Kattintson a Fullscreen ikonra , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!
Bevezetés
Ez a tanulmány néhány mondatszerkesztési és szóhasználati javaslattal kíván hozzájárulni a hiteles fordítások közérthető és gördülékeny megfogalmazásához. Előzménye az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (OFFI) 2017. november 17-i továbbképzésén megtartott azonos című előadásom, amely a hiteles fordítások készítése és lektorálása során 2001 óta összegyűlt tapasztalataimon alapult.
A hiteles fordítás fogalmát egyetlen magyar jogszabály sem határozza meg. E hiányt az OFFI magyarázatára[2] hagyatkozva lehet pótolni: a hiteles fordítás az, „amelyet az annak készítésére feljogosított szervezet hiteles fordításként bocsát ki”. Ami a rendeltetését illeti, bírósági és más hatósági eljárások céljaira szolgál (például anyakönyvezés, családegyesítés, ítélet-végrehajtás, letelepedés, munkavállalás); ennek megfelelően számos műfajban és formában ölt testet (cégkivonat, elfogatóparancs, határozat, igazolás, szabályzat stb.). Ahhoz azonban, hogy egy fordítást hitelesnek lehessen nevezni, még a kiadás előtt lektorálni kell.
Ez a folyamat két részből áll: a forrásnyelvi szöveggel való tételes összehasonlításból és szükség szerint a javításból. A lektor mindenekelőtt a tartalmi és stílushűséget ellenőrzi, de a figyelmének ki kell terjednie a terminológiára (a szakkifejezések szabatos és következetes használatára), a helyesírásra, a nyelvtani szabályok betartására és a formázásra (pl. a sorvégi elválasztásra, a fontosabb szövegrészek tipográfiai kiemelésére vagy a tördelésre) is. Ilyen sok tényezőt nyilvánvalóan képtelenség egyszerre szem előtt tartani, ráadásul mindegyikben bőven van szubjektív elem. A szöveg teljes átvizsgálását egyébként is nehezítik a rövid határidők és az egymást érő megbízások. A lektorálás tehát szükségszerűen részleges, így a lektor a jártasságától, a tapasztalataitól, a háttérismereteitől, a rendelkezésére álló segédeszközöktől, a szellemi frissességétől, a koncentráltságától, a türelmétől, a sürgősségtől vagy akár a díjazás mértékétől függően súlyozza az említett szempontokat.
Mindezek ellenére a hiteles fordítások lektorálásában számos tendencia mutatható ki; többek között az, hogy a változtatások bő 70 százaléka a terminológiát, a stílust és az ekvivalenciát érinti (Horváth 2011: 206). Az a nagyszámú körülmény, amely elvileg következetlenné és ötletszerűvé tehetné e munkát, gyakorlatilag nem ingatja meg a lektorokat abban, amit elsődlegesnek tekintenek az ellenőrzés során. Kutatásaim azonban arra is rávilágítottak, hogy a stílus – és a vele szorosan összefonódó nyelvhelyesség – körébe sorolható módosítások jóval gyakrabban alapulnak a lektor ízlésén, mint annak elősegítésén, hogy a végfelhasználó első olvasásra érthető szöveget kapjon.
E megfigyelés késztetett annak vizsgálatára, vajon lektorként hogyan javítok egy-egy nehézkes fordítói megoldást az említett cél érdekében. A hétköznapi gyakorlatból vett hiteles fordításokat kiegészítettem eredetileg magyarul írt szövegekkel is, hogy némelyik jelenséget alaposabban szemléltethessem. Megjegyzendő, hogy az így összegyűjtött szemelvények és a hozzájuk fűzött magyarázatok nem tekinthetők átfogó kutatási beszámolónak. Mindössze egy olyan példatárat kívántam összeállítani, amely a tartalmi és stílushűség feláldozása nélkül, de figyelemfelhívóan elősegítheti a könnyen befogadható hiteles fordítások készítését.
