami kommunikációt, valamint a fogyasztóvédelmet – így áttételesen számos alapvető jogot – érintett, akár törvénybe is iktatva annak követelményeit (1942: Federal Reports Act, 1979: Federal Paperwork Reductions Act, 2007: Federal Plain Language Guidelines, 2010: Plain Writing Act). Természetesen a napi ügyekben a bankok közleményeinek átírása vagy a jogászképzésbe e szemléletformálás beépítése ugyanolyan fontos. Az Európai Parlament Fordítási Főigazgatósága is összefoglalta e téren legfontosabb tapasztalatait A pontos fogalmazás művészete című kiadványában, az EU minden hivatalos nyelvén. Ugyanis az uniós zsargon és a sok technikai kifejezés nagyon megnehezíti a polgárok tájékozódását. A terminológia átalakítása mellett talán a jogi tartalmú szövegek tipográfiája vagy a befogadást segítő ismeretterjesztés (pl. képregények, szórólapok, plakátok) javíthatják még az esélyt a közérthetőségre.
Magyarországon is van bizonyos előrelépés: 2015-ben jött létre a Világos Beszéd; 2016-tól elérhető a közérthető fogalmazást bemutató honlap (kozerthetofogalmazas.hu); a 2017. évet az Országos Bírósági Hivatal a közérthetőség évének nyilvánította, különböző képzések megszervezése, egy bírósági stíluskönyv kiadása és a bírósági honlapok megújítása mellett; ugyanebben az évben indult útjára a Magyar Jogi Nyelv folyóirat a HVG kiadó gondozásában; majd 2019-ben a NAV is elindította közérthetőségi programját, ideértve tájékoztatóinak, hivatalos leveleinek egyszerűsítését is. Ebbe a sorba illeszkedik a hagyományteremtő céllal megszervezett Értsünk szót! konferencia is, de messze vagyunk még a mozgalom és a szabványosítás szerinti intézményesített eredményektől.
Pátkai Nándor (az Igazságügyi Minisztérium Jogszabály-előkészítés Összehangolásáért és Közjogi Jogalkotásért Felelős Helyettes Államtitkárságának főosztályvezetője) – akinek a Magyar Jogi Nyelv 2017/1. számában megjelent hasonló című írása a folyóirat legolvasottabb cikke – A közérthető jogalkotásról: az Ákr. nyelvezete című előadásában a közigazgatási eljárási törvény előkészületeit hozta fel jó példának arra, hogy van törekvés a jogalkotó részéről a legszélesebb közönséghez szóló jogszabály közérthető megfogalmazására. Az előadó szerint előkérdés, hogy vajon lehet-e egy miniszteri rendeletben rögzíteni a jogszabály szerkesztésének menetét. A 2009-ben született rendelet [61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet a jogszabályszerkesztésről] a kodifikátoroknak szóló állami parancs, de alig érthető, technikai jellegű. Például azért is lesz érthetetlen a jogszabály, mert éppen ez a rendelet engedi meg a hivatkozások végeláthatatlan láncolatát, vagyis az egyik szabályból a másikra utalást. A rendkívüli jogrend, még általánosabban a gyorsan született jogszabály is érthetetlen lesz, hiszen a közérthetőség időigényes munkával jöhet csak létre. Fontos szempont volt, hogy a közigazgatásban (ahogy az adózásban, a nyomozásban) igen gyakori hivatalból indított és lefolytatott eljárások nyelve az érintett polgároknak (ügyfeleknek) legyen könnyen érthető. Ezt támasztja alá, hogy a hazai lakosság több mint fele legfeljebb 9-10 osztállyal rendelkezik, másként megfogalmazva, egy tizenéves ember értelmi és ismereti szintjéhez kell idomulni a jogszabály szövegének. Az Ákr. áttekinthetőségét támogatta a megfelelő tagolás (tartalomjegyzék, fejezetek, szakaszcímek) és az a logika, amely szerint az eljárási cselekmények sorrendjét kell követnie az egyes szabályoknak. Kerülték az idegen szavakat, a szükségtelen értelmező szabályokat. Egy-egy normán belül igyekeztek következetesek lenni: első helyen álljon a fő szabály, azt kövessék a kivételek, majd a kiegészítő rendelkezések. Sajnos az nem derült ki az előadásból, hogy ez minden egyes kodifikációval foglalkozó kötelezettsége-e, és általánossá vált, vagy csak egy egyedi esetről volt szó az Ákr. esetében.
