2018. évfolyam / 2018/1.

„Terhelt tájékoztatás” – A terhelti tájékoztató közérthetősége a büntetőeljárás kezdeti szakaszában

Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

Bevezetés

„Figyelmeztetem, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2010. évi C. törvény 268. § (1) bekezdése alapján, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol, avagy más ellen bűncselekményre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság tudomására, a hamis vád bűntettét követi el, amit a törvény szabadságvesztéssel rendel büntetni.”

Ez egy mondat abból a szövegből, amelyből egy büntetőeljárás gyanúsítottjának meg kell értenie, milyen jogai vannak. Éppen kihallgatják vagy kihallgatták, valószínűleg a rendőrségen van, amikor ez a szöveg elé kerül és azt meg kell, illetve kellene értenie. Vajon lehetséges ez? Vajon aki ezt a szöveget hallja vagy elolvassa, fogja tudni, hogy mit tehet és mit nem egy ellene indult büntetőeljárásban?

Valószínűleg minden büntetőeljárással foglalkozó szakember számára egyértelmű, hogy amennyiben a büntetőeljárás terheltje a magyar nyelvet nem ismeri, a legfontosabb szövegeket, így a jogairól szóló tájékoztatást is le kell számára fordítani. A magyar nyelvet ismerő, de rossz szövegértési képességgel rendelkező terhelt számára azonban az egyébként magyar nyelven íródott szöveg is sokszor olyan, mintha idegen nyelven íródott volna.

Ha a terhelt például nem tudja, hogy megilleti a hallgatáshoz való jog, akkor nem valószínű, hogy gyakorolni fogja azt. Ez kiváltképp azokra a terheltekre igaz, akiknek nincs tapasztalata a büntető igazságszolgáltatási rendszerben. Vagy amennyiben a terhelt nem tudja, hogy védő kirendelését kérheti, és ezzel kapcsolatban milyen feltételekkel illeti meg személyes költségmentesség, kevésbé valószínű, hogy ügyvédet fog kérni.

A Magyar Helsinki Bizottság[1] régóta foglalkozik a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülésével, a büntetőeljárás garanciáival. Azt gondoljuk, hogy a tájékoztatáshoz való jog a tisztességes eljáráshoz való jog egyik lényeges építőeleme. Különösen akkor, ha valaki egyedül, ügyvédi segítség nélkül kerül ebbe a helyzetbe. Természetesen a közérthető tájékoztatás csak egy a büntetőeljárási garanciák közül, önmagában nem biztosítja a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését.

A kutatások alapján hazánkban a felnőtt lakosság 53,8%-ának rossz a szövegértése, és ez leginkább az iskolai végzettségtől függ.[2] A fogvatartottakról elmondható, hogy esetükben az általános iskolai végzettség a legtipikusabb. A teljes fogvatartotti populáció 53,5%-ának ez a legmagasabb iskolai végzettsége, így alaposan feltehető, hogy a terheltek iskolai végzettsége és szövegértése sem sokkal magasabb, amiből az következik, hogy a büntetőeljárás szövegeinek közérthetősége különös jelentőséggel bír.

A Magyar Helsinki Bizottság „A tájékoztatáshoz való jog érvényesülése a büntetőeljárás során az Európai Unió­ban” („Accessible Letters of Rights in Europe”) című projektje foglalkozott részletesen a terheltek közérthető tájékoztatásával, a projekt megvalósulását az Európai Bizottság Jogérvényesülési és Fogyasztópolitikai Főigazgatósága támogatta. A projektet a Magyar Helsinki Bizottság öt további szervezettel közösen, öt tagállamban (Litvánia, Belgium, Franciaország, Bulgária, Spanyolország) valósította meg.

