Egyéb

Szabályalapú és gépi tanulásra alapozott megoldások a közérthető fogalmazás elősegítése érdekében

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes tanulmányt a Magyar Jogi Nyelv nyomtatott lapszámában olvashatja el. A folyóiratra itt tud előfizetni. A Magyar Jogi Nyelv – valamint sok más jogi szaklap – valamennyi tanulmányát olvashatja a szakcikkadatbazis.hu oldalon.

Absztrakt: A közérthető fogalmazás az állami szervek részéről régóta ismerten hozzájárul a jogbiztonság, valamint a joghoz való hozzáférés elősegítéséhez, továbbá támogatja az állampolgárokat demokratikus érdekérvényesítő képességük kiteljesítésében. Habár a jogtudományi és nyelvészeti szakirodalom régóta foglalkozik a jogi szövegek közérthetőbbé tételének kérdésével, a probléma mindezidáig híján van olyan (félig) automatikus megoldásoknak, amelyek a szakértői munkát érdemben támogatni képesek lennének, ezzel csökkentve a kapcsolódó intralingvális átfordítás idő- és munkaigényét. A tanulmány ennek megfelelően számba veszi azokat a kézzel írt szabályokat, amelyek segítségével a jogi doménhez tartozó szövegek szükségtelen nyelvi komplexitása esetlegesen redukálható, egyszersmind számot ad arról, hogy a jelenleg elérhető gépi tanulási megoldások hogyan és milyen mértékben alkalmazhatók a közérthető kommunikáció elősegítése érdekében.

Kulcsszavak: Plain Language, gépi tanulás, szabályalapú megközelítések, jogbiztonság, joghoz való hozzáférés.

Bevezetés

E tekintetben a kommunikáció említett minőségének egyik kiemelt fokmérője, hogy az állampolgárok mennyit, és mennyire egyszerűen képesek értelmezni a nekik címzett dokumentumokból, például hivatalos tájékoztató szövegekből. A jogi nyelvet számos olyan sztereotípia övezi, amely annak összetettségét, a laikus számára gyakran átláthatatlan voltát hangsúlyozza. Hogy ezek mennyiben tekinthetők a valós helyzetet leíró értékítéletnek, azt korábban már a magyar jogi nyelv(ezet) kapcsán is számos kutatás vizsgálta. Az ilyen kutatások egyik legfontosabb eredménye kétségkívül, hogy segíthetnek betekintést engedni mindazon nyelvi jellegzetességekbe, amelyek egyrészről a jogi nyelvhasználat sajátjaiként írhatók le, másrészről pedig amelyek nehezítik a szövegek megértését az átlagos olvasó szemszögéből.

Ez a megközelítés jellegéből adódóan főként olyan, a (jogász és nyelvész) szakértők által azonosítható jellemzőket keres, amelyek megváltoztatása által, kvázi szabályalapon a szövegeknek az érthetőség szempontjából vett minősége javítható, azok „felesleges” nyelvi komplexitása kigyomlálható, ezáltal pedig egy, a laikusokhoz közelebb álló szövegváltozat előállítása válik lehetségessé.

Üveges István
PhD-hallgató,
Szegedi Tudományegyetem,
Nyelvtudományi Doktori Iskola