Törökné Brincken Marianna (az Innovációs és Technológiai Minisztérium Fejlesztéspolitikai Szabályozási Főosztályának osztályvezetője) az Európai uniós pályázatok – külön nyelvi univerzum? című előadásában arra kereste a választ, hogyan lehetne az Európai Unió pénzéből fedezett pályázatok, beszerzések kiírását, valamint a megvalósításuk elszámolását, ellenőrzését magyarul és érthetően megfogalmazni. Ez 2004 óta 55 milliárd euró felhasználását jelentette, olyan szavak napi használatával, mint abszorpciós képesség, monitoring, elektronizálás és koncentráció. A támogatások maximális felhasználása érdekében fontos, hogy a támogatást igénylők felé közérthetően legyenek megfogalmazva az információk, így mára sok száz olyan iratot, tájékoztatót, közleményt írtak át a felhasználók számára, amely törekszik a közérthetőségre.
Fontos szempont például, hogy az Útmutatóban ne legyen megismételve a jogszabály, valamint hogy a pályázati felhívások szövegezése egységes legyen: a felhívás-sablonokban a törzsszöveg kiegészíthető az egyes ágazatoknak megfelelő szakmai tartalommal. A pályázati felhívások szövegezésekor kihívást jelentenek az alábbi szempontok:
(1) vegyes ügyfélkör, kibővülve természetes személyekkel (gazdák),
(2) szerteágazó területek,
(3) speciális, bonyolult állami támogatási szabályok,
(4) változó szabályozási háttér, a veszélyhelyzet idején megengedő szabályok, kivételek kezelése a sablonszövegben,
(5) uniós szakzsargon.
Az előadó hangsúlyozta a nézőpontváltás fontosságát: annak a kérdésnek az előtérbe helyezését, hogy „kiért dolgozunk”. Ennek érdekében elkerülhetetlen a szövegek személyesebbé tétele, például a cselekvő megjelölésével (felbontásra kerülhet helyett: felbontjuk a szerződést) vagy a megszólítással (a kedvezményezett, a pályázó helyett: Ön, Öntől kérjük). A támogatást igénylők köre egyre szélesedik, így a hivatalnokok, pályázatkezelők, ellenőrök is kénytelenek lesznek megismerkedni ezekkel az ügyfélbarát sablonokkal.
Fehér Tamás ügyvéd (Jalsovszky Ügyvédi Iroda) A közérthetőség fontossága az ügyvédi munkában című előadásában azt sürgette, hogy a jogászképzés változzon meg: tanítsák úgy a jövő jogászait, hogy tudjanak az ügyfelek nyelvén, az ügyfelek számára érthetően beszélni és írni. Élesen el kell választani ugyanis a bíróságnak/hatóságnak szóló kommunikációt a laikusokkal való érintkezéstől. Amikor az ügyfélnek írnak (feljegyzést, e-mailt, tanácsot), a gondolkodás végeredményét kell leírni, nem pedig a gondolkodás folyamatát: mit kell csinálnia az ügyfélnek, hogyan és miért. A jogszabály szövege az ügyfélnek nem fontos, nem érdemes a tanácsadás középpontjába helyezni, célszerű lábjegyzetben feltüntetni. Amikor a bíróságnak írnak beadványt, a következő kérdéseket célszerű alapul venni: miről szól az ügy, miben kell dönteni, és fontos arra is kitérni, hogy mi lenne a jó döntés és miért, továbbá arra, hogy mi történne, ha nem ez a döntés születne. Véleménye szerint tehát az ügyfél célja a megértés, a bíró célja pedig az egyetértés az ügyvéd álláspontjával, és minél könnyebben érti a bíró a szöveget, annál könnyebben egyetért azzal. Sajnos az ügyvédeknél is igaz, hogy a közérthető íráshoz, beszédhez hosszabb felkészülési idő kell, de ez fejleszthető, így készséggé válva egyre gyorsabban elérhető. Van néhány praktika: például a beadvány megfelelő tagolásával, tipográfiájával (címek és alcímek kialakítása és számozása, betűtípus, táblázatba foglalt érvek és ellenérvek, grafikonok és egyéb képi ábrázolás). Az előadó kitért arra is, hogyan (ne) idézzünk esetjogot: például csak egy-két gondolat kiemelése célszerű idézőjelek között, a teljes szöveg inkább lábjegyzetben szerepeljen. A gyakorlat pedig azt igazolja, hogy van összefüggés az iroda által készített beadványok közérthetőbb megfogalmazása és a sikeres ügyeik száma között.