A projekt során feltérképeztük a terheltek tájékoztatásával kapcsolatos tapasztalatokat a világ országaiban. A projektben partner Fair Trials Europe európai jogi szakértői hálózata (Legal Expert Advisory Panel) révén betekintést nyertünk az európai szabályozás és gyakorlat fontosabb kérdéseibe.[3]

Minden projektpartner azonos módszertan alapján folytatta le a terheltek tájékoztatásának közérthetőségével kapcsolatos kutatást. Ennek során a jogszabályi háttér elemzésén túl a projekt résztvevői gyakorlati szakemberekkel készítettek mélyinterjúkat. Magyarországon az Országos Bírósági Hivatal és az Országos Rendőr-főkapitányság engedélyezte, hogy négy bíróval (Fővárosi Törvényszék, Budapest Környéki Törvényszék, Budaörsi Járásbíróság, Nyíregyházi Törvényszék), illetve 5 rendőrrel interjút készítsünk. Az ügyvédi kamarákon keresztül elektronikus kérdőívvel kerestük meg a hazai ügyvédeket, amelyet 79-en töltöttek ki.

Az egyes nemzeti kutatások alapján összehasonlító tanulmány készült, a legfontosabb tapasztalatokat, javaslatokat a projektpartnerek 2017 májusában mutatták be az Európai Parlamentben.

* * *

Jogszabályi környezet

A közérthető tájékoztatáshoz fűződő jog fontosságát nem csak a Magyar Helsinki Bizottság hangsúlyozza. A tájékoztatáshoz való jogról szóló 2012/13/EU irányelv (a továbbiakban: Irányelv)[4] is elismerte annak fontosságát, hogy a gyanúsítottak vagy a vádlottak a jogaikkal kapcsolatban tájékoztatást kapjanak. Az Irányelv által védett jogok levezethetőek az Emberi Jogok Európai Egyezményének 5. és 6. cikkéből, az Emberi Jogok Európai Bírósága vonatkozó esetjogából és az Európai Unió Alapjogi Chartájának 6., 47. és 48. cikkeiből. A jelenleg és a kutatás idején még hatályos Be.[5] 43. § (2) bekezdésének f) pontja általános jelleggel előírja, hogy a terhelt jogosult arra, hogy a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon; a Be. 62. §-a pedig kimondja, hogy „[a] bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság az eljárási cselekmény elvégzése előtt a cselekménnyel érintett személyt a jogairól tájékoztatja, és a kötelezettségeire figyelmezteti”. Mind a jelenleg hatályos Be. 62/A. §-a, mind a várhatóan 2018. július 1-től hatályba lépő új Be.[6] 74. §-a előírja, hogy a bíróságnak, az ügyészségnek és a nyomozó hatóságnak a terhelt tájékoztatásakor egyszerűen és közérthetően kell fogalmazniuk, figyelembe véve a terhelt állapotát és személyes jellemzőit, valamint meg kell győződniük arról, hogy a büntetőeljárásban részt vevő személy a vele szóban közölteket megértette-e, és ha nem, azt meg kell magyarázniuk. A büntetés-végrehajtási (Bv.) törvény[7] 12. § (4) bekezdése úgy fogalmaz, hogy az „elítélt vagy az egyéb jogcímen fogvatartott részére írásban, az általa értett nyelven egyszerűen, közérthető módon kell a tájékoztatást megadni” a fogvatartáshoz kapcsolódó jogairól (így pl. a jogorvoslati lehetőségekről, a kapcsolattartás formáiról, a kártérítési felelősség szabályairól stb.). A 12. § (5) bekezdése értelmében pedig a „kényszerintézkedés ha­tálya alatt álló személy részére befogadáskor írásban, az általa értett nyelven egyszerűen, közérthető módon tájékoztatást kell adni” a büntetőeljárási jogairól, így pl. a személyes költségmentesség kérelmezéséhez való jogról és annak feltételeiről, a gyanúsítás, illetve a vádemelés alapjául szolgáló cselekmény lényegének, valamint ezek változásának a megismeréséhez való jogról, az anyanyelv használatához való jogról, a büntetőügy irataiba való betekintéshez való jogról. Annak ellenére, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye és a vonatkozó esetjog alapján is a terheltet tájékoztatni kell eljárási jogairól, egy 2010-es tanulmány[8] az „Uniós szintű jogokról szóló írásbeli tájékoztató: A legjobb gyakorlatok nyomán” címmel kimutatta, hogy Európa-szerte jelentős különbségek vannak a terheltek jogairól való tájékoztatást illetően, és az őrizetbe vett gyanúsítottaknak szánt „jogokról szóló írásbeli tájékoztató” nyelvezete sem volt érthető, túlságosan szakmai volt a megfogalmazása. A probléma kezelése érdekében az Irányelv kifejezetten előírta, hogy az eljárási jogokról szóló információ és a jogokról szóló írásbeli tájékoztató is „egyszerű és érthető nyelvezettel” legyen biztosítva az őrizetbe vett terheltek számára.

