Kattintson a Fullscreen ikonra
, ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!
Idén harmadik alkalommal, június 8. és 9. között került megrendezésre a Language and Law – Traditions, Trends and Perspectives (Jog és nyelv – hagyományok, irányzatok és kilátások) konferencia Lazar Markovics Zamenhof, az eszperantó nyelv megalkotójának szülővárosában, a festői szépségű Białystokban. Lengyelország egyik legnagyobb városa, a podlasiei vajdaság keleti felén elterülő egyetemváros több karnak is otthont ad. Az Uniwersytetu w Białymstoku jogi karán rendezett konferencián több világhírű nyelvész mellett három előadó képviselte a magyar tudományt. Az alábbiakban a konferencián elhangzott előadásokból válogatunk.
Az első napon a nyitóbeszédeket Vijay Kumar Bhatia és Maurizio Gotti professzorok tartották.
Bhatia (University of Hong Kong) előadásában (Reconceptualising Teaching of Legal Communication: Insights from Critical Genre Theory – A jogi kommunikáció tanításának újraértelmezése kritikai műfajelméleti megközelítésben) legjellemzőbb kutatási területét, a műfajelméletet bővítette ki újabb aspektusokkal. Arra hívta fel a figyelmet, hogy a jogi műfajelemzés túlzott mértékben a műfajok szövegtani jelenségeire fókuszált és viszonylag kevés figyelmet fordítottak a kutatók a metaszövegre és a jogi kommunikáció tágabb, társadalmi-pragmatikai vetületeire, pedig a jogi szövegek közismert sajátossága, az intertextualitás[1] mellett a jogi kommunikáció interdiszkurzivitása is meghatározó tényező a jogi szövegek elemzésében. Az interdiszkurzivitás Bhatia értelmezésében azt jelenti, hogy a műfajt használó szakmai közösség párbeszédes folyamataiban, illetve szakmai gyakorlatában olyan változatok jelennek meg, amelyek a szakmai szövegkörnyezeten belül a műfaji szabályok keveredését és elhajlítását, valamint más műfajok elemeinek (szakkifejezéseinek) beágyazódását okozzák. Ennek megfelelően egy adott jogi műfaj számos más jogi műfajnak lehet a forrása, a kommunikáció kontextusától függően. Az interdiszkurzivitás jelensége ezért lehetőséget teremt arra, hogy a jogászi gyakorlatot annak minden megnyilvánulási formájában tanulmányozhassuk. Az elmélet bemutatását követően az előadás második részében hangsúlyos szerepet kaptak a módszertani szempontok is, amikor az előadó egy esettanulmánnyal szemléltette, hogy miként gyűrűzhetnek tovább a jogszabályi rendelkezések további jogi műfajokban egyrészt a szakmai kommunikáció síkján, másrészt akadémiai közegben, a szövegek oktatási célú felhasználása esetén.
Gotti (University of Bergamo) előadásában a globalizáció jogi szövegekre gyakorolt hatásáról beszélt, és arról, hogy a jog napjainkban egyre inkább nemzetközi jelleget ölt. A globalizációs folyamatok ellenére azonban az egyes nemzeti jogrendszerek továbbra is makacsul őrzik nemzeti sajátosságaikat, amelyeket az eltérő ítélkezési és jogalkotási hagyományok mellett nyelvi és szociokulturális tényezők is erőteljesen meghatároznak. Gotti szerint ez a legtöbb problémát a nemzetközi kereskedelmi jogban okozza, ahol angol nyelven szövegezik meg a nem angol anyanyelvű országok által megalkotott jogszabályokat. Ugyanakkor a globalizációs folyamat térhódításával párhuzamosan egyre elterjedtebb az a gyakorlat, hogy a jogi szövegekben széles szemantikai skálát lefedő általános fogalmakat használnak, ami sok esetben a pontos jelentés elmosódásához és értelmezési problémákhoz vezet. A továbbiakban az előadó a normatív diskurzus eltérő kulturális, nyelvi és jogi környezetekben való konkrét megjelenési formáit vizsgálta és mutatta be, amihez a legtöbb példát a nemzetközi választottbírósági eljárások jogi hátteréből merítette.
Az első napon hangzott el Láncos Petra Lea (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar) The Challenges Posed by Multilingual EU Law (A soknyelvű uniós jog támasztotta kihívások) című előadása, melyben az előadó a többnyelvű uniós joggal összefüggő problémákat és intézményi megoldásokat vette számba. Az uniós jog sajátossága, hogy jogi aktusait huszonnégy hivatalos nyelv hordozza. Már a jogszabályok tárgyalása során is több nyelvi buktató merül fel: a küldöttek nyelvi készségei, a használt fogalmak nemzeti beágyazottsága, a szándékosan homályos szövegezés mind a jogi aktusok egyértelműsége és egységes alkalmazása ellen hathat. Emellett a terminológiai következetlenségek, fordítási hibák és az uniós jog autonóm fogalmainak fel nem ismerése is veszélyeztetik az uniós jog hatékony érvényesülését. Habár intézményközi együttműködés keretében létrejött a nyílt hozzáférésű IATE terminológiai adatbázis,[2] az egyes intézmények fordítási főigazgatóságai, köztük az Európai Unió Bíróságának fordítói továbbra is saját terminológiai adatbázisokat építenek (CuriaTerm, VJM). Ennek oka, hogy a IATE-t nem jogász-nyelvészek gondozzák, így az adatbázisban szereplő jogi terminusokkal az Európai Unió Bíróságának fordítói sok esetben nem értenek egyet. A párhuzamosan épülő és használt adatbázisoknak köszönhetően az uniós fogalomhasználat a szakpolitikai ciklus különböző lépcsőin eltérően alakul, tovább erősítvén az uniós jogi terminológia fragmentációját.
Szintén az első napon került sor Balogh Dorka (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar) előadására The Role of Genres and Text Selection in Legal Translator Training (Műfajok és szövegválasztás a jogi szakfordítóképzésben) címmel. Az előadó módszertani megközelítésben ismertette a jogi szakfordítóképzésben felhasznált szövegek kiválasztásának és rangsorolásának lehetséges szempontjait, és hangsúlyozta a műfaj-kompetencia elsajátításának jelentőségét a jogi szakfordításban. Rámutatott, hogy a műfajok szövegezési hagyományainak figyelmen kívül hagyása jobban befolyásolja a szöveg egészének minőségét, mint a nyelvi, nyelvhelyességi hibák. Mivel az eltérő műfajok eltérő fordítói stratégiákat tesznek szükségessé, a jogi szakfordítás oktatása során is célszerű az egyes műfajokat elkülöníteni és összevetni azok forrás- és célnyelvi sajátosságait. A műfaj-kompetencia a műfajok eltérő szövegstruktúrájának felismerését és produkcióját lehetővé tevő nyelvi és nem nyelvi képességek összessége, olyan pragmatikai tudás, amely meghaladja a nyelv morfológiai vagy lexikai szintjét (vagyis a szóképzéssel és a szókinccsel kapcsolatos ismereteket), és amelynek hiányában sérülhet a szöveg funkciója. Az ismertetett szempontok alapján az előadó rangsorolta a jogi szakfordítóképzésben felhasználható szövegeket és az egyes szövegekhez társítható feladattípusokat is bemutatott.
Andreas Abegg (Zürichi Alkalmazott Tudományok Egyeteme) The Justification of Administrative Law – A Diachronic Study of Argumentation and Legitimation in Swiss Administrative Legal Texts (A közigazgatási jog igazolása – Svájci közigazgatási jogi szövegekben foglalt érvelések és indokolások diakronikus vizsgálata) című előadásában a közigazgatási jog fragmentációját elemző kutatását mutatta be. Abegg empirikus nyelvészeti elemzéssel igyekezett feltérképezni a svájci közigazgatási jog történeti fejlődését, választ keresve arra, hogy más jogágakhoz hasonlóan a közigazgatási jog is a fragmentáció[3] folyamatán ment-e keresztül. Ehhez egy több ezer dokumentumból álló korpuszt állított össze a svájci szövetségi közigazgatási bíróság határozataiból. Abegg az 1875–2012-ig tartó vizsgált időszak határozatait átfogó korpuszt öt kronológiai egységre bontotta és ezeket kulcsszóelemzésnek vetette alá. A kutatás eredményeként megállapítható, hogy a XIX. századi, első időszakban a határozatokban leggyakrabban előforduló kifejezések a „jog”, „jogosultság”, „jogosult” és a „mi” (mint svájci nép). Ehhez képest, a XXI. századra eső utolsó, ötödik időszakban a leggyakoribb kifejezések a „cikk”, „bekezdés”, „versenyjog”, „környezetvédelmi jog” voltak. Elmondható, hogy a korai időszakban több hivatkozás történt jogelvekre, közérdekre, majd a jogalkotás előrehaladtával, a szabályozás sűrűsödésével a jogalapok hivatkozása vált általánossá a bírói határozatokban. Abegg az empirikus nyelvészet eszközével nyert adatokra építve további jogelméleti kutatással kívánja igazolni a közigazgatási jog fragmentációjának hipotézisét.
Halina Sierocka (University of Białystok) Using Blended Learning in ELP (English for Legal Purposes) Classroom: A Look at Students’ Perspective (A vegyes oktatással kapcsolatos tapasztalatok a jogi szaknyelvi órákon a hallgatók szemszögéből) című előadásában egy olyan empirikus kutatás eredményeit ismertette, amely a technika fejlődésével párhuzamosan egyre inkább tért hódító új oktatási módszerek hatékonyságát vizsgálta a jogi szaknyelvi kurzusok kapcsán. Az új módszerek közül elsősorban a vegyes oktatásra (blended learning) fókuszálva némileg meglepő eredményekről hallhatott a közönség: a kérdőíves kutatás adatai szerint ugyanis a hallgatók nagy többsége előnyben részesítette a hagyományos, osztálytermi keretek között folyó szaknyelvi oktatást, ami óvatosságra intheti az oktatókat az úgynevezett IKT-eszközök túlzott mértékű használatát illetően.
A konferencia második napján a nyitóbeszédet John Olsson igazságügyi nyelvészeti szakértő tartotta, aki az angol és amerikai bíróságoknak nyújtott mintegy ötszáz ügyben igazságügyi szakértői támogatást. Emberölési, adócsalási, hamis tanúzási ügyekben igyekezett levelek, sms-ek, vallomások, búcsúlevelek alapján megállapítani, hogy valóban az állítólagos szerző írta-e őket, vagy hamis írásokról van szó, ahol a valódi szerző próbálja imitálni az áldozatot vagy valaki mást. Elemzésének középpontjában a nyelvészet azon tézise áll, hogy minden nyelvi aktus a szerző identitását fejezi ki, aki pedig ezt meghamisítja, a szerző identitásának elemeit (nem, kor, származás, foglalkozás, temperamentum stb.) próbálja imitálni – általában kevés sikerrel. Elsősorban regiszterbeli, formázási sajátosságok alapján, a vélt és valós szerző részéről rendelkezésére álló minták alapján tudott hozzájárulni a valós szerző kilétének megállapításához és ezáltal a bűncselekmény felderítéséhez.
A jogi szaknyelv oktatásának módszertana a második napon is több előadás témája volt, melyek közül hármat volt alkalmunk meghallgatni.
Štěpánka Bilová (Masaryk University Language Centre, Csehország) előadásában (Individual and Collaborative Vocabulary Building Strategies in Legal English Classes – Egyéni és társas szókincsfejlesztési stratégiák a jogi angol szaknyelvi órákon) a jogászok számára tartott angol jogi szaknyelvi kurzusokon alkalmazható szókincsépítő technikákat és online eszközöket szemléltette. Tapasztalatai szerint a szókincsfejlesztés egyik alapkövetelménye, hogy a hallgatók megismerjék azokat a tanulási stratégiákat, amelyekkel a későbbiekben autonóm módon is fejleszthetik szaknyelvi tudásukat. A jogi szaknyelvet oktató tanár feladatai közé tartozik annak tudatosítása a hallgatókban, hogy működő szaknyelvi tudásra nem a listázott szavak biflázásával tehetnek szert, hanem a szókincsnek a jogi diskurzus jellegzetes szituációiban való megismerésével és begyakorlásával.
Tania Blaževic (University of Split, Horvátország) a jogi szaknyelvoktatást mint a jogász hallgatók elhelyezkedési esélyei növelésének egyik lehetséges eszközét mutatta be, felsorolva mindazokat a készségeket, amelyek fejlesztésére a szaknyelvi órák lehetőséget teremtenek. Hangsúlyozta, hogy ellentétben az általános nyelvi órákkal, ahol alapértelmezett esetben mind a négy nyelvi alapkészség (írás, olvasás, beszéd, hallás utáni szövegértés) fejlesztendő, a szaknyelvi órákon az oktatóknak lehetőségük van a hallgatók igényeire épülő szükségletelemzés útján meghatározni a fejleszteni kívánt készségeket, ami a hallgatók motivációját is növeli.
Szabó László jogi szakfordító és tolmács A Systematic Approach to Teaching Legal English (A jogi szaknyelv tanításának szisztematikus megközelítése) című előadásában azt az általa kidolgozott módszert és tananyagot mutatta be, amellyel az angol jogi szaknyelv rendszerbe ágyazottan sajátítható el, és amely a jogi szakfordítók számára is segítség lehet jogi szövegek angolra fordításakor. A módszer a jogi nyelvhasználat sajátosságai felől közelítve fejleszti a jogi nyelv ismeretét, ezen belül elsősorban a szintaxis, a főnévi és igei szerkezetek, az ok-okozati összefüggések, a feltételes mód és a hivatkozás eszköztárát ismerteti, valamint a jogi fogalmakat és az egyes jogi területek sajátos terminológiáját tisztázza. Az előadó által kidolgozott anyag nyomtatott és online verzióban is elérhető lesz a közeljövőben.
A szakmai eszmecserét remek társasági programok is kiegészítették, így a kétnapos konferencia minden tekintetben teljesítette azt a küldetését, hogy feltárja a jog és a nyelv diszciplínáinak kapcsolódási pontjait, és hidat építsen a jog és a nyelv területén dolgozó, kutató, oktató szakemberek között. A következő jog és nyelv konferencia két év múlva, 2019-ben kerül megrendezésre Białystokban.
Láncos Petra Lea
egyetemi docens
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar
Balogh Dorka
jogi és gazdasági szakfordító-tolmács
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar
[1] Az intertextualitás a jogi szövegek azon jellegzetességére utal, hogy bár önálló szövegként is megállják a helyüket, más szövegekkel is szoros összefüggésben állnak, példaként elég csak a jogszabályok kereszthivatkozásaira vagy terminológiájára gondolni.
[2] A IATE a világ legnagyobb, uniós intézményközi összefogással létrehozott terminológiai adatbázisa, melynek célja az uniós terminológia-használat egységesítése.
[3] A fragmentáció folyamatában a jogi szabályozás egyre speciálisabb területeket érint, mely megnehezíti az adott jogterület egységes alapelvek mentén történő működtetését, illetve az egyes normák egymáshoz való viszonyának megítélését.