Moldova Zsófia (a Magyar Helsinki Bizottság rendészeti programvezetője) a Közérthető terhelti tájékoztatók téma kapcsán az alapjogok védelme felől közelítette meg a jogi nyelvet: a fogvatartottak és a büntetőügyekben eljárás alá került emberek nem értik, mi történik velük, miért vannak bezárva, meddig és van-e jogorvoslat. Hiába szólítják fel az EU-ban a közérthető fogalmazásra a jogalkalmazókat (pl. Vilniusi nyilatkozat, 2012/2013/EU irányelv, Bírák Magna Chartája, az EUB és az EJEB esetjoga), ez lassan kerül át a praxisba. Ugyanakkor a hazai adatokból is kitűnik, hogy a büntetőeljárást, szabálysértés miatt eljárást végigélők és fogvatartottak iskolai végzettsége, szövegértése jóval alatta marad a társadalmi átlagnak. Több civil szervezet együttműködésével (TASZ, Utcajogász Egyesület) készítettek ezért egyszerűen érthető szórólapokat, válaszleveleket. Ahhoz, hogy ezeket teszteljék, a jogászoknak külső szakértőkre, nyelvészekre, pedagógusokra, az ügyfeleiket képviselőkre volt szükségük, mert a jogászok ezt a nézőpont-váltást nem feltétlenül tudják. Hasonló közérthetőségi tréningre, érzékenyítésre lenne szükség a rendőrség, a bíróság, az ügyészség és az ügyvédség körében is, valamint a jogászképzés is többet tehetne e téren.
Horváth Péter Iván (egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, az OFFI Zrt. korábbi munkatársa) a Közérthetőség a hiteles fordításban című előadásában egyetemi oktatóként és tolmácsként foglalta össze, hogy milyen buktatói vannak a fordításnak, ha nem segít a lektor és a megfelelő képzés. Ugyanis a célnyelvhez és a közérthetőséghez egyaránt közelíteni kell a hiteles fordításnál, és minél inkább a közérthetőségre törekszünk, annál inkább a célnyelv felé tolódunk. Az alábbi érveket hozta fel az előadó a közérthetőség megteremtése és fokozása mellett: gyors és könnyű szövegértés, jó nyelvi közérzet (Szilágyi N. Sándor), az államba és a jogba vetett bizalom erősítése. Ugyanakkor ellenérvek is felhozhatóak szerinte: hiányos vagy szűkszavú fordítási utasítás (nem tudja, kihez szól és milyen előzményekkel), a forrásnyelv, a szaknyelv túlzott tisztelete, a szaknyelv hiányos ismerete, a megrendelő túlzott tisztelete, konfliktuskerülés, a fölösleges munka mellőzése, a felhasználói visszajelzés hiánya.
A közérthetőség hiányzik a fordítóképzésben, nem része annak: a tankönyvek a nyelvi igényességet célozzák meg, a közérthetőségről nem esik szó. A nyelvhelyesség fejlesztése során kitérnek ugyan szövegszervező elemekre, a készségfejlesztés azonban nem eléggé szövegszintű. Nagy kérdés, hogy a közérthetőség milyen módon lenne beemelhető a képzésbe: a nyelvhelyesség-oktatás részeként, a fordítás- és tolmácsolástechnika részeként vagy esetleg önálló tantárgyként. Fontos lenne a képzési és kimeneti követelmények között is szerepeltetni, vagy a tantárgyleírások részeként („képes közérthetően visszaadni …”). A fordítónak továbbá azzal is tisztában kell lennie, hogy ha olyan nyelvre fordít, amely gyakorlatias (pl. angol), akkor ne ragaszkodjon mereven a fogalmi-analitikus szemléletű eredeti megfogalmazáshoz. A szerző néhány példával is illusztrálta a közérthető fordítást.
Az előadás írásos változata a jelen lapszámban olvasható.
Hajas Barnabás (egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem) A közérthető fogalmazás oktatása a kodifikációs szakjogász képzésben című előadásában a kodifikációs szakjogászképzés néhány tapasztalatát osztotta meg a hallgatósággal. Ebben a képzésben is rendre előkerül a közérthető jogi szöveg készítése, de itt sem önálló tárgyként, hanem egyes tárgyakhoz, részkérdésekbe beépítve. A joganyag felduzzadásával is összefügg a nyelvi megfogalmazás romló minősége, különösen azért, mert a kodifikáció menetébe nem épült bele semmiféle minőségbiztosítás. Az előadó hangsúlyozta, hogy a jogi szabatosság nem feltétlenül megy az érthetőség rovására, és említett néhány szempontot, melyek alapján egy normaszöveg közérthető lesz.
