Kattintson a Fullscreen ikonra , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

Bevezető

Ez a tanulmány annak a több éve tartó kutatóközösségi munka inspirációjának köszönhetően jött létre, melynek nyelvészeti alapvetését Kurtán Zsuzsa írta meg 2015-ben A magyar jogi szaknyelv leírásának kutatási programja című tanulmányában (Kurtán 2015). Jogelméleti szakmai oldalról Szabó Miklós tette meg ugyanezt a Jogi nyelv erőtere című értekezésében (Szabó 2015). 2014-ben pedig Vinnai Edina A magyar jogi nyelv kutatása (Vinnai 2014) című dolgozatában kiegészítette a jogi szempontokat szociolingvisztikai és pragmatikai nézőpontokkal is.

Kurtán Zsuzsa tanulmányában markáns vonulat a nyelvi elemzés informatikai háttere. Az e-magyar digitális nyelvfeldolgozó rendszer 2016-os megvalósulásával Vincze Veronika és munkatársai (Vincze 2017) a magyar nyelvű, szótövező, nyelvészeti-informatikai platform kiépítésével tették használhatóvá mások számára is az ez irányú, számítógépes nyelvészeti kutatásokat. Mindez a Sebők Miklós által szerkesztett magyar kvantitatív szövegelemzés és szövegbányászat társadalomtudományi módszertanát összefoglaló tanulmánykötet (Sebők 2016) megjelenésével egy időben történt.

Az előzmények ismeretében nem véletlen, hogy az alapvetően jogtörténeti vizsgálódásunk tárgya, a tanulmány hátterét adó forrásfeldolgozás is új módszerek kísérleti megvalósításával történik. Első kísérletként természetesen több a kérdés, mint az eredmény, a 19. századi szövegek jogtörténeti szempontú kvantitatív szövegelemzése mégis újdonságnak számító kezdeményezés.

Alkalmazott módszertan

Az alkalmazott módszertant már a bevezetőben megemlített tanulmányok felvázolták. Ezen túl azonban van egy jogtörténeti, nyelvi vizsgálati szempont is: a jog mint a társadalom szerves része nem csak a tudósok által művelt szakterület, mivel a jog felhasználói a nem jogász szakemberek is. A jogi szaknyelv kifejezéseinek helyes alkalmazása a jogszabályok szövegeinek jól értelmezhetőségét biztosítja. Ennek vizsgálata nemcsak a 19. században volt kiemelten fontos, amikor a jogi szaknyelv teljes átalakuláson ment keresztül a nyelvi és társadalmi változások miatt, hanem ma is középpontban áll.

Mindezen szempontoknak megfelelően felállítottunk egy jogtörténeti módszertani vizsgálati rendszert és egy nyelvészeti, informatikai elemzési módszert.

Jogtörténeti szempontból a 19. század magyar jogfejlődése azért is kiemelkedő, mert az akkori Magyarország a rendi államhatalomból és társadalomból a polgári államhatalomba és társadalomba tért át. Mindehhez hozzájárult a neoabszolutizmus időszakának Magyarországra kényszerített, de polgári jellegű, osztrák jogrendszere. A német hatás ellenvetéseként is értelmezhető a latin nyelv jogászok általi megőrzése, melynek használata a kiegyezés után, a magyar nyelv rendszeres alkalmazásával csökkent. Ez érhető tetten a 19. század végének nagy magyar jogtudományi szintézisében, a Magyar Jogi Lexikon hat kötetében (MJL 1898–1907). A jogrendszer változásának az elemzésére a jogszabályokon túl, a nem kodifikált magánjog esetében a jogi összefoglaló művek és a speciálisan a korra jellemző jogi szakszótárak használhatók a legjobban. A 19. század első felének speciális irodalmát képezik a korabeli szóhasználattal „szófüzérnek” nevezett latin–magyar jogi szógyűjtemények. Ezeknek egyik sokat használt példánya a jogász végzettségű Kunoss Endre által először 1834-ben összeállított Szófüzér (Kunoss 1834), mely el is tér a többi jogi szakszótártól, mivel elsősorban a művelt magyar nyelvű közönségnek készült általános és tudományos használatra. Ebből a szempontból számunkra ez az ideális válogatás, hiszen olyan szavakat gyűjt össze művében, melyek jogi kifejezések, de a nem jogi végzettségű emberek széles közönsége számára készült. Ennek a szótárnak a jogi, magánjogi szókincse adja majd az elemzés alapját.

Nyelvészeti szempontból Kunoss Szófüzérének magyar–latin–német nyelvű magánjogi szakkifejezései alkotják a referencia szógyűjteményt. A szógyűjteményben szereplő szakszavak előfordulását elemezzük azokban a forrásokban, melyeket nem jogi szakemberek számára hoztak létre, vagyis a korabeli folyóiratokban. Két szűkítést alkalmazunk: a már említett szakjogágit (magánjog) és egy időbelit (az 1830-tól 1850-ig tartó intervallumot vizsgálva). Ez az időintervallum tartalmilag megfelel a nagy jogi szakszótárak, nyelvújító szótárak korszakának, és a később ismertetett informatikai rendszerben is alkalmazható időhatároknak. További kényszerű forrásszűkítést jelent az informatikai elemzés terepéül szolgáló, digitalizált, korabeli folyóiratok száma, melyből hét került a nem tudományos és nem jogi besorolásba.