A közérthetőségre nem találunk definíciót az Irányelvben. Az Európai Unió foglalkozott korábban a kérdéssel, 2009-ben az Európai Bizottság Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatósága kiadott egy iránymutatást[9] az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek címkézésének és betegtájékoztatójának érthetőségéről (a továbbiakban Iránymutatás). A dokumentum elsődleges célja az volt, hogy a gyógyszert használók megértsék a gyógyszerek címkézését és a csomagolásban elhelyezett betegtájékoztató érthető legyen számukra, hogy biztonságosan és megfelelően alkalmazzák a gyógyszert. Az Iránymutatás meghatározta, hogy ebben a tekintetben mi számít „siker”-nek, azaz mikor tekinthető a tájékoztató közérthetőnek. Az Iránymutatás szerint a gyógyszerek címkézése és a betegtájékoztató akkor érthető, „ha a tesztalanyok 90%-a megtalálja a szükséges információt a csomagolásban elhelyezett betegtájékoztatóban, és azok 90%-a be is tudja bizonyítani, hogy megértette. Vagyis a résztvevők 81%-ának kell megtalálnia az információt, minden kérdésre helyesen válaszolnia és a leírásnak megfelelően cselekednie.”

* * *

A Magyar Helsinki Bizottság 2015-ben fogott hozzá, hogy több tagállamban is megvizsgálja, valóban közérthetőek-e a terhelti tájékoztatók az uniós előírásoknak megfelelően. A kutatásban közreműködött Gergely Vera, a közérthető fogalmazás szakértője (Világos beszéd), Prof. Dr. Bencze Mátyás egyetemi tanár, dékánhelyettes (Debreceni Egyetem ÁJK) és Koltai Júlia egyetemi adjunktus (ELTE Társadalomtudományi Kar, Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont). A kutatást a Závecz Research végezte.

A projekt kezdetén egy szociolingvisztikai kutatásban azt vizsgáltuk, hogy a hivatalos, büntetőeljárási jogokról szóló írásbeli tájékoztató egyszerű és érhető-e nem jogászok számára is. A kutatásba bevont szakértők segítségével egy sor ellenőrző kérdést állítottunk össze, hogy megvizsgáljuk, mennyire érthető a jogokról szóló írásbeli tájékoztató, és azt 200 emberen teszteltük. A résztvevők felét szóban tájékoztattuk jogaikról, ahogy az Magyarországon a kihallgatások előtt szokás, míg a résztvevők másik fele megkapta a tájékoztatást írásban, ahogy az őrizetbe vett gyanúsítottak is megkapják. A felmérés érdekében összesítettünk minden információt, amit a terheltek megkapnak, pl. a terheltek számára elérhetővé tett szóbeli és írott információkat, amiről egy büntetőeljárás során, bármelyik hatóság tájékoztatja őket – ezt az egyesített szöveget a továbbiakban a következőképp használjuk: „jogokról szóló írásbeli tájékoztató”. Ezt követően a résztvevőknek kérdéseket tettünk fel, hogy megvizsgálhassuk, mennyire és milyen mértékben értették meg a kapott információt, és hogy tisztában vannak-e az Irányelvben szereplő eljárási jogaikkal.

A tájékoztató új szövegének összeállítása

A Helsinki Bizottság munkatársai és a kutatásba bevont szakértők a felmérés és a jogokról szóló írásbeli tájékoztató alapján az Irányelvben szereplő irányadó modell információira támaszkodva készítették el a jogokról szóló írásbeli tájékoztató új verzióját (a továbbiakban „alternatív jogokról szóló írásbeli tájékoztató”), majd újra kitöltették 200 személlyel a kérdőívet, hogy megtudják, érthetőbb-e az alternatív jogokról szóló írásbeli tájékoztató nyelvezete.

