Kattintson a Fullscreen ikonra
, ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!
A nyelv változásában és változataiban él. A nyelvi változások legjobban észrevehető szintje a szavaké. Nap mint nap születnek új szavak, mivel az élő nyelv így tudja betölteni a funkcióját (pl.: szelfi, zajszmog, okoshűtő stb.). A változás tehát a szókincsben jelentkezik elsősorban, az ehhez való viszonyulás időnként ellenálló és kritizáló. Másrészt a nyelv változataiban létezik, alapvetően a dialektusokat (nyelvjárásokat) és a regisztereket, szociolektusokat (szaknyelvet, ifjúsági nyelvet, zsargont stb.) különböztetjük meg, és ezek a változatok gazdagítják a nyelvet. A nyelvi változatok sokszínűségének azonban van egy fontos korlátja: a közérthetőség. Természetesen nem szükséges mindig, minden helyzetben mindenkinek értenie a leírt vagy elhangzó közléseket, de vannak olyan kitüntetett területei a kommunikációnak, ahol a közérthetőség fontos elvárás.
A jelen írás szerzői, egy nyelvész és egy jogász közösen igyekeznek felhívni a figyelmet a jogi nyelv közérthetőségének fontosságára, hiszen a jog a mindennapi életünket és annak egyre több szegmensét és egyre részletesebben szabályozza. A jog egy olyan normarendszer, melynek előírásai nem kerülhetőek meg, a jogalkotó azzal az igénnyel szabályozza életviszonyainkat, hogy a valóság ahhoz igazodjon – ahogy Searle fogalmaz: ezek olyan kijelentések, melyek megfeleltetési iránya a „világ a szóhoz”, tehát arra irányulnak, hogy a világ „hozzájuk igazodjon”, azaz a kijelentésnek megfelelő változások álljanak elő a világban (Searle 2000: 104–105). Egy szaknyelvben természetszerűleg vannak szakkifejezések, terminus technicusok, melyeket nehéz és nem is szükséges minden esetben feltétlen kikerülni, például a szakemberek egymás közti kommunikációjában. Izgalmasabb terület azonban a jogászok és a laikusok beszédhelyzeteit vizsgálni, ebben az esetben ugyanis szükség van a regiszterváltásra. Fontos kérdés tehát a „Kihez szólunk?” Egymás között tárgyalnak a szakemberek, vagy a nagyközönséghez, állampolgárhoz szólnak? Az átlagember részéről ugyanis jogos igény, hogy a magatartásait közvetlenül befolyásolni kívánó általános és egyedi normákat (jogszabályokat, ítéleteket, határozatokat) valóban megértse. A jogi szaknyelv művelőinek tehát meg kell találniuk az arany középutat, azt a szóhasználatot és megfogalmazásmódot, amit a laikusok megértenek, de nem megy a szakszerűség rovására.
A közös tanulmány apropóját az adta, hogy 2017 a közérthetőség éve volt a magyar bíróságokon, melynek részeként „Közérthetőség és szakszerűség a bírósági jogalkalmazásban” címmel kötelező képzés folyt az ország összes bíróságán valamennyi ügyszakban. A jelen tanulmány szerzői előadóként voltak részesei ennek a képzésnek és az ezzel kapcsolatos tapasztalataikat osztják meg most az olvasókkal.
A 2017-es bírósági képzés előzményei
A 2017-es kötelező bírósági képzés előzményeként említhetjük két joggyakorlat-elemző csoport által megfogalmazott javaslatokat. A Kúria elnöke 2013. január 17-én a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 29. § (1) bekezdése alapján a „Határozatszerkesztés” tárgykör vizsgálatára joggyakorlat-elemző csoportot hozott létre.[1] Más csoportokhoz képest speciális volt ennek a csoportnak a tevékenysége, egyrészt mert a joggyakorlat-elemzésnek nem egy konkrét jogkérdés vizsgálata volt a célja, másrészt mert a vizsgálat több tudományágat is érintő interdiszciplináris jellege miatt a jogtudomány mellett a nyelvészet, a retorika és a jogi informatika képviselőit is bevonták a vizsgálatba. Az összefoglaló véleményt[2] (Orosz 2014) a Kúria teljes ülése 2014-ben ajánlási jelleggel elfogadta, és 2014 februárjában a Kúria honlapján is nyilvánosságra hozták, melyben a munkacsoport a határozatszerkesztéssel kapcsolatban többféle módosítást, főként nyelvi és formai változtatásokat javasolt. Az összefoglaló vélemény részeként elkészült egy Stíluskönyv is, ez azonban a nyilvánosság számára közzétett anyagból már hiányzott, feltételezhetően amiatt, mert az ebben foglaltak bevezetését a Kúria teljes ülése nem támogatta egyöntetűen.
