Kattintson a Fullscreen ikonra
, ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!
1. Méltóságot mindenkinek
Az ember méltóságát mindenki köteles tiszteletben tartani, ezért a megalázó bánásmód tilos minden joghatóságunk alá tartozó személlyel kapcsolatosan. Ahogy az Alkotmány 54. §-a a múltban, ma az Alaptörvény írja elő, hogy az emberi méltóság sérthetetlen, minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz (I. cikk). Ennek részeként senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni, szolgaságban tartani, tilos az emberkereskedelem, tájékoztatáson alapuló, önkéntes hozzájárulása nélküli orvosi vagy tudományos kísérletezés, az emberi fajnemesítést célzó gyakorlat, az emberi test és testrészek haszonszerzési célú felhasználása, valamint az emberi egyedmásolás (III. cikk). Univerzális parancsként e tilalom magában foglalja, hogy az ország területén tartózkodó külföldit csak törvényes határozat alapján lehet egyéni döntéssel (mérlegeléssel) kiutasítani, azaz nem csoportosan, de senki sem távolítható el olyan államba, ahol a halálra ítélés, kínzás, embertelen bánásmód vagy büntetés fenyegeti, illetve üldöztetés, faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, vallási, illetve politikai meggyőződése miatt (XIV. cikk). Másfelől, az egyenlő méltóságú személyként kezelés regulája a faj, a bőrszín, a nemzeti vagy társadalmi származás és egyéb helyzet szerinti megkülönböztetést az alapjogok terén tiltja (XV. cikk). Annál is inkább, mivel nem csak az Alkotmánybíróság értelmezi esetről esetre a nagyon absztrakt méltóságvédelmet, de a nemzetközi emberi jogi egyezmények és esetjog is, amelyek betartása a hazai jogalkotó és jogalkalmazó kötelezettsége – a belső joggal való összhang megteremtése és a vállalt kötelezettségek kihirdetése révén [Q) cikk]. Mindebből következik, hogy az emberekkel való bánásmódot szabályozni alkotmányosan csak az emberi státus kétségbevonása nélkül lehet mindenki számára.
Az emberi státus jogi kifejeződése többrétegű: az élethez való jog, a jogképességéhez való jog és az emberi méltóság tisztelete határozza meg. Az Alkotmánybíróság szerint „az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva – a klasszikus megfogalmazás szerint – az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen szabályozás alá vonhatók, nincs érinthetetlen lényegük.” Másként ezt az általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti, olyan anyajognak, amelyet a bíróságok is hivatkozásul használhatnak az egyén autonómiájának védelmére, ha az adott tényállásra a konkrét, nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható. A modern alkotmányok, illetve alkotmánybírósági gyakorlat az általános személyiségi jogot különböző aspektusokból közelíti meg, a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, általános cselekvési szabadságként, az önrendelkezés szabadságához való jogként nevezi meg (pl. az önrendelkezési jog része, hogy „az egyénnek joga legyen alanyi jogainak különböző állami szervek előtti érvényesítésére”. Az önrendelkezési jog azonban a jogérvényesítéstől való tartózkodás, a nem cselekvés jogát is magában foglalja). Mivel ez a jog az egyéni autonómia védelmére szolgál, általában mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy jogai és törvényes érdekei védelmére nyitva álló és alkotmányosan biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól tartózkodik. Az önrendelkezési jog az egyén autonómiáját az állami beavatkozásokkal szemben is védi, abszolút, nem korlátozható alapjogként. A magánszférához való jogot „az alkotmány konkrét, szubjektív alapjogként nem nevezi meg, de a magánélet szabadságához való jog kétségkívül az egyén autonómiájának védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember veleszületett méltóságából ered, amelynek tehát az általános személyiségi jog – az ember méltóságához való jog – szubszidiárius alapjoga.” A lelkiismereti szabadság jogát az AB a személyiség integritásához való jogaként értelmezte („az állam nem kényszeríthet senkit olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz összeegyeztethetetlen a személyiségét meghatározó valamely lényeges meggyőződésével. A lelkiismereti szabadság és a vallásszabadság külön is nevesített joga azt ismeri el, hogy a lelkiismereti meggyőződés, s ezen belül adott esetben a vallás az emberi minőség része, szabadságuk a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog érvényesülésének feltétele.” Az önazonossághoz való jog magában foglalja a vérségi származás felkutatását, amelynek elvonása sérti a gyermek identitáshoz való jogát; a gyermek vérségi származása kiderítéséhez való jogát. Az emberi méltóság lehet „a vélemény-nyilvánítási szabadság korlátja”, de mérce az egyenlőség és a szociális jogosultságok terén is. Ebből a komplexitásból fakad, hogy „az egyenlő méltóság alapjogán esik csorba, és ezért alkotmányellenes, ha a jog a személyiség valamely rétegét, jogi értelemben strukturált rétegét (pl. tulajdonosként, névvel rendelkezőként, vagyoni jogalanyokként), tartalmi vonatkozásait fölébe helyezi egy másiknak, illetőleg, ha egyes személyhez fűződő jogok tekintetében tartalmilag kirekesztő szabályozással él”. Nincs hierarchia a személyiségi jogok között, minden aspektusát egyenlő védelemben kell a jognak részesítenie, és minden emberi élet azonos értékű.