A jelenleg használatos tájékoztató szövegét jogászok írták jogászoknak. A szöveg tele van jogi szakkifejezésekkel, illetve számos utalást tartalmaz a büntetőeljárási törvényre (anélkül, hogy a hivatkozott paragrafust bővebben kifejtené vagy megmagyarázná). A hivatkozott (csak paragrafusszámmal jelölt jogszabályhelyek) egy laikus számára nyilvánvalóan semmitmondóak. A magyar jogi szövegekre jellemző, hogy egy nem jogvégzett ember számára nagyon nehezen érthetőek, rengeteg szakkifejezést, illetve latin kifejezést tartalmaznak. A jogi dokumentumokról, iratokról (ítéletek, beadványok stb.) általánosságban is elmondhatjuk, hogy nehezen érthetőek, jogszabályhelyeket hivatkoznak, illetve jogszabályokból idéznek anélkül, hogy részletesen kifejtenék vagy megmagyaráznák, hogy mit is jelent.

A Magyar Helsinki Bizottság legfontosabb célja a tájékoztató új szövegének összeállításakor az volt, hogy az mindenki számára érthető legyen, hiszen az a társadalom összes tagjának szól, ráadásul – a terhelti populáció alacsonyabb iskolázottságát figyelembe véve – az átlagosnál valamivel alacsonyabb iskolázottságú és sokszor sérülékeny csoporthoz tartozó emberekhez is szól, és nem elsősorban büntetőjogászoknak, akiknek amúgy is tisztában kell lenniük a terheltek büntetőeljárási jogosultságaival. Ráadásul, aki ezzel a szöveggel találkozik, valószínűleg különösen stresszes helyzetben van, hiszen éppen egy büntetőeljárás folyik ellene.

Természetesen fontos volt, hogy az új szöveg tökéletesen feleljen meg a jogszabályoknak, egyúttal alkalmas legyen arra, hogy a potenciális terheltek megértsék a jogaikat és élni is tudjanak velük.

A kutatás eredménye

A Helsinki Bizottság szakértői által írt, új szövegezésű, jogokról szóló írásbeli tájékoztató a felmérés eredményei alapján sokkal érthetőbb lett. Az első jogokról szóló írásbeli tájékoztató érthetőségi szintje csupán 38,5% volt (ha nem számítjuk azokat a kérdéseket és válaszokat, amik nem szerepeltek a jogokról szóló írásbeli tájékoztatóban), míg az alternatív jogokról szóló írásbeli tájékoztató tesztelése során a felmérés második hullámában ez az érték 62% volt.

Az új szöveg az eredmények alapján jobban érthető lett, mint az eredeti, és ennek több oka is van. Az okok egy része a magyar nyelv sajátosságaiban keresendő, másik (nagyobb) része viszont a nyelvtől független. Bár nem állt rendelkezésre elegendő erőforrás, hogy meg lehessen határozni, pontosan melyik változtatás mennyiben járult hozzá a szöveg érthetőbbé tételéhez, az eredmények alapján levonhatóak következtetések erre nézve. A változtatások jelentős része a közérthetőségi szakértővel szorosan együttműködve történt, a változások másik részéhez szakértő bevonása nem volt szükséges, az külső szakértelem nélkül is egyértelmű volt.

A legfontosabb változtatás az volt – és ez járult hozzá leginkább az új szöveg érthetőségéhez –, hogy a szakmai szöveget lefordítottuk hétköznapi nyelvre, átírtuk a csak jogászok számára értelmezhető kifejezéseket. A legnagyobb kihívást is ez jelentette: az egyszerű, hétköznapi szavak használata mellett ne változzon a szöveg jelentése, a tájékoztató tartalma. A magyarázatok, kifejtések miatt azonban a szöveg terjedelme hosszabb lett.

Először is a jogszabályi (akár egy bekezdésre, akár egy teljes jogszabályra történő) hivatkozásokat töröltük, mivel egy jogszabályhelyre utalás mindenféle magyarázat nélkül felesleges információ, csak feleslegesen nyújtja és bonyolítja a szöveget. Amikor csak lehetséges volt, a jogi szakkifejezéseket példákkal megmagyaráztuk. Például a „felismerésre bemutatás (pl. a sértett több emberből kiválasztja azt, akit látott a bűncselekmény helyszínén; vagy kiválasztja az általa korábban látott, a bűncselekménnyel összefüggő tárgyat)”. A kevesebb szakszó alkalmazásával a szöveg hangneme, stílusa is megváltozott, kevésbé hivatalos lett az új tájékoztató.