A munkacsoport kizárólag a Kúria (ügydöntő) határozatait vizsgálva, a Polgári Perrendtartás (Pp.) hatálya alá, a közigazgatási és a polgári szakágba tartozó határozatok szerkesztési elveinek egységesítésére nézve tett javaslatokat annak érdekében, hogy „támpontot nyújtson azoknak a szempontrendszereknek a kialakításához, amelyek keretében biztosítani lehet a Kúriának az ítéleteken (határozatokon) keresztüli egységes megjelenítését[3], és azt, hogy a határozatokban megjelenő döntések nyilvánosság számára való közvetítése megfeleljen a társadalmi elvárásoknak.” Távolabbi célként azt fogalmazták meg, hogy „az érdemi határozatok a felek és a szélesebb jogi közönség számára is érthetőbbek és elfogadhatóbbak […] legyenek”, hiszen „[a] bírósági határozatokkal szemben – valamennyi szinten – alapvető követelmény, hogy azokat gördülékeny, igényes, egyúttal közérthető stílusban fogalmazzák meg, a határozatok ne tartalmazzanak nyelvhelyességi hibákat.” A határozatok szerkezeti és nyelvészeti vizsgálata során szerzett tapasztalatok alapján a munkacsoport megállapítja, hogy „[b]ár vannak kifogástalanul szerkesztett, arányosan felépített, és nyelvtanilag szinte hibátlan határozatok, mégis gyakoribb és jellemzőbb a nehézkes, körülményes mondatszerkesztés, a rossz szóhasználat, a nyelvhelyességi, egyeztetési hiba. Mindezek miatt sokszor a határozatban szereplő okfejtés érthetetlenné, követhetetlenné vagy esetleg félreérthetővé válik” (Orosz 2014: 169–170).
A második joggyakorlat-elemző csoportot a büntetőügyekben hozott határozatok vizsgálatára hozták létre az első vélemény kiegészítése érdekében abban a reményben, hogy a polgári és a büntető jogterületen végzett „elemző munka szintézise lehet a szerkesztési elvek, a stílus, a képi megjelenítés tekintetében az eddiginél egységesebb határozatszerkesztési követelményrendszer kidolgozása”. Ez a csoport már alsóbb szintű bíróságok határozatait is vizsgálta, így „feltárhatta az alsóbb bírósági szintű határozatok szerkesztési, és a döntés érdemét nem érintő tartalmi hibáit, ezzel elősegítve az első fokon eljáró bíróságok tárgykör szerinti gyakorlatának egységesítését” (Belegi 2015).
Mindkét összefoglaló vélemény utal a nemzetközi sztenderdekre, elvárásokra is, melyek egy részét A Bírák Magna Chartája (Alapelvek) című dokumentumban találhatjuk.[4] A 16. pont a következőt tartalmazza: „A bírósági iratokat és a bírósági határozatokat érthető, egyszerű és világos nyelvezettel kell megfogalmazni.” A másik hivatkozott forrás az ún. Vilniusi nyilatkozat,[5] melynek 7. pontjában szerepel, hogy „[a]z igazságszolgáltatásoknak meg kell tenniük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy erősödjön a bíróságokba vetett közbizalom. […] Az ítéletek és más bírósági határozatok világos és érthető nyelvezettel történő megfogalmazása mind elengedhetetlen e cél elérése érdekében.”
Mind a magyar jogi nyelvet általában vizsgáló hazai szakirodalom (Cservák 2014, Vinnai 2014), mind pedig célzottan a bíróságok írásbeli határozatait elemző anyagok (Arányi 1974, Dudás 2005, Juhász 2009, Darák 2013, a joggyakorlat-elemző csoportok összefoglaló véleményei) utalnak arra, hogy a jogi nyelv nehezen érthetősége a laikusok számára több szinten jelenik meg. Például az alaktan területén bizonyos kifejezések vagy morfológiai, ún. morfo-szintaktikai szerkezetek a jogi nyelvben gyakrabban fordulnak elő (nagyobb arányban találkozunk főnevekkel, gyakrabban jelennek meg az „-ás”, „-és”, „-ság”, „-ség” képzőkkel képzett szavak, gyakoriak a birtokos szerkezetek és az alárendelő szóösszetételek). A mondattan területén a tagadó szerkezetek és a funkcióigés szerkezetek (terpeszkedő kifejezések) használata (pl. az „intézkedik” helyett az „intézkedést foganatosít” kifejezés használata), a határozott névelő elhagyása, a személytelen, egyes szám harmadik személyű megfogalmazások használata, az elvont, bonyolult megfogalmazás, a hosszú, többszörösen összetett mondatok és a terjengős kifejezések okozhatnak komoly fejtörést a laikusoknak. Ugyancsak jelentős nehézséget okoz a speciális jogi szakszókincs (terminus technicusok) pontos értelmezése, aminek több típusát is megkülönböztetjük (Vinnai 2014: 34). A speciális jogi szakszókincset az alábbi kategóriákba sorolhatjuk:
- Jogi jelentésű, de közismert szavak, amelyek megértése nem okoz gondot a laikusok számára sem, pl.: öröklés, hagyaték, végrendelet, bíróság, tanú, per stb.
- Azon szavak, amelyek köznyelvi hangzásuk ellenére sem érthetők pontosan a laikusok számára, ezek jelentése nem vagy nem teljesen világos, pl.: jogalany, jogképesség, jogi személy, elbirtoklás, elévülés, vélelem, hatály, végzés stb.
- A köznyelvből átvett szavak, amelyek a jogi nyelvhasználatban speciális, beszűkült és a köznyelvitől eltérő jelentésben szerepelnek, pl.: dolog, jószág, test, rokon, birtok, panasz stb.
- A köznyelvben nem használatos jogi szakszavak, amelyek a megnyilatkozások egyértelműségét segítik, például: alperes, felperes, kezesség, zálogjog, gondatlanság szolgalmi jog, bírói végzés, haszonbérlet, haszonélvezet stb.
A jogi nyelv ezen jellegzetességei tehát gyakran komoly értelmezési feladat elé állítják a laikusokat – de olykor még a jogászokat is. Az értelmezésnek több típusát ismerjük, de jogi szövegek esetében hagyományosan a következőket szokás alkalmazni: nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti és teleológiai értelmezés. A nyelvtani értelmezés szerepét a népszavazási kérdések hitelesítésén keresztül lehet talán a legjobban bemutatni (Cservák 2014: 53). A Nemzeti Választási Bizottság nem engedélyezheti azon népszavazási kezdeményezéseket, amelyek kérdései nem egyértelműek, homályosak, ellentmondástól feszülnek. Az 1127/2014. sz. NVB határozat a következő kérdés népszavazásra bocsáthatóságáról döntött: „Egyetért Ön azzal, hogy amennyiben Magyarország energetikai beruházásokba fog, azt kizárólag a megújuló energiaforrásokat hasznosító létesítmények telepítése céljából tegye a jelenleg üzemelő energiatermelő egységek fenntartása (tehát maximum a szinten tartása és karbantartása) mellett?” A testület megállapította, hogy a kérdés nyelvtanilag nem egyértelmű, a választópolgárok számára kérdéses lehet az értelmezése, nem lehet határozott igennel vagy nemmel dönteniük. Az NVB ezért az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadta.
Egy másik ügyben az 1340/2014. sz. NVB határozattal a következő kérdés referendumra bocsáthatóságát is megtiltotta a Bizottság: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozások 2013. évi CCXXXVII. törvényt egészítse ki azzal, hogy a pénzügyi intézmények nem számíthatnak fel kezelési költséget ügyfeleik részére?” A határozatban az NVB kifejtette, hogy „[a] kezelési költség fogalmát sokféleképpen lehet – definíció hiányában – a köznyelvben értelmezni, a legtágabb interpretáció pedig (ti. minden szolgáltatási díjazás) a bankok létalapját jelentő haszon lehetőségét zárná ki”. Feltételezhető, hogy a bonyolult megfogalmazásmód nem szándékolt cselekedet, hanem egy megszokott nyelvi „uniformis” az alkalmazóik részéről, amelyben kényelmesen érzi magát a bíró és a titkár ugyanúgy, mint a legkényelmesebb ruhájában.