Az emberi jogállást sérti a kínzás, azaz minden olyan cselekmény, amelyet szándékosan, éles testi vagy lelki fájdalom vagy szenvedés kiváltása céljából alkalmaznak valakivel szemben, hogy értesüléseket vagy vallomást csikarjanak ki, vagy olyan cselekmény miatt büntessék, amelyet ő vagy harmadik személy követett el, illetőleg amelynek elkövetésével őt vagy harmadik személyt gyanúsítanak, hogy megfélemlítsék, vagy nyomást gyakoroljanak rá, illetőleg hogy harmadik személyt félemlítsenek meg, vagy hogy harmadik személyre gyakoroljanak nyomást, vagy egyéb megkülönböztet, ha a fájdalmat vagy szenvedést közfeladatot ellátó személy vagy hivatalos minőségben eljáró más személy kifejezett vagy hallgatólagos ösztönzésére vagy ennek hozzájárulásával bárki más okozza.[1] Például, ha egy rendőr rákényszeríti a külföldit a tranzitzónába vagy a másik országba visszatérésre, akkor az illetékes szervek haladéktalanul és részrehajlás nélkül vizsgálatot kötelesek lefolytatni, amennyiben észszerű indokok állnak fenn annak a feltételezésére, hogy kínzási cselekményt követtek el. Magyarország is biztosítja bárkinek, aki azt állítja, hogy joghatósági területén valahol kínzásnak vetették alá, a jogot, hogy panasszal élhessen az illetékes hatóságainál, amelyek azonnal és részrehajlás nélkül megkezdik ügyének kivizsgálását, biztosítva a panaszos és a tanúk védelmét (pl. ne részesüljenek rossz bánásmódban, ellenük megfélemlítést ne alkalmazzanak), a sértett jóvátételét, rehabilitációját, a sértett halála esetén utódainak kártalanítását. Az Európa Tanács az ilyen helyzetek megelőzésére alkotott egyezményt[2], míg a humanitárius jog vagy száz éve védelmezi a háborús sebesültek, civil áldozatok emberi méltóságát[3], azzal, hogy kimondja velük kapcsolatosan az emberséges bánásmód követelményét, fajon, színen, valláson, hiten, nemen, születésen vagy vagyonon, valamint más hasonló ismérven alapuló bármely hátrányos megkülönböztetés nélkül. A világháború utáni részletesebb szabályok büntetni rendelik a kínzás minden formáját, akár fizikai, akár szellemi, a személyi méltóság megsértését, különösen a megalázó, lealacsonyító bánásmódot, a prostitúcióra kikényszerítést és a veszélyes fenyegetés, kollektív büntetés, rabszolgatartás, rabszolga-kereskedelem miden formáját.[4] Mindez az európai menedéket kérőkre, háború elől menekülőkre is vonatkozik.
2. Létezik a magyar jogrendszerben betelepítés?
Bármilyen új jogintézmény, norma születésekor a méltóság, az emberi státusz és a nemzetközi vállalások betartása általános követelmény. Kodifikációs alapvetés: a köznyelvtől eltérő norma tartalmat a jogalkotónak értelmeznie kell, hogy a jogalkalmazás egyértelmű, egységes, célirányos lehessen. Ám a 2015. évi CLXXV. törvény ennek nem tesz eleget: Magyarország és Európa védelmében a kötelező betelepítési kvóta elleni fellépésről úgy rendelkezik, hogy az új fogalmat homályban hagyja. Utal ugyan az „irreguláris migrációra”, az Európai Bizottság elhibázott bevándorláspolitikájára, valamint az ország határainak védelmét szolgáló kerítésre a preambulumban, de mégsem definiálja, vajon miért kötelező a betelepítés, milyen mennyiségi korlátozásokkal és az mire (kikre) alkalmazandó. Azt rögzíti, hogy hatásköri vitája van az Országgyűlésnek az EU Tanácsával a nemzetközi védelmet kérők kötelező kvótákon alapuló elosztásában, ami miatt az EU Bíróságán pert indítunk a kvótákról szóló (2015. szept. 22-i) tanácsi határozat ellen, mivel „egyetlen szuverén állam sem kötelezhető arra, hogy átvállaljon és elbíráljon más tagállamban benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelmet”. Eszerint lehet kérelmekre, ügyekre és emberekre is vonatkoztatjuk a betelepítést?