A szöveg személyesebb is lett, mert ügyeltünk arra, hogy megszólítsuk az olvasóját. Például a „gyanúsítottnak joga van ahhoz, hogy” kezdetű mondatok helyett a mondatot úgy kezdtük, hogy „önnek joga van ahhoz, hogy”. A nem jogi szakkifejezések esetében is törekedtünk az egyszerűbb szavak használatára, például a „rászoruló” helyett azt írtuk, hogy „szegény”. A kutatási eredmények azt mutatták, hogy a mindenki által ismert információkkal kapcsolatos szöveg rövidítése is hozzájárul a könnyebb érthetőséghez, így ezeket a részeket igyekeztünk rövidíteni.

Átalakítottuk a szöveg szerkezetét is. Az elérhető tanulmányok, tapasztalatok alapján igyekeztünk csökkenteni a szöveg terjedelmét, de az általunk írt szöveg az eredetihez képest hosszabb lett. Ennek részben az volt az oka, hogy az új tájékoztató több információt tartalmaz (pl. több büntetőeljárási jogosultságról tájékoztat), részben pedig az, hogy a jogi szakkifejezéseket megmagyaráztuk. A közérthetőségi szakértő javaslatai alapján a szöveg elejére tartalomjegyzék került, a szöveg jóval tagoltabb lett (több bekezdés lett), címeket és alcímeket illesztettünk minden rész elé, hogy egyszerűbben megtalálhatóak legyenek az információk. A mondatok rövidebbek lettek, felsorolást használtunk, ahol csak lehetséges volt, és egy mondat lehetőleg csak egy információt tartalmaz az új szövegben. Egy példa:

„Ön a Be. 43 § (2) bekezdése alapján jogosult arra, hogy a büntetőeljárásban a gyanúsítást, a vád tárgyát, ezek változását önnel közöljék, […]”

„Joga van ahhoz, hogy közöljék önnel:

  • pontosan mivel gyanúsítják,
  • ha később vádat emelnek ön ellen, akkor mivel vádolják,
  • ha később változik a gyanúsítás, vagy a vád, akkor pontosan mi változott.”

Az eredmények visszaigazolták, hogy van jelentősége a szöveg formázásának is, a vastagon szedett szövegeket a tesztalanyok alaposabban olvasták el. Az új szöveg megalkotásakor, illetve véglegesítésekor mindenképpen megfontolandó a szöveg további formázása (dőlt betűs szövegek, színek alkalmazása), illetve infografikák, képek használata.

Az új tájékoztatóban igyekeztünk a szöveget a kérdéseknek megfelelő sorrendben összeállítani, de a végleges sorrend kialakítása további megfontolásokat igényelhet. A legfontosabb szempont a sorrend kialakításakor a büntetőeljárás menetéhez való igazítás, például a hallgatáshoz való jogról szóló tájékoztatásnak meg kell előznie az igazmondási kötelezettség magyarázatával kapcsolatos részeket.

A terjedelem csökkentése miatt is a kutatás szakértői igyekeztek azokra az információkra fókuszálni, amelyekre a terhelteknek valóban szükségük van. Így például eltekintettek a törvényszövegek szó szerinti idézésétől. Így alakult át például a hamis váddal kapcsolatos figyelmeztetés:

Figyelmeztetem, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 269. § alapján, aki mást hatóság előtt szabálysértéssel vagy közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegéssel hamisan vádol, mást hatóság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlója előtt fegyelmi vétséggel hamisan vádol, vagy más ellen szabálysértésre, közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegésre vagy fegyelmi vétségre vonatkozó koholt bizonyítékot hoz a hatóság vagy a fegyelmi jogkör gyakorlójának tudomására, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Ha vallomást tesz […] mást hamisan nem vádolhat bűncselekmény, szabálysértés, bírsággal járó más szabályszegés vagy fegyelmi vétség elkövetésével. Ha mégis ilyet tesz, az bűncselekménynek minősül.

Amellett, hogy kikerültek a szövegből a jelentőség nélküli kifejezések (pl. a „tájékoztatom, hogy” vagy a „figyelmeztetem, hogy”), a felesleges hivatkozások és mondatok, számos többletinformáció bekerült a szövegbe, ez eredményezte a terjedelem növekedését. Így pl. a védelemhez való jog az eredeti szövegnél sokkal hosszabban szerepel az új szövegben.