Változtatásaimat legfeljebb vitaalapnak vagy javaslatnak szánom, nem kötelező és örök érvényű szabálynak. Egyrészt a nyelvhasználók igényei és lehetőségei, a mindenkori közléshelyzetek túlontúl változatosak ahhoz, hogy bármit is szigorú törvénynek lehessen nyilvánítani. Másrészt lektorból sincs két egyforma a világon: problémaérzékenység és ízlés dolgában jelentős különbségek vannak közöttük. Harmadrészt az alábbi példák megítélését az itt helyszűkében elhagyott szövegkörnyezet is befolyásolhatja. Az ügyetlen, csupán jobb híján elfogadható megoldások például leginkább akkor szúrnak szemet, ha ismétlődően, több bekezdésben fordulnak elő, szórványosan már kevésbé. Nem baj tehát, sőt természetes, ha ezekkel a javaslatokkal nem mindenki ért egyet. A kulcsszó a „mérlegelés”: annak eldöntése, hogy az érintett szöveg az alábbi szerkezetekkel vagy nélkülük lesz-e világosabb, természetesebb és tömörebb.
Mi a változtatások haszna?
A példatár áttekintése előtt érdemes felvetni: mit nyerhet a hiteles fordítás végfelhasználója ezekkel a lektori változtatásokkal? Intuitíve ugyanis bizonyára sokan értenének egyet azzal, hogy egy hivatalos irat – akár magyar, akár idegen nyelvű – legfeljebb az elkerülhetetlen szakkifejezésekben térjen el egy köznyelvi szövegtől, ne a mondatok hosszában és szerkesztésében, hogy önállóan és azonnal emészthető legyen, vagyis ne szakértő bevonásával és második nekifutásra, valamint hogy szorítkozzon a lényegre, ne hemzsegjen az ismétlésektől és jogszabályi hivatkozásoktól. Egy hiteles fordítás persze nem vagy csak nehezen tud megfelelni az utóbbi kívánalomnak, hiszen ezen a téren merev keretek közé szorítja a forrásnyelvi szöveg. Ám abban már jó eredményeket érhet el, hogy közelítsen a köznyelvhez, és első ránézésre is befogadható legyen. Ismétlem: ez elvileg helyeselhető, de mi a gyakorlat?
A válasz az, hogy nem tudjuk, mivel soha nem készült felmérés a hiteles fordítások végfelhasználóinak elégedettségéről. Az ügyfélpanaszok jellemzően egy-egy név vagy szám elírására, illetve néhány kifejezésre korlátozódnak, nem összességében utasítják el a szöveg minőségét. De olyan kutatás sincs, amely az elégedettség alapján számszerűsítette volna az állampolgároknak szánt eredeti jogi és közigazgatási szövegek megértését. A témával foglalkozó nyelvművelők (Ferenczy 1956, Grétsy 1964, Grétsy 1976, Huszár 2002, Kovalovszky 1980) – és néha a jogászok is (pl. Dudás 2005) – általánosságban rosszallják a hivatalos stílus egyes sajátosságait, vagy bizonyos szavakat és fordulatokat bírálnak úgy, hogy bizonyításra nem szoruló tényként kezelik a tollhegyre tűzött jelenségek helytelenségét. Arról azonban nem szólnak, hogy a kifogásolt nyelvi elemek valóban gátolják-e a hivatalos iratok befogadását, és ha igen, akkor mennyire, hány ember számára, milyen iskolázottság és háttérismeretek esetén, ahogy arról sem közölnek semmit, hogy kit és hogyan károsítottak meg a „nyakatekert”, „magyartalan”, „idegenszerű”, „modoros” stb. kifejezések és szerkezetek. E minősítések ugyanis tudományos szempontból mindaddig csak megérzésnek vagy előítéletnek tekinthetők, amíg egy módszeres vizsgálat nem igazolja őket. Hogy ez mekkora adóssága a nyelvészetnek, és milyen módszertani kérdéseket vet fel, arról egyetlen kísérleti beszámoló tanúskodik (Heltai és Gósy 2005).
Az említett szerzőpáros szövegelemzési és pszicholingvisztikai megközelítésén kívül sok minden kiderülhetne a hivatalos iratok laikus felhasználóinak beszámolóiból is. Egyebek között az, hogy valakit pontosan milyen szavak vagy szerkezetek késztettek az adott szöveg többszörös elolvasására, mást is be kellett-e vonnia az értelmezésbe, valamint (rend)bírság, kötbér vagy pénzbüntetés megfizetésére kényszerítette-e a félreértésből adódó mulasztás, szabálysértés vagy eljárás.