Talán a 12/2016. (VI. 22.) AB határozat segít, ugyanis az Országgyűlés 8/2016. (V. 10.) OGY határozatának helybenhagyásáról szól. Nem találta alkotmánysértőnek az Országgyűlésnek a népszavazás elrendelésével összefüggő határozatát, bár a fogalmat mint nyilván jogilag triviális dolgot, nem értelmezte. A parlamenti határozatban eleve egy kérdés és nem állítás szerepel: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Ebből annyi derül ki, hogy külföldiek deportálásáról, idetoloncolásáról, esetleg átvételéről van szó, bár a nemzetközi egyezményben és hazai jogszabályban szereplő kifejezéseket mellőzve. Az országos népszavazásra a költségvetésből 4946,5 millió forint fordítható – bár itt a jogintézmény magyarázata, kifejtése költségvetési kiadási kérdésként sem bukkan fel. A kurta AB-döntés a beadványt gyengének találta, mert az nem jelölte meg az érintett alaptörvényi rendelkezést, valamint az Országgyűlésről szóló törvény vonatkozó passzusait. Ezért nem vizsgálta a közjogi érvénytelenséget sem érdemben (44. pont). A formális alkotmányossági szemlélet jellemzi a 14/2016. (III. 2.) NVB határozatot is, amelyben a Nemzeti Választási Bizottság a Kormány által benyújtott országos népszavazási kezdeményezést hitelesítette. A kérdést tehát jogilag és nyelvileg is egyértelműnek, kétségeket kizárónak találták, miszerint „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” Az olvasóval van baj, ha nem tudja, miről is szól a kérdés.
Mivel minden közjogi szereplő birtokolja e titkos tudást, a 233/2016. (VII. 5.) KE határozat minden gond nélkül kitűzte az országos népszavazás időpontját 2016.október 2-ára, hogy választ adhassanak arra: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” A 1348/2016. (VII. 6.) Korm. határozat pedig a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékból csoportosít át pénzt a „Kötelező betelepítési kvóta ügyében tartandó népszavazás lebonyolítására”, összesen 4,6 milliárd Ft-ot. Végül érvénytelen lett a népszavazás, amelyben a társadalmi érdektelenségen és a polarizáltságon túl, szerepe lehetett a kérdés értelmezhetetlenségének is. Csúcsot döntött az érvénytelen szavazatok aránya, amely 6,33 százalékos volt, azaz vagy 200 ezer ember törte a fejét, mit kérdeztek tőle.[5]
Érdekes, hogy a 102/2007. (III. 26.) OVB határozattal a Magyarok Világszövetsége képviseletében benyújtott országos népszavazási kezdeményezést elutasították, az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadták. „Egyetért-e azzal, hogy törvény akadályozza és tiltsa az idegenek tömeges vagy szervezett betelepítését Magyarországra?” Az Országos Választási Bizottság megállapította, hogy „a népszavazásra feltenni kívánt kérdés nem határozza meg, mit ért az idegenek tömeges, illetve szervezett betelepítése alatt. Az idegen fogalom sokértelmű, különösen úgy, hogy a kérdés nem tartalmazza, mely embercsoportokhoz viszonyítja az idegen fogalom alatt megjelölt személyi kört. A „tömeges” és a „szervezett” fogalmak szintén olyan viszonylagos kategóriák, amelyek pontos tartalma csak a megfelelő viszonyítási alap ismeretében határozható meg. Mindezek alapján a kérdés nem válaszolható meg egyértelműen a választópolgárok számára, és az sem egyértelmű, hogy az eredményes népszavazás folytán milyen jogalkotási kötelezettség terheli az Országgyűlést”. A betelepítésre azonban itt sem vesztegettek sok szót. Ezek szerint 2007–2015 között valami megváltozott a magyar jogrendszerben, mert mindez világossá vált, bár a népszavazást a törvény – ebben a tekintetben – ugyanúgy szabályozta, mint ma.
3. Miért nincs a magyar jogban betelepítés
A hazai joganyagot áttekintve azt találjuk, hogy a betelepítés kifejezés csak kivételesen vonatkozik emberekre, amikor nem cselekvő alanyként, hanem valamilyen történelmi erőszak, hatalmi játszma áldozataként szerepelnek, esetleg alattvalóként, gazdasági vagy demográfiai potenciállal rendelkezőként. Egyebekben ezt a kifejezést csak állatokra, növényekre, ipari létesítményekre, települési funkciókra, kórokozókra, ezzel kapcsolatos hatósági munkákra, igazgatási tennivalókra, az ezzel foglalkozók szakmai, pénzügyi követelményeiként fogalmazzák meg a jogszabályokban.
