2018. évfolyam / 2018/2.

Beszámoló a Jog és terminológia című konferenciáról

Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

2018. szeptember 6-án, a budapesti Párbeszéd Házában került megrendezésre a Jog és terminológiacímű szakmai konferencia a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Nyelv Kutatócsoportjának, valamint a MANYE Terminológiai Szakosztályának szervezésében. A konferenciát Balogh Dorka, Láncos Petra Lea és Tamás Dóra Mária szervezték. A konferencia célja a jogi terminológia aktuális kérdéseinek feltérképezése, a különböző nézetek ütköztetése és a közös gondolkodás előmozdítása volt. A jogi terminológia az utóbbi időben a gyakorlatban a rögzítési és közzétételi segédeszközök, a terminusok kidolgozásának módszerei, megközelítési módja és egységes használata, a tananyagok és az oktatási módszerek területén egyaránt kiemelt figyelmet élvezett. A rendezvény éppen ezért az alábbi témakörök köré csoportosította figyelmét: a segédeszközök műfajai; az uniós kontra nemzeti terminológia; a közérthetőség kérdésköre jogi szakszövegek fordításakor. Az előadásokat három blokkba szervezték: uniós blokk; nemzeti blokk; alkalmazott terminológia; amelyet egy interaktivitásnak teret nyújtó workshop zárt.

A rendezvényt Prof. Dr. Szabó István, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karának dékánja nyitotta meg, aki jogtörténeti-terminológiai adalékokkal örvendeztette meg a hallgatóságot. Ezt követően Balogh Dorka doktoranda, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem angol jogi szakfordító posztgraduális képzésének vezetője köszöntötte a szervezők nevében a konferencia résztvevőit. A rendezvény első blokkja uniós terminológiai kérdéseket tárgyalt Láncos Petra Lea moderálásával; előadások hangzottak el az Európai Bíróság Többnyelvűségi Főigazgatóságának (Asztalos Zsófia), valamint az Európai Bizottság (Berencsi Katalin) és az Európai Parlament Fordítási Főigazgatóságainak (Villányi József, Puppán Dániel) munkatársai részéről. Az uniós blokkban hangsúlyt kapott, hogy a terminológiai munka ugyan 24 nyelven zajlik, de a jogi fogalmak összehasonlítása 28 jogrendszer között történik, továbbá az uniós terminusok azért annyira semlegesek és nem egyeznek a nemzeti jogi terminusokkal, mert 28 ország jogi fogalmait igyekeznek felölelni. A kávészünet után következett a konferencia „nemzeti blokkja”, melynek előadói az Igazságügyi Minisztérium képviselői (Gáspár Endre, Somssich Réka), akik a jogszabályfordítási program eredményeit mutatták be a Termin adatbázis bővítésével, a romániai jogi szaknyelv és jogászképzés nehézségeiről hallhattunk Veress Emőd előadásában az erdélyi Sapientia Egyetemről, valamint a MANYE (Magyar Alkalmazott Nyelvészek Egyesülete) Terminológiai Szakosztály (Tamás Dóra Mária) képviselői közül kerültek ki. Ez utóbbi a terminológiai adatbázisok általános jellemzőiről, előnyeiről és hátrányairól szólt, és arra fókuszált, hogy miért érdemes jogi terminusokat terminológiai adatbázisokban rögzíteni, hol találhatók kapcsolódási pontok a jogi fogalmak és a fogalomközpontú terminológiai szemléletmód között. Az ebédszünet után bemutatkozott a Translegal online szótárprojektje (World Law Dictionary, Michael Lidner), valamint az oktatás és fordítás területén húszéves tapasztalatokkal rendelkező, jogi elektronikus szótárszolgáltatást nyújtó Anglofon Stúdió Petz András vezetőjén keresztül, továbbá rövid könyvbemutató keretében Szabó László a jogi terminusok kontextusban, kollokációkban való elhelyezésének fontosságát és ezen keresztül történő tanulását helyezte a középpontba. Végül, a rendezvényt a BME Idegen Nyelvi Központ oktatóinak (Seidl-Péch Olívia, Ugrin Zsuzsanna) terminológiai workshopja zárta, mellyel a résztvevők betekintést nyerhettek a fordítók által végezhető terminológiai munka rejtelmeibe, akik egy európai uniós rendeleten bemutatták két szoftver használatát. Ezek segítségével a terminusokat fogalmi hálóba rendezték és az egyszerű szószedetet elektronikus glosszáriummá alakították át.

Az eredetileg műhelykonferenciaként tervezett rendezvény nagy érdeklődést váltott ki a gyakorló és kutató jogászság, valamint a nyelvészek, fordítók, tolmácsok és nyelvtanárok körében egyaránt. A mintegy száz résztvevővel zajló konferencián új elemként „távelőadás” megtartására is sor került: az Európai Parlament Fordítási Főigazgatóságának munkatársai élőben jelentkeztek Brüsszelből, előadásuk kivetítőn volt követhető. A konferencia sokszínűségét támasztja alá az a tény, hogy nem csupán gyakorló jogász-nyelvészek, terminológusok, fordítók terminológiai témájú előadásait vonultatta fel, hanem rövid prezentációk keretében lehetőséget biztosított a legújabb nyomtatott és online fordítási segédeszközök megismerésére is. Ezen segédeszközök közül érdemes megemlíteni az uniós CuriaTerm és IATE, a hazai­ak közül a Termin terminológiai adatbázist, továbbá a Nemzeti Jogszabálytárban az njt.hu honlapon megjelent angol nyelvű, ingyenesen hozzáférhető jogszabályfordításokat, amelyek lehetővé teszik, hogy elindulhassunk a magyar jogi terminusok angol ekvivalensei egységesítésének göröngyös útján.

Asztalos Zsófia (jogász-nyelvész az Európai Unió Bírósága Többnyelvűség Főigazgatósága magyar jogi szakfordítási egységén): A soknyelvű jogi terminológia kihívásai az Európai Unió Bíróságán

Az Európai Unió más intézményeihez hasonlóan sajátos helyzetben van az Európai Bíróság: a többnyelvűség követelményének biztosítása érdekében az itt zajló fordításnak (és a tolmácsolásnak) 24 nyelvet – és legalább 28 különböző jogrendszert – kell lefednie, ami 552 nyelvi kombinációt jelent, mindezt pedig hatalmas iratmennyiséggel, összesen több mint évi 1 110 000 lefordítandó oldallal. Mindez nem lehetséges koherens és szisztematikus jogi terminológiai munka nélkül, amelynek valamennyi tagállam nemzeti jogára és az uniós jogra is ki kell terjednie, valamint a fordítási munka megkönnyítése érdekében az eljárásnak már a kezdeti szakaszában (előzetes döntéshozatali eljárás esetén közvetlenül a kérelem beérkezését követően) működésbe kell lépnie.

A Bíróság terminológiai munkájának legfontosabb eszköze (az idén tízéves évfordulóját ünneplő) CuriaTerm nevű – sajnos csak az intézményen belül hozzáférhető – terminológiai adatbázis. Jelenleg több mint 35 000 adatlapot, azaz bejegyzést tartalmaz, összesen közel 131 000 szakkifejezéssel, amelyből 5000 magyar. A CuriaTerm feltöltése három módon történik: központi tematikus projektek révén, valamint szintén központi célzott és nem központi jellegű, eseti feltöltéssel.

Az első, kísérleti jellegű tematikus projekt a Vocabulaire juridique multilingue comparé (ún. VJM) volt, amely a családi jog és az idegenrendészeti jog területére terjedt ki. Azért éppen e jogterületekre esett a választás, mert főként e területeket érintik a sürgősségi előzetes döntéshozatali eljárások, amelyek esetén a leginkább prioritás az eljárás gyors lefolytatása, és ehhez természetesen nélkülözhetetlen a fordítás lehető leggyorsabban történő elkészítése. A családi jog területén mintegy 240, az idegenrendészeti jog területén pedig közel 450 szakkifejezést választottak ki a bíróság központi terminológusai francia és spanyol nyelven, amelyeknek minden nyelvi egység – a funkcionális egyezés segítségével – igyekezett megtalálni a saját nyelvi megfelelőjét. Előfordult, hogy ez nem volt túlzottan bonyolult (père – apa), viszont arra is volt példa, hogy nem sikerült magyar megfelelőt találni egy-egy forráskifejezésre (arrêté de reconduite à la frontière). Ezen első két terület terminológiai „kigyűjtésének” sikerén felbuzdulva újabb területre terjesztették ki a VJM projektet: 2016–2018 között a büntetőjog területére, amely szintén nagyjából 450 szakkifejezésre terjedt ki. Mivel e jogterületek jelentős mértékben különböznek az egyes nemzeti jogrendszerekben, minden egyes szakkifejezést nagyon alaposan meg kellett vizsgálni a megfelelő terminus megtalálása érdekében. A VJM-projekt adatlapjai rendkívül részletesek, számos, főként nemzeti jogi információt és hivatkozást tartalmaznak, a különböző jogrendszerekre vonatkozó összehasonlító jogi megjegyzésekkel, forrásmegjelölésekkel és definíciókkal. A projektet koordináló központi egység a fogalmak közötti kapcsolatot vizuálisan ábrázoló, részletes fogalmi ágrajzokat is készített. Ezen projekt eredménye ma már nyilvánosan, bárki számára hozzáférhető a IATE terminológiai adatbázisban (Európai Unió Intézményközi Terminológiai Adatbázisa, http://iate.europa.eu). Kiemelendő továbbá, hogy a Bíróság központi terminológiai egysége a fontosabb beérkező előzetes döntéshozatal iránti kérelmekhez ún. VJM-analízist készít, amelyben az adott dokumentumban előforduló, figyelembe veendő CuriaTerm kifejezésekre hívja fel a fordítást készítő jogász-nyelvészek figyelmét, ezzel elősegítve és gyorsítva a fordítási munkát, valamint javítva annak minőségét és fokozva a dokumentumok közötti terminológiai koherenciát.

A VJM-en kívül a Bíróság másik két nagyszabású tematikus projektjét kell megemlíteni. Az első a Bíróság és a Törvényszék eljárási szabályzatának terminológiáját feldolgozó projekt (ún. JUDIT). E gyűjtemény – naprakészen követve az eljárási szabályzatok módosításait – hozzávetőleg 400 kifejezést tartalmaz, és szintén elérhető a nyilvánosság számára a IATE terminológiai adatbázison keresztül. Az utolsó tematikus projekt a tagállamok nemzeti bíróságainak neveit tartalmazó terminológiai gyűjtemény (mintegy 250 terminussal). E terminusok adatlapjai tartalmazzák az adott bíróság francia nyelvű leírását, valamint számos jogszabályi hivatkozást és megjegyzést.

A CuriaTerm terminológiai adatbázis táplálásának második módja a központi célzott feltöltés az ún. Projet qualité projekten keresztül. Ennek keretében a Bíróság központi terminológiai egysége – az előzetes döntéshozatal iránti kérelem referenciaszemélyével (e személy az előzetes döntéshozatal iránti kérelem nyelve szerinti, a kérelem jogterületén különös jártassággal rendelkező jogász-nyelvész, tehát egy magyar előzetes döntéshozatal iránti kérelem esetén a magyar fordítási egység egyik jogász-nyelvésze) együttesen – kiválasztja a fordítási szempontból problematikusnak tűnő nemzeti jogi szakkifejezéseket. Ezek részletes magyarázattal bekerülnek a CuriaTerm terminológiai adatbázisba, a forrásnyelv pedig az eljárás nyelve lesz. A kifejezések többi nyelvi megfelelői a lefordított előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kerülnek be utólag a CuriaTermbe, és a későbbiekben, a főtanácsnok indítványának vagy a Bíróság határozatának függvényében még változhatnak.

Mint minden terminológiai adatbázisnak, így a CuriaTermnek is az az elsődleges célja, hogy minél megbízhatóbb, hitelesebb, pontosabb formában megfeleljen a felhasználók igényeinek. Épp ezért a CuriaTerm adatbázis feltöltésére végül természetesen sor kerülhet az egyes nyelvi egységek saját belső szükségletei alapján is – a magyar kifejezések hozzávetőleg fele ezen eseti feltöltésből származik. Ha jogász-nyelvészként olyan terminológiai problémával szembesülök, amely vélhetően másoknak is fordítási nehézséget jelent majd (például a ley orgánica spanyol kifejezés, vagy a dömping területén a francia traitement individuel), célszerű e kifejezés CuriaTermbe való felvételét kezdeményezni, amelyre az egység összes jogász-nyelvészének bevonásával folytatott terminológiai vitát követően kerülhet sor. Éppen ezért mondhatjuk azt, hogy a Bíróságon jogi szakfordítói munkát végző jogász-nyelvészek mindegyike egyben terminológusként is dolgozik, hiszen mindennapi munkájának részét képezi az, hogy bonyolult, gyakran nemcsak a forrásnyelvi és a célnyelvi nemzeti jogrendszerekre kiterjedő összehasonlító jogi elemzéseket végezzen, hanem e vizsgálatnak adott esetben ki kell terjednie a közvetítő nyelv esetleges torzításaira és más jogrendszerekre is. Megjegyzendő, hogy forrásnyelv az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek esetén az Unió bármely hivatalos nyelve lehet, a Bíróság határozatai esetén viszont már egy közvetítő nyelv, azaz a Bíróság munkanyelve, a francia.

Forrás

IATE honlapja: http://iate.eu

***

Villányi József (osztályvezető): Az Európai Parlament Magyar Fordító Osztálya

A 42 fős Magyar Fordító Osztályon 29 fordító és 11 asszisztens munkáját az osztályvezető irányítja, aki egyben felel az osztálycélok és az intézményi tervek, projektek megvalósításáért is. Munkáját a minőségfelelős segíti, aki az osztályon készült fordítások minőségi szempontú ellenőrzését is végzi. A fordítói munkához a felsőfokú végzettség mellett elvárás két uniós nyelv felsőfokú ismerete, míg a fordítói tapasztalat mindenképpen előnyt jelent. Az osztályunkon miként a fordítók, úgy az asszisztensek között is mindenki felsőfokú diplomával rendelkezik, azonban végzettségük igen sokszínű: a tanártól, a nyelvészen át a közgazdászig és a jogászig igen sok hivatásrend képviselteti magát. A fordítási asszisztensek végzik a fordítások előkészítését és az azokkal kapcsolatos technikai utómunkálatokat. A központi titkárságon dolgozó két asszisztens felelős a fordítandó anyagok befogadásáért és az elkészült fordítások kiküldéséért, az előkészítési munkák asszisztensekre történő osztásáért, valamint egyes dokumentumok külső fordítóknak történő kiküldéséért.

A Magyar Osztály elsődleges feladata az Európai Parlament által készített igen változatos, az élet szinte minden területét felölelő – az Unió hatáskörébe tartozó, illetve azon is túlterjeszkedő – tárgykörökre vonatkozó dokumentumok magyar nyelvre történő fordítása. A fordítási határidők igen rövidek, főként az üléshét során. Az itt fordított 52 dokumentumtípus két fő csoportra osztható. A jogalkotási anyagok közé tartoznak a vélemények, jelentések, módosítások, míg a nem jogalkotási anyagok közé az ülésheti állásfoglalások, jegyzőkönyvek, belső szervezeti egységek dokumentumai, titkos belső iratok és a különböző tájékoztató kiadványok. Munkatársaink 16 nyelvről fordítanak, amelyek közé tartozik a 12 uniós hivatalos nyelv mellett a török, az izlandi, a norvég és az orosz is. A fordítók a parlamenti bizottságok hatáskörei szerint kialakított három tematikus csoportban dolgoznak, így segítve elő bizonyos fokú szakosodást. A fordítás mellett több kommunikációs projektben is részt vesz az osztály, így a kollégáknak lehetőségük van egyéb területeken is kibontakoztatni tehetségüket, megmutatni képességeiket.

Az Európai Parlament azon kevés intézmény közé tartozik, ahol a többnyelvűség a mindennapi munkában is érvényesül. Így igaz, hogy a lefordítandó dokumentumok 67%-a angol, míg 14%-a francia, német, spanyol és olasz nyelvű, azonban éppúgy mi végezzük a dán parlament észrevételeinek, miként egy görög állampolgár petíciójának is a magyarra fordítását. A kollégáink által nem ismert nyelvek magyarra történő átültetését az úgynevezett „pivot” rendszer segíti: az adott „kis nyelven” készült dokumentumot előbb a pivot nyelvek (angol, francia, német, olasz, spanyol, lengyel) egyikére fordítják le, majd mi erről a nyelvről fordítunk magyarra. Igen gyakori, hogy egy adott uniós jogi norma módosítására irányuló javaslatban akár 15-16 különböző nyelvű szöveg is benne foglaltatik. A fordításhoz alapvetően a SDL Trados Stúdió fordítástámogató alkalmazást használjuk, míg néhány dokumentumtípust a Cat4Trad szoftverrel, saját belső fejlesztésű alkalmazással fordítjuk. A gépi fordítás terén a Bizottság rendszereire támaszkodunk. Az MT@EC-vel készült szövegeket kisegítőként használjuk fel a fordítási memóriák elkészítésekor.

A magyar osztályon 3 terminológus lát el különböző feladatokat, akik a fordítás mellett többek között konkrét terminusokat dolgoznak ki magyar nyelven, és ezeket az IATE intézményközi terminológiai adatbázisban rögzítik. Mindemellett napi szinten tanácsadással segítik a fordító kollégákat, akik egy-egy új terminus kapcsán fordulnak hozzájuk segítségért. Ők alkotják meg az Európai Parlament szervezeti egységeinek a magyar elnevezéseit is. Terminológiai kérdésekben rendszeresen egyeztetnek az Európai Parlament magyar jogász-nyelvészeivel, valamint részt vesznek a többi uniós intézmény magyar terminológusaival való intézményközi együttműködésben is. Ők felelősek a Teminológiai Koordinációs Osztállyal való kapcsolattartásért is. A gyakornoki terminológiai projektek megvalósításakor mentorként segítik és ellenőrzik a gyakornokok munkáját.

A Magyar Fordító Osztályra általában 4 gyakornokot tudunk felvenni. 2019 márciusától a gyakornoki időszak öt hónapra nő, azonban nem lesz meghosszabbítható. A gyakornokok az alkalmazásuk ideje alatt havi díjazást kapnak. A központi oktatás mellett osztályunkon részletes képzési program áll a rendelkezésükre, amelyet követve bepillanthatnak nemcsak az előkészítés rejtelmeibe, hanem a fordítási feladatok kiosztása mellett például megismerhetik a kiküldési politikát, a különböző projekteket, a terminológusi munkát, sőt még a humán erőforrás területét érintő ügyek intézését is. A fordítási munka kezdetén egy hónapig külön mentor segíti a munkájukat, majd háromhetente újabb és újabb lektorok segítik őket eligazodni a parlamenti fordítás útvesztőiben, fokozatosan egyre nehezebb, technikailag is egyre összetettebb dokumentumok fordításaira adván lehetőséget. A végén a legjobb gyakornokok nemcsak részt vehetnek az ülésheti anyagok fordításában, ami különösen stresszes, ugyanakkor kifejezetten érdekes, mivel így szinte pillanatról pillanatra követhetik a képviselők munkáját, hanem lehetőséget kapnak korábbi lektoraik munkáinak revizálására is. A fordítás mellett kétnapos látogatást tesznek a Parlament strasbourgi épületében, bepillantást nyervén a plenáris ülés munkájába, míg Brüsszeli útjuk során a parlamenti bizottságok tevékenységével ismerkednek meg.

***

Puppán Dániel (Fordítási Főigazgatóság, Európai Parlament): In termino qualitas: Terminológia az Európai Parlamentben

A terminológiai munkát az Európai Parlamentben egy központi koordinációs osztály (Terminológiai Koordinációs Osztály, angol nyelvű rövidítése: TermCoord) irányítja 9 állandó munkatárssal (akik közül 5 fő foglalkozik az IATE terminológiai adatbázissal[1]), továbbá a terminológia és a kommunikáció terén érdekelt gyakornokokat foglalkoztat. A nyelvi osztályokon dolgozó, részidőben terminológiával foglalkozó fordítók (osztályonként 2-8 terminológus) hálózatot alkotnak, tartják a kapcsolatot a TermCoord osztállyal és rotációs rendszerben 3-3 hónapot tölthetnek a TermCoord osztályon.

A részidős terminológusok a nyelvi osztályokon anyanyelvükön végeznek terminológiai munkát, tartják a kapcsolatot a többi intézmény terminológusaival és a tagállami szakértőkkel. A rotációs rendszerben a TermCoord osztályra áthelyezett terminológusok anyanyelvi terminológiai kutatást végeznek, és horizontális feladatokat látnak el. A terminológiai munka összehangolásáért (feladatmegosztás a TermCoord és a részidős terminológusok között, kötelező és ajánlott képzések szervezése és más szervezési feladatok) a TermCoord osztály a felelős.

A TermCoord osztály feladatai közé tartozik továbbá az IATE terminológiai adatbázis felhasználói fiókjainak kezelése, az IATE-vel kapcsolatos segítségnyújtás, a kapcsolattartás az adatbázis fejlesztőivel és a részvétel az annak menedzselésével foglalkozó intézményközi munkacsoportban.

A TermCoord feladatai közé tartozik még a terminológusok, fordítók és gyakornokok képzése, előadások, konferenciák és szemináriumok szervezése, az EurTerm intézményközi portál nyelvi wiki oldalainak kezelése és az európai parlamenti adatbázisok (például EP establishment plan) nyelvi egységességének koordinálása.

Az EurTerm portál 2012-ben jött létre a TermCoord kezdeményezésére, amelynek később intézményközivé vált a fenntartása és kezelése. Ez a portál magában foglalja az EU-s intézmények nyelvi közösségeinek nyelvi wikijeit, tartalmaz továbbá, egyebek mellett, kapcsolattartási listákat és dokumentummegosztásra is alkalmas vitafórumokat. A központi terminológiai koordinációs szolgálatok közötti intézményközi együttműködést is ez a portál segíti. Az intézményeken kívüli szakértőkkel (például egyetemi oktatókkal) folytatott kommuniká­cióra a nyilvánosan hozzáférhető termcoord.eu honlap ad lehetőséget. A TermCoord kifejlesztett egy alkalmazást (applikációt), amellyel Androidon lehet keresést végezni az IATE terminológiai adatbázisban.

A TermCoord számos európai egyetemmel, köztük az ELTE Bölcsészettudományi Karával[2] működött, illetve működik együtt IATE terminológiai projektek keretében. A TermCoord osztály néhány kollégája terminológiai képzést tart egy választható modul formájában a Luxembourgi Egyetem egyik MA kurzusán és rendszeresen fogad egyetemi oktatókat és diákokat tanulmányi látogatásokra.

Az IATE integrációja a fordítástámogató eszközökbe kiemelt feladat az Európai Parlamentben. Jelenleg két fordítástámogató eszköz használatos a fordítók körében: a közbeszerzésen vásárolt SDL Trados Studio szoftver integrált terminológiai funkciókkal és a házon belül fejlesztett CAT4TRAD elnevezésű szoftver, amelyben a terminológiai funkciók fejlesztés alatt állnak. Az SDL Trados Studio szoftver előnye az, hogy készen kapható eszköz, a hátránya viszont az, hogy hozzá kellett igazítani az Európai Parlament sajátosságaihoz és valahányszor új változatot bocsát ki a fejlesztő cég, a hozzáigazítást újra el kell végezni. A CAT4TRAD szoftver előnye az, hogy pontosan illeszkedik az intézményen belüli sajátosságokhoz, új változat kibocsátásakor nincs szükség hozzáigazításra, a hátránya pedig az, hogy a fejlesztés sok időt és erőforrást igényel.

Az SDL Trados Studio integrált terminológiai funkciói (terminológiafelismerés, terminológiai keresés, adatbá­zis­-megtekintés) a fordítási környezeten belül használhatók. A szoftverben használt terminológiai adatbázisok (termbase) legfontosabb forrásai közé tartozik az IATE terminológiai adatbázis, valamint idetartoznak az uniós szövegek alapján készült terminológiai kivonatok és a személyes, osztályszintű vagy az egész nyelvi közösség által használt glosszáriumok. Az SDL Trados Studio szoftverben egyszerre több terminológiai adatbázis is használható egymással kombinálva. Ezek lehetnek normatív adatbázisok, eljárási vagy tematikus adatbázisok, dokumentum alapú, valamint manuálisan létrehozott adatbázisok.

Az Európai Parlamentben a Jogalkotási Igazgatóságon (DLA) dolgozó jogász-nyelvészekkel két szinten zajlik terminológiai együttműködés. Egyrészt a TermCoord és a Jogalkotási Tervezési Osztály között (találkozók, képzések formájában a terminológiai eszközökről, továbbá egyeztetés problémás jogi kifejezésekről), másrészt a nyelvi osztályok terminológusai és a DLA adott nyelvi szekciójában dolgozó jogász-nyelvészek között (terminológiai egyeztetések a nyelvi wiki oldalon, a jogász-nyelvészek részvétele az intézményközi terminológiai találkozókon, és az eljárási szövegek forrásnyelvi és lefordított dokumentummintáinak terminológiai ellenőrzése).

Az IATE 2 terminológiai adatbázisnak – a jelenlegi IATE terminológiai adatbázis továbbfejlesztett változata – hivatalos átadása az év végén várható, áttekinthetőbb és felhasználóbarátabb lesz, mint az elődje. Az új funkciók közé tartoznak a bővített keresési lehetőségek, a billentyűzettámogatás, a bővített keresési és exportfunkciók, az előnézeten belüli szerkesztés, az EurLex uniós jogszabálytárra (https://eur-lex.europa.eu) mutató linkek automatikus beillesztése, valamint a duplikátumok korai észlelése. Az új IATE további fontos jellemzői a reszponzív és akadálymentes webdesign.

Forrás

https://eur-lex.europa.eu

http://iate.europa.eu (Európai Unió Intézményközi Terminológiai Adatbázisa)

termcoord.eu

http://termcoord.eu/universities-projects/eotvos-lorand-university-budapest-for-iate/

***

Somssich Réka (ELTE ÁJK): A magyar jogszabályok angol nyelvre fordításának árnyoldalai és szépségei

