Bevezető

Ez a tanulmány a Magyar büntetőperes bírósági kihallgatások komplex nyelvészeti elemzése c. doktori értekezésbe kíván betekintést adni, amelyet 2020 szeptemberében nyújtottam be a Szegedi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájába, majd 2021 tavaszán sikeresen megvédtem. A disszertáció szerzőjeként hat év kutatómunkámat foglaltam össze, amelyben elsőfokú büntetőperes eljárások kihallgatási módszereit tártam fel, egy komplex – nyelvészeti, pszichológiai, jogi, és kriminalisztikai szempontokat ötvöző – elemzés révén.

1. A téma kijelölése, relevanciája és a kutatás célja

A kutatás fókuszában álló tanúvallomás és a terhelt vallomása két olyan kulcsfontosságú bizonyítási eszköz, amelyek nélkül elképzelhetetlen az igazságszolgáltatás. Ezt támasztják alá azok a Magyarországon végzett empirikus kutatási adatok is, amelyek eredménye szerint a hazai bíróságok gyakorlatában felhasznált összes bizonyítéknak több mint 50%-a tanúvallomás (Bencze– Vinnai 2012: 44). A vallomás megszerzése kihallgatás által valósul meg, és mivel a kérdésfeltevés módja jelentős mértékben meghatározza a válasz minőségét, rendkívül lényegesek azok az ismeretek, amelyek a kérdésfeltevések válaszadásra, és ezáltal a vallomástételre gyakorolt hatását adják meg (Hale 2004). A bírósági kihallgatások kutatói ezért jellemzően a kérdésekben rejlő befolyásolási lehetőségeket vizsgálják (pl. Liao 2017), ami különösen népszerű kutatási terület a keresztkérdezéses (pl. angol-amerikai) eljárásban, ahol az ellenérdekű felek változatos stratégiákkal igyekeznek a másik fél által állított tanút összezavarni és szavahihetőségében megingatni (Fedor 2014: 451). …

Varga Marianna
tudományos munkatárs,
Nyelvtudományi Kutatóközpont