Például a vidékfejlesztés körében, a vidéki lakosságról szólva is úgy fogalmaztak, hogy „a csökkenő munkaerő-szükségletből fakadó helyzetet tovább nehezíti az ipari foglalkozatásból kikerült tartós munkanélküliek betelepülése. Ez a csoport többnyire szociális teherként jelenik meg a vidéki helyi önkormányzatok számára”. Ha nem is lelkesen, de cselekvő alanyként tekint a jogalkotó a területi szegregációval terhelt munkanélküliek megjelenésére egyes településeken. Ám a betelepítés kifejezést e rendelet is kizárólag az állatvilágra alkalmazza: „Súlyos károkat okoz az élőhelyek leromlása, a degradált területekre a természetvédelmi szempontból nem kívánatos fajok, populációk betelepítése. A természet-közeli területek szétdarabolódása és azok elszigetelődése különösen az Alföld térségében jelentős.”[6] Ha mégis emberekre használja a jog a betelepítést, úgy azt földrészek más területekről érkezőkkel való benépesülésére vonatkoztatja. Az érettségin[7] angolból vizsgázóknak ismerniük kell például az észak-amerikai kontinens felfedezését és betelepítését, sőt az indiánok harcát a betelepülőkkel, miként az indiánok rezervátumokban való letelepítését. A hazai nemzeti kisebbségek történetét feldolgozó népismeret tárgyból érettségizőktől kérdezik a XVIII. századi újratelepítést a levéltári, írásos emlékek tükrében, például a „szlovének betelepítését a XII. század során a történelmi Magyarország nyugati határán húzódó Rába és Mura közötti területekre”. Ez történelmi és nyilvánvalóan nem az emberi jogokat és a kisebbségek külön jogait elfogadó megközelítés. Hasonló történelmi szemlélet jelenik meg a nemzetiségek oktatásában.[8] Például a „magyarországi németség történelmi szerepének áttekintése, a betelepítéstől a jelenkorig, ok és okozati összefüggés feltárása emberi sorsok bemutatásán keresztül”. Tehát csak megélt sorsként, történésként tanítják a kiszolgáltatott vagy éppen ígéretekkel, kedvezményekkel csábított csoportok betelepítését. Hasonlóan kezeli a miniszteriális iratkezelési szabályzat az etnikai múltat, hiszen nem selejtezhetőnek minősíti a „lakosságcserére, a nemzetiségi alapon való kitelepítésre, betelepítésre vonatkozó iratokat”.[9]
Az összes többi előfordulás úgy foglalható össze, hogy az nem emberekre vonatkozik:
a) A természetközeli állat- és növényvilág, a természetes élőhelyek, őshonos fajok, a vadászható, hasznosítható fajok, a biodiverzitás, a genetikai állományok megőrzése a környezetvédelem egyik célkitűzése. Ezért tilalmazzák például olyan növényfajok betelepítését, amely a védett növénytársulások természetes, természet közeli állapotát hátrányosan befolyásolják, de legalábbis óvatosan kezelik a tájidegen vagy új vad- és haszonállatok, növények, valamint a genetikailag módosított élőlények betelepítését, áttelepítését, visszatelepítését, mert gyakran sajátos hatósági engedélyhez kötik. A természetben okozott károk helyreállítása, a lehetséges rehabilitáció és szakszerű kezelés érdekében is tilalmazzák például a tápnövény vagy a zsákmányállatok betelepítését, elszaporítását.
b) A haszonállatok és a hobbi- vagy társállatok szakszerű, kíméletes tartása, tenyésztése, árusítása, bemutatása érdekében alkottak állatjóléti, szakmai szabályokat. Például egy méhésznek a szakmai vizsgán tudnia kell a kaptároztató betelepítését, újra anyásítását és felszámolását, a méhészmesternek pedig a természetes rajok befogásának és betelepítésének különböző módszereit. A kereskedőnek értenie kell az akváriumok, inszektáriumok, röpdék szakszerű berendezéséhez, a kijelölt állatfajokkal történő betelepítéséhez. A tenyészállatok tenyésztési programja keretében szabályozzák az állatok betelepítési feltételeit is. Az állatok sérülését például bálázott alommal kell megelőzni, így az utónevelt baromfiállomány betelepítésekor tíz bálát kell elhelyezni.
c) Rigorózus előírások vonatkoznak az egyes állatbetegségekkel szembeni megelőzésre, fellépésre. Például az állategészségügyi hatóság – a tenyészkód alapján nyilvántartott betelepíthető légterek ismeretében – engedélyezi a betelepítést a fertőzést követő fertőtlenítés hatékonysági vizsgálatát követően. A járványügyi intézkedési terv tartalmazza az új állománybetelepítésekor elvégzendő megelőző intézkedéseket. Új állattartó telep létesítése, illetve már működő állattartó telepen a betelepítendő, illetőleg az ott tartott szarvasmarha-állománynak a bőrbagócs lárváktól, a szarvasmarha- és juhállományoknak a rühatkától mentesnek kell lennie. Ahol a betegség előfordulása nem hozható összefüggésbe vektorokkal, a sertések újratelepítését jelzősertések betelepítésével kell kezdeni.