A kevéssé elterjedt, alapvetően csak a saját nyelvi közeg által használt nyelvek esetében meghatározó jelentősége van a fordításnak a kultúra, a társadalom és gazdaság legtöbb szegmensében, és nincs ez másképpen a jogszabályok esetében sem. Különösen, mivel a jogszabályok idegen nyelven történő elérhetősége jelentős szereppel bír az érintett ország versenyképessége szempontjából, elősegíti a jogszabályi környezet megismerhetőségét, szilárd támpontot nyújthat az idegen (jellemzően angol) nyelven szövegezett, de az érintett ország jogát kikötő vagy legalábbis azokra is utaló kereskedelmi szerződéseknek. Ennek a célkitűzésnek a keretében kezdődött meg az Igazságügyi Minisztériumban, az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda közreműködésével 2017 tavaszán a magyar jogszabályok angol nyelven való elérhetővé tételét célzó átfogó, szisztematikus projekt, melynek következtében 2018 derekára először a gazdasági élet szempontjából legfontosabb kódexek, ágazati jogszabályok fordítása készült el és jelent meg a Nemzeti Jogszabálytár új felületén (Jogszabályfordítások – Translated legislation), majd a többi nagyobb jelentőségű jogszabály is lépésről lépésre elérhetővé válik. A projekt szempontjából meghatározó a „szisztematikus” jelző, hiszen egy ilyen feladat csak akkor lehet értelmes, ha az idegen nyelven megjelenő változat is képes annak a nyelvi és fogalmi konzisztenciának a következetes megjelenítésére és tükrözésére, ami a forrás jogrendszert jellemzi. Ez egyrészről azt jelenti, hogy a jogszabályokban megjelenő terminusok idegen nyelvű használata nemcsak az adott jogszabályon belül, hanem valamennyi jogszabály viszonylatában egységességet kell hogy mutasson, másrészről pedig azt, hogy a visszatérő nyelvi szegmenseknek azonos módon kell minden esetben megjelenniük. E célkitűzés megvalósítása tehát azt feltételezi, hogy a fordításokat meg kell, hogy előzze egy tudatos terminológiai munka és kutatás (a jogi szövegek fordítása esetében a funkcionális megfeleltetés nehézségeiről és a megfelelőség látszatáról lásd bővebben: Fischer 2010), amely a megfelelő kifejezés meghatározásához nem nélkülözheti a tudományos szféra bevonását, illetve a magyar jogot bemutató angol nyelvű tudományos írások tanulmányozását. Különös nehézséget jelent ez annak fényében, hogy a magyar jog a kontinentális jogcsaládba tartozik, míg az angol nyelv mindenekelőtt a common law jogrendszerű nemzeti jogok elsődleges megjelenési nyelve, ezért eleve kizárt egyfajta automatizmus az angol nyelvű terminusok alkalmazása során, sőt sok esetben a fordítások kénytelenek mesterséges konstrukciókat alkalmazni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az esetleges azonosítás pusztán nyelvi alapon olyan jogintézményekkel, melyek a common law rendszerében eltérő tartalommal bírnak. Némi kapaszkodót jelenthet ugyanakkor, hogy az angol nyelv egyúttal a nemzetközi jogegységesítési dokumentumok, valamint az uniós jogi aktusok nyelve is, ezért szókészletét máris gyakran használják semleges, illetve kifejezetten kontinentális jogi eredetű kifejezések lefedésére és ebben az értelemben esetenként elfogadottá vált. Példának hozható „a jóhiszeműség és tisztesség elve” tekintetében a már általánosan használt good faith and fair dealing vagy a „jognyilatkozat” tekintetében a juridical act. Iránymutató lehet továbbá a nagy európai kódexek angol nyelvű fordítása, így a polgári jog tekintetében mindenekelőtt a svájci és német polgári törvénykönyv fordítása, valamint az alapvetően kontinentális jogi gyökerű louisianai jog nyelvhasználata. Ez esetben is azonban mindig körültekintően kell megvizsgálni az érintett fogalom dogmatikai hátterét, így például sem a német, sem az osztrák jog Schmerzensgeld fogalma (és annak különböző angol fordításai, mint a smart money, injurycompensation) vagy az USA-jog damages for pain and suffering fogalma nem feleltethető meg teljesen a magyar polgári jog sérelemdíj fogalmának, mivel ezek – bár funkcionálisan hasonlóak – sem tartalmuk, sem céljuk tekintetében nem esnek tökéletesen egybe, így ez esetben kézenfekvőbbnek tűnt a mesterséges szóképzés (grievance award), ami mesterséges jellegénél fogva jelzi, hogy egy egyedi jogintézményt kíván jelölni (a sérelemdíj fogalmára nézve lásd különösen: Fuglinszky 2015, valamint Fézer 2015).

Más esetekben az angolszász jog terminológiája fordítási szempontból egyfajta „hamis barát” képében jelenhet meg. A fordítástudományban a hamis barátok azok a nyelvi kifejezések, melyek hasonló hangzásúak, de az egyes nyelvekben kifejezetten mást jelentenek. A jogi fordítások esetében ezek olyan kifejezések lehetnek, melyeket az érintett jogrendszerek alaposabb ismerete hiányában első ránézésre kézenfekvőnek tűnik használni egy nagyon hasonló jogintézmény lefedésére, de a dogmatikai kötöttség miatt mégsem helyes használatuk. A „jogalap nélküli gazdagodás” esetében például kínálja magát az unjust enrichment kifejezés alkalmazása, a magyar jogintézmény jelölésére ez azonban mégsem lesz megfelelő. Az angolszász jogintézmény ugyanis nem foglalja magában a causa nélküliséget, ami kontinentális jogrendszerek esetében a jogintézmény sajátja, így a fogalom helyes fordítása az unjustified enrichment lehet (a koncepcionális eltérésre nézve lásd: Menyhárd 2014).

Felmerülhet az uniós jogi aktusok angol nyelvű változatainak hasznosítása is, hiszen azok már rendelkezésre álló megfeleltetéseket tükröznek. E tekintetben azonban figyelembe kell venni, hogy az uniós terminológia nem minden esetben tudja és akarja is lefedni a tagállami fogalmat, sőt irányelvi jogalkotás esetében kifejezetten meghagyja a nemzeti jogalkotó szabadságát arra nézve, hogy átfordítsa a kifejezést a saját jogi nyelvére. A fogyasztóvédelmi irányelvek „elállás” fogalma (angolul: withdrawal) például nem használható a magyar szerződési jog esetében a szerződéstől való elállásra általában, hiába jelennek magyar nyelven azonos jelölő által, mert az uniós fogalom jóval szűkebb annál, az elállás egy speciális formáját takarja. A közbeszerzési jog tekintetében azonban kifejezetten jól használható a zömében technikai és célja szerint is egységes szóhasználatot igénylő közbeszerzési uniós jogi szabályrendszer a magyar szabályok fordításához.

A jogrendszerbeli kötöttségeken felül felmerülnek továbbá kifejezetten nyelvi jellegű nehézségek is. Önmagában ilyen az egyes szám, harmadik személyű személyes névmás, illetve ennek ragozott alakjai tekintetében az arról való döntés, hogy az mind a nő- és hímnemű (she and he vagy he and she) angol változattal vagy csupán az egyikkel legyen jelölve. A magyar jogszabályok összetett mondatszerkezete, illetve e névmások gyakori használata azonban megtörné a szöveg dinamikáját, ha a fordításban rendszeresen mindkét nem szerepelne, ezért a magyar jogszabályok angol nyelvű fordításai vagy igyekeznek kerülni a névmás használatát vagy a he névmást használják általános jelleggel. Szintén nyelvi eredetű problémaként jelenik meg a magyar jogszabályok, elsősorban a polgári eljárásjog, nemzetközi magánjog által használt „belföldi” vagy „belföldön” kifejezések fordítása. A szó szerinti fordítás (domestic) esetenként megfelelő lehet, bár például a „belföldi illetékességű” fordításánál idegenül hangzik, ugyanakkor a „belföldön” kifejezés ezzel a szóval semmilyen módon nem képezhető le. Ilyen esetekben tanácsosabb elrugaszkodni a szövegszerűségtől és a tartalmi megközelítést követve a Hungarian, illetve in Hungary jelöléseket használni.

Az összefüggő jogszabályok fordításának legnagyobb kihívása azonban sok esetben éppen összefüggésükben rejlik, vagyis elsősorban abban, hogy egy-egy fordítás szövegszerűen átveszi más jogszabályok rendelkezéseit vagy utal azokra. Ez azt jelenti, hogy az éppen készülő fordítás mintegy előre meghatározza és befolyásolja a még el nem készült joganyag angol változatának egy-egy rendelkezését, kifejezését, ezért adott esetben előre fel kell dolgozni a kapcsolódó, utalással érintett jogszabályok szóanyagát, fogalmi rendszerét is. A későbbi szövegazonosság pedig technikailag a fordítási memóriák segítségével már könnyen biztosítható.

A magyar joganyag angol nyelvre fordítása szükségszerűség, a megfelelő minőség biztosítása e feladat teljesítése során pedig alapvető elvárás, amely mögött számos, nyelvi és jogi szempontú kihívást magában rejtő eseti döntés húzódik meg.

Irodalom 

Fischer M. 2010. A fordító, mint terminológus, különös tekintettel az európai uniós kontextusra. Doktori értekezés, ELTE BTK.

Fuglinszky Á. 2015. Kártérítési jog. Budapest: HVG-ORAC Kiadó.

Fézer T. 2015. A nem vagyoni (erkölcsi) sérelmek megítélése a polgári jogban. Budapest: HVG-ORAC Kiadó.

Menyhárd, A. 2014. Unjustified enrichment in the new Hungarian Civil Code. ELTE Law Journal. 2014. Vol. 2. No. 2., 233–245.

***

Veress Emőd (egyetemi tanár, Sapientia EMTE Jogtudományi Intézet, Kolozsvár): Az erdélyi magyar jogi szaknyelv revitalizációja

1. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv

Az erdélyi magyar jogi szaknyelv az Erdély területén hatályos román jognak magyar nyelven történő, az alábbiakban elemzett komplex célokat követő használata, írásbeli és szóbeli kommunikáció során. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv a magyar jogi szaknyelv sajátos „nyelvjárásának” tekinthető, amelytől részben eltér lexikai, stilisztikai, szövegszerkezeti és pragmatikai szempontból is, ugyanis célja nem a magyar jogról, hanem a román nyelven közzétett román jogról történő magyar nyelvű kommunikáció. Nyelvként a magyar nyelvhez, viszont a közvetített jogintézmények révén a román joghoz kötődik. Ezért a magyar jog magyar terminológiája csak részben feleltethető meg a román jog magyar terminológiájának.

Az erdélyi magyar jogi szaknyelv kialakulásának történeti okai vannak: 1918–1920-ban (a tág értelemben vett) Erdély Románia részévé vált, úgy, hogy jelentős számú magyar anyanyelvű személy lett román állampolgár (jelenleg is 1,2 millió magát magyarnak valló személy él Erdélyben, ez Erdély összlakosságának 17,8%-a, illetve a Kárpát-medencében élő magyarságnak körülbelül egytizede). Mivel az első világháborút követően a korábbi jog maradt hatályos, Erdélyben a román jogi terminológia mellett létezett a magyar jogi terminológia folytatása és folyamatossága. Például hatályban maradt az 1875. évi XXXVII. kereskedelmi törvény, amelynek román változatát kellett megteremteni, miközben a magyar változat létezett, és annak ellenére, hogy a jogalkalmazásban és a jogi oktatásban áttértek a román nyelvre, a magyar jogi terminológia történetileg adott volt, mégpedig a legalapvetőbb jogszabályok (az osztrák Polgári törvénykönyv, a Büntető törvénykönyv, a kereskedelmi törvény stb.) folyamatossága révén. A magyar jogi terminológia igénye csak az új, a két világháború között elfogadott jogszabályokkal kapcsolatban merült fel, és ezt a feladatot az 1918 előtt magyar nyelven képesítést szerzett jogászok magas színvonalon megoldották.