A Be. 179. § (3) bekezdése alapján figyelmeztetem, hogy védőt választhat, illetőleg védő kirendelését kérheti. Figyelmeztetem, hogy jelen eljárásban védő részvétele kötelező, és ha három napon belül nem hatalmaz meg védőt, úgy védőt rendelek ki.

A védelemhez való jog
Joga van ahhoz, hogy ügyvéd (védő) lássa el a védelmét.
Ha az ön esetében kötelező az ügyvédi védelem (erről a nyomozó hatóságtól kérhet tájékoztatást), és nem bíz meg ügyvédet, akkor a hatóságnak kell kirendelnie egyet az ön számára:

  • ha önt fogva tartják, akkor az első kihallgatás előtt,
  • a többi esetben az első kihallgatástól számított 3 napon belül.

A kirendelt ügyvédet nem ön választja meg, de ha elégedetlen a munkájával, kérheti, hogy másik ügyvédet rendeljenek ki. Ha a hatóság rendel ki önnek ügyvédet, az még nem jelenti azt, hogy az ügyvédi díjat a hatóság fizeti ön helyett. Ha elítélik, akkor önnek kell majd kifizetnie az ügyvéd díját.

Milyen egyéb esetekben kérhet kirendelt ügyvédet?
Akkor is joga van kirendelt ügyvédet kérni, ha az ön esetében ugyan nem kötelező az ügyvédi védelem, de:

  1. önnek nincs pénze ügyvédre, vagy
  2. az ön érdekében ez más okból szükséges.

1. Ha nincs pénze ügyvédre.
Ha rossz az anyagi helyzete, akkor kérhet úgynevezett személyes költségmentességet. Ha ezt megkapja, akkor a kirendelt ügyvéd díját nem önnek, hanem az államnak kell fizetnie.
Akkor kérhet személyes költségmentességet, ha:

  • hajléktalan, vagy
  • rendszeres szociális segélyt kap, vagy
  • időskorúak járadékát kapja, vagy
  • nincs vagyona (a lakásán és szokásosan használt tárgyain kívül) és
    • ha egyedül él, a havi jövedelme nem éri el a nyugdíjminimum kétszeresét (2016-ban ez 57 000 Ft),
    • ha nem él egyedül, a családban az egy főre jutó havi jövedelem nem éri el a nyugdíjminimumot (2016-ban ez 28 500 Ft).

Ha kéri, de nem kapja meg a személyes költségmentességet, és később a bíróság elítéli, akkor az ügyvéd díját önnek kell majd megfizetnie.

2. Ha az ön érdekében ez más okból szükséges, például nagyon bonyolult az ügy.
Ilyenkor a hatóság fogja eldönteni, hogy jár-e önnek kirendelt ügyvéd. Ha nem jár, akkor még mindig meg-bízhat egy ügyvédet a saját költségén.

Felkészülés a kihallgatásra
Joga van arra, hogy a kihallgatása előtt megfelelő időt és lehetőséget kapjon a felkészülésre, és arra, hogy ügyét az ügyvédjével megbeszélje. Az ügyvédje és ön között zajló beszélgetést senki sem ellenőrizheti. Az ügyvédjének titoktartási kötelezettsége van, azaz bármit elmondhat neki, ő azt nem adhatja tovább másnak, így a nyomozó hatóságnak sem.
A nyomozó hatóság megkezdheti az ön kihallgatását akkor is, ha értesítették az ügyvédjét, de ő nem jelent meg a kihallgatás kezdetéig. Vallomást viszont ön ebben az esetben sem köteles tenni.