d) A gyümölcsösültetvényeken is lehetséges a betelepítés, meghatározott sor- és tőtávolság megtartásával, míg a növényvédelmi szabályok között is szerepel a kifejezés. Például a biológiai növényvédelmi eszközök között támogatják a növényvédő szereket kiváltó természetes ellenségek, így a hasznos szervezetek betelepítését. Az erdészetben az idegenhonos fa- és cserjefajok megjelenése a hazai behurcolásnak vagy betelepítésnek a következménye, ellentétben azokkal az őshonos fajokkal, amelyek nem ilyen módon váltak „flóraelemmé”.
e) A kapcsolódó agrár- és természetvédelmi, környezetvédelmi igazgatás szótárában is megjelentek e kifejezések. Például „az építmények, illetve a növényzet eltávolításáért az ingatlan tulajdonosát csak akkor illeti meg kártalanítás, ha a parti sávot vagy nagyvízi medret magában foglaló terület beépítése, betelepítése nem volt jogellenes a beépítés, betelepítés időpontjában.” A különböző uniós támogatások pályázataiban pedig dokumentálni kell a „trágyakezelő, -szállító és -mozgató berendezések biztonságos ki- és betelepítését, mozgását biztosító ajtók, továbbá a szellőzést és természetes fényt biztosító ablakok, ill. nyílások beépítésének anyagköltségeit.”
f) Az egyes települések fejlesztési koncepciójában kap helyet a „faluképet és a közvetlen épített és természeti környezetet javító beruházások támogatása, eredeti közösségi és gazdasági funkciók megtartásával, és újak betelepítésével”, vagy éppen a közösségi terek fejlesztése, a településképet rontó épületek felújítása, a jelenlegi funkció megtartása és új funkciók betelepítése (ide nem értve az önkormányzati és a lakófunkciót, mivel azok megtartása kötelező). A fejlesztés gyakori módja az ipari park létesítése a települések szélén, meghatározva a „betelepített törzsterületet”, ideértve a betelepülő vagy a betelepült vállalkozások csatlakozási nyilatkozatát, mert a pályázat csak így adható be, ha ehhez támogatást kérnek.
A szóhasználat alapján érintett jogszabályok listája is tekintélyes: a cikk végén összegyűjtöttük, így bárki kedvére böngészheti tovább. Elég annyi, hogy a hazai jogban élő, cselekvő emberekről szóló szabályokban nem szerepel a ki/be és főleg a kényszerrel való telepítés.
4. Lehet embereket kényszerrel betelepíteni?
Ha emberekről van szó, akkor áttelepítést vagy áthelyezést használnak a nemzetközi és a hazai jogszabályok. A menekültügyben a törvény például úgy fogalmaz, hogy a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap által finanszírozott intézkedésekben részt vevőkről az 514/
2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 25. cikk (1) bekezdés a) pontjában meghatározott Felelős Hatóság – vagyis nálunk a BÁH – a támogatások felhasználása ellenőrizhetőségének biztosítása érdekében nyilvántartást vezet, amelyben szerepel többek között az a tény, „ha a célcsoportba tartozó személy áttelepítés vagy áthelyezés keretében került átvételre”.[10]
Ha az időben még hátrébb tekintünk, úgy a második világháborút követő, hatósági kényszerrel véghezvitt etnikai tisztogatást lakosságcserének nevezték, míg a békeszerződésben és a kétoldalú szerződésekben áttelepítésről szóltak.[11] Például: „Minden Magyarországon állandó lakóhellyel bíró szlovák és cseh nemzetiségű személy, aki az alább meghatározott feltételek mellett a Csehszlovákiába való áttelepülésre irányuló szándékát kinyilvánítja, áttelepíttetik anélkül, hogy a magyar kormány ezt megakadályozná”.[12] Ezt az áttelepítést a Különbizottság szervezte, de az aszimmetrikus feltételek miatt tudjuk, hogy az anyaországba áttelepülés nem volt sem emberséges, sem önkéntes. Ez a minta? Ezt akarják megismételni az Unióban?