A bírósági képzés tapasztalatai
„A XXI. századi bírósági szervezet alapértéke kell, hogy legyen a nyitottság és a szolgáltató jelleg” – mondta Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke a Közintézmények közérthetősége című konferencián 2017 januárjában. Akkor célként fogalmazták meg, hogy képzések és konferenciák is szóljanak a világos beszédről, a bírósági szervezetek írásban és szóban is felhasználóbarát kommunikációjáról. Az OBH elnöke azt is jelezte, hogy mivel a közérthető megfogalmazás soha nem mehet a szakszerűség rovására, és mert ezt az egyensúlyt kihívás megtalálni, a bírák kötelező továbbképzésébe is beépül a közérthető kommunikáció fejlesztése. A tervek között szerepelt még a teljes bírósági weboldal felhasználóbarát megújítása és a bírósági ügyfélcentrumokban elérhető tartalmak (például ügyfél-tájékoztató kiadványok) olyan szerkesztése is, hogy azok valóban segítséget nyújtsanak a felhasználóknak. „Ugyanakkor más szaknyelvekhez képest valóban jogos a laikusok nagyobb elvárása a jogi nyelv közérthetősége iránt, hiszen a jog mint a társadalmi rend fenntartásában kiemelkedő szerepet betöltő normarendszer valamennyi állampolgár életét, és annak egyre nagyobb területét szabályozza” (Vinnai 2014: 33).
Összességében úgy is fogalmazhatunk, hogy a jogászszakmának ki kell mozdulnia a nyelvi komfortzónájából, a megszokott nyelvhasználatából azért, hogy az átlagpolgár minél jobban értse, és minél nagyobb anyanyelvi biztonságban érezze magát a különböző határozatok, ítéletek és egyéb jogi műfajba tartozó szövegek elolvasásakor, meghallgatásakor. Ahogy mondani szokták: ne kelljen magyarról magyarra fordítani azokat.
Teljességgel egyetérthetünk azzal, hogy sem a nyelvi, sem a jogi kijelentésekre nem lehet egyértelműen azt mondani, hogy helyes vagy helytelen, mert ez mindig csak az adott helyzethez képest határozható meg. A jogi szövegekben a hétköznapi nyelvhasználathoz képest jóval kevésbé engedhető meg a pontatlanság, és míg a szépirodalmi szövegekben a többértelműség művészi eszköz, addig a jog világában megengedhetetlen a kétértelműség, a metafora használata. Itt kell megemlíteni a jogi szövegek stiláris jellemzőit. Teljesen nyilvánvaló, hogy tárgyszerűeknek, szenvteleneknek, hiteleseknek és pontosaknak kell lenniük. Nem kérdezhet egy bíró, ügyvéd sem olyat, hogy „Hány tavasz suhant már el a feje fölött?”, ahelyett hogy azt kérdezné: „Hány éves?”.
Nyilvánvaló elvárás a jogi szaknyelvben a többjelentésű szavak monoszemizálása, azaz egy adott jelentésben való használata. A lényeg: ugyanazt érteni és megérteni jogszabályok, közigazgatási rendeletek, határozatok elolvasásakor Nyíregyházán és Sopronban. A jogi szókészlet használatának módja jogi következményekkel jár, ezért is alapvető követelmény a szakszerűség és közérthetőség: a szóhasználat és szabatos fogalmazás. A jogi szaknyelvre, mint a legtöbb szaknyelvre általában, jellemző a nominalizáció, a semleges stílus, az általánosítás, a tipizálás.