Informatikai szempontból a kvantitatív szövegelemzés legelemibb módszerének alkalmazására volt módunk: a szózsák-modellt alkalmaztuk (Balázs 2016). Ebben az esetben a szavak előfordulásának gyakoriságát vizsgáltuk. E módszer legszűkebben értelmezett formájában nem veszi figyelembe a szavak sorrendjét, kontextusát. Kiemelendő azonban, hogy az informatikai szövegkereső rendszer alkalmas volt a magyar szótövezésre, tehát a szavak statisztikai szempontból csoportosíthatóak voltak. A forrást egy magyar, kereskedelmi adatbázis-szolgáltató digitális folyóiratgyűjteménye szolgáltatta (Arcanum Digitális Tudománytár). A kapott eredmények azonban így is óvatosan kezelendők, inkább viszonylagos és nagyságrendi elemzést tesznek lehetővé, mint pontos statisztikai elemzéseket. A részletesebb informatikai korlátokról a későbbi elemzési részben szólunk.

A magyar jogi szaknyelv fejlődése a 19. század első felében

A 19. századi magyar jogi szaknyelv fejlődését 1880-ban Bakos Gábor dolgozta fel tanulmányában (Bakos 1880), majd több kisebb tanulmány után, száz évvel később B. Kovács Mária levéltári kutatásokkal is alátámasztott, részletes szótárat is tartalmazó, történelmi, jogi, nyelvészeti szempontokat is figyelembe vevő könyve meghatározó jelentőségű volt (Kovács 1995). Az újabb (2009) tanulmányok sorában ki kell emelni Szép Beáta az egyes szótárakat kritikai megjegyzésekkel is ellátó, összehasonlító művét, mely inkább nyelvészeti indíttatásból vizsgálta a 19. század magyar jogi szaknyelvének változását. Majd legújabban, 2014-ben Nótári Tamás a Megjegyzések a magyar jogi műnyelv kialakulásának törvényi hátteréhez (Nótári 2014) című tanulmányában inkább a jogtörténeti vonatkozásokat elemzi a 19. század első felének nyelvi változásaiban.

A korszak általános értékelését illetően korábban már beszéltünk a társadalmi változásokat követő jogi átalakulásról, de legalább ennyire meghatározó volt az a folyamat, melyet a tudomány és a társadalom gyors, forradalmi átalakulását késve követő magyar nyelvi szavak és fogalmak keletkezése jelez. Ezt a folyamatot csak úgy lehet gyorsítani a nyelv, illetve a szaknyelv szókészletének fejlődése céljából, ha a nyelv- és szaktudomány számba veszi a szakszavakat, és a magyar nyelvbe szervesen nem illeszkedő, idegenként ható alakokra javaslatot tesznek, azt közmegegyezés alapján egységesítik, elfogadják. Ezen elv egyszerű alkalmazhatóságát már csak egy valami zavarhatja meg: az ügybuzgalom, a sok helyről érkező segítő szándék. A latin–magyar jogi szakszótárak inkább összegyűjtötték a fellelhető magyar szavakat, ezzel megnehezítve a pontos fogalomhasználatot magyar nyelven. Ennek legjobb példája volt az 1843-ban megjelent Törvénytudományi Műszótár (TTMSz.), mely minden latin szóhoz több magyar szót is megadott, ezzel megnehezítve az egységes magyar jogi szaknyelv megszületését. Mindamellett, hogy a mű szerzőinek jószándékát értékeljük, a szótár további nagy hiányosságát a fogalmak értelmezésének elmaradásában látjuk, hiszen ez a helyes szóalak kiválasztásában nagy segítséget jelenthetett volna.

Időrendben az egyik legelső jogi szakszótár volt Pápay Sámuel 1807-ben, Veszprémben kiadott műve (Pápay 1807). Pápay dolgozata több fontos, a jogi szaknyelvre jellemző terminus technicus lényegi sajátságára utaló megfigyelést tartalmaz. Éppen ezért sajnálatos, hogy nem vált szélesebb körben ismertté azok előtt, akik a megteremtői voltak a szakszókincsnek (Kovács 1995: 27). „Magyar Kifejezéseknek értelmét is vóltaképpen meghatározzuk; mert külömben, ha a’ Hazafiak kivált külön vidékeken egy kifejezést tétovázva hol egy hol más értelemben vesznek, úgy egymást Ország szerte soha igazán meg nem érthettyük” (Pápay 1807: 57).

Melyek voltak a 19. század legjelentősebb szakszótárai, szógyűjteményei? Pauly Károly: Polgári és pörös szótár. Buda, 1827; Puky Károly: Honni törvény szótár. Pest, 1830; Fogarasi János: Diák-magyar műszókönyv a magyarhoni törvény- s országtudományból. Pest, 1833; Kunoss Endre: Gyalulat, vagyis megmagyarosított jegyzéke azon idegen szavaknak, mellyek különféle nyelvekbül kölcsönöztetvén, a magyar beszédben és irásban korcsosítva vagy eredetikép használtatnak. Pest, 1835; 1845-ben Bécsben kiadott Hivatalos műszótár.

A korabeli szótárkészítőknek is forrásául szolgáltak a magyar nyelvű jogi szakkönyvek, melyek közül kiemelkedők Georch Illés, Kelemen Imre, Szlemenics Pál összefoglaló magyar nyelvű magánjogi művei.

A jogalkotás terén a 19. század első felében meghozták azokat a törvényeket, melyek biztosították a jogalkotóknak és a használóknak a teljesen magyar nyelvű használatot. Elsőként az 1805. IV. t.c. alapján a törvényhatóságok már az udvari kancelláriához, sőt az uralkodóhoz is magyar (vagy tetszés szerint latin) nyelven intézhették fölirataikat, melyekre a Helytartótanácsnak szintén magyarul kellett válaszolnia. Az 1840. évi VI. tc. teljes mértékben rendezte a magyar nyelv ügyét. A törvénycikk az egyházi és világi törvényhatóságokat, valamint a magyar királyi udvari kamarát is arra kötelezte, hogy levelezéseiket magyar nyelven folytassák. Ezt követte az 1843–44. évi II. tc., amely kimondta, hogy a „törvénycikkek valamint már a jelen országgyűlésen is egyedül magyar nyelven alkottattak és erősíttettek meg”.

A 19. század jogi szaknyelvi tevékenysége nemcsak a társadalom figyelme, hanem a nyelvész tudósok éber felügyelete mellett zajlott. A jogi műszavak helyességét és jóságát mind a „neolog” jogász, mind az „ortholog” nyelvész elfogultan és külön, csak a saját szempontjából bírálta és állapította meg. „A jogász a felmerülő új szakszó szükséglete esetén készített egy új szót, mely fogalmilag megfelelő. Az ortholog elítéli, mert szerinte alakilag rossz és ajánl helyette más, alakilag jó műszót. De ezt meg a jogász veti el, mert fogalmilag rossz, mert szerinte nem a kérdésben forgó fogalmat nevezi és jelöli meg” (Bakos 1883: 3–4). A jogász nyelvújítók egy része ezért az idegen terminusok átvételét támogatta, nagyobb részük azonban a latin és német terminusok fordítása mellett érvelt (Szép 2009: 11).

Összességében megállapíthatjuk, hogy a 19. század első fele jogi műnyelvének tekintélyes szakirodalmával, valamint a számos (mintegy 35 db) műszótárral és az ezekben felhalmozott (körülbelül 40 000 szónyi) szókészlettel szemben a szavaknak csak mintegy harmada került be véglegesen a magyar jogi szaknyelvbe (Kovács 1995: 38).

Az időszak szaknyelvi fejlődését illetően meg kell említenünk a Márkus Dezső által szerkesztett, 1898-ban elkezdett és 1907-ben befejezett hatkötetes Magyar Jogi Lexikont (MJL 1898–1907), mely az első modern magyar nyelvű jogtudományi szintézis. Magában foglal mintegy 10 ezer címszót és a címszavakon belül ennek többszörösét, alcímszavakban. Kvantitatív nyelvészeti vizsgálódásunk esetében is felhasználtuk a Magyar Jogi Lexikont mind a latin jogi szaknyelv, mind a címszó továbbélésének referenciájaként.

Már szó esett Kunoss Endre szótárairól. Az általa összegyűjtött Szófüzér jogi szakkifejezései képezik a kvantitatív elemzés szókincsének alapját. Kunoss életpályáját ismerve úgy gondoljuk, hogy különböző tudományterületek művelőjeként tisztában volt saját kora művelt, tudományok iránt érdeklődő embereinek szókincsével. Ebből következik, hogy gyűjteményének jogi szakkifejezései a kor általános műveltséggel rendelkező emberének szóhasználatához tartozóak lehettek. Kunoss munkásságát részletesebben is ismertetem.

Kunoss Endre munkássága

Kunoss Endrét a lexikonirodalom mint költőt, írót, hírlapírót, szerkesztőt, nyelvészt és ügyvédet tartja számon, de korának fiatal polihisztora jogtudós, politológus, pedagógus, szakíró és mezőgazda is volt egy személyben. Mindössze 13 esztendei irodalmi működése során hat szakkönyvet, két verseskötetet és egy drámát írt, négy gyűjteményes munkát adott közre, elbeszéléseinek, szak- és hírlapcikkeinek, kritikáinak, recenzióinak száma pedig a százat is meghaladja (Zsámboki 1995: 17).

Kunoss Endre 1811-ben született Egyházashetyén, kisbirtokos nemesi családban. Győrben járt gimnáziumba, és a győri királyi jogakadémián elvégezte a bölcseleti és jogi tanfolyamot. Jogi tanulmányait Pesten fejezte be, majd ügyvédként, később táblabíróként, c. táblai ügyészként dolgozott. 1836/37-ben a Széchenyihez közel álló Jelenkor segédszerkesztője lett. 1838. áprilistól szeptemberig szerkesztette és kiadta a Természet c. ismeretterjesztő folyóiratát, s irodalmi melléklapját, a Lombokat, majd 1839-ben Pozsonyban az Országgyűlési Lantot. 1843/44-ben a kormánypárti Hírnök segédszerkesztője lett, és országgyűlési tudósítója (Zsámboki 1995: 18–26). Jogi, irodalmi és hírlapírói-szerkesztői tevékenysége mellett – megélhetési gondok miatt – a Zichy és Batthyány főúri családoknál nevelősködött. Nevelői munkáját – kisebb megszakításokkal – élete végéig végezte (Zsámboki 1995: 27).

A magyar romantika második, kissé fiatalabb nemzedékéhez tartozott, amely az Akadémiát megtestesítő Bajza–Vörösmarty–Toldy triásszal került szembe. Baráti köréhez Vajda Péter, Garay János, Táncsics Mihály, Tóth Lőrinc, Szigligeti Ede, Erdélyi János, Gasparich Kilit tartozott (Zsámboki 1995: 23).

Szépirodalmi bemutatkozására a Vörösmarty által szerkesztett Tudományos Gyűjtemény irodalmi melléklapjában, a Koszorúban került sor, 1831-ben. A közönség kedvezően fogadta verseit és elbeszéléseit. Emiatt aztán a legkülönbözőbb irányultságú lapok közölték műveit. Költeményeit két önálló kötetben is kiadta, a Dalfutár 1840-ben, a Kunoss versei 1843-ban jelentek meg. Lírája az 1830-as évek almanach költészetét képviseli (Zsámboki 1995: 28). Írt egy kéziratban maradt drámát, Istenítélet címmel, melyet a Pesti Nemzeti Színház 1838-ban bemutatott (Zsámboki 1995: 30).

Szakírói munkássága nagyon korán kezdődött. A Tudományos Gyűjteményben, az ország egyetlen tudós folyóiratában 1831-ben nemcsak első költeményeit, hanem természettudományi, nyelvészeti és jogi tanulmányait is közölték. Az első cikkekben a „villanyról, a melegrül, a fénylő és tüzes levegői tüneményekről” értekezett. Szily Kálmán fizikus, nyelvész szerint a villany szót Kunoss alkotta az 1831-ben megjelent tanulmányában: az „electrica materia” szót magyarosította. További szóalakításai is, mint a „villanyosság”, „villanyosít” meggyökeresedtek nyelvünkben. Még ugyanebben az évben két tanulmányt közölt Nyelvünkben idegen szavakról, valamint Vidék- vagy tájszavunkról címmel (Zsámboki 1995: 42–43).

1834-ben megjelentette Szófüzérét, „a tudomány, művészség, társalkodás és költészet újonnan alkotott vagy fölélesztett szavainak jegyzéke” alcímmel. Szójegyzéke kilenc év alatt további három kiadást ért meg, az eredeti két és fél ezres szókészletet mintegy harmadával bővítette. A harmadik kiadás kalózkiadás volt, a szerző engedélye nélkül oda nem illő szavakat illesztett be az ismeretlen közreadó, amelyeket az 1843-ban megjelenő negyedik kiadásban Kunoss törölt. A Szófüzérek magyar–német és latin szótárak voltak. Kunoss összegyűjtötte korának azokat az új szavait, amelyeket ő maga is jónak tartott, vagy maga alkotott új szavakat. A magyar nyelvet úgy kívánta alkalmassá tenni a modern követelmények számára, hogy az idegen szavak erőltetésével vagy a nehézkes magyar szavak megtartásával szemben a magyar szókincs mélyebb, elfeledett rétegeiből, illetve hasonló értelmű magyar szavakból, szótövekből új tartalmú szavakat honosított meg. Ekkortájt jelent meg a közel ötezer szót tartalmazó Gyalulat, vagyis megmagyarosított jegyzéke azon idegen szavaknak, mellyek különféle nyelvekbül kölcsönöztetvén, a magyar beszédben és írásban korcsosítva vagy eredetikép használtatnak. Nyelvalakító tevékenységének összefoglalásai, a szótárak a tudomány számára ma is forrásként szolgálnak.

Kunossnak köszönhető köznyelvi szavaink:

• hétköznapi kifejezések: bohóc, bók, egyén, egyéniség, elővigyázat, előzetes, főleg, gyakorlatilag, gyakornok, hangsúly, hanglejtés, hitszónok, időleges, jelenleg, jelentkezni, köteg, népies, orgyilkos, óvszer, taglalni, versenytárs, versszak,
• szakmai-tudományos kifejezések: alagút, bonctan, építész, fényezni, gyutacs, iránytű, mérnök, mértan, műegyetem, vésnök, villany,
• katonai kifejezések: díszelegni, menetelni, vezérlet (Zsámboki 1995: 43–44).

Nyelvújító törekvéseivel a magyar jogi szaknyelv megteremtéséhez is maradandóan hozzájárult.. Kunosstól származnak olyan alapvető kifejezések, mint magánjog, közjog, jogviszony, bizonylat, elismervény, elsajátít, fiúsítani, felülvizsgálni, honfiúsítani, jelzálog, jogsérelem, letét, serdült, szentesíteni, tanúsítani, telekkönyv, védnök. Jogelméleti kérdésekről a Tudományos Gyűjteményben írt 1832-ben és 1836-ban, a természetjogról értekezve. Jogi szakcikkeit a Századokban adta közre (Zsámboki 1995: 44).

Természettudományi tanulmányainak írását is folytatta, az 1838-ban megjelenő Természet című folyóiratában a gyümölcstermesztésről, a vetésmódokról, a szivárványról, a deménfalvi cseppkőbarlangról írt. A ha­zai tudományos ismeretterjesztő folyóiratirodalom megszületését Kunoss Természetétől számítják. 1843-ban A selymészet kézikönyve címmel a selyemhernyók tenyésztéséről adott ki gyakorlati összefoglalót (Zsámboki 1995: 41). Elhivatott pedagógus, a neveléstörténet elismert teoretikusa és szakírója is volt: az Alapvonatok a honi nevelés köréből és a Dajka könyv szerzője, mely utóbbi könyv két év alatt két kiadást is megért (Zsámboki 1995: 45).

Kunoss Endre jogász végzettségű, de egyben számos tudományterület szakértő művelője volt. Sokirányú, fáradhatatlan munkavégzésével talán tudattalanul is tiltakozását fejezte ki rövidre szabott életpályájával szemben. Gróf Zichy Ödön kálozi birtokán halt meg 1844 májusában.

FORRÁSOK

A kvantitatív szövegelemzésnek három forrása van. Az egyik Kunoss Szófüzér című művének magánjogi szókincse (ill. terjedelmi korlátok miatt ennek csak egy része). A másik a 19. század első felében megjelenő, nem tudományos folyóiratok 1830 és 1850 közötti számainak teljes szöveganyaga. A harmadik a referenciaként szolgáló forrásunk, a Magyar Jogi Lexikon mintegy tízezer címszava.

A források elemzésének a célja, hogy megvizsgáljuk a Kunoss Endre által összegyűjtött jogi szakszavakat – melyeket kora művelt emberének magyar nyelven ajánl használatra – a folyóiratok szövegei alapján abból a szempontból, hogy mennyire épültek be a napi szintű nyelvhasználatba, milyen gyakorisággal találhatók meg a latin változataik. Referenciaként összevetjük a Kunoss-féle szavakat a Magyar Jogi Lexikon címszavaival, azért, hogy felmérjük, a 19. század végére a jogtudomány mennyire őrzi meg a latin szakkifejezéseket és magyar megfelelőit.

Folyóiratok

Kunoss Endre Szófüzére 1834-ben jelent meg először, majd az 1840-es évekig több kiadást is megért. Ezért az 1830 és 1850 közötti 20 év folyóiratait láttuk célszerűnek megvizsgálni a szavak előfordulása szempontjából. Lehetőséget adott a vizsgálatra, hogy ennek az időszaknak a folyóiratai digitális változatban, kereshető szövegként rendelkezésre álltak. A 20 évből a következő hét folyóiratot emeltük vizsgálat tárgyává:

1. Hetilap, 1845–1848: „Encyclopaedicus tartalmú folyóirat különös tekintettel a közgazdászatra, műiparra és kereskedésre”, megj. hetenként kétszer, Pest.
2. Hirnök, 1837–1844: „Politikai, tudományos, művészeti ‚s szépliteraturai hírlap”, megj. hetenként kétszer, Pozsony.
3. Honderü, 1843–1848: „Szépirodalmi és divatlap. Divatképek, fametszetek és más mű- mellékletekkel”, megj. hetenként, Pest.
4. Jelenkor, 1832–1848: „Jelenkor politikai tekintetben a’ két haza ‚s külföld’ Hírleveleiből”, megj. hetenként kétszer, Pest.
5. Pesti Hírlap, 1841–1849: Politikai napilap, Pest.
6. Századunk, 1838–1845: „Politikai tudományos és művészeti folyóirat”, megj. hetenként kétszer, Pozsony
7. Társalkodó, 1832–1848: „Társalkodó tudományos művészeti ‚s mesterségi tekintetben”, megj. hetenként kétszer, Pest.

Digitális folyóiratok

A folyóiratok az Arcanum Digitális Tudománytárban érhetőek el (https://adtplus.arcanum.hu). A teljes szövegek kereshetőségét a honlap webes alkalmazása biztosítja. Itt fontos megjegyezni a szövegkeresés informatikai lehetőségeit, korlátait. A digitalizált szövegekben lehetőség van pontos szóra és szótövesített szóalakra keresni. Ez utóbbi esetben azonban az ékezet nélküli változatok is belekerülnek a találati halmazba. Ez megnöveli az ékezet nélküli homonímiák miatti téves statisztikai adatokat. További statisztikai hibalehetőség, hogy egy találati eredményt ad a keresőrendszer akkor is, ha egy oldalon több találat is van. A folyóiratszövegek digitalizálásának informatikai megvalósítása az optikai karakterfelismerésre (OCR) épül, mely régi nyomtatott szövegek esetében betűhibákat okoz, ezzel a szó megtalálásának statisztikai valószínűsége csökken.

A Szófüzér magánjogi szakkifejezései a korabeli folyóiratokban – táblázatok, szójegyzékek

Kunoss Endre Szófüzére mintegy 2500 szót, kifejezést tartalmaz (Kunoss másik nagy gyűjteménye, a Gyalulat, 1835-ből mintegy ötezret). Ebből 250 jogi tárgyú szakszó került kiemelésre, melyből 70 szót soroltunk a magánjogi szakkifejezések közé. A tanulmányban elvégzett kvantitatív elemzés tárgyát ennek a 70 magánjogi kifejezésnek a felére csökkentett szókészlete adja (ld. 1. sz. Melléklet szólistáját).

A szólistában feltűnő, hogy a csak jogi használatra szánt korabeli szótáraktól eltérően a latin kifejezés mellett esetenként a német változat is szerepel. A szólistát a magyar szavak betűrendbe sorolásával állítottuk össze.

Kunoss Szófüzérének különlegessége, hogy nem jogi szakembereknek szól, tehát jogi szakszókincse a kor művelt emberei számára is ismert jogi szakkifejezéseket tartalmazza. Mivel a korabeli közhasználatban is előforduló szavakról van szó, feltételezhető, hogy a forrásként használt folyóiratokban valóban megtalálhatók. A vizsgálat kérdése az egyes kifejezések gyakorisága.

A gyakoriság pontos statisztikai mérőszámait azonban a korábban már ismertetett informatikai találati pontatlanság miatt csak nagyságrendi tartományokban adjuk meg, ezzel az egyes szavak közötti rangsort tompítjuk, és a relatív viszonyt vagy tendenciákat hangsúlyozzuk.

A folyóiratok válogatott, magyar jogi szakkifejezéseinek előfordulását összesítve mind a magyar, mind a latin kifejezések használatánál feltűnik, hogy három folyóirat statisztikai eredményei a legkiemelkedőbbek. Ez a Pesti Hírlap esetében még magyarázható a megjelenés gyakoriságával, de a Jelenkor és a Hirnök vonatkozásában már nem. A lapok által képviselt eszmeiségnek, a szerkesztői irányvonalnak is köszönhető az, hogy a szavak nagyobb számú előfordulását figyelhettük meg. Pontosabb okma­gyarázatot a kvalitatív szöveglemzési vizsgálatoktól várhatunk.

A magyar jogi szakkifejezések előfordulásának összesített adatai alapján a legnagyobb számban egyrészt azok a szavak szerepelnek, melyek nem csak jogi szakkifejezésként alkalmazhatóak (pl. birtok, kamat, magán), másrészt azok, melyek általában a jogi szaknyelvben leggyakrabban használatos kifejezések (rendelet, örökség). Harmadrészt pedig azok, melyek az adott kor fontos jogintézményeinek éppen legvitatottabb részét alkotják (úrbér). A kifejezések mélyebb jogi szaknyelvi használatára vonatkozó vizsgálati eredményeket itt is a kvalitatív elemzések fogják megadni.

A latin jogi szakkifejezések előfordulásának gyakoriságát összesítő számadatokból az derül ki, hogy három szó esetében (status, democratia, votum) beszélhetünk nagyszámú használatról, a többit illetően 50 alatt van az előfordulás száma. Ez utóbbi adat a legfigyelemreméltóbb, hiszen ez arra utal, hogy a Kunoss által ajánlott magyar jogi szakkifejezések túlnyomó részét a korabeli sajtó már használta.

Az 1830-tól 1839-ig és az 1840-től 1850-ig tartó két időszakra vonatkozóan a magyar jogi szakkifejezések összesített előfordulási adataiból megállapítható, hogy az 1840-es évektől a birtok, kamat, rendelet, úrbér szavak a korábbihoz képest még jelentősebb számban fordultak elő. Jogszabályi változásokkal magyarázható, hogy a becsü, csődülni és váltójog szavaink is sokkal gyakrabban jelentek meg a folyóiratok szóhasználatában. Az egyéb szavak, mint pl. gyámság, magán, örökség előfordulásának jelentős növekedésére a magyarázatot a mélyebbre ható, kvalitatív elemzések adhatják meg.

A Kunoss-féle jogi szakkifejezések megjelenése a Magyar Jogi Lexikon (1898–1907) címszavaiban azért fontos referencia számunkra, mert a 19. század jogi szaknyelvi folyamatainak fontos indikátorát láthatjuk benne. A latin kifejezések – mint szaknyelvi egyértelműsítések, vagy utalószóként való szerepeltetésük miatt – még mindig jelentős számban fordulnak elő. Az általunk vizsgált szakkifejezések döntő többségükben latin formájukban is szerepelnek. Megállapítható, hogy a kifejezések 25%-ában csak a latin változat van jelen, a vizsgált szavak másik 25%-a viszont csak magyar címszóként található meg. Összességében tehát a referencia azt mutatja meg, hogy a 19. század végére a magyar jogi szakszókincs kifejezései a jogász társadalom elfogadott terminus technicusai lettek, de a latin és magyar szakkifejezések még párhuzamosan éltek egymás mellett, a magyar kifejezések dominanciájával.

A részletes szójegyzékek, táblázatok a Mellékletben találhatóak!

Összefoglalás

A korabeli folyóiratokban megtalálható szakkifejezések kvantitatív elemzése lehetőséget adott arra, hogy felmérjük az akkori társadalomnak a magyar jogi szaknyelv iránti befogadókészségét. A vizsgálat eredményeként azt a megállapítást tehetjük, hogy az erősen szűkített szókészlet vizsgálata alapján a magyar jogi kifejezések 90%-ban fordultak elő a folyóiratok nyelvezetében. Ezért érdekes összevetni az eredményt a referenciaként szolgáló Magyar Jogi Lexikon címszavaival, amelyben már a Kunoss-féle szójegyzék 25 százalékának csak a latin megfelelőjét találjuk meg.

Módszertanilag a kvantitatív elemzés hibáit kvalitatív elemzési módszerekkel lehet ellensúlyozni (pl. szövegkörnyezeti találatokkal pontosítani a homonímiákat.) További lehetőség, hogy a folyóiratok valós szövegkorpuszához kell viszonyítani a találatok mennyiségét, súlyozni kell a folyóiratok szövegmennyiségét, de a szöveg karaktermennyiségének információja sajnos nem áll rendelkezésünkre.

 

Szendi Attila
főigazgató, ME Könyvtár, Levéltár, Múzeum

 

---

1. sz. Melléklet

Kunoss Endre Szófüzérének (1834) válogatott magánjogi szakkifejezései:

1. Adománylevél; literaa donationales
2. Adományzó; donans
3. Becsü; aestimatio, die Schätzung
4. Birtok; possesio, der Besitz
5. Bizomány; comissio, der Auftrag
6. Bizonylat; proba, probatio, der Beweis, die Probe
7. Csődülni, összetolongni; sich zusamrotten
8. Előjog; praerogativa, das Vorrecht
9. Elővetel, elővásárlat; praeemtio
10. Fiusítás; praefectio
11. Gyámság v. gyámapaság; tutela
12. Hozomány; allatura
13. Idősítés; praescriptio, Verjährung
14. Kamat; interusurium, (korcsmagyarul: interes), der Zins
15. Kilenczed; nona, das Neunte
16. Kiskoru; minorennis; unmündig
17. Leánynegyed, helyesebben jószágnegyed; quarta­litium
18. Magán; privatus
19. Megkinálás; praemonitio
20. Nagykoru, Nagykoruság, nagykorusítás; majo­ren­nis, mündig
21. Nemesi előjogok; praerogativae nobilitares
22. Népkör, ország; status
23. Népuraság; democratia
24. Osztályujítás; nova divisio
25. Örökölni, örökleni; successione tenus aquirere, successio
26. Örökség, örök; successio
27. Özvegyi jog; jus viduale
28. Rendelet, rendelmény; statutum, die Verordnung (Végrendelet; testamentum)
29. Szavatos; evincendus
30. Szavatosság, védség; evictio
31. Toldat; codicillus (végrendeletek pótléka)
32. Urbér, fizetendőségek, mellyekkel a pór földesurának tartozik; praestatio, Praestatio colonorum
33. Váltójog; jus cambiale
34. Végintézet, helyesebben végrendelet; testamentum
35. Záradék; conclusio

1.a. táblázat. Válogatott magyar jogi szakkifejezések összesített előfordulása
a hét folyóiratban (1830–1850):

Folyóirat	Időszak	Magyar jogi kifejezések gyakorisága
Hetilap	1845–1848	1 103
Hirnök	1837–1844	6 185
Honderü	1843–1848	1 040
Jelenkor	1832–1848	8 185
Pesti Hirlap	1841–1849	12 040
Századunk	1838–1845	2 239
Társalkodó	1832–1848	2 719

 

1.b. táblázat. Válogatott latin jogi szakkifejezések összesített előfordulása a hét folyóiratban
(1830–1850):

Folyóirat	Időszak	Latin jogi kifejezések gyakorisága
Hetilap	1845–1848	377
Hirnök	1837–1844	1185
Honderü	1843–1848	61
Jelenkor	1832–1848	2029
Pesti Hirlap	1841–1849	2242
Századunk	1838–1845	448
Társalkodó	1832–1848	484

 

2.a. táblázat. Magyar jogi szakkifejezések összesített előfordulási számai a hét folyóiratban:

Előfordulás	Jogi kifejezés
0	Osztályujítás; nova divisio
1–50	Adományzó; donans Fiusítás; praefectio Fogadalom; votum, das Gelübbe Leánynegyed, helyesebben jószágnegyed; quartalitium Megkinálás; praemonitio Nemesi előjogok; praerogativae nobilitares Népkör, ország; status Népuraság; democratia Özvegyi jog; jus viduale Szavatos; evincendus Szavatosság, védség; evictio Toldat; codicillus (végrendeletek pótléka)
50–100	Bizonylat; proba, probatio, der Beweis, die Probe Elővetel, elővásárlat; praeemtio Örökölni, örökleni; successione tenus aquirere
100–200	Bizomány; comissio, der Auftrag Hozomány; allatura Kilenczed; nona, das Neuntel Nagykoru, nagykorusítás; majorennis, mündig
200–500	Gyámság v. gyámapaság; tutela Kiskoru; minorennis, unmündig Váltójog; jus cambiale
500–1000	Becsü; aestimatio, die Schätzung Előjog; praerogativa, das Vorrecht Örökség, örök; successio Végintézet, helyesebben végrendelet; testamentum
1000–5000	Csődülni, összetolongni; sich zusamrotten Magán; privatus Urbér, fizetendőségek, mellyekkel a pór földesurának tartozik; praestatio, praestatio colonorum Záradék; conclusio
5000–10 000	Birtok; possesio, der Besitz Kamat; interusurium, (korcsmagyarul: interes), der Zins Rendelet, rendelmény; statutum, die Verordnung (Végrendelet; testamentum)

 

2.b. táblázat. Latin jogi szakkifejezések összesített előfordulási számai a hét folyóiratban:

Előfordulás	Szó
0	Adománylevél; literaa donationales Adományzó; donans Becsü; aestimatio, die Schätzung Birtok; possesio, der Besitz Bizonylat; proba, probatio, der Beweis, die Probe Csődülni, összetolongni; sich zusamrotten Elővétel, elővásárlat; praeemtio Fiusítás; praefectio Hozomány; allatura Idősítés, elidősités; praescriptio, Verjährung Kilenczed; nona, das Neuntel Leánynegyed, helyesebben jószágnegyed; quartalitium Özvegyi jog; jus viduale Urbér, fizetendőségek, mellyekkel a pór földesurának tartozik; praestatio, praestatio colonorum Váltójog; jus cambiale
1–50	Bizomány; comissio, der Auftrag Előjog; praerogativa, das Vorrecht Gyámság v. gyámapaság; tutela Kamat; interusurium, (korcsmagyarul: interes), der Zins Kiskoru; minorennis, unmündig Magán; privatus Megkinálás; praemonitio Nagykoru, nagykoruság, nagykorusítás; majorennis, mündig Nemesi előjogok; praerogativae nobilitares, praerogativa Osztályujítás; nova divisio Örökölni, örökleni; successione tenus aquirere, Örökség, örök; successio Szavatos; evincendus Toldat; codicillus (végrendeletek pótléka) Végintézet, helyesebben végrendelet; testamentum Záradék; conclusio
50–100	Fogadalom; votum, das Gelübbe
100–200	Népuraság; democratia
5000–10 000	Népkör, ország; status

 

3. táblázat. Magyar jogi szakkifejezések összesített előfordulási számai a hét folyóiratban, két időszakban:

Gyakoriság	1830–39	1840–50
0	Adományzó; donans Nemesi előjogok; praerogativae nobilitares Népkör, ország; status Szavatos; evincendus
1–50	Adománylevél; literaa donationales Bizonylat; proba, probatio, der Beweis, die Probe Csődülni, összetolongni; sich zusamrotten Elővétel, elővásárlat; praeemtio Fiusítás; praefectio Fogadalom; votum, das Gelübbe Hozomány; allatura Idősítés; praescriptio, Verjährung Kilenczed; nona, das Neunte Kiskoru; minorennis; unmündig Szavatosság, védség; evictio Leánynegyed, helyesebben jószágnegyed; quartalitium Megkinálás; praemonitio Nagykoru, nagykoruság, nagykorusítás; majorennis, mündig Népuraság; democratia Örökölni, örökleni; successione tenus aquirere Özvegyi jog; jus viduale Toldat; codicillus (végrendeletek pótléka) Váltójog; jus cambiale	Adományzó; donans Elővétel, elővásárlat; praeemtio Fiusítás; praefectio Fogadalom; votum, das Gelübbe Idősítés; praescriptio, Verjährung Leánynegyed, helyesebben jószágnegyed; quartalitium Megkinálás; praemonitio Nemesi előjogok; praerogativae nobilitares Népkör, ország; status Népuraság; democratia Özvegyi jog; jus viduale Szavatos; evincendus Szavatosság, védség; evictio Toldat; codicillus (végrendeletek pótléka)
50–100	Bizomány; comissio, der Auftrag Gyámság v. gyámapaság; tutela	Bizonylat; proba, probatio, der Beweis, die Probe Hozomány; allatura Örökölni, örökleni; successione tenus aquirere
100–200	Becsü; aestimatio, die Schätzung Előjog; praerogativa, das Vorrecht Örökség, örök; successio Végintézet, helyesebben végrendelet; testamentum	Adománylevél; literaa donationales Bizomány; comissio, der Auftrag Kilenczed; nona, das Neunte Nagykoru, nagykoruság, nagykorusítás; majorennis, mündig
200–500	Magán; privatus Urbér, fizetendőségek, mellyekkel a pór földesurának tartozik; praestatio, praestatio colonorum Záradék; conclusio	Kiskoru; minorennis; unmündig Váltójog; jus cambiale
500–1000	Kamat; interusurium, (korcsmagyarul: interes), der Zins	Becsü; aestimatio, die Schätzung Előjog; praerogativa, das Vorrecht Gyámság v. gyámapaság; tutela Örökség, örök; successio Végintézet, helyesebben végrendelet; testamentum Záradék; conclusio
1000–5000	Birtok; possesio, der Besitz Rendelet, rendelmény; statutum, die Verordnung (Végrendelet; testamentum)	Csődülni, összetolongni; sich zusamrotten Kamat; interusurium, (korcsmagyarul: interes), der Zins Magán; privatus Urbér, fizetendőségek, mellyekkel a pór földesurának tartozik; praestatio, praestatio colonorum
5000–10 000		Birtok; possesio, der Besitz Rendelet, rendelmény; statutum, die Verordnung (Végrendelet; testamentum)

 

REFERENCIA

Kunoss-féle jogi szakkifejezések a Magyar Jogi Lexikon (1898–1907) címszavaiban:

1. magyar–latin szakkifejezés található meg:

1. Becsü; aestimatio, die Schätzung
2. Előjog; praerogativa, das Vorrecht
3. Elővétel, elővásárlat; praeemtio
4. Fiusítás; praefectio
   Fogadalom; votum, das Gelübbe
5. Gyámság v. gyámapaság; tutela
6. Hozomány; allatura
   Kamat; interusurium, (korcsmagyarul: interes), der Zins
7. Kilenczed; nona, das Neuntel
8. Kiskoru; minorennis, unmündig
9. Leánynegyed, helyesebben jószágnegyed; quartalitium
10. Örökség, örök; successio
11. Özvegyi jog; jus viduale
12. Rendelet, rendelmény; statutum, die Verordnung (Végrendelet; testamentum)
13. Szavatosság, védség; evictio
14. Toldat; codicillus (végrendeletek pótléka)
15. Végintézet, helyesebben végrendelet; testamentum
16. Záradék; conclusio

2. csak magyar szakkifejezés található meg:

1. Adománylevél; literaa donationales
2. Birtok; possesio, der Besitz
3. Csődülni, összetolongni; sich zusamrotten
4. Megkinálás; praemonitio
5. Nagykoru, nagykoruság, nagykorusítás; majorennis, mündig
6. Szavatos; evincendus
7. Váltójog; jus cambiale

3. csak latin szakkifejezés található meg:

1. Bizonylat; proba, probatio, der Beweis, die Probe
2. Idősítés, elidősités; praescriptio, Verjährung
3. Magán; privatus
4. Nemesi előjogok; praerogativae nobilitares
5. Népkör, ország; status
6. Osztályujítás; nova divisio
7. Urbér, fizetendőségek, mellyekkel a pór földesurának tartozik; praestatio

4. egyik szakkifejezés sem található meg:

1. Bizomány; comissio, der Auftrag
2. Népuraság; democratia

SZAKIRODALOM

Balázs Á., 2016: Fogalmi alapok és a szózsák módszer, In: Sebők, M. (szerk.), Kvantitatív szövegelemzés és szövegbányászat a politikatudományban L’Harmattan Kiadó, Budapest, 39–49.

Bakos G., 1880: A magyar jogi műnyelv kérdéséhez. Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó-Hivatala, Budapest.

Kovács M. B., 1995: A magyar jogi szaknyelv a 18–19. század fordulóján. MBE Nyelvtud. Tansz., Miskolc.

Kunoss, E. 1834: Szófüzér, vagyis: a’ tudomány, művészség, társalkodás és költészet újonnan alkotott… szavainak jegyzéke. Landerer Ny., Pest.

Kurtán, Z., 2015: A magyar jogi szaknyelv leírásának kutatási programja, In: Szabó, M. (szerk.), A jog nyelvi dimenziója. Bíbor Kiadó, Miskolc, 189–202.

MJL 1898–1907: Márkus Dezső (szerk.), 1898–1907: Magyar Jogi Lexikon. Pallas, Budapest.

Nótári, T., 2014: Megjegyzések a magyar jogi műnyelv kialakulásának törvényi hátteréhez. Glossa Iuridica, 132–138.

Pápay, S., 1807: Észrevételek a’ magyar nyelvnek a’ polgári igazgatásra, és törvénykezésre való alkalmaztatásáról; az oda tartozó kifejezések’ gyüjteménnyével. Weszprémben.

Sebők, M. (Szerk.), 2016: Kvantitatív szövegelemzés és szövegbányászat a politikatudományban. L’Harmattan Kiadó, Budapest.

Szabó, M., 2015: A jogi nyelv erőtere, In: A jog nyelvi dimenziója (szerk. Szabó, M.). Bíbor Kiadó, Miskolc, 179–188.

Szép, B., 2009: Adalékok a magyar jogi szaknyelv kialakulásának történetéhez. Magyar Nyelvőr, 133, 310–322.

TTMSz: Törvénytudományi műszótár, 1843:. Magyar Tudós Társaság, Budán.

Zsámboki L., 1995: Szerencse föl! Szerencse le!: Kunoss Endre (1811–1844) bányászdalai és a Bányász himnusz eredete, Miskolc.

Vincze, V. – Váradi, T. – Simon, E. – Sass, B. – Gerőcs, M. – Mittelholcz, I. – Novák, A.,– Indig, B. – Prószéky, G. és Farkas, R., 2017: Az e-magyar digitális nyelvfeldolgozó rendszer, In: XIII. Magyar Számítógépes Nyelvészeti Konferencia: MSZNY 2017 (szerk. Vincze, V.). Szeged, 49–60.

Vinnai, E., 2014: A magyar jogi nyelv kutatása. Glossa Iuridica, 21–28. §