A második világháború alatt és azt követően Erdély mély jogi partikularizmusa megszűnt, mert az ókirályság jogát Erdélyre is kiterjesztette a román állam. A román jogot teljeskörűen kifejező magyar jogi terminológia igénye ebben a kontextusban jelentkezett. 1945-ben Kolozsváron létrejött a Bolyai Tudományegyetem, amely magyar nyelven biztosított jogászképzést. A Bolyai Tudományegyetem keretében dolgozták ki neves és jól felkészült jogászok a román jog magyar terminológiáját. A szovjet típusú diktatúra Romániában sajátos kisebbségellenes arculattal rendelkezett már a fogantatásától kezdve. Ezért a Bolyai Tudományegyetem végzete 1959-ben be is következett: összevonták a kolozsvári román tannyelvű Babeș Egyetemmel és a magyar nyelvű jogászképzést megszüntették. A Bolyai Egyetemen kialakított magyar jogi terminológia azonban továbbélt, a bírósági és a közigazgatási gyakorlatban is még a magyar nyelv alkalmazása lehetséges volt azokon a területeken, ahol a magyar kisebbséghez tartozó személyek jelentős számban éltek. Például az 1945-ös Nemzetiségi Statútum (1945. évi 86. törvény) 8. §-a szerint „Azok a törvényszékek és járásbíróságok, amelyeknek körzetében a legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság legalább 30%-a nem románajkú, hanem egy más közös nyelvet beszél, kötelesek:

a) az illető körzet 30%-át kitevő lakosság tagjai által saját anyanyelvükön kiállított és benyújtott bármilyen beadványt elfogadni anélkül, hogy ezekről román nyelvű fordítást követelhetnének;
b) a beadványok felett ugyanazon nyelven határozni;
c) a felet saját anyanyelvén meghallgatni.”

A 9. § és 12. §-ok szerint pedig a bíráknak ismerniük kell az illető nemzetiségek nyelvét is. A szabályozás akceptálta azt, hogy „a román állam hivatalos nyelve a román nyelv”, de a jogalkotó koncepciója szerint ezzel az elvvel összhangban van a kisebbségi anyanyelvhasználat az igazságszolgáltatásban.

Ahogy a szovjet típusú diktatúra egyre erőteljesebb nacionalista arculatot öltött (ennek a furcsa ideológiának, a szélsőbaloldali agresszív nacionalizmusnak a csúcspontja Nicolae Ceaușescu Romániája az 1980-as években), úgy számolták fel a magyar jogi szaknyelv érvényesülésének a lehetőségeit az igazságszolgáltatásban és a közigazgatásban egyaránt. Az egyetemi oktatásban már 1959 óta nem volt a magyar jogi szaknyelv továbbadására lehetőség. A jogászképzésbe felvett magyar anyanyelvű hallgatók számának korlátozása az utolsó elem a folyamatban: a rendszerváltás időpontjára a romániai magyar jogi terminológia az eltűnésig leromlott.

A rendszerváltás után, a kisebbségi jogok részleges feltámadásával, újra felmerült a magyar jogi terminológia szükségessége. Ebben a kérdésben jelentős erőfeszítések történtek, de a revitalizálás folyamata korántsem zárult le. 2010-ben a Sapientia EMTE kétnyelvű jogászképzésének az elindítása adott a folyamatnak keretet, szakmai hátteret és perspektívát.

2. Miért van szükség erdélyi magyar jogi szaknyelvre?

A román jogról szóló bármilyen kommunikáció (privát interakció, politikai vita vagy akár a bírósági jogalkalmazás) alapvető nyelve – az alkotmány által nemzetállamként nevesített Romániában – a román nyelv. Ez jelenleg Erdélyben sincs másképp.

Ezért joggal merül(het) fel a kérdés, hogy akkor miért van szükség erdélyi magyar jogi szaknyelvre? Miért van szükség az erdélyi magyar jogi szaknyelv revitalizációjára?

A következő hét okot tudom felsorolni.

1. Az oktatás hatékonyabb anyanyelven, mint idegen nyelven.Magyar anyanyelvű hallgatók a román jog intézményeit is mélyebben, árnyaltabban, teljes komplexitásukban értik meg, ha az oktatás során a magyar nyelvet is használjuk.

Ennek a Romániában egyedülálló megközelítése a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem jogászképzésében valósul meg: a záróvizsgatárgyak (polgári jog, polgári eljárásjog, büntetőjog, büntető eljárásjog) oktatása román nyelvű, az egyéb tárgyak oktatása magyar nyelvű. Ez nem jelenti azt, hogy a legkisebb mértékben is lemondanánk a román nyelv oktatásban történő használatáról. Inkább kétfajta megközelítés szerves egysége az, amely működőképes: egyes tárgyak román nyelvű oktatása, magyar terminológiai segédlettel, illetve más tárgyak magyar nyelvű oktatása, román terminológiai segédlettel.

A záróvizsgatárgyak oktatásának elősegítésére a román nyelvű szak- és tankönyvek, illetve egyetemi jegyzetek mellett elindítottuk a magyar nyelvű, ún. „párhuzamos jegyzetek” sorozatát, amelyek a román nyelvű jegyzetet nem váltják ki, hanem annak megértését és az anyanyelvű terminológia elsajátítását hatékonyan segítik. Ezen jegyzetek bevezetése az oktatásba statisztikai­lag is kimutatható módon javította az egyetemi hallgatók román nyelvű vizsgateljesítményét. Ezek a tankönyvek, amelyek a magyarországi Igazságügyi Minisztérium támogatásával készültek el, lefedik már a polgári jog, a büntetőjog, a polgári eljárásjog legnagyobb részét, és a következő 1-2 évben e jogterületek teljességét feldolgozó magyar nyelvű könyvek elérhetővé válnak.

2. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv újra élő nyelvvé válik. Egyfelől a magyar anyanyelvű jogászok közötti privát, verbális kommunikációban – szerencsére – fokozatosan újra és megfelelő színvonalon megjelenik e szaknyelv. Ez a típusú kommunikáció korábban hűen tükrözte az erdélyi magyar jogi szaknyelv rendkívül leromlott állapotát. Ez most javuló tendenciát mutat, elsősorban annak köszönhetően, hogy a jogi oktatásban újra megjelent a magyar nyelv az előző pontban közöltek szerint, sokat javult a jogszabályfordítások minősége, és a magyar nyelvű egyetemi jegyzetek elterjedése a román jogra alkalmazott magyar jogi szaknyelvhez való hozzáférés 1959 óta nem létező lehetőségeit nyitotta meg.

A privát kommunikáció viszont a jogász és (romániai vagy magyarországi) magyar ügyfele között is megvalósul, és itt is megfigyelhető a szaknyelv használatának fokozatos javulása. A politikai kommunikáció sem lehetséges a magyar jogi szaknyelv nélkül, a revitalizációt ez is szükségessé teszi.

3. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv a tudományos kommunikációban is nagyon fontos.Erdélyi magyarok újra megjelentek jogi tudományos pályákon Romániában, ma már a tudományos fokozattal rendelkező erdélyi magyarok száma megközelíti a két tucatot. E közeg tudományos erőfeszítéseinek közvetítésére (konferenciák, tanulmányok stb.) a román nyelv mellett a magyar jogi szaknyelv is szolgál.

A román jogintézmények ismerete Magyarországon a szomszédság, a nagyon sok síkon összekötő (és elválasztó) történelmi szálak miatt is fontos. A román jog magas színvonalú magyar szaknyelvi megjelenítése az összehasonlító jog számára is távlatokat nyit meg.

4. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv megjelenik mint a romániai magyarok között megkötött szerződések nyelve. Ilyen szerződések már előfordulnak és a folyamat erősödni fog. A román jog alapján álló, de magyar nyelven megkötött szerződések elterjedése komoly kihívás, amelynek megvannak az előnyei. Az ilyen szerződések érvényesek, viszont a bíróságok előtt zajló jogvita esetén e szerződéseket román nyelvre le kell fordítani. A magyar nyelvű szerződések elterjedésének folyamatát segítendő azt tervezzük, hogy a román jog alapján álló magyar nyelvű szerződéstárat készítünk, amely mintaként szolgál és a szerződő felek konkrét érdekei szerint alakítható. E mintákhoz a szerződés román nyelvű változatát is mellékeljük, amely az esetleges fordítást megkönnyíti. Román jog alapján megkötött magyar nyelvű szerződések az anyaországi és romániai magyarok viszonyában is előfordulhatnak.

5. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv megjelenhet, mint a választottbíráskodás nyelve. Ez egyelőre nem jellemző, de érdemes végiggondolni, hogy nem lenne-e érdemes olyan választottbíróságot létrehozni, amely a törvényes keretek között magyar nyelvű jogszolgáltatást (is) nyújt? Ennek a legfőbb akadálya a szovjet típusú diktatúra alatt kialakult viszonyulás, amely az államtól várja a jogviták megoldását és szinte minden más szolgáltatás biztosítását, annak ellenére, hogy közösségi szinten magasabb színvonalon el lehetne végezni a szolgáltatások egy részét, mint ahogy azt az állam biztosítja.

Az állami igazságszolgáltatásban a magyar szaknyelv használata gyakorlatilag megszűnt. Nem lehet kizárni, hogy lesz még olyan politikai pillanat, hogy az 1945-ös Nemzetiségi Statútumhoz hasonló szabályozást el lehet fogadtatni és az állami igazságszolgáltatásban is újra szerepet játszhat a magyar nyelv. Ha igen, akkor a szaknyelvi előfeltételeit ennek most kell megteremteni, erre például a választottbíráskodás kifejezetten alkalmas. A másik feltétel a humán erőforrás: olyan bírák és ügyészek, akik a magyar szaknyelvet megfelelő szinten ismerik, és mindkét nyelven képesek alkalmazni a román jogot.

6. Az erdélyi magyar jogi szaknyelv rossz állapota volt az egyik oka, hogy a közigazgatásban az alkotmány és a törvények által a rendszerváltás után újra elismert nyelvi jogok gyakorlati alkalmazása sokkal alacsonyabb intenzitással és színvonalon zajlik, mint azt a jogi keretek lehetővé teszik. Ezen a téren is van fokozatos javulás, azonban további jelentős erőfeszítések szükségesek, hogy a létező kisebbségi jogokat valós tartalommal lehessen megtölteni. Annak érdekében, hogy a magyar jogi szaknyelv teljes egészében a közigazgatási gyakorlat nyelvévé váljon, világos programot kell alkotni.

7. Utolsóként említem, de valójában ez a legfontosabb: a jogi szaknyelv léte és megfelelő színvonala a romániai magyarok számára identitás képző tényező, olyan kulturális sajátosság, amely nélkül Romániában a magyar identitás megőrzése hosszú távon nem lehetséges.

3. A revitalizáció eszközei

1959 után az erdélyi magyar jogi szaknyelv használatának lehetőségei a szovjet típusú diktatúra körülményei között erőteljesen visszaszorultak: a magyar nyelvű oktatás a Bolyai Tudományegyetemen megszűnt (1959), két lépésben felszámolták a Magyar Autonóm Tartományt (1960, 1968), ezzel is szoros összefüggésben a bíróságokon és a közigazgatásban a magyar nyelv használatának lehetőségei minimalizálódtak vagy megszűntek. A magyar jogászok száma is csökkent (a beszélőközösség beszűkült), illetve az 1959 után egyetemre (korlátozott számban) felvételt nyert magyar joghallgatók román nyelven végezték tanulmányaikat, ezzel pedig minimálisra csökkent a magyar jogi szaknyelv elsajátításának a lehetősége. Nem csoda, hogy pár évtized alatt az erdélyi magyar jogi szaknyelv szinte a megszűnésig leépült, és a rendszerváltás után is a privát kommunikációban a magyar jogászok magyar-román keveréknyelvet használnak, amelyben a szakszavak román nyelvűek.

Románia Hivatalos Közlönyének magyar nyelvű kiadása, amely ismét megjelenik, sajnos nem bizonyult elégségesnek: a fordítások szaknyelvi szempontból alacsony színvonalúak, szinte teljesen használhatatlanná teszik például a magánjogi jellegű szövegeket (a közigazgatási, büntetőjogi tartalmú szövegek minősége valamivel jobb, de messzemenően nem ideális). Ennek az oka, hogy a szaknyelv revitalizálása és a megfelelő szaknyelvi standardizálás nélkül nem is lehetséges minőségi fordítást elkészíteni. Illetve jogszabályszövegek fordítása egy új szakmát hívott életre, a jogász-nyelvészt. Románia Hivatalos Közlönyének magyar kiadásán is jogász-nyelvészek kellene hogy dolgozzanak.

Ilyen körülmények között és tekintettel az ismertetett okokra, szükséges az erdélyi magyar jogi szaknyelv, és ennek a szaknyelvnek a valós és gyors revitalizációját nagyon rövid idő alatt le kell zárni. Furcsa módon e revitalizáció megkésve indult el, a rendszerváltást követő első évtizedben minimális eredmények születtek.

A szaknyelvi revitalizáció érdekében a következő feladatokat látom megvalósítandónak:

  1. Erdélyi magyar jogi internetes hír- és elemzésportál elindítása, a portál szolgáltatásai között jogi szakszótár és jogszabálytár is szerepeljen.
  2. Jogi szaknyelvi standardizáló munkabizottság létrehozása és folyamatos működtetése.
  3. A párhuzamos jegyzetek rendszerének fejlesztése, a jegyzetek tartalmának napirenden tartása és folyamatos bővítése, illetve a jegyzetek körének kiterjesztése újabb jogterületekre (elsősorban a közigazgatási jogra).
  4. Az alapvető fontosságú törvények minőségi fordításának terjesztése vagy elkészítése. Az Alkotmány és a Büntető törvénykönyv megfelelő színvonalú fordítása, illetve a Polgári törvénykönyv még javításokat (következetes terminológiai standardizálást) igénylő magyar nyelvű változatai már elérhetőek.
  5. Erdélyi, magyar nyelven (is) jogot szolgáltató válasz­tottbíróság felállítása.
  6. Az Erdélyi Magyar Jogászgyűlés, mint kiemelkedő szakmai fontosságú rendezvény megszervezése évente.
  7. A jogi szakfordítók, tolmácsok és jogász-nyelvészek intenzív szaknyelvi képzése.
  8. A román jog alapján álló magyar–román nyelvű szerződéstár elkészítése.
  9. Magyar anyanyelvű hallgatók kiemelt támogatása, hogy a bírói vagy ügyészi életpályát válasszák.
  10. A közigazgatási szaknyelv standardizálása, a köztisztviselők szaknyelvi képzése, a kisebbségi jogok érvényesülésének monitorizálása.

Mindezek együttes eredményeként remélhető a magyar és a román jog közötti közvetítésre is alkalmas erdélyi magyar jogi nyelv nem csupán feltámasztása, hanem felvirágoztatása is.

***

Tamás Dóra Mária (a MANYE Terminológiai szakosztály elnöke, OFFI Zrt., ELTE BTK FTT): Miért rögzítsünk jogi szakszavakat terminológiai adatbázisokban?

Az alkalmazott nyelvészet feladata, hogy
„társadalmilag hasznos nyelvészet” legyen.
Szépe György, a MANYE alapító tagja

1. Bevezető gondolatok

A gyakorlatból az tapasztaljuk, hogy egyre gyakrabban rögzítenek a jogi terminusokat terminológiai adatbázisokban. Előadásomban arra keresem a választ, hogy vajon miért ennyire közkedvelt segédeszközök a terminológiai adatbázisok. Ezen belül azt elemeztem, hogy mi a fő funkciójuk, és mi a haszna e segédeszközök használatának a jogászok és nyelvi szakemberek számára, továbbá hogyan kapcsolódik ez a terminológiapolitika és -menedzsment területéhez.

2. A terminológiai adatbázisok általános jellemzőiről

Az adatbázisok műfajként a terminológia mint alkalmazott nyelvészeti diszciplína területéhez tartoznak, szerkesztésmódjukban és tartalmukban is eltérnek/eltérhetnek a lexikográfia területéhez tartozó elektronikus szótáraktól. A hármas értelmezésben használt terminológia (elmélet, módszertan és szógyűjtemény) központi kategóriája a fogalom és ebből következően fogalomközpontú szemléletmódú. Ez tükröződik a terminológia mindhárom területén: visszaköszön az elméleti kutatásokban; megtalálhatjuk a módszertanban a terminusok elemzésekor a fogalmi összehasonlítás folyamatában; s az adatok, szógyűjtemények rendezésében a terminológiai adatbázisokban. A fogalmi összehasonlítás célja a fogalmak közti különbségek feltérképezése a fogalmi egyenértékűség, azaz az ekvivalencia vizsgálatával (Fóris 2005: 94–98., Tamás 2014: 21–34., Tamás 2017: 20–22). Amikor azt állítjuk, hogy a terminusokat nem fordítjuk, hanem megfeleltetjük egymással, akkor ez ezt a szemléletmódot tükrözi.

A terminológiai adatbázisok olyan elektronikusan tárolt terminológiai adatok gyűjteményei, amelyek a fogalomközpontú szemléletet követve készülnek, és egy vagy több nyelven egy vagy több szakterület terminusait
tartalmazzák a hozzájuk tartozó definíciókkal együtt (Sermann–Tamás 2010: 113.). Többféle besorolásuk is lehetséges, a felhasználási célok alapján köthetők a nyelv- és terminológiapolitika területéhez, eszerint beszélhetünk egynyelvű vagy többnyelvű adatbázisokról (lásd célcsoport: anyanyelvi, nemzetiségi, nemzetközi nyelvhasználók). Tartalmukat tekintve a feldolgozás tárgyát képezheti egy átfogó tárgykörrendszer vagy szűkebb szakmai terület. Készülhetnek kifejezetten fordítókat támogató céllal, lehetnek leíró vagy előíró jellegűek, lehetővé téve az egységesítést és a szabványosítást. A jogi terminológiai adatbázis hasznos az egységesítés eszközeként a nyelv- és terminológiapolitika területén az anyanyelv és idegen nyelvek viszonylatában (Fóris–Tamás 2018). Találunk erre példát Olaszországban a dél-tiroli kisebbség (lásd bistro terminológiai adatbázis) és a többnyelvű Svájc esetében (lásd Termdat terminológiai adatbázis).

Ha a terminológiamenedzsment felől közelítünk a terminológiai adatbázisok felé, akkor meg kell különböztetnünk egymástól az egyéni felhasználási céllal adatbázis-kezelő szoftverrel készített glosszáriumokat a központi terminológiai adatbázisoktól, amelyek felépítésüket tekintve lehetnek egyszerű, hagyományos és összetett terminológiai adatbázisok (Tamás 2014), ez utóbbiak a részletesen, számos adatmezővel megszerkesztett terminológiai bejegyzések mellett ábrát, értelmező táblázatot, ágrajz formájában fogalmi hálót vagy esetleg szövegkorpuszt is tartalmaznak. A terminológiamenedzsment területén a terminológiai adatbázisok fordításnál a fordítástámogató szoftverek integrált felületén használhatók.

3. Jogi terminusok és terminológiai adatbázisok

A terminológiai adatbázisok fő funkciója a terminusok és a definíciókban megjelenő fogalmak leírása, összehasonlítása, rendszerezése. A fogalmi és nyelvi adatok központi rögzítése időigényes, és anyagi ráfordítást, szakemberek alkalmazását kívánja. Az adatok közzétételével a terminológiai adatbázisok a harmonizáció és/vagy az egységesítés eszközeivé válnak, ennek is köszönhetően jelentek meg számos szervezetnél, mint amilyenek például: a nemzetközi szervezetek: Európai Unió (IATE), az ENSZ és segédszervezetei (WIPO Pearl); a közigazgatási szervek: Igazságügyi Minisztérium (Termin), a Svájci Kancellária (Termdat); a kutatóintézetek, egyetemek: EURAC (bistro – nemzetiségi szakmai nyelvhasználat); EOHSTerm; a fordítóirodák: a Kanadai Központi Fordítóiroda (Termium Plus); OFFI Zrt. (IUSTerm).

A fogalmak rendszerezése iránti igény a terminológia sajátja, megjelenik a terminológiai adatbázisok egyes bejegyzéseinek szintjén a tárgyköri besorolással, a belső és külső linkek formájában az utalásokkal vagy az ágrajzzal fogalmi hálóba helyezett fogalom ismertetésével (Tamás 2017: 58. 106. lásd még WIPO Pearl terminológiai adatbázis). A rendszerezés (tárgyköri besorolás, fogalmi hálóban való elhelyezés) segít a jogi terminusok megértésében és megfeleltetésében, hiszen a fogalmi háló elemei nem függetlenek egymástól. Gondoljuk olyan egyszerűbb példákra mint a hazai bíróságok angol nyelvű megnevezései (lásd Kúria: Curia vagy Supreme Court; ítélőtábla/törvényszék: RegionalCourt/Regional Court of Appeal vagy Court of Appeal/Superior Court stb.). Szintén szakmai vitákat váltott ki a jogképesség és a cselekvőképesség angol nyelvű megfeleltetése (lásd legal person/legal capacity vagy legal capacity/capacity to act) vagy a különböző funkciókat betöltő államtitkárok angol nyelvű megnevezése (Minister of State, StateSecretary, Junior Minister stb.). Ezen területek egységesítésre szorulnak, ami a széles körű szakmai egyeztetés és közzététel révén valósulhat meg.

Az adatok közzétételének módján felül a tartalomban központi kérdés a megfelelő definíció megalkotása, amely a fogalom megtestesítője, és a jogi terminológiai adatbázisok szerkesztésekor a jogász és nyelvi szakember közti együttműködés minőségétől függ. Bár a terminológia és jog területén egyaránt központi kérdés a fogalmak helyes értelmezése, a két terület másképpen közelíti meg ezt a kérdést. A terminológia a fogalmak kvázi mértani be- és elhatárolására törekszik, ami a jogi fogalmak esetében gyakran nehézséget okoz. A jog ezzel szemben a fogalmak dinamikus jellegét hangsúlyozza, felismerve, hogy a fogalomnak létezik egy magva és egy átmeneti zónája, ún. holdudvara (Hart 1995:149. Szilágyi 2002:34.). A definíció és meghatározás értelmezésében is léteznek eltérések, mert a terminológia e kettőt szinonimaként kezeli, míg a jogi alaptanban a definíció elhatárolja a fogalmat, az utóbbi az általános jellemzőket tartalmazza. A hagyományos terminológiai definíció pedig megállapítja az általános, fölöttes fogalmat és felsorolja az egyedi jellemzőket. Ugyanakkor mindkettő esetében közös pont a fogalmak értelmezése, a fogalmak közti különbségek leírása. Ez utóbbi hagyományosan a terminológiai adatbázisok ekvivalencia adatmezőjében jelenik meg.

A jogi terminológia jellemzőit vizsgálva a következőket állapíthatjuk meg (Tamás 2017: 15–24.): a társadalmi jelenségek folyamatos változása és annak követése miatt fontos szempont a naprakészség; a jogi fogalmakra jellemző a verbalitás az elvont jellegük miatt, hiszen elsősorban a nyelvben jelennek meg (ellenpontként megemlíthetők a tárgyi valósághoz kötődő műszaki terminusok); a különböző előre nem látható élethelyzetekhez való igazodás, a jogintézmények értelmezése miatt az egyértelműség és rugalmasság kettőssége van jelen; kiemelkedő sajátosságuk a rendszerbe ágyazottság, azaz a jogrendszerhez, jogágakhoz és jogszabályokhoz való kötöttség; tulajdonságaik közé tartozik a nemzeti jogintézmények országspecifikussága, továbbá a huszonnyolc jogrendszert leképező uniós jogi terminusok semlegessége, amely az ún. uniós vagy euroadminisztrációs szaknyelvre jellemző (Klaudy 2010, Somssich 2011, Tamás 2017a: 17–18.). A jogi terminológia összetettsége, a szakemberek közti kommunikáció sikeressége igényli az adatok rendszerezését, közzétételét és egységesítését.

A hazai jogi terminusok angol nyelvű megfeleltetésében fokozottan megjelenik az egységesítés iránti igény, ennek okai a kontinentális jog és a common law közti különbségekben, a bizonytalan támpontokban (lásd számos nyelvhasználó, hivatalos nyelv státusz számos országban) és a több központúságban keresendők. Hiszen nem beszélhetünk egységes értelemben ún. „brit jogról” (Anglia és Wales, Észak-Írország, Skócia jogrendszerei különböznek egymástól, sőt a skót jogrendszer például hibrid jellegű, kontinentális-angolszász elemeket is tartalmaz) és ún. „amerikai jogról” sem, gondoljuk itt az Egyesült Államok állami és szövetségi szintjére. Ezáltal nehéz biztos támpontot, referenciát találni. A széles körű egységesítés hiánya megmutatkozik a gyakorlatban a számos változat együttélésében, a szervezetenkénti eltérő preferenciákban és az időigényes terminuskeresésben és -ellenőrzésben (lásd Tamás 2017b, a jogszabály terminus megfeleltetései nehézségeit az Alaptörvény fordításaiban). Az egységes használatot leginkább egy nyilvános, definíciókat és ekvivalenciára is vonatkozó adatokat tartalmazó nemzeti jogi terminológiai adatbázis létrehozása támogathatná.

4. Következtetések: előnyök és hátrányok

Az ISO szabványokban, a bevált gyakorlatra épülő kézikönyvekben, a szakirodalomban és a létező mintákban tanulmányozható terminológiai elvek szerint kifejlesztett, fogalomközpontú terminológiai adatbázisok alkalmazása számos előnnyel jár (Tamás 2014). A tudástranszfer eszközeiként a fogalomközpontú szemléletmódnak köszönhetően elősegítik a jog területén a fogalmak leírását, rendszerezését és közzétételét. A terminológiára kifejezetten jellemző a nyelvi jel és a tárgyismeret egységként való kezelése, ami megmutatkozik a terminológus koordinálásával a jogi és nyelvi szakemberek együttműködésében kidolgozott adatokban, ami a megbízhatóságot szolgálja. A terminológiapolitika megvalósítási eszközeként a terminológiai adatbázisok leíró vagy előíró jelleggel közzétett adatai előmozdítják az egységesítési törekvéseket. A terminológiamenedzsment fejlettségének köszönhetően lehetővé vált az adatokhoz való gyors, elektronikus hozzáférés, a célzott frissítés a naprakészségért. Szólnunk kell természetesen a hátrányokról is, mert a minőségi terminológiai adatok kidolgozása időigényes tevékenység, a központi adatbázisok nem „one-man-show” eredményeképpen jönnek létre, viszont adataik a magasabb minőséget és a megbízhatóságot tűzik ki célul. Főleg a jog területén fontos az állandó karbantartás, ugyanakkor célzottan frissíthetők. Az adatok bejegyzésenként való feltüntetésével okozott töredezettséget a fogalmi hálók révén biztosított rálátás oldja fel (lásd WIPO Pearl). Összességében megállapíthatjuk, hogy a jogi terminológiai adatbázisok létrehozása és széles körben való alkalmazása a jogi és a nyelvi szakemberek számára egyaránt hasznos és megkönnyíti a szakmai kommunikációt.

Irodalom

Fóris 2005. Hat terminológia lecke. Pécs: Lexikográfiai Kiadó.

Fóris Á. – Tamás D. M. 2018. Terminológia nemzeti és nemzetközi keretek között. In: Bódi Z. – Sz. Hegedűs R.–Szőllősy-Sebestyén A. (szerk.) Magyar Szaknyelvek a Kárpát-Medencében. Budapest: Tinta Könyvkiadó. 77–82.

Hart, H. L. A. 1995. A jog fogalma. (Ford.: Takács P.) Budapest: Osiris Könyvtár.

Klaudy K. 2001. Mit tehet a fordítástudomány a magyar nyelv korszerűsítéséért? Magyar Nyelvőr. CXXV. évfolyam, 2. szám, 145–152.

Sermann E. – Tamás D. 2010. Hogyan definiálhatjuk a fordítói adatbázist? Egy olasz és egy spanyol fordítói terminológiai adatbázis vizsgálata. In: Károly K., Fóris Á. (szerk.) Nyelvek találkozása a fordításban. Doktori kutatások Klaudy Kinga tiszteletére. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 101–115.

Szilágyi P. 2002. Jogi alaptan. Budapest: ELTE Jogi Továbbképző Intézet.

Somssich R. 2011. Az európai jog fogalmai. Budapest: ELTE Állam- és Jogtudományi Kar, Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszék (Jean Monnet Centre of Excellence).

Tamás D. 2014. A gazdasági szakszövegek fordításának terminológiai kérdéseiről. Fordítástudományi értekezések I. Budapest: ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék.

Tamás D. M. 2017a. Bevezetés a jogi terminológiába a terminológus szemüvegén át. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. (http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/tamas-dora-maria-bevezetes-a-jogi-terminologiaba-a-terminologus-szemuvegen-at/).

Tamás D. M. 2017b. A jogszabály terminus megfeleltetésének kihívásairól az Alaptörvény angol nyelvű fordításaiban. 2017. október 27. (http://www.jogiforum.hu/blog/5/188).

Források

Elektronikus források

IATE (http://iate.europa.eu) (letöltés ideje: 2018. 09. 03.)

WIPO Pearl (http://www.wipo.int/reference/en/wipopearl) (letöltés ideje: 2018. 09. 03.)

Termin (https://eu-terminologia.im.gov.hu/) (letöltés ideje: 2018. 09. 03.)

Termdat (https://www.termdat.bk.admin.ch) (letöltés ideje: 2018. 09. 03.)

bistro (http://bistro.eurac.edu/) (letöltés ideje: 2018. 09. 03.)

***

Michael G. Lindner (előadása alapján az összefoglalót készítette Torma Péter, a TransLegal jogásza): World Law Dictionary Project – a legátfogóbb többnyelvű jogi szakszótárfejlesztés

A TransLegal nevű részvénytársaság azért jött létre, hogy a nyelvek és jogrendszerek közti különbségekből adódó kihívások leküzdésében, a hibák és az abból eredő idő- és pénzveszteség elkerülésében segítsen az ügyfeleinek. A cég jelenleg több országban (mint például Svédország, Kína, Németország vagy az Egyesült Királyság) rendelkezik irodával, ahol jogi szakfordítási szolgáltatásaik mellett jogi szaknyelvi oktatással, valamint oktatási anyagok, szótárak készítésével foglalkoznak. A cég ezen szolgáltatások nyújtása során szerzett, több mint 25 éves tapasztalata alapján jött létre a jelenleg fejlesztés alatt álló World Law Dictionary alapját képező, egynyelvű, online jogi angol szakszótár, mely több mint 10 000 kifejezést tartalmaz, példamondatokkal, hanganyagokkal, magyarázó videókkal és egyéb segédanyagokkal támogatva.

A World Law Dictionary Project ezen már létező jogi angol szakszótár magasabb szintre emelését tűzte ki célul magának azzal, hogy az angol mellett több más, a jogi angol szakkifejezéseken alapuló nyelven is elérhetővé teszi szótárait. Jelenleg 8 különböző nyelven, vezető egyetemek és azok professzorai, valamint különböző elismert gyakorlati szakember közreműködésével folyik a munka. További 5 nyelv esetében pedig jelenleg is tárgyalásban áll jogi egyetemekkel.

A projekt fázisai:

1. Az angol nyelvi anyag
A projekt alapját képező több mint 10 000 angol kifejezés, példamondatokkal, definíciókkal és hanganyagokkal már rendelkezésre áll. Emellett a TransLegal saját fordítógárdája folyamatosan bővíti, tökéletesíti, valamint az adott jogszabályi környezet változásának megfelelően frissíti ezt az adatbázist.

2. Az angol kifejezések helyi nyelvre való lefordítása
Az angol kifejezések helyi nyelvre való, ún. „első körös” lefordítását a partneregyetemek joghallgatói végzik, az ott dolgozó elismert professzorok szakmai felügyeletével és irányításával.

3. Az alapvető fontosságú helyi jogi szakkifejezések felkutatása és a szótárba való beépítése
Szakszótárak, jogszabályok, valamint egyéb anyagok felhasználásával a partneregyetem megkeresi azon alapvető, a helyi nyelvhez tartozó jogi szakkifejezéseket, amelyeknek megfelelője nem található meg a projekt alapját képező angol szótárban. Ezt követően a partnerek által beazonosított kifejezéseket, valamint azok definícióját a TransLegal saját szakfordítói lefordítják angolra és kifejezéspárokként felviszi azokat a szótárba. Ez a fázis a projekt egyik legfontosabb része.

4. Speciális, kizárólag a helyi nyelvben létező, angol megfelelővel nem rendelkező szakkifejezések
A partneregyetemek által készített, a kizárólag a helyi nyelvekben létező speciális szakkifejezéseket tartalmazó lista alapján, a TransLegal terminológusok bevonásával neologizmusokat is bevezet a készülő szótárba.

5. A projekt során alkalmazott módszer
A szótár készítése során egy ún. „Functional Equivalency Analysis” elnevezésű módszert alkalmaznak. Ennek során meg kell határozni az adott kifejezés funkcióját, alkalmazási körét, valamint az általa kiváltott joghatást. A vizsgálat során el kell döntenünk, hogy:

  • az adott jogintézményt hogy alkalmazzák, mire jó?
  • milyen széles az alkalmazási köre?
  • milyen joghatást vált ki?

Amikor egy magyar jogi szakkifejezést hasonlítunk össze annak angol fordításával és nem teljesen ekvivalensek – tehát valamelyik a három szempont közül nem teljesen azonos –, akkor ezt egy, a fordításhoz fűzött rövid jegyzetben magyarázza a szótár. Ez pedig nagyban segítségükre lehet a gyakorló jogászoknak és üzletembereknek a mindennapi munkájuk során.

A World Law Dictionary elsőként angol–magyar–angol nyelven válik elérhetővé, amelynek megjelenése 2018 végére várható. A munka ezen része több mint négy éve folyik. Komplexitását mutatja, hogy az angol-magyar nyelvpárt további nyelvek, a kínai, japán, lengyel, német és a portugál követik, amelyek feltehetőleg 2019 második felétől lesznek elérhetőek. Az angol nyelvű, több mint 10 000 szócikket és egyéb segédanyagot tartalmazó online alapszótár – melynek a fejlesztése több mint 2 millió euróból történt meg – már elérhető a www.translegal.com weboldalon.

***

Szabó László (jogi szakfordító és jogi terminológus): Hogyan lehet kiváló angol jogi szaknyelvi tudásunk – könyvbemutató

Köztudott, hogy az egyik legalaposabban úgy tudunk egy nyelvet elsajátítani, ha azt anyanyelvi környezetben tanuljuk. Mint például a gyermek az anya környezetében. Nincs ez másként a jogi nyelvvel sem, ezt is annak anyanyelvi környezetében, nevezetesen a jogi karokon a jog tanulása közben lehet a legjobban elsajátítani. A legalaposabb módszer szerint  eza tanulás 4-5 évig tartana. Lennie kell egy gyorsabb módszernek is, különösen, ha alapvetően magára a jogi szaknyelvre van szükségünk, mert például jogi ismeretekkel már rendelkezünk, de más nyelv szaknyelvi ismereteivel még nem, pl. magyar jogászként akarjuk magunkat kifejezni angol jogi nyelven. A jogi szaknyelvi ismeretek elsajátítása tehát magának a jog tanulásának a mellékterméke, mintegy ráadásként tanulja meg az ember, ahogy számtalan jogszabályt, szerződést, bírósági határozatot és egyéb jogi dokumentumot olvas, annak mondatai mondatsémák formájában rögzülnek tudásában. A rendszeres kitettség során a hallgató magának mintegy leszűri, összegezi az olvasottakat, és így létrejön nála a jogi szaknyelvi szaktudás is.

Így épül fel tudásában a jogi angol nyelv, mondatsémáról mondatsémára. Kellően nagy számú ilyen mondatséma ismerete már lehetővé teszi számára, hogy olyan helyesen fogalmazzon jogi nyelven, ahogyan azt az anyanyelvi szakemberek teszik. Ehhez jön még, hogy ismernie kell azt is, hogy az egyes szakkifejezések hogyan használandók nyelvtanilag helyes módon, vagyis, hogy milyen igék, melléknevek, főnevek használhatók az adott jogi szakkifejezéssel (kollokációk). A harmadik fontos tényező, hogy ismernie kell egy sor szinonimát. Ezen szinonimák hasonló jelentésűek, de mindegyik csak egy-egy kontextusban használható. Alapvető fontosságú, hogy a jogi angol nyelvet ismerni akaró személy ezeket mind megtanulja és megfelelően használja. Lehetséges tehát, hogy a jogi angol nyelvet az anyanyelviekhez hasonló szinten megismerjük, ehhez igen nagyszámú mondatsémát és a szakkifejezések kollokációit valamint a szakkifejezések szinonimáit kell megtanulnunk. Ehhez nyújt segítséget például az „A Practical Guide to English for Law” című könyv is.

TAMÁS DÓRA MÁRIA
elnök,
MANYE Terminológiai Szakosztály

LÁNCOS PETRA LEA
egyetemi docens,
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog és Nyelv Kutatócsoport

BALOGH DORKA
jogi szaknyelvi oktató,
Pázmány Péter Katolikus Egyetem Idegen Nyelvi Lektorátus,
Jog és Nyelv Kutatócsoport

[1]   Az Európai Unió Intézményközi Terminológiai Adatbázisa (http://iate.europa.eu)

[2]  http://termcoord.eu/universities-projects/eotvos-lorand-university-budapest-for-iate/