A következőkben néhány jellemző, gyakran előforduló jelenséget fogunk áttekinteni, melyek egy része a joggyakorlat-elemző csoportok javaslatai között is szerepel. Gyakran felmerül például jogászok között is az illetőleg és az illetve kötőszó használatával kapcsolatos probléma, mivel a jelentésük eltérő lehet. Lehet pontosítás a funkciója, a magyarázó mellérendelés azaz, vagyis kötőszavának megfelelően, pl.: A tanulmány egy nyomdai ív, illetve 40 000 leütés terjedelmű lehet. Másodsorban kifejezheti a vagylagosságot, pl.: Az emberekre a nép, illetve a népünk szóval utal. Harmadsorban egyszerű mellérendelő kapcsolatos viszony és kötőszava is lehet, pl.: A mai előadáson szó lesz a büntetőjogról, illetve a polgárjogról. S végül, negyedsorban a leginkább félreérthető, mivel lehet kapcsolatos és választó értelme: Aki ittasan, illetve bódult állapotban vezet, súlyos büntetőjogi következményeknek néz elébe. Ez utóbbi esetben bármely vagy mindegyik feltétel teljesülése esetén ugyanaz lesz az „eredmény”: és/vagy. 2010 óta törvény tiltja a jogszabálytervezetek szövegezésénél az illetve kötőszó használatát, kivéve, ha nem fejezhető ki másképp a kapcsolat.
Ebből a példából is látszik, hogy a jogszabályok nyelvi igényessége megkönnyíti a jogalkalmazást. A fogalmazás nyelvi ellentmondásai viszont veszélyeztetik a jog hatékonyságát. Cél az arany középútra törekvés a köznyelv és a jogi nyelv között. Például a köznyelv szinonimának tekinti a kártérítés, kártalanítás, megtérítés és kárpótlás fogalmakat, a jogi nyelvben ezek között azonban jelentős különbség van. Ha viszont eltúlozzuk, és a köznyelvvel szemben jogi fogalommennyországot építünk ki, akkor a törvényszöveg a laikusok számára érthetetlen lesz. A szépirodalomban stílushiba a szóismétlés, a jogi nyelvben viszont nem: például nem ugyanaz a gazdálkodó szervezet és a gazdálkodó szerv. Jogászok is felhívják a figyelmet arra, hogy a tíz, tizenöt bekezdésből álló paragrafusok, a paragrafusok megkettőzése A, B, C paragrafusokkal, vagy az öt-nyolc mondatból álló bekezdések áttekinthetetlenné teszik a jogszabályszöveget (Sárközy 2014: 111).
A következőkben néhány további jelenséget mutatunk be a teljesség igénye nélkül, elsősorban ítéletekből és néhány, állampolgároknak szóló hivatalos levélből.[6]
[1]
„A befizetés elmulasztása esetén megkeresés hiányában letiltó végzést fogunk folyamatba helyezni.”
A tömör, egyetlen bővített mondatban történő megfogalmazás okozza az értelmezés nehézségét. Helyettesíthető három tagmondatból álló összetett mondattal ekképp:
Ha nem fizeti be az összeget, és nem is keres fel bennünket az ügyfélközpontban, úgy a jelölt összeget a fizetéséből letiltatjuk. Ha a befizetést elmulasztja, és hivatalunkat nem is keresi fel, úgy a jelölt összeget a fizetéséből letiltatjuk.
[2]
Hasonlóképpen a nominalizáció (az igés szerkezetek hiánya), a többszörösen bővített mondat okozhatja a megértési nehézséget a következőben:
„A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.”
Érthetőbben:
Amennyiben a vádlott a pénzmellékbüntetést nem fizeti meg, úgy azt börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
[3]
Az alábbi mondatban ismét a többszörösen bővített egyszerű mondat okozza a nehézséget:
„A Büntető törvénykönyv 99. §-a alapján rendelkezett a bíróság az I. r. és II. r. vádlottak által előzetes fogva tartásban töltött idő szabadságvesztés büntetésbe történő beszámításáról…”
Helyette:
A bíróság a Büntető törvénykönyv 99. §-a alapján rendelkezett arról, hogy az I. r. és a II. r. vádlottaknak az előzetes fogva tartásban töltött ideje legyen beszámítva a szabadságvesztés-büntetésbe…
[4]
A nehezen érthető egységek közül leggyakrabban olyan, többszörösen összetett mondatokkal találkozhatunk, amelynek a tagmondatai is sok bővítményt tartalmaznak, valamint túl „hosszú” a szószerkezetlánc:
„A bíróság a 3. számú tanú ismételt elővezetésének elrendelésére irányulóan előterjesztett védői indítványt elutasította, mert az ismeretlen helyen tartózkodó tanú esetében a kényszerintézkedés végrehajtására a rendőrségnek nincs lehetősége, más alkalmazható kényszerítőeszköz pedig nem áll a bíróság rendelkezésére a tárgyaláson való megjelenés kikényszerítése érdekében.”
Helyette:
A bíróság elutasította azt a védői indítványt, hogy a 3. tanút (a 3-as számú tanút) ismételten elővezessék. Ennek egyrészt az az oka, hogy a rendőrségnek nincs lehetősége kényszerintézkedés végrehajtására annak érdekében, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó tanút előállítsa. Ugyanakkor más alkalmazható kényszerítőeszköz nem áll a bíróság rendelkezésre (annak érdekében, hogy a tanúnak a tárgyaláson való megjelenését kikényszerítsék).
A hosszú szószerkezetlánc a következő:
elutasította – a bíróság
indítványt
védői
előterjesztett
irányulóan
elrendelésére
elővezetésének
ismételt
A hétszintes, alulról fölfelé olvasandó szószerkezetláncot nagyon nehéz felfogni, három-négy szintig képes a befogadó a biztos értelmezésre. Hasonló a nehézség a következő mondatban is:
[5]
„További bizonyítékként fogadta el a bíróság a rendőrök által a vádlottak, illetve X. Y. által használt gépkocsira vonatkozó szemle megtartásáról készített jegyzőkönyvet, továbbá az ezen gépkocsiról készített fényképfelvételeket.”
Helyette:
További bizonyítékként fogadta el a bíróság azt a jegyzőkönyvet, amelyet a rendőrök készítettek a vádlottak, illetve az X. Y. által használt gépkocsira vonatkozó szemle megtartásáról. Ugyancsak bizonyítékkent fogadta el a gépkocsiról készített fényképfelvételeket.
[6]
Bár bizonyos esetekben indokolt lehet a funkcióigés szerkezetek használata a hivatalos nyelvben, a laikusok számára idegenül hatnak a terpeszkedő kifejezések és a névutóhasználat, ráadásul ezek nemcsak a jogi nyelv írott, de annak beszélt változatában is gyakoriak. Például: alkalmazásra kerül = alkalmazzák, intézkedés foganatosítására kerül sor = intézkednek, belépést eszközöl = belép, érvényesítést nyer = érvényesül. A köznyelvben körülményeskedőnek ható kifejezésmód még például: idegenkezűség esete forog fenn, szigorú ítélet meghozatalára került sor. Mindez a jelenlévőkben azt az érzést keltheti, hogy ami ilyen keretek között elhangzik, az feltétlenül hitelt érdemlő és igaz. Az alábbi mondatban is egyszerűsíthető az efféle szerkezet:
„E szerint a megyei önkormányzat mint fenntartó teljesít a vállalkozó felé, a megállapodás értelmében a jóváhagyott és ellenőrzött számlák az önkormányzat gazdasági irodájához kerülnek benyújtásra és a számlák kiegyenlítéséről az önkormányzat haladéktalanul köteles értesíteni a kórházat.”
Helyette:
E szerint a megyei önkormányzat mint fenntartó teljesíti az elvállalt munkát a vállalkozónak,a megállapodás értelmében a jóváhagyott és ellenőrzött számlákat az önkormányzat gazdasági irodájához nyújtják be, és a számlák kiegyenlítéséről az önkormányzat haladéktalanul köteles értesíteni a kórházat.
[7]
Gyakori névutószerű kifejezések a tekintetében, vonatkozásában, tekintettel. A folyamatba tétel kimondottan jogi fordulat némi körülményeskedő hatással:
„Ezt követően a kórház polgári peres eljárást tett folyamatba a részvénytársaság ellen felmondás érvénytelenségének megállapítása iránt, amely perben a megyei bíróság az X. számú ítéletével arra kötelezte a részvénytársaságot, hogy fizessen meg a kórháznak Z. Ft-ot, valamint Y. Ft-nak a törvényes kamatait N. év N. hónap N. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra, illetőleg a perköltség viselésére kötelezte a részvénytársaságot.”
Helyette:
Ezt követően a kórház polgári peres eljárást indított a részvénytársaság ellen. Ebben kérte a felmondás érvénytelenségének a megállapítását, amely szerint a megyei bíróság az X. számú ítéletével arra kötelezte a részvénytársaságot, hogy fizessen meg a kórháznak Z. Ft-ot, valamint Y. Ft-nak a törvényes kamatait N. év N. hónap N. napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra. Ezenkívül a perköltség viselésére is kötelezte a részvénytársaságot.
