Reflexiók Ződi Zsolt Jogi szövegtípusok című tanulmányára
(megjelent: Magyar Jogi Nyelv, 1. évfolyam 2. szám, 2017.)

Ződi Zsolt a Magyar Jogi Nyelv 1. évfolyamának 2. számában megjelent jogi szövegtípusokról szóló tanulmányában amellett sorakoztat fel érveket, hogy a jogi szövegek típusainak és nyelvi jellemzőinek a megismerése fontos szerepet tölt(hetne) be a joghallgatók és a kezdő jogászok szakmai és szaknyelvi szocializációjában. Egyik legfőbb érve az, hogy a jogi tanulmányaikat megkezdő hallgatók egyetemi éveik alatt elsősorban szövegek, és nem intézményes gyakorlatok által kerülnek kapcsolatba a joggal, így kézenfekvő lenne, ha a szövegek halmazát rendszerszinten is megismernék. Az egyes szövegtípusok jellemzőinek leírása, interakcióik („egymásba alakulásuk” és egymásra hatásuk) nyomon követése ugyanis olyan fontos felismeréseket is lehetővé tesz a jog működésével kapcsolatosan, amelyek pusztán a jog belső szemléletéből nem következtethetőek ki. Ugyanakkor Ződi azt is megállapítja, hogy a szöveg- és műfajtipológiák nem örvendenek túlzott népszerűségnek jogászi körökben, mivel „a jogászok az egyes szövegtípusok, műfajok különbségét adottnak, természetesnek veszik”, miközben a szövegtípusok és műfajok közötti átmeneteknek gyakorlati szempontból nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget (Ződi 2017: 21). Ez feltehetően annak is köszönhető, hogy jogászi hivatásuk során bizonyos területekre szakosodva a jogászok többnyire csak az adott területre jellemző szövegekkel kerülnek szorosabb kapcsolatba és automatikusan sajátítják el azok szövegezési normáit, tehát a gyakorlati életben általában nincs szükségük arra, hogy a jogi műfajokat és azok interakcióit rendszerben lássák.

Van azonban egy olyan szakterület, ahol a szövegtípusok és műfajok ismerete kifejezetten előnyös lehet: a jogi szakfordítás, amellyel pályája során a legtöbb jogász közvetetten vagy közvetlenül kapcsolatba kerül. A jogi szaknyelvi diskurzus egyes szövegtípusai és műfajai nagymértékben eltérő sajátosságokat hordoznak nemcsak retorikai és stilisztikai, de grammatikai, szintaktikai és lexikai szinten is, ráadásul ezek a sajátosságok a fordítás két nyelvének viszonylatában is eltérőek lehetnek. Ezeknek az eltéréseknek az ismerete és tudatos kezelése sokat segíthet a fordításban vagy akár csak az idegen nyelvű jogi szövegek értelmezésében is. …

Balogh Dorka
jogi szaknyelvoktató,
szakfordító és tolmács,
Pázmány Péter Katolikus Egyetem,
Jog- és Államtudományi Kar