Ahogy az utóbbi felsorolás is érzékelteti, a (hiteles fordítást is meghatározó) hivatalos stílus „káros mellékhatásai” nem pusztán anyagi jellegűek. Mindenféle kényelmetlenséggel, elsősorban időveszteséggel, szívességkéréssel, bosszankodással vagy akár azzal járnak, hogy az illető saját magát, anyanyelvi ismereteinek vélt hiányosságait okolja a szövegértés kudarcáért. Ha ezt – szintén egy szakszerű felmérés elvégzéséig hipotézisként – elfogadjuk, joggal mondhatjuk, hogy egy lektornak nem csak a vagyoni kártól kell megóvnia a hiteles fordítás felhasználóját. Arra is kell törekednie, hogy az ügyfél ne eleve szorongással vagy bosszankodva vegye kézbe a fordítást, azaz – Szilágyi N. (2001) szavaival – jó legyen a nyelvi közérzete.
Fontos lenne, hogy ez a meggyőződés minél több lektorban alakuljon ki, akkor is, ha az alább szemléltetett változtatásokból legfeljebb erkölcsi-szakmai hasznuk származik, míg nagyobb munkadíj vagy az ügyfél dicsérete nem, ő ugyanis a fordítói változat ismerete nélkül veszi át a lektor által előállított végterméket, vagyis nem látja, hogy miből mi lett. A lektor egyetlen mozgatórugója az a remény, hogy megkönnyítheti a végfelhasználó dolgát.
A hiteles fordítások értelemközpontú javításának távlati esélyei
Olybá tűnhet, hogy a hiteles fordítások nyelvi színvonalának emeléséhez csupán az itt tárgyalt és hasonló „műhelytitkok” terjesztésére van szükség. A helyzet azonban bonyolultabb ennél, hiszen a hiteles fordítás nem önálló nyelvváltozat vagy stílusréteg, hanem a magyar jogi és közigazgatási kommunikáció sajátos formája. Ebből következőleg érdemi változásra akkor lenne esély, ha ez az utóbbi diskurzus elkezdene átalakulni, és új mintát mutatna a rárétegződő hiteles fordításnak. Csakhogy a tömör és közérthető megfogalmazások térnyerése valószínűleg még hosszú időbe fog telni, mert a nagyközönségnek címzett hivatalos iratok fogalmazói
(a) sokszor kénytelenek nemcsak eseti (az adott ügyre, helyzetre vonatkozó), hanem általános érvényű állításokat is megfogalmazni, ez pedig éppen az elvontságnak kedvez;
(b) a tömeges szövegalkotás során időt takarítanak meg a bevált szerkezetek – olykor kétségtelenül gépies – használatával;
(c) sokszor önállóan, de soha nem magánemberként, hanem egy intézmény, hivatal, testület stb. képviselőjeként, annak jogköreit gyakorolva járnak el, döntenek vagy intézkednek, és ezt – akarva-akaratlan – azzal érzékeltetik, hogy a ragozott igealakokat személytelen (névszói és igenévi) szerkezetekkel váltogatják;
(d) a szakszavakat nem szívesen helyettesítik közérthető, de fogalmilag eltérő, pontatlan vagy félrevezető szinonimákkal;
(e) több évszázados nyelvi hagyományt követnek, amely a jelek szerint nehezebben változik, mint a köznyelvé.
Mindezeknek a tényezőknek természetesen nem szabad kishitűvé tenniük a lektorokat. A kiindulópont egyértelmű: a homályos és nehézkes hivatalos irat rossz nyelvi közérzetet és/vagy anyagi hátrányt okozhat, még ha ezek mértéke tudományos értelemben ismeretlen is. A végcél szintén nyilvánvaló: olyan hiteles fordításokat kell készíteni, amelyek a felhasználó idő- és pénzvesztesége, illetve bosszúsága nélkül töltik be rendeltetésüket. Ennek eszközei lehetnek az alábbi összehasonlító táblázatok. Fontos hangsúlyozni, hogy a bal oldali oszlop tartalma nyelvtanilag mindenhol kifogástalan, és a javasolt megoldásoknak nincs önértékük, viszont a lektornak egy ilyen szövegben mindig érdemes megfontolnia, hogy él-e velük. Azt kell ugyanis eldöntenie, hogy a fordítás hitelességét hogyan tudja összeegyeztetni a szöveghűséggel és az érthetőséggel.
A példatár első része a tömörítés eszközeiből ad ízelítőt, a második rész az érthetőség javítását szemlélteti, a harmadik pedig azt mutatja be, hogyan lehet valamit több lépcsőben átfogalmazni.
A tömörítés eszközei
Az ókor óta stíluserényként számon tartott tömörség azt jelenti, hogy ugyanazt a közleményt kevesebb szóval, rövidebb szavakkal, illetve szavak helyett toldalékokkal fejezzük ki. Ennek egyaránt vannak nyelvtani és szókészleti eszközei.
1. A tömörítés nyelvtani eszközei
1.1. -ás/-és képzős főnév → ige
Az -ás/-és képző igéből hoz létre főnevet, ezért alkalmas az elvont fogalmak kifejezésére. Mivel a jogi és közigazgatási szövegeknek nagy szükségük van ezekre, gyakran alkalmaznak ilyen főneveket. Az említett toldalék azonban sokszor csak arra szolgál, hogy az állítmányi szerepükből „lefokozza” azokat a szótöveket, amelyek értelmileg a mondat főhangsúlyos részét képezik. Ilyenkor célszerű „helyreállítani” az illető szó(tő) „elveszett jogait”, már csak azért is, mert az elvontból konkrét, a statikusból pedig dinamikus lesz.
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
A gyár végrehajtotta a sebességváltó ellenőrzését. | A gyár ellenőrizte a sebességváltót. |
A bank nem nyújt finanszírozást a vételre. | A bank nem finanszírozza a vételt. |
akkor gyakorolhatja a szerződés felmondására vonatkozó jogát, ha… | akkor mondhatja fel a szerződést, ha… |
1.2. -ás/-és képzős főnév → főnévi igenév
A fentihez hasonló beavatkozás hajtható végre azzal a különbséggel, hogy a főnévből nem ige, hanem – ha a mondatszerkezet úgy követeli meg – főnévi igenév lesz.
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
E törvény célja a társadalmi jólét és a fenntartható fejlődés biztosítása, az egész életen át tartó tanulás elősegítése, valamint az életminőség javítása. | E törvény célja biztosítani a társadalmi jólétet és a fenntartható fejlődést, elősegíteni az egész életen át tartó tanulást, valamint javítani az életminőséget. |
Az üzembentartó nem jogosult a gépkocsi más személyeknek történő bérbeadására. | Az üzembentartó nem jogosult bérbe adni a gépkocsit más személyeknek. |
Az utóbbi példa egyúttal felveti, hogy egyáltalán szükséges-e a más személyeknek kitétel.
1.3. Mellékmondat → névszói szerkezet
Tapasztalt kontrollszerkesztők és lektorok régi tanácsa, hogy a természetes magyar beszédhez és az azt utánzó íráshoz inkább az igei, mint a névszói szerkezetek állnak közel. Néha azonban éppen fordítva kell eljárni, például akkor, ha a cél nem a köznyelvi, hanem a szaknyelvi stílus, márpedig a hiteles fordításhoz az utóbbi illik, nem az előbbi.
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
A felek felhatalmazzák az ügyvédet, hogy – ha szükséges –járjon el… | A felek felhatalmazzák az ügyvédet, hogy – szükség esetén –járjon el… |
A szerződés – ha még nem került teljesítésre – továbbra is hatályos. | A szerződés – korábbi teljesítés hiányában – továbbra is hatályos. |
Az ellátást csak olyan házaspárokigényelhetik, akiknek nincs gyermekük. | Az ellátást csak gyermektelen házaspárok3 igényelhetik. |
1.4. Névutó → esetrag
A magyar nyelv névutói önmagukban semmivel sem „rosszabbak” (nehézkesebbek, ritkábbak vagy idegenszerűbbek), mint az esetragok, de egy bizonyos mennyiségben – amelyre persze mindig a lektornak kell ráéreznie – indokolatlanul megnövelhetik a mondat hosszát. Másként szólva: ha a lektor túlzsúfoltnak érzi a fordítás valamely mondatát, azt főleg úgy teheti szellősebbé, hogy kiiktat egy névutót, és egy rokon értelmű esetraggal pótolja.
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
a hivatal felé benyújtott kérelem | a hivatalhoz/hivatalnak benyújtott kérelem |
a vevő részére átadott kulcsok | a vevőnek átadott kulcsok |
e program keretein belül | e program keretében |
1.5. Ragos főnév és befejezett melléknévi igenév → képzős főnév
Szintén a fölösleges szavak megtakarítását segítheti elő egy jól megválasztott képző, amely egyszerre helyettesíthet egy ragos főnevet és egy – leírására és kiolvasására nézve is nehézkes – befejezett melléknévi igenevet. Természetesen ez sem kötelező változtatás: a lektornak csak azt kell átgondolnia, hogy nem csorbul-e az érintett szövegrész értelme.
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
a Budapesten megrendezettbajnokság | a budapesti bajnokság |
1.6. Folyamatos melléknévi igenév → birtokos személyjel
A fentihez hasonló eljárás a folyamatos melléknévi igenév lecserélése birtokos személyjelre. Ezt különösen akkor érdemes mérlegelni (mint az alábbi első esetben), ha egy bővítménynek szintén van bővítménye, vagyis az alaptagra két szintmélységből kell „felugrani”.
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
a hajólajstromból történő törlésről szóló igazolás | a hajólajstromból történő törlés igazolása |
az adásvételhez kapcsolódó összes költség | az adásvétel összes költsége4 |
a külföldiek földvásárlására vonatkozó tilalom | a külföldiek földvásárlásának tilalma |
2. A tömörítés szókészleti eszközei
2.1. Az ismétlődő szó(tő) mellőzése
A jó fogalmazásnak egyik közismert, már az általános iskolában tanított alapszabálya az, hogy kerülni kell az ismétlődő szó(töve)t. Ez alól kivétel a jogi és minden egyéb szaknyelv, mert az öncélú változatosságot szolgáló szinonima csak zavart kelt. Az alábbi példák tanúsága szerint azonban az ismétlődés néha nem az egyértelmű vagy a következetes szóhasználatot segíti elő, hanem csupán fölöslegesen felduzzasztja a mondatot.
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
Az online jogi tanácsadás nem alkalmas a minden szempont figyelembevételével megadottteljes körű válasz megadására. | Az online jogi tanácsadás keretében nem adható minden szempontra kiterjedő válasz. |
Tagjaik száma csak páratlan számban határozható meg, megállapodás hiányában tagjaik száma: három. | Tagjaik száma csak páratlan lehet, megállapodás hiányában három. |
2.2. A tautológia (fölösleges rokon értelmű szavak) mellőzése
Egy szöveg tartalmi veszteség nélküli rövidítésének szintén közismert módja a tautologikus szerkezetek „megfelezése”, mivel a fennmaradó 50 százalék ugyanazt fejezi ki, mint a másik. Ezúttal szükségtelen is megadni a teljes mondatot és szövegkörnyezetet: e kifejezések szinte mindig összezsugoríthatók úgy, hogy ne maradjon ki semmi lényeges a mondanivalóból.
Szerkesztetlen és Szerkesztett változat |
abban az esetben, ha; csak és kizárólag; egymás után sorra; egyre fontosabbá váló; feltéve, ha; ha és amennyiben; kölcsönösen elismerik egymást; még akkor is, ha; majd ezt követően; majd meg fogja választani; más egyéb; mind X, mind Y egyaránt; mindenegyes; minden szükséges lépést megtesz annak érdekében, hogy…;mint például; ugyanakkor azonban/viszont |
A tautológiának vannak kissé nehezebben észrevehető megnyilvánulásai is, amelyekre egy lektornak külön oda kell figyelnie.
Szerkesztetlen és Szerkesztett változat |
A hatóság nem engedélyezte, hogy a vállalkozás fióktelepet nyithasson. |
Lehetővé vált, hogy a hitelező beválthassa a csekket. |
… attól függetlenül, hogy követett-e el szerződésszegést vagy sem. |
2.3. A pleonazmus (az alaptag jelentésében benne lévő bővítmény) mellőzése
Az ismétlésnek egy másik, a terjedelmet szintén értelmetlenül gyarapító válfaja a pleonazmus. Ha a lektor megítélése szerint nincs különösebb oka a nyomatékosításnak, akkor az alábbi és hasonló esetekben érdemes kihúznia a többletinformációval nem járó részt.
Szerkesztetlen és Szerkesztett változat |
a tavalyi évben; az átszervezési időszak éveiben; bírósági per; elsősorban az értékesítésre összpontosít; január hónapban; jelenleg hatályos; kizárólagos / saját / szabad belátása szerint; tovább folytat; 11:45 óra körüli időben; zöld színű |
Pleonazmus érhető tetten két gyakori kötőszópárban is.
Szerkesztetlen és Szerkesztett változat |
Bár nem vett fel hitelt, mégis eladósodott. / Bár nem vett fel hitelt, mégis eladósodott. |
Mivel nem váltották le, ezért hivatalban van. / Mivel nem váltották le, ezért hivatalban van. |
2.4. A redundancia (a pontoskodás) mellőzése
A fölös információ harmadik típusa a redundancia, köznyelvi nevén a pontoskodás: olyan szavak használata, amelyeket általában senki nem mond ki/ír le, mert a szövegkörnyezetből kikövetkeztethetők, a mondat pedig nem lesz nélkülük sem értelmetlen, sem kétértelmű.
Szerkesztetlen és Szerkesztett változat |
a határozatban foglaltaknak megfelelően |
a közlöny automatikus módszerrel történő előállítása |
Ha az áru szállítása és annak tárolása szakszerűtlenül történik… |
2.5. Rövidebb szinonimák használata
Az eddigi változtatások jobbára a mellőzhető szavak elhagyásában nyilvánultak meg. Néha azonban a rövidebb szinonimák is hozzájárulhatnak a szöveg tömörítéséhez.
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
amennyiben | ha |
annak ellenére, hogy | bár / holott / jóllehet / noha |
annak érdekében, hogy | (azért), hogy |
azt/ezt követően/megelőzően | azelőtt/ezelőtt |
célkitűzés | cél |
csak abban az esetben, ha | csak akkor, ha |
érvényben lévő / hatályban lévő | érvényes / hatályos |
feltéve, hogy | ha |
jelentős mértékben | jelentősen |
jogában áll | jogosult |
kisebb mértékben | kevésbé |
kizárólagosan | kizárólag |
tekintettel arra, hogy / tekintve, hogy | mivel |
több esetben / több ízben | többször |
valószínűsíthetően | valószínűleg |
Az érthetőség javítása
A példatár első része olyan mennyiségi változtatásokat mutatott be, amelyekkel csökkenthető a szöveg terjedelme. A második rész a minőségi változtatásokra összpontosít, amelyek célja az, hogy az adott (tag)mondat érthetőbb legyen. Természetesen ez együtt járhat a tömörítéssel is, hiszen a két nagy műveletcsoport egyébként is inkább csak elméletben választható külön.
1. Mondatrészek előrehozása („Balra át!”)
A következő beavatkozások azon a feltételezésen alapulnak, hogy az olvasó annál könnyebben fogadja be a fordítást, minél hamarabb kap egy fontos értelmi fogódzót, azaz minél kevésbé csúsznak a mondat végére az értelmezéshez legszükségesebb elemek.
1.1. Az alany előrehozása
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
A függő hatályú döntés meghozatalát mellőzi a hatóság, ha… | A hatóság mellőzi a függő hatályú döntés meghozatalát, ha…
(Tömörebben:) A hatóság nem hozfüggő hatályú döntést, ha… |
1.2. Az állítmány előrehozása
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
Tanúsítom, hogy ez a másolat az előttem eredetiként felmutatott, 4 (azaz négy) oldalból álló, alakilag aggálytalannak tűnő, pecsétet és illetékbélyeget nem tartalmazó okirattal mindenben megegyezik. | Tanúsítom, hogy ez a másolat mindenben megegyezik az előttem eredetiként felmutatott, 4 (azaz négy) oldalból álló, alakilag aggálytalannak tűnő, pecsétet és illetékbélyeget nem tartalmazó okirattal. |
ha kötelezettségének az elsőfokú ítélet meghozataláig eleget tesz | ha eleget tesz kötelezettségének az elsőfokú ítélet meghozataláig |
A hiánypótlás teljesítéséig az ügyben dönteni nem lehet. | A hiánypótlás teljesítéséig nem lehet dönteni az ügyben. |
1.3. Az állítmánykiegészítő (főnévi igenév) előrehozása
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
Az alperes köteles a felperesnek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül megfizetni… | Az alperes köteles megfizetni a felperesnek az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül… |
A névmódosítási kérelemhez nem kell az állampolgársági ügyekben eljáró szerv által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket bizonyító okiratot csatolni. | A névmódosítási kérelemhez nem kell csatolni az állampolgársági ügyekben eljáró szerv által hivatalosan ismert és a köztudomású tényeket bizonyító okiratot. |
Az Országgyűlés jövőre fogja a kisebbségek jogairól szóló törvényt módosítani. | Az Országgyűlés jövőre fogja módosítani a kisebbségek jogairól szóló törvényt. |
1.4. Az alany és az állítmány előrehozása
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
Az intézkedés ellen benyújtott panaszt a hivatal csak akkor bírálja el, ha… | A hivatal csak akkor bírálja el az intézkedés ellen benyújtott panaszt, ha…
(Tömörebben:) A hivatal csak akkor bírálja el az intézkedés ellenipanaszt, ha… |
1.5. A hátravetett határozói jelző előrehozása
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
Ha az üzemzavart a bérleménybenaz okozza, hogy… | Ha a bérleményben bekövetkező üzemzavart az okozza, hogy… |
1.6. A hátravetett zárójeles jelző előrehozása
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
az oklevelek (alap- és mesterszakos) hitelesítése | az (alap- és mesterszakos)oklevelek hitelesítése |
1.7. A mellérendelt bővítmény előrehozása
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
A bérlő köteles mielőbb átvenni a berendezést, és azt szakszerűen kezelni. | A bérlő köteles mielőbb átvenni és szakszerűen kezelni a berendezést. |
2. Egyéb átalakítások
Ahogy az alcím jelzi, a hátralévő esetek többféle csoportba sorolhatók: csupán az a közös bennük, hogy némi átrendezéssel a világosabb mondatszerkesztést szolgálják.
2.1. A bővítmények logikai sorrendbe állítása
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
a 2003. évi, az adózás rendjéről szóló XCII. törvény | az adózás rendjéről szóló 2003. éviXCII. törvény |
az osztrák bankok közelmúltbeli közép-európai gazdaságokban folytatott stratégiája | az osztrák bankoknak a közép-európai gazdaságokban folytatott közelmúltbeli stratégiája |
2.2. Személytelen → cselekvő
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
A társaság a Fővárosi Törvényszék Cégbíróságán bejegyzésre került. | A társaságot bejegyezte a Fővárosi Törvényszék Cégbírósága. |
A terv ellen nem volt tiltakozás az érintettek részéről. | Az érintettek nem tiltakoztak a terv ellen. |
… aki a közjegyző általszemélyesen ismert. | akit a közjegyző személyesen ismer. |
2.3. A (néha értelemzavaró) ragismétlés mellőzése
Szerkesztetlen változat | Szerkesztett változat |
A cukorbetegségben a hasnyálmirigyben található szigetsejtek elpusztulnak. | A cukorbetegségben elpusztulnak a hasnyálmirigy szigetsejtjei. |
Meg kell szervezni a telepítést és az üzemeltetést célzó látogatást. | Meg kell szervezni a telepítésre és az üzemeltetésre irányuló látogatást. |
Megdöbbentő tájékozatlansággaltalálkozunk a törvényekkelkapcsolatban. | Megdöbbentő tájékozatlanság tapasztalható a törvényekkel kapcsolatban. |
Egy példa a többlépcsős átfogalmazásra
A tanulmány utolsó része azt szemlélteti, hogyan lehet egy kevésbé sikerült mondatot több lépcsőben átfogalmazni.
Az eredeti mondat: Az iskola biztosítja, hogy a célnyelvű országok civilizációjának oktatása önálló tantárgy keretében kerüljön megszervezésre. (14 szó)
A módosítást elvileg többféleképpen lehet kezdeni, de most tegyük fel, hogy a lektornak először a mondat végén lévő személytelen megfogalmazás szúr szemet. A megszervezés nem csak úgy magától történik meg, hanem az iskola végzi el. Eszerint a mondat máris egy fokkal természetesebb lehet az alábbi változatban:
- lépcső (személytelen → cselekvő): Az iskola biztosítja, hogy a célnyelvű országok civilizációjának oktatását önálló tantárgy keretébenszervezze meg. (14 szó)
Ezután feltűnhet, hogy valaminek az oktatását megszervezni – ha ez ugyan nem az illetékes minisztérium vagy egyéb oktatási hatóság feladata, hanem az érintett iskoláé – lényegében ugyanaz, mint azt a valamit oktatni.
- lépcső (-ás/-ésképzős főnév → ige): Az iskola biztosítja, hogy a célnyelvű országok civilizációját önálló tantárgy keretébenoktassa. (12 szó)
Biztosítani leginkább életet és vagyont szokás, és bár a hivatali stílus számos egyéb dologra is kiterjeszti a szó használatát, a lektor akkor cselekszik helyesen, ha a világos beszéd érdekében nevén nevezi, hogy itt az iskola kötelezettségéről van szó, és egyúttal előrébb hozza a mondat főhangsúlyos részét.
- lépcső (homályos → szabatos + a főhangsúlyos rész előrehozása):
Az iskola köteles önálló tantárgy keretében oktatni a célnyelvű országok civilizációját. (11 szó)
Végül a lektornak már csak észre kell vennie egy jó lehetőséget a tömörítésre.
- lépcső (tömörítés: névutó → rag): Aziskola kötelesönálló tantárgyként oktatni a célnyelvű országok civilizációját. (10 szó)
Ezeket a lépéseket természetesen más sorrendben is meg lehet tenni, a legjobb mégis az, ha a lektor nem a számítógép képernyőjén, hanem fejben módosít ennyi mindent, és rögtön a 4. változatot írja le.
Záró gondolatok
Ez a tanulmány csak felvillantotta a terjengősen és homályosan megfogalmazott hiteles fordítások átírásának néhány módszerét. Helyszűkében nem adhatott körképet minden létező „műhelyfogásról”, például az aktuális mondattagolás, a központozás, a névelőhasználat vagy az idegen szavak kérdéseiről. Mivel egyetlen lektor tapasztalatait és nézeteit ismerteti, többnyire a tágabb szövegkörnyezet mellőzésével, továbbá a fenti nyelvi jelenségek megértésének és elfogadásának módszeres kutatása nélkül, nem tekinthető receptkönyvnek vagy szabályzatnak, csak gondolatébresztőnek. Remélhetőleg van benne jogász és nyelvi szakember számára egyaránt elfogadható javaslat.
Irodalom
Dudás, D. V. 2005: Néhány szó a bírósági nyelvhasználatról. Magyar Jog. 52. évf. 9. szám. 554–556.
Ferenczy, G. 1956: Hivatalos és tudományos nyelvünk magyartalanságai. In: Lőrincze, L. (szerk.) Nyelvművelő. Budapest: Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó. 283–291.
Grétsy, L. 1964: Szaknyelvi kalauz. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó.
Grétsy, L. (szerk.) 1976: Hivatalos nyelvünk kézikönyve. Budapest: Pénzügyminisztérium. Államigazgatási Szervezési Intézet.
Heltai, P. – Gósy, M. 2005: A terpeszkedő szerkezetek hatása a feldolgozásra. Magyar Nyelvőr. 129. évf. 4. szám. 473–487.
Horváth, P. I. 2011: A szakfordítások lektorálása. Elmélet és gyakorlat. Budapest: Tinta Könyvkiadó.
Huszár, Á. 2002: A jobb megértés eszköze. In: Kemény, G. – Szántó, J. (szerk.) Mondd és írd! Válogatott nyelvművelő cikkek. Budapest: Auktor Könyvkiadó. 346–347.
Kovalovszky, M. 1980: Hivatalos stílus. In: Grétsy L. – Kovalovszky M. (főszerk.). Nyelvművelő kézikönyv.
I. kötet. Budapest: Akadémiai Kiadó. 873–875.
Szilágyi, N. S. 2001: A többség nyelvi jogai. In: Andor, J. – Szűcs, T. – Terts, I. (szerk.) Színes eszmék nem alszanak… Szépe György 70. születésnapjára. II. kötet. Pécs: Lingua Franca Csoport. 1209–1218.
Horváth Péter Iván
egyetemi adjunktus, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar
[1] Köszönöm a Magyar Jogi Nyelv szerkesztőinek, továbbá dr. Bögös Fruzsina és dr. Dudás Dóra Virág bíróknak, valamint Nagy Levente Péter szakfordítónak, hogy értékes észrevételeikkel segítettek véglegesítenem a kéziratot.