[8]
A többszörös birtokos szerkezet használata hasonlóképpen akadályozhatja az értelmezést, mint a hosszú szószerkezetlánc. A Nyelvművelő kéziszótár azt tanácsolja, hogy a többszörös birtokos szerkezetben az utolsó birtokosra kötelező kitenni a -nak/-nek ragot. Ezért az értelmezhetőséghez valószínűleg jobban hozzájárul(nak) a következő formai megoldás(ok): a kerületi önkormányzat oktatási bizottsága elnökének a beszéde. Tehát nyelvtani szempontból azért helyes, mert a legutolsó birtokos jelző (elnökének) magán viseli a szükséges ragot, azonban a mindennapi beszédben természetesen az ilyen mondatokat kerüljük. (Grétsy–Kemény 2005: 392).
Négyszeres birtokos szerkezet szerepel például a következő mondatban:
„A szerződés felmondása érvénytelenségének megállapítása iránt benyújtott kereseti kérelmet…”
Helyette:
Azt a (kereseti) kérelmet, amelyet azért nyújtottak be, hogy megállapítsák a szerződés felmondásának az érvénytelenségét…
[9]
Formai, tipográfiai módosítás ugyan, de nagyban megkönnyíti az értelmezést a felsorolás egyértelműsítése:
„Fenti cselekményével a vádlott a Btk. 2. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel 1 rb. az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 186. § (1) bekezdésbe ütköző és aszerint minősülő és büntetendő közúti veszélyeztetés bűntettét, 1 rb. a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő és büntetendő garázdaság vétségét, 1 rb. a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő és büntetendő könnyű testi sértés vétségét valósította meg.
Helyette:
A fenti cselekményével a vádlott a következő bűncselekményeket követte el:
a Btk. 2. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel 1 rb. az 1978. évi IV. törvény (Btk.) 186. § (1) bekezdésbe ütköző és aszerint minősülő és büntetendő közúti veszélyeztetés bűntettét,
1 rb. a Btk. 271. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő és büntetendő garázdaság vétségét,
1 rb. a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő és büntetendő könnyű testi sértés vétségét.
[10]
Az átlagember bírósági ítélettel optimális esetben viszonylag ritkán találkozik, különféle hivatalok, bankok, biztosítók, szolgáltatók tájékoztatóival azonban annál gyakrabban, ezért ezen a területen is komoly törekvések vannak ma már Magyarországon is.[7] Ezért végezetül nézzünk egy rossz és egy jó példát ugyanarra a tájékoztatásra két különböző cégtől:
„Ha ön tételes igazolással elszámolható költség elszámolását kéri, és a nyilatkozat alapján levont költség meghaladja az adóbevallásban utóbb elszámolt, ténylegesen igazolt költséget, akkor a nyilatkozat szerinti költség 5 százalékát meghaladó költségkülönbözet után 39 százalék, továbbá ha a költségkülönbözet miatt az adóbevallás alapján 10 ezer forintot meghaladó befizetési különbözet mutatkozik, a befizetési különbözet után 12 százalék különbözeti bírságot is kell fizetni.”
„39 százalék kamatot fizet az, akinek a nyilatkozatban kért költséglevonása legalább 5 százalékkal meghaladja az év végén ténylegesen elszámolható költségeit. A kamatot a különbözet után kell megfizetni. 12 százalék kamatot fizet az, akinek az év végi adóelszámoláskor tízezer forintot meghaladó befizetendő adója keletkezik a téves adóelőleg-nyilatkozat miatt. A kamatot itt is a különbözet után kell megfizetni.”
Az utóbbi változat egyértelmű, és a fentebb bemutatott módosítási lehetőségeket alkalmazva válik „ügyfélbaráttá”.
A 2017-es bírósági képzés részeként a bírák nemcsak elméleti, hanem gyakorlati segítséget kaptak egyrészt az egységes határozatszerkesztés, másrészt a közérthetőbb fogalmazás elsajátításában, ezért bízunk benne, hogy már rövid távon érezhető változásokat tapasztalhatunk majd a bírósági ítéletek formai, nyelvhelyességi és stiláris jellemzőiben.