A kollektív bűnösség gondolata mellett azonban jelen volt az emberséges bánásmód elve is: „Magyarország Kormánya haladéktalanul szabadon bocsátja az összes szövetséges hadifoglyokat és internáltakat. Magyarország Kormánya, további utasításig saját költségére, elegendő élelemmel, ruházattal, orvosi segítséggel, tisztálkodási eszközökkel és szerekkel látja el az összes szövetséges hadifoglyokat, internáltakat, áttelepített és menekült személyeket, köztük Csehszlovákia és Jugoszlávia polgárait is. Szállítási eszközökről is gondoskodik, hogy e személyek bármelyike visszatérhessen országába.” Mindezt úgy, hogy legalább olyan védelmet és biztonságot nyújt nekik, mint saját állampolgárainak.[13] Ezt a bánásmódot követeli meg a humanitárius jog, így súlyos jogsértésnek minősíti például, ha a megszálló hatalom saját polgári lakossága egy részének áttelepítését a megszállott területre vagy a megszállt terület teljes lakosságának, illetve lakossága egy részének kitelepítését vagy áttelepítését a területen belül vagy azon kívülre végrehajtja.[14]
Az EU nem rendelkezik saját végrehajtó, így kényszert alkalmazó apparátussal, tehát csak a tagállamok közigazgatása tudja az uniós jogot napi szinten érvényesíteni. A Bizottság sajtóközleménye sem fogalmazhat másként: áthelyezés vagy egy másik tagállamba való letelepülés lesz az alapja a migrációs hullám kezelhetőségének.[15] A terhek igazságosabb elosztása érdekében, a menedékjogi eljárás lefolytatására átveendő személyekről és a Törökországból befogadandó menekültekről van szó, még akkor is, ha esetleg nem minden részletében kidolgozott, hogy az átvétel és a befogadás lehetősége minden embernek egyformán vonzó és elfogadható, ha a másodlagos vagy sokadlagos migráció miként előzhető meg, illetve az önkéntes tagállami vállalások alkalmazhatósága vitatott. A Bizottság az áthelyezési és áttelepítési terv végrehajtásáról az első jelentést 2016. március 16-án fogadta el, a másodikat pedig 2016. május 12-én. Bár 2015 óta folyik a vita, az uniós szóhasználatban sem a setting (betelepítés), sem a kényszerített betelepítés nem szerepel, csupán a relocation (áttelepítés), azaz a nemzetközi védelemre szoruló személy egyik uniós tagállamból a másikba átvétele (transfer) és a resettlement (áttelepítés, benépesítés) szerepel.
5. Összegzés
A kényszerbetelepítés emberekre vonatkoztatva sem a nemzetközi jogban, sem az EU-jogban nem létezik, mivel az jogellenes, a humanitárius jogot sértő cselekmény.
A hazai jogban csak a világháború előtt és alatt a faji törvényekben, majd a háború után volt példa emberek tárgyként kezelésére, azaz a kollektív bűnösség alapján, hatósági kényszerrel való elüldözésére, az országból kizsuppolásukra, elszállításukra (tehervagonokban), és állampolgárságuktól, életüktől, javaiktól való megfosztásukra.
Ma a hazai jogban mintegy hetven jogszabályban szerepel állatok, növények, ipari vállalkozások és települési funkciók betelepítése, de emberekre csak az Unió törekvéseivel kapcsolatos magyarországi interpretációban. Az alkotmánybírósági joggyakorlat az emberi minőség részeként kezelte a méltóságot és az önrendelkezést, így alkotmányosan sem lehetséges az, amit a népszavazási kérdés tartalmaz.
Vajon a jogi nyelvet akarta a kérdés megfogalmazója alakítani? Tudta-e, hogy a dehumanizáló kérdésben rejtett állítás van, miszerint a vándorok nem is emberek, hanem olyanok, mint a növények, állatok, kórokozók, ipari létesítmények, vállalkozások, települési funkciók, azaz ki- és betelepíthető objektumok. A címbeli kérdés nem nyilvánvaló képzavar, mert inkább fán vagy erdőn, mezőn terem az, amit telepíteni lehet, akár kényszerrel is…
TÓTH JUDIT
egyetemi docens, SZTE
Források
A LÁBJEGYZETBEN SZEREPLŐKÖN KÍVÜL FELDOLGOZOTT JOGSZABÁLYOK:
1996. évi LIII. törvény a természet védelméről
2003. évi XXXIII. törvény az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló, Hágában, 1995. június 16-án aláírt nemzetközi megállapodás kihirdetéséről
1995. évi LXXXI. törvény a Biológiai Sokféleség Egyezmény kihirdetéséről
1986. évi 6. törvényerejű rendelet a Bonnban, az 1979. évi június hó 23. napján kelt, a vándorló vadon élő állatfajok védelméről szóló egyezmény kihirdetéséről
171/2012. (VII. 26.) Korm. rendelet a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló, 2003. május 22-én Kijevben készült Keretegyezményhez kapcsolódó, fenntartható turizmusról szóló Jegyzőkönyv kihirdetéséről
292/2008. (XII. 10.) Korm. rendelet a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó nemzetközi és európai közösségi jogi aktusok végrehajtásának egyes szabályairól, a Washingtonban, 1973. március 3. napján elfogadott, a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény kihirdetéséről szóló 2003. évi XXXII. törvény, a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló, 1996. december 9-i 338/97/EK tanácsi rendelet
5/2014. (IX. 1.) FM rendelet a Pogácsa-legelő természetvédelmi terület létesítéséről, 15/2008. (VI. 3.) KvVM rendelet a Mátrai Tájvédelmi Körzet természetvédelmi kezelési tervéről, 155/2007. (XII. 27.) KvVM rendelet a Siroki Nyírjes-tó természetvédelmi terület védettségének fenntartásáról, 11/2007. (III. 30.) KvVM rendelet a Bükkhát természetvédelmi terület létesítéséről és erdőrezervátummá nyilvánításáról
19/2008. (VIII. 22.) KvVM rendelet a Baláta-tó természetvédelmi terület bővítéséről és erdőrezervátummá nyilvánításáról
14/2003. (X. 21.) KvVM rendelet a Budakalászi Kemotaxonómiai Botanikus Kert Természetvédelmi Terület létesítéséről és a Budai Tájvédelmi Körzet határának módosításáról
91/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet a természetben okozott károsodás mértékének megállapításáról, valamint a kármentesítés szabályairól
16/2012. (VII. 6.) VM utasítás az országos jelentőségű védett természeti területekre vonatkozó természetvédelmi kezelési terv tervdokumentációjának tartalmi követelményeiről és elkészítéséről
515/2013. (XII. 30.) Korm. rendelet a kormányablakokról, 2039/2013. (XII. 30.) Korm. határozat a kormányablak-tudástárral kapcsolatos egyes feladatokról
348/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet a védett állatfajok védelmére, tartására, hasznosítására és bemutatására vonatkozó részletes szabályokról
67/1998. (IV. 3.) Korm. rendelet a védett és fokozottan védett életközösségekre vonatkozó korlátozásokról és tilalmakról
12/2012. (VI. 8.) VM utasítás a nemzeti park igazgatóságok természetvédelmi célú vagyonkezelési tevékenységének egységes szakmai alapelvek szerinti ellátásáról
217/2012. (VIII. 9.) Korm. rendelet az állam által elismert szakképesítések szakmai követelménymoduljairól, 27/1996. (X. 4.) FM rendelet a földművelésügyi ágazathoz tartozó szakképesítésekre szervezhető mesterképzés szakmai és vizsgakövetelményeinek kiadásáról, 41/2013. (V. 28.) VM rendelet a vidékfejlesztési miniszter hatáskörébe tartozó szakképesítések szakmai és vizsgakövetelményeiről, valamint egyes, szakmai és vizsgakövetelmények kiadásáról szóló miniszteri rendeletek hatályon kívül helyezéséről
3/2001. (II. 23.) KöM–FVM–NKÖM–BM együttes rendelet az állatkert és az állatotthon létesítésének, működésének és fenntartásának részletes szabályairól
32/1994. (VI. 28.) FM rendelet a tenyészállatok teljesítményvizsgálatáról és tenyész-értékbecsléséről
180/2009. (XII. 29.) FVM rendelet a szalmonellózis elleni védekezés egyes szabályairól, 30/2009. (III. 27.) FVM rendelet a sertésállományok Aujeszky-betegségtől való mentesítésének szabályairól és a mentesség fenntartásáról
41/1997. (V. 28.) FM rendelet az Állategészségügyi Szabályzat kiadásáról
3/2014. (I. 16.) VM rendelet a sertésállományoknak a sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómájától való mentesítéséről
31/2009. (III. 27.) FVM rendelet a kéknyelv betegség elleni védekezés szabályairól
12/2008. (II. 14.) FVM rendelet az egyes Brucella fajok elleni védekezés részletes szabályairól
23/2005. (III. 23.) FVM rendelet a ragadós száj- és körömfájás elleni védekezésről
98/2003. (VIII. 22.) FVM rendelet az afrikai sertéspestis elleni védekezésről; 75/2002. (VIII. 16.) FVM rendelet a klasszikus sertéspestis elleni védekezésről
19/2002. (III. 8.) FVM rendelet a szarvasmarhák fertőző rhinotracheitise elleni mentesítés szabályairól
127/2008. (IX. 29.) FVM rendelet a tenyésztett víziállatokra és az azokból származó termékekre vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről és a víziállatokban előforduló egyes betegségek megelőzéséről és az azok elleni védekezésről
133/2013. (XII. 29.) VM rendelet a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról
32/1999. (III. 31.) FVM rendelet a mezőgazdasági haszonállatok tartásának állatvédelmi szabályairól
123/2005. (XII. 27.) FVM rendelet a tenyésztő szervezeti és fajtaelismerés rendjéről
139/2007. (XI. 28.) FVM rendelet a baromfi ágazatban igénybe vehető állatjóléti támogatások feltételeiről
2006. évi XLVIII. törvény a gyümölcsös ültetvények, valamint a gyümölcsös ültetvény méretet el nem érő, gyümölcsfával betelepített területek összeírásáról
150/2012. (XII. 28.) VM rendelet a zöldség-gyümölcs termelői csoportokról és termelői szervezetekről
142/2012. (XII. 27.) VM rendelet a szőlőültetvények szerkezetátalakításához és -átállításához a 2012/2013 borpiaci évtől igényelhető támogatás feltételeiről
153/2009. (XI. 13.) FVM rendelet az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény végrehajtásáról
75/2007. (VII. 27.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból ültetvények korszerűsítéséhez, telepítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről
27/2007. (IV. 17.) FVM rendelet az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból az állattartó telepek korszerűsítéséhez nyújtandó támogatások részletes feltételeiről
4/2010. (II. 25.) KvVM rendelet a környezetvédelmi, természetvédelmi, valamint a vízügyi hatósági eljárások igazgatási szolgáltatási díjairól szóló 33/2005. (XII. 27.) KvVM rendelet módosításáról
24/2008. (X. 8.) KvVM rendelet a védett tokfajok hasznosításáról
83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet a nagyvízi meder, a parti sáv, a vízjárta és a fakadó vizek által veszélyeztetett területek használatáról, hasznosításáról, valamint a folyók esetében a nagyvízi mederkezelési terv készítésének rendjére és tartalmára vonatkozó szabályokról
172/2004. (XII. 23.) FVM rendelet az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program kihirdetéséről
137/2004. (IX. 18.) FVM rendelet a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv kihirdetéséről, valamint az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alapból nyújtandó vidékfejlesztési támogatásokkal összefüggésben a kedvezőtlen adottságú területek és az azokhoz tartozó települések megállapításáról
297/2011. (XII. 22.) Korm. rendelet az ipari parkokról, 30/2012. (VI. 8.) NFM rendelet a Regionális Fejlesztés Operatív Programokra meghatározott előirányzatok felhasználásának állami támogatási szempontú szabályairól, 1464/2012. (X. 26.) Korm. határozat az Észak-alföldi Operatív Program keretében gazdaságfejlesztési célú kiemelt projektek akciótervi nevesítéséről és támogatásuk jóváhagyásáról, 1009/2007. (III. 7.) Korm. határozat az Új Magyarország Fejlesztési Terv Regionális Fejlesztési Programjainak előzetes akcióterveiről és első körben indítandó támogatási konstrukcióiról
55/2013. (IX. 13.) HM utasítás a Magyar Honvédség Kormányzati Célú Elkülönült Hírközlő Hálózatának békeidejű üzemeltetési és felügyeleti rendjéről, valamint a központilag biztosított szolgáltatások igénybevételének szabályairól.
Jegyzetek
[1] 1988. évi 3. tvr. a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezmény kihirdetéséről.
[2] 1995. évi III. tv. a kínzás és az embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód megelőzéséről szóló európai egyezmény kihirdetéséről.
[3] Pl. 1911. évi XX. tc. a hadra kelt seregek sebesültjei és betegei sorsának javítása végett Genfben kötött egyezmények becikkelyezéséről.
[4] 1989. évi 20. tvr. a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények I. és II. kiegészítő Jegyzőkönyvének kihirdetéséről.
[5] Megközelítőleg sem szavaztak soha ennyien érvénytelenül. Index, 2016. október 2. http://index.hu/belfold/2016/10/02/ervenytelen_szavazatok/
[6] 53/2001. (VIII. 17.) FVM rendelet a ,,Magyarország SAPARD Terve 2000–2006’’ kihirdetéséről.
[7] 33/2015. (VI. 24.) EMMI rendelet az érettségi vizsga részletes követelményeiről szóló 40/2002. (V. 24.) OM rendelet módosításáról.
[8] 32/1997. (XI. 5.) MKM rendelet a Nemzeti, etnikai kisebbség óvodai nevelésének irányelve és a Nemzeti, etnikai kisebbség iskolai oktatásának irányelve kiadásáról; 28/2000. (IX. 21.) OM rendelet a kerettantervek kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról.
[9] 16/2016. (VII. 21.) KKM utasítás a Külgazdasági és Külügyminisztérium Egyedi Iratkezelési Szabályzatáról.
[10] Metv. 89/A. § (2) bekezdés.
[11] 1947. évi XVIII. törvény a Párizsban 1947. évi február hó 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában: 5. Cikk 1. Magyarország kétoldalú tárgyalásokba fog bocsátkozni Csehszlovákiával abból a célból, hogy rendezze azoknak a Csehszlovákiában lakóhellyel bíró magyar etnikai eredetű lakosoknak ügyét, akik a lakosságcsere tárgyában 1946. évi február hó 27-én kelt Egyezmény rendelkezései értelmében nem fognak Magyarországba – áttelepíttetni.
[12] 1946. évi XV. törvény a Magyarország és Csehszlovákia között lakosságcsere tárgyában Budapesten 1946. évi február hó 27. napján kelt magyar–csehszlovák egyezmény becikkelyezéséről, I. cikk
[13] 1945. évi V. törvény a Moszkvában, 1945. évi január hó 20. napján kötött fegyverszüneti egyezmény becikkelyezéséről
[14] 1989. évi 20. törvényerejű rendelet a háború áldozatainak védelmére vonatkozóan Genfben 1949. augusztus 12-én kötött Egyezmények I. és II. kiegészítő Jegyzőkönyvének kihirdetéséről
[15] Relocation and Resettlement: EU Member States must act to sustain current management of flows. Press release, European Commission, Brussels, 18 May 2016
