Recenzió A magyar orvosi nyelv története c. kötetről
(Szerkesztette: Bősze Péter, Kapronczay Katalin, Keszler Borbála.
Budapest: Medicina Könyvkiadó, 2022.)
A Magyar Orvosi Nyelv (MONY) folyóirat 2000-ben indult útjára, és idősebb testvérként a főszerkesztő köszöntötte a Magyar Jogi Nyelv 2017-es születését, mint a második szaknyelvi lapot (Ludányi 2017: 107–108).[1] 2004-ben Bősze Péter már arról számolt be (Bősze 2004: 2–4), hogy a Magyar orvosi nyelv című kurzust a SOTE elindította, és választható tárgyként, elsősorban a szaknyelv történetét, terminológiai fejlődését, helyesírását, írásmódját és a betegek tájékoztatásával összefüggésben a közérthetőséget igyekszik feldolgozni. A tárgyat a doktori képzésbe is beépítették. Mindez jelzi, hogy a szaknyelv ön-reflektív vizsgálata nélkül a szakmai képzés sem lehet teljes.
Az elmúlt két évtizedben a folyóirat igen sokféle részkérdést feldolgozott, néha-néha vitákat is generált. A tartalomjegyzéket átvizsgálva,[2] a bélsebészet kifejezéseivel, a fogak elnevezésével, a biostatisztikával, a farmakológia és az orvosi rovartan nyelvezetével éppúgy foglalkozott, mint a daganatgyógyászat idegen szavainak magyar megfelelőivel és azok egységesítésével, több alkalommal kitért az egybeírás-különírás gondjaira, amely az orvosi nyelvben igen bizonytalan, és akadémiai kanonizálásra vár. Találunk cikket a magyar orvostudományi nyelv terminusalkotásáról (tükörfordítással, szóösszerántással, magyaros formába öntött idegen szavakkal és szóképzéssel), ahogy a szaknyelvi sajátosságokról az orvos-beteg kapcsolatban (az aszimmetrikus viszony makacs megőrzése, a latin helyébe lépő angol és egyéb idegen szavakkal, a betegségek többféle elnevezésével nehezítve). Önálló rovat foglalkozik ugyanakkor a lapban a nyelvhelyességgel, a magyarra váltható kifejezések, az egyszerűbb megfogalmazás gyakorlati példáival, orvosi tanulmányokból, egészségügyi dokumentációkból származó hibákra figyelmeztetve.
Tóth Judit
egyetemi docens,
Szegedi Tudományegyetem ÁJTK Alkotmányjogi Tanszék
* A kutatást a Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Humán és Társadalomtudományi Klaszterének IKT és Társadalmi Kihívások Kompetenciaközpontja támogatta. A szerző a ’Digitalizáció és nyilvánosság’ kutatócsoport tagja.
[1] Ez közölte Bősze Péter köszöntőjét is.
[2] MONY https://orvosinyelv.hu/kozlemenyek/