E tanulmány példa arra, hogy a jogi szaknyelv egyszerűsítéséhez, közérthetővé tételéhez két tudomány művelőinek, alkalmazóinak összefogására van szükség: a jogászokéra és a nyelvészekére. A kölcsönös, jó szándékú egymást megértésre van szükség: a jogászok higgyék el, hogy az általuk használt szaknyelvet ők a tudománnyal együtt sajátították el, ezért nehezen vagy nem lesz érthető az állampolgárok számára, a nyelvészek, nyelvművelők pedig fogadják el azt, hogy (többek között) a jogi zsargon létező nyelvhasználati forma, nem iktatható ki teljességgel a nyelvhasználatból.
Irodalom
Arányi György 1974. A büntetőbírósági határozatok szerkesztésének elvi kérdései és gyakorlati módszerei. Budapest: IM kiadvány.
Belegi József 2015. A joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye a „határozatszerkesztés” tárgykörben 2014. évben végzett elemzés megállapításairól. [http://www.kuria-birosag.hu/sites/default/files/joggyak/osszefoglalo_1.pdf]
Cservák Csaba 2014. Nyelv és jog kapcsolata, különös tekintettel a bírói jogértelmezésre. Glossa Iuridica. I. évf. 2. sz. 31–54.
Darák Péter 2013. A Kúria középtávú intézményi stratégiája, különös tekintettel a joggyakorlat-elemző tevékenység fejlesztésére. Budapest: Semmelweis Kiadó [http://kuria-birosag.hu/sites/default/files/allamiprojekt/kuria_imprimaturahoz.pdf]
Dudás Dóra Virág 2005. Néhány szó a bírósági nyelvhasználatról. Magyar Jog 52. évf. 9. sz. 554–556.
Grétsy László – Kemény Gábor 2005. Nyelvművelő kéziszótár. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Juhász László 2009. Határozatszerkesztés a polgári eljárásokban. Budapest: OITH Magyar Bíróképző Akadémia.
Bencze Lóránt (sorozatszerk.) 2016. Jogalkotás érthetően – A pontos fogalmazás művészete. Budapest: Magyar Nyelvstratégiai Intézet [http://manysi.hu/szakmai-anyagok/kotetek/42-a-pontos-fogalmazas-muveszete-clear-writing] (letöltve: 2018. márc. 28.)
Orosz Árpád 2014. A „határozatszerkesztés” vizsgálatának tárgykörében felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleménye. Glossa Iuridica. I. évf. 2. sz. 165–180.
Sárközy Tamás 2016. Civiljogi kodifikáció és a nyelv. In: Bencze Lóránt (sorozatszerk.): Jogalkotás érthetően. – A pontos fogalmazás művészete. Budapest: Magyar Nyelvstratégiai Intézet. 108–115.
Searle, John R. 2000. Elme, nyelv és társadalom. A való világ filozófiája. Budapest: Vince.
Vinnai Edina 2014. A magyar jogi nyelv kutatása. Glossa Iuridica, I. évf. 1. sz. 29–48.
http://birosag.hu/media/aktualis/egyszeru-fogalmazas-es-vilagos-beszed-kozintezmenyeknel
Minya Károly
habilitált főiskolai tanár, Nyíregyházi Egyetem Magyar Nyelvészeti Intézeti Tanszék
Vinnai Edina
egyetemi docens, Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
[1] 2012 óta működnek a Kúrián joggyakorlat-elemző csoportok, melyek feladata az ítélkezési gyakorlat vizsgálata és a joggyakorlat egységesítése. A vizsgálati tárgyköröket a Kúria elnöke határozza meg évente és a csoportok a vizsgálatuk eredményéről összefoglaló véleményt készítenek. Lásd: http://www.kuria-birosag.hu/hu/joggyakorlat-elemzo-csoportok-osszefoglaloi
[2] 2013.El.II.JGY.1.1-2.
[3] Kiemelés tőlünk (M.K., V.E.)
[4] Elfogadta az Európai Bírák Konzultatív Tanácskozása (CCJE) a Strasbourgban 2010. november 10–19-én megtartott közgyűlésén.
[5] Elfogadta az Igazságszolgáltatási Tanácsok Európai Hálózata (ENCJ) a Vilniusban 2011.június 8–10-én megtartott közgyűlésén.
[6] Az eredeti szövegrészek idézőjelben, a javaslatok idézőjel nélkül szerepelnek.
[7] Lásd például: kozerthetofogalmazas.hu
