Bevezetés

Kétszáz éves a nagy nemzeti drámánk, Katona József Bánk bánja. Az évforduló lehetőséget nyújt a mű újragondolására, értelmezésének árnyalására. Sok elemzője leírta, hogy a 13. század eleji szituációba Katona 19. századi alakokat és helyzeteket rejt. Jól látható ez a szövegben nem kis számban felbukkanó jog(történet)i kifejezéseknél. A jogvégzett kecskeméti drámaíró a 19. századi nemzeti ébredés-polgárosodás során új jelentést nyerő szavakat is használja a Bánk bánban. A haza, a nemzet, a szabadság, a polgárság egészen mást jelentenek középkori kontextusban, mint a felvilágosodás utániban – és hozzá kell tennünk, hogy ma is mást jelentenek. Katona József tehát saját korának megfelelő államjogi szemléletmóddal ruházta fel drámájának Árpád-kori szereplőit. Dolgozatunkban ezekből szemezgetünk, megvilágítva egy-egy kifejezés jelentésének változását a cselekménynek, a mű keletkezésének és a mai befogadónak az időbeliségében.

A Bánk bán cselekményének és írásának jogtörténeti környezete

Elsőként azokat a történelmi kontextusokat vázoljuk, amelyek egymással keverednek Katona művében. A Bánk bán cselekményének idején, a középkorban az emberek szinte kizárólag az alapján határozták meg identitásukat, hogy a társadalom mely rétegéhez tartoztak, milyen vallást követtek, kinek a fennhatósága terjedt ki rájuk, és ez alapján milyen kötelezettségek terhelték, illetve jogok illették meg őket. Az ilyen módon konstituált társadalomban az emberek közti összetartozás érzését elsősorban az a személy teremtette meg, akinek a szolgálatában az összetartozó emberek álltak; tipikusan és legmarkánsabban az uralkodó. A kiemelt jogállású csoportok (az egyház, a nemesség és a városi polgárság) lettek azok, amelyek – az uralkodótól való részleges függetlenedés és ideológiai átalakulás eredményeként – magukat ténylegesen „országlakosnak”, az államot alkotó nemzetbe tartozónak hívhatták (Földi 2018: 111). Magyarországon a nemesség a Szent Koronát használta fel, hogy saját hatalmát legitimálja a királlyal szemben. Az „eredeti ősi egyenlőség” megszűnését – tehát a nemesség kialakult elsőbbségét a nem nemesek terhére – Werbőczy István Hármaskönyve azzal indokolta, hogy a nem nemesek „vétkeztek a nemzet egésze ellen, így elveszítette jogát a politikai hatalom gyakorlására” (Mezey 2003: 97). …

Blankó Miklós
egyetemi hallgató, tanszéki demonstrátor, ELTE BTK

Hoffmann Márk
egyetemi hallgató, ELTE ÁJK