Az új szöveg az olvasóhoz, vagyis a büntetőeljárás terheltjéhez szól, az ő szempontjából fogalmaz, így például a helyett a szöveg helyett, hogy „A terhelt jogosult arra, hogy”, az a szöveg szerepel, hogy „önnek joga van ahhoz, hogy”. Vagy ahelyett, hogy „Figyelmeztetem, hogy a nem magyar állampolgár gyanúsítottkénti kihallgatásáról az állampolgársága – ha az érintett több állam állampolgára, az általa megjelölt állampolgársága – szerint illetékes külképviseletet a nyomozó szerv a Külügyminisztériumon keresztül akkor értesíti, ha ezt az érintett kéri.”, az a szöveg szerepel az új tájékoztatóban, hogy „Ha ön külföldi állampolgár, akkor joga van ahhoz, hogy az államát képviselő személlyel (pl. a konzullal) a kapcsolatot felvegye, vagy őt értesítse. A nyomozó hatóság ebben is segít, […]”.

A főnevek helyett több lett az ige. Például át kellett fogalmazni azt, hogy „Fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható a személyi szabadságot elvonó kényszerintézkedés elrendelése”, arra, hogy „Ha a bíróság elrendeli az ön előzetes letartóztatását, akkor […] a határozattal szemben ön azonnal fellebbezhet, de a végleges döntésig fogva marad.

Sokkal több cselekvő szerkezet került az új szövegbe, így ahelyett, hogy „A gyanúsított kihallgatását a külképviselet értesítése nem késleltetheti.”, az új verzióban az szerepel, hogy „[…] akkor is kihallgathatják, ha az államát képviselő személy (pl. konzul) nincs jelen”. A tagadásokat állítások váltották fel, így lett a „Tájékoztatom, hogy ha a védő a szabályszerű értesítés ellenére nem jelent meg, a távolmaradása az eljárási cselekmény elvégzésének nem akadálya.” mondat helyett a következő: „A nyomozó hatóság megkezdheti az ön kihallgatását akkor is, ha értesítették az ügyvédjét, de ő nem jelent meg a kihallgatás kezdetéig. Vallomást viszont ön ebben az esetben sem köteles tenni.”

Érdekesség, hogy kezdeti hipotézisünk, mely szerint az információ közlésének módja (a válaszadóknak felolvassák a szöveget, vagy maguk olvashatják el) jelentősen befolyásolja az eredményeket, nem igazolódott be. Az első hullámban feltett 46 kérdésből csak hat olyan volt, amelyben statisztikailag kimutatható különbség volt a közlés módjának betudhatóan, ebből öt kérdés esetén a válaszadók jobban értették a kérdést, ha azt maguk olvashatták el. A kutatás második hullámában (amikor az új szöveget vizsgáltuk) csak négy olyan kérdés volt, ahol a közlés módjának statisztikailag mérhető hatása volt. Három esetben a tesztalanyoknak felolvasott szöveg, egy esetben pedig az írott szöveg bizonyult érthetőbbnek. Az eredmények egyik lehetséges magyarázata a válaszadók alacsonyabb iskolázottsága és rosszabb szövegértési képessége. Ha a gyanúsított nem érti meg a tájékoztatás szövegét, csekély a jelentősége annak, hogy azt felolvassák neki, vagy ő olvashatja el. Másrészről viszont úgy tűnik, hogy ha a szöveg nagyon nehezen érthető, segítség lehet egyes részek ismételt elolvasása. Utóbbi esetben a szöveg megértése mindenképpen alacsony lesz. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell az írott szöveget elkészíteni, illetve a terheltek rendelkezésére bocsátani. A kutatás az első kihallgatást modellezte (a válaszadóknak viszonylag rövid idő alatt kellett megérteniük a tájékoztatást és azt azonnal hasznosítaniuk kellett), a büntetőeljárási jogokkal kapcsolatos ismeretre azonban az eljárás későbbi szakaszában is szükség van (pl. további kihallgatásokkor, egyéb nyomozati cselekmények során, a bírósági szakban stb., illetve a gyanúsított a szöveg áttanulmányozása, megértése után is megtagadhatja a vallomástételt), vagyis nagyon fontos, hogy a terheltek a jogokról szóló tájékoztatást maguknál tarthassák, és így eljárási jogosítványaikat bármikor gyakorolhassák.

Az eredmények különös megfontolást érdemelnek 1. az új szöveg véglegesítésekor, 2. annak vizsgálatakor, hogy mely részeket kell a nagyon rossz szövegértési képességgel rendelkező emberek számára érthetővé tenni más eszközökkel, pl. infografikákkal, illetve 3. a tájékoztató szövegén túlmutató egyéb eszközök (rövidfilmek, kampányok) kialakításakor.

Interjúk

A Helsinki Bizottság a projekt során a gyakorlati szakemberek, ügyvédek, rendőrök, bírák véleményét is kikérte a terheltek tájékoztatásával kapcsolatban, interjúkat készítettünk, illetve kérdőíves kutatást is végeztünk. Interjúalanyaink véleménye erősen megosztott volt abban a kérdésben, hogy a jogokról szóló tájékoztató szövege közérthetőnek tekinthető-e. Több interjúalanyunk, illetve egy, a kérdőívet kitöltő ügyvéd is rámutatott, hogy a magasabb végzettségű, jó szövegértéssel rendelkező terhelteknek is gondot okozhat a szöveg megértése, hiszen sokan először vannak ilyen helyzetben, ami jellemzően zaklatott lelkiállapotot is jelent, ez pedig nehezíti a szövegértést.

Az egyik ügyvéd így foglalta össze a problémákat: „Egy laikusnak fogalma nincs arról, hogy mit jelent az a szó, hogy ’indítvány’, mi az, hogy ’önvád’, mi az, hogy ’védekezés lehetősége’, ’jogorvoslat’, nem tudja azt, hogy ha kérdezik és válaszol, akkor azzal amit mond, lehet, hogy épp saját magát vádolja, például ha elmondja, hogy ’megtámadta a felesége, ő a kocsiban ült és hátradőlve lábbal próbálta távol tartani magától az őrjöngő asszonyt, akit lehet, hogy megrúgott’, ebből az jön majd ki a nyomozóknak, hogy szándékosan mellkason rúgta a feleségét, akinek eltört két bordája és mivel a gyereke is jelen volt, a gyermekét is veszélyeztette. Nem tudja, hogy egy rosszabb verbális képességű személyt egy jóval rutinosabb és jobb verbális képességekkel rendelkező másik személy akkor is könnyen összezavar, ha egyébként nem csinált semmit a gyanúsított.”

Az egyik rendőr interjúalanyunk becslése szerint a terheltek 80%-a nem érti, hogy mi van a jelenleg használatos tájékoztatóban. Az interjúk során megkértük a rendőr interjúalanyokat, hogy mondjanak példát arra, hogy egyes bonyolultabb jogosultságokat hogyan magyaráznak el. Nagyon sokféle választ kaptunk, ez is az egységes gyakorlat hiányára utal. Egy jó példa a hallgatáshoz való jog és hamis vád tilalmára: „úgy védekezik, ahogy akar, hazudhat is, de nem mondhatja azt, hogy más követte el, ha ez nem igaz.” Egy másik példa egy bíró interjúalanytól: „Itt maga szabad, azt mond, amit akar, csak másra nem mondhat semmit, ami hazugság”. A hamis vádra vonatkozó figyelmeztetést az egyik interjúalany így szokta megfogalmazni: „nem foghat rá másra semmit, amit nem ő követett el”. Egy másik példa: „Önt semmilyen hátrány nem érheti, ha nem tesz vallomást”. Az egyik ügyvéd ezzel kapcsolatban az írta, hogy „sok esetben a terheltnek, tanúnak ’ciki’ megkérdezni, mivel ezt mindenkinek érteni kellene”.

Következtetés

A kutatás alapján egyértelmű, hogy a jelenleg használatban lévő szöveg nem tekinthető közérthetőnek, nem felel meg az Irányelv és a hazai jogszabályok előírásainak, ezért új tájékoztató összeállítását javasoltuk.

Az Irányelv átültetésével kapcsolatban további jogszabály-módosítást is indokolt megfontolni: szükséges szabályozni, hogy a gyanúsítottak a kihallgatás kezdetén írásban kapjanak információt büntetőeljárási jogaikról. Megfontolandó továbbá a nyomozó hatóság, különösen a kihallgatásokat végző rendőri állomány képzése a közérthető fogalmazásról. Szintén megfontolandó az iratminták, nyomtatványok közérthetővé tétele.

A terhelti tájékoztató szövegét a törvényben előírtaknak megfelelően a felelős hatóságok, így a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága és az Országos Rendőr-főkapitányság állította össze. Információnk szerint nem történt egyeztetés civil szervezetekkel, fogyatékossággal élő embereket képviselő szervezetekