Kattintson a Fullscreen ikonra
, ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!
Budapest, ELTE Eötvös Kiadó, 2017. 203 oldal
Tamás Dóra Mária „Bevezetés a jogi terminológiába a terminológus szemüvegén át” című munkája nagyívű vállalkozás, hiszen a szerző nem kevesebbet vállalt, mint hogy összegyűjtse a magyar jogi szaknyelv jellemzően problémás terminusait, és azokat táblázatos formában, magyar nyelvű definícióval ellátva és kontextusba ágyazva rendszerezze, majd megfelelőiket négy nyelven: angolul, németül, franciául és olaszul is feltüntesse. A kötet központi részét képező táblázatos formájú jogi terminus-gyűjtemény a fordítói gyakorlatból vett szakmai tanácsokkal is kiegészül. Újszerű az a megközelítés, amellyel a szerző az egyes szócikkek gyakorlati alkalmazási lehetőségei mellett a terminusok használatának elméleti hátterét is bemutatja.
A jogi terminológia fordítása köztudottan a szakfordítók előtt álló kihívások egyik legnagyobbika, mivel a nyelvi jel mögött álló fogalom tartalma nem csupán jogcsaládonként vagy jogáganként, de sok esetben országonként, vagy akár jogszabályonként is eltérhet. A nyomtatott (szak)szótárak napja leáldozóban van, az elérhető jogi szótárak nem tudják megfelelő rendszerességgel és következetességgel kezelni a fenti problémát, a lexikográfiának nem is lehet feladata a megfeleltetések mögött álló ekvivalencia mértékének leírása – nyomtatott kiadásban ezt már a terjedelmi korlátok sem tennék lehetővé az egyes szócikkekhez kapcsolódó magyarázatok sokasága miatt. A jogi fordításban a leghatékonyabb segítséget a terminológiai gyűjtemények nyújthatják, amelyek nemcsak nyelvi, hanem fogalmi és pragmatikai információkat is tartalmaznak (Fóris 2014).
Jelen kötet egyik nagy előnye éppen az, hogy a kiválasztott terminusok esetében a szerző „nemzetközi kitekintés” címszó alatt kísérletet tesz az azonos nyelvű, de különböző jogrendekhez vagy tárgykörökhöz tartozó jogintézmények megnevezéseinek rendszerezésére és országkódokkal (az angol nyelvű terminusok esetében ez legtöbbször az Egyesült Királyság és az USA jelölését jelenti) való elkülönítésére. A kiválasztott terminusokat illetően a kötet előszavában a szerző leszögezi, hogy nem törekedett teljes körű leírásra, célja inkább az volt, hogy összegyűjtse, és magyar nyelven definiálja azokat a jogi terminusokat, amelyek nyelvi megfeleltetése a fordítók számára a legnagyobb kihívást jelenti, és közben az esetleges csapdákra is felhívja a figyelmet. Mindezt az alcímben is hangsúlyozott terminológusi nézőpontból teszi, abban bízva, hogy a kötet forgatásával az olvasó-fordító a jogi terminusokra jellemző problémák felismerése mellett a terminológiai szemléletmódban való gondolkodásmódot is elsajátítja, amire a nyelv természetes változása miatt minden fordítónak szüksége lehet.
A szerző maga is hangsúlyozza a kötet kísérleti jellegét, amivel egyet kell értenünk: a kiadvány egyidejűleg módszertani és gyakorlati jellegéből adódóan átmenetet képez a jogi bevezető kurzusok, illetve a jogi szakfordítás oktatása és a fordítói gyakorlat között, ezért forgatása a kezdő jogi fordítók és tolmácsok mellett azoknak is hasznára válhat, akik szakfordítást oktatnak vagy szakfordítókat mentorálnak.
A kiadvány több szempontból is hiánypótló, egyrészt, mert nagyon kevés az olyan jogi terminológiai adatbázis, amely magyar nyelven is elérhető, másrészt pedig, mert a terminológia fiatal tudományterületnek számít, ezért a terminológiai szemléletű gondolkodásmód még a gyakorló szakfordítók körében sem elterjedt, holott minden szakfordítónak szüksége lenne a terminológiával kapcsolatos elméleti ismeretekre. Bár a szakfordítók munkájuk során sokszor kénytelenek felölteni a terminológus szerepét, a számtalan egyéni ötlet káoszt eredményezhet, ezért az ideális megoldást tudatos nyelvpolitikai irányvonalak mentén dolgozó terminológusok által összeállított és folyamatosan aktualizált terminológiai adatbázisok jelentenék, amihez Tamás Dóra Mária munkája – amely az OFFI Zrt. és az ELTE BTK FTT munkatársainak lektorként való bevonásával készült – megfelelő kiindulópont lehet. Az OFFI Zrt. már elindított egy kezdeményezést, amely IUSTerm néven egy jogi és közigazgatási terminológiai adatbázis létrehozását célozza meg.
A kiadvány szerkezetét tekintve három fő részből áll: szakmai-elméleti bevezető a jogi terminológiáról, a szócikkek gyűjteménye és a függelék (vagy más néven iratgyűjtemény).
A szakmai-elméleti bevezető, ami valójában egy átfogó tanulmány „a jogi terminológiáról a terminológus szemével”, bemutatja és indokolja azokat az alapvetéseket, amelyekre a kötetben alkalmazott modern terminológiai megközelítés támaszkodik. A jogi szaknyelv jellegzetességeinek leírása mellett példákkal illusztrálva tárgyalja a terminológiai definíció fogalmát, a lexikográfia és a terminológia közötti különbségeket, az angol nyelv használatának terminológiai vonatkozásait, és az Európai Unió sajátos fogalomrendszerét. Felsorolja azokat a forrásokat, amelyek támpontot adhatnak a fogalmak nyelvek közötti megfeleltetéséhez, majd bemutatja az egyes fogalmak közötti ekvivalencia különböző szintjeit és a kötetben alkalmazott terminológiai megközelítés alapján javasolt fordítói eljárásokat (teljes ekvivalencia esetén egyszerű behelyettesítés, részleges ekvivalencia esetén funkcionális ekvivalens alkalmazása, az ekvivalencia hiánya esetén terminusjelölt alkotása).
A szócikkek gyűjteménye a szakfordítók szemszögéből nézve a kiadvány legközvetlenebbül hasznosítható része, mivel szisztematikusan tárgyalja azokat a jogi terminusokat, amelyek felkutatása és azonosítása nagyon sok időt vesz igénybe a fordítás során. A szócikkek táblázatos formában való rendszerezése szerencsés megoldás, mivel átláthatóvá, a tárgymutató segítségével pedig könnyen kereshetővé teszi azokat.
A szócikkek a következő elemeket tartalmazzák: a terminus; a terminus tárgyköri besorolása; a magyar jogi fogalmat jelölő terminus magyar nyelvű definíciója; a fordítói gyakorlatból vett tanácsok; „lásd még” címszó alatt utalás a könyvben megtalálható kapcsolódó szócikkekre; a terminus használatát szemléltető magyar nyelvű kontextus; a dokumentumtípus, amiben a terminus fellelhető – többek között a függelékben szereplő iratmintákban; jogi és nyelvi források; és a nemzetközi kitekintés, amelyben az idegen nyelvi megfeleltetések alapján használatra javasolt terminusokat találjuk négy idegen nyelven. Az idegen nyelvű ekvivalensek esetében a leíró szemlélet jegyében több lehetséges variáció is szerepel, amelyeket a szerző a kötetben alkalmazott terminológiai megközelítés alapján csoportosít.
Mivel a jogi fordítás alapja a szaktárgyi tudás, a definíciók leginkább a jogi végzettséggel nem rendelkező fordítók számára jelentenek nagy segítséget a terminusok által jelölt fogalmak tisztázásában. A szerző számos esetben törekszik a definíciók hétköznapi, közérthető nyelven való megfogalmazására, de még így is sok a jogszabályból vett idézet, ami a nem jogász számára kissé nehézkessé teheti az értelmezést. Mindazonáltal a szócikkgyűjtemény igényes és elmélyült kutatómunkáról tanúskodik, rengeteg hasznos információt foglal össze, és gyakorlati szempontból a kötet legértékesebb részét alkotja.
Az iratgyűjtemény olyan iratmintákat tartalmaz, amelyek tanulmányozása mind szakfordítóknak, mind szakfordítást oktatóknak hasznos lehet, mivel rávilágít arra, hogy az egyes jogi műfajok mennyire eltérő szövegezési hagyománnyal rendelkeznek a különböző jogrendszerekben. Mivel azonban hasonló iratminták többnyire az internetről is letölthetők, a kezdő fordító szemszögéből nézve szerencsés volna, ha a dokumentumok mintafordítása is szerepelne a függelékben, vagy – amennyiben ez hozzáférhetetlenség miatt nem lehetséges – az eredeti mintadokumentumok szövegében ki lennének emelve a problémát okozó kifejezések. Ezt az indokolhatja, hogy néhány jogi műfaj (például az olasz vagy az amerikai cégkivonatok) sok olyan fordulatot tartalmaz, amelyeket sem szótárakban, sem online kereséssel nem lehet megtalálni, leginkább nyelvészeti elemzéssel értelmezhetőek.
Kezdő jogi szakfordítók szemszögéből vizsgálva a kiadvány tartalmát, feltétlenül a javára írandó, hogy módszeres és kereshető formában prezentálja azokat a problémákat, amelyek többségével a jogi fordító munkája során találkozik. A fordítók a problémás kifejezésekre sokszor az online szakmai közösségek segítségével (pl. ProZ.com) próbálják megtalálni a helyes megfelelőt, ez azonban a jogi fordítás legidőigényesebb része. A kötet használatával a fordító tehát időt takaríthat meg, ami mindenképpen nagyon nagy segítség a számára. További előnyként könyvelhető el, hogy a szócikkekhez kapcsolt „vigyázat” rész tudatosítja a kezdő fordítókban az egyes terminusok fordításával járó veszélyeket, amelyeken a jogi szaktudás hiányában nagyon könnyű átsiklani.
A szerző az előszóban kifejti, hogy elsődleges célja nem a kétnyelvű fogalmi összehasonlítás teljes folyamatának bemutatása volt, hanem sokkal inkább a jogi fogalmak magyar nyelvű definiálása és egymástól való elhatárolása. Azonban, vagy éppen ezért – mivel a kiadvány egyik fő célcsoportját a nyelvi közvetítők képezik –, a kötetben bemutatott és alkalmazott terminológiai megközelítés módszertana kapcsán felmerülhet a kérdés, hogy a szakmailag kiválóan megalapozott elméleti háttér milyen mértékben nyújt hatékony gyakorlati segítséget a kezdő fordítóknak. A kötetben alkalmazott módszer a részleges ekvivalencia esetén (abban az esetben, ha a különbség nem jelentős) a „funkcionális ekvivalens”, vagyis az analóg fogalmat jelölő terminus használatát, az ekvivalencia hiánya esetén pedig „terminusjelölt” használatát javasolja, mely utóbbi a kötetben leírtak szerint szűkebb értelmezésben szóképzést, tágabb értelemben fordítói harmonizációt jelent. Bár a szerző a bevezetőben kifejti, hogy a részleges ekvivalencia esetén mérlegelnie érdemes a fordítónak, hogy a funkcionális ekvivalenst, vagy a terminusjelöltet alkalmazza-e (megemlítve a fordítástudományban használt honosító és idegenítő stratégiákat is, amelyek más nézőpontból közelítik meg a kérdést), nem tárgyalja részletesen azokat a körülményeket, amelyek a kezdő fordítóknak további kapaszkodókat nyújthatnak annak eldöntésében, hogy az egyes esetekben terminusjelöltek kidolgozásán belül milyen további stratégiákat lehet és érdemes alkalmazni. A kezdő fordítóknak tehát e kötet forgatásakor is célszerű szem előtt tartaniuk egyrészt a részleges ekvivalencia és az ekvivalencia hiánya esetén alkalmazandó további lehetőségeket a terminusjelöltek kidolgozására: kölcsönzés vagy tükörfordítás, a célnyelven alkotott új megnevezés, vagy a magyarázó körülírás (Somssich 2007, De Groot 1990: 125, Arntz, Picht és Mayer 2004: 156, idézi Fischer 2012 és Tamás 2014), másrészt a fordítói döntéseket befolyásoló tényezőket: a fordítás célja, célközönsége, és a pragmatikai tényezők, köztük a szöveg típusa (normatív szöveg esetében például a legfontosabb szempont az azonos joghatás elérése, amely esetben a funkcionális ekvivalens használata megtévesztő lehet). Fordítóknak további hasznos támpontokat adhat azoknak a körülményeknek a bemutatása, amelyek segítenek eldönteni, hogy egy adott kontextusban egy lexikai egység terminusként viselkedik-e, illetve hogy mikor válik egy terminusjelölt terminussá, mivel e döntések határozzák meg a fordítói szabadság mértékét (Fischer 2012, Klaudy 2007). Erre jó példa lehet a magyar bíróságok nevének idegen nyelvű megfeleltetése. Mivel a magyar bíróságoknak van angol nyelvű hivatalos megnevezésük (lásd a kiadványban megjelölt források alatt: birosag.hu), a kezdő fordítóban felmerülhet a kérdés, hogy a kötetben a leíró szemlélet jegyében megadott többféle változat közül milyen fordítási kontextusban melyiket érdemes használni.
A kiadvány a szerző által a bevezetőben bemutatott terminológiai megközelítést mindvégig konzekvensen alkalmazza, a fenti észrevételek gyakorlati nézőpontból egészíthetnék ki azt a fordítástudomány szakirodalmában tárgyalt további eljárásokkal, amelyek ismertetésére a kötet online verziója talán lehetőséget teremthet.
A kötet a jogi szakfordítást oktatók számára is jól használható forrás lehet mind az elméleti bevezető, mind a szócikkek, mind pedig az iratgyűjtemény tekintetében. Mivel a szócikkek a fogalmakat csupán magyar nyelven definiálják, azok adott kontextusban való idegen nyelvi meghatározása és a magyar fogalommal való összevetése feladatként is kiadható a hallgatóknak, a hallgatók kutatómunkája pedig több módszerrel is feldolgozható az aktuális kurzus és az oktatók igényei szerint. A kiadvány inkább a nem jogászoknak szóló fordítóképzésben lehet hasznos segédlet, a jogi végzettségű hallgatók képzésében pedig jól kiegészíthető további szak- és tankönyvekkel.
A szócikkek idegen nyelvű megfelelői a szerző által összegyűjtött, majd a szakmai és nyelvi lektorok által kiegészített és helyesnek ítélt összes megoldást tartalmazzák, aminek az eredménye egy rendkívül alapos és részletes gyűjtemény. Ilyen léptékű munka esetében lehetetlen vállalkozás a teljességre törekedni, ezt felismervén a szerző az előszó végén meg is említi, hogy szívesen veszi az észrevételeket és a javaslatokat. Az alábbiakban ezért néhány észrevétel következik az angol nyelvi megfeleltetések kapcsán[1]. A lakóhely angol nyelvű megfelelője a kötetben a residence, míg a domicile, ami bevett ekvivalensnek számít, nincs feltüntetve. A semmisség-érvénytelenség körében érdemes lenne megadni az unenforceable, a kártalanítás-kártérítés témakörénél pedig az indemnification kifejezéseket, mivel ezek a legtöbb polgári jogi szerződésben megtalálhatóak. A litigants magyar nyelvi megfelelőjeként feltüntetett felek inkább a kötelmi jogban használatos kifejezés, helyette javasolható a peres felek. Kérdéses lehet a jogszabály legal normként való megfeleltetése, és néhány szócikk esetében a megfeleltetések köre tovább bővíthető (pl. a hatáskör további megfelelője lehet a subject-matter jurisdiction/jurisdiction ratione materiae, amennyiben az eljárás tárgya szerinti hatáskörre utal). A szerződéstípusoknál a szerződések és a felek megnevezése csak magyarul szerepel, pedig kezdő fordítóknak nagy segítséget jelentene ezeknek az angol nyelvű megfelelője, még akkor is, ha az elsődleges cél a magyar jogi terminológiai bemutatása.
A fent leírtakat összegezve, Tamás Dóra Mária kötetével olyan egyedi műfajú munka született, amelynek ott a helye mindazok virtuális (vagy hagyományos) könyvespolcán, akik jogi szakfordítással foglalkoznak, vagy egyszerűen csak szeretnének a jogi terminológia kérdéseivel mélyebb ismeretséget kötni. A kezdeményezés már önmagában is elismerést érdemel, mert egyike az első lépéseknek azon az úton, amelynek végső célja egy nagyobb volumenű (akár több kutatócsoport vagy szellemi műhely bevonásával megvalósuló) együttműködés keretében egy folyamatosan bővülő, magyar nyelven is elérhető jogi terminológiai adatbázis létrehozása. A szerző invenciózus és igényes munkája mellett külön említést érdemel a szakmai és nyelvi lektorok hozzájárulása, akik neve és szakmai tapasztalata eleve garanciát jelent a kiadvány magas minőségére.
Balogh Dorka
jogi és gazdasági szakfordító-tolmács
Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Jog- és Államtudományi Kar
IRODALOM
Arntz, R. – Picht, H. – Mayer, F. (2004): Einführung in die Terminologiearbeit. (Studien zu Sprache und Technik, Bd. 2). Hildesheim: Olms.
De Groot, G.-R. (1990): Die relative Äkvivalenz juristischer Begriffe und deren Folge für mehrsprachige Wörterbücher. In: Thelen, M., Lewandowska-Tomaszczyk, B. (eds.) Translation and Meaning. Part I. Maastricht: Rijkshogeschool Maastricht. 122–128.
Fischer M. 2012. Elméleti és módszertani adalék a terminológia oktatásához I. Terminológiaelméleti alapkérdések a fordításban. 14 Fordítástudomány (2012/2) 5–29.
Fóris Á. (2014): Van-e szükség magyar nyelvújításra napjainkban? A terminológia és a fordítás nyelvújítási vonatkozásai. 1 Glossa Iuridica (2014/1) 49–59.
Klaudy K. (2007): Az EU-szakszövegek fordításának oktatása, In: Klaudy Kinga (szerk.): Nyelv és fordítás. Válogatott fordítástudományi tanulmányok. Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2007. 242–252.
Somssich R. (2007): Az európai közösségi jog fogalmainak nyelvi megjelenítése, különös tekintettel az európai magánjogra. Doktori értekezés.
Tamás D. M. (2014): Gazdasági szakszövegek fordításának terminológiai kérdései. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.
Jegyzet
[1] A bekezdésben foglalt észrevételekhez való hozzájárulásért köszönet illeti dr. Szabó Noémi Évát, a PPKE JÁK jogi szakfordító szakjogász képzésének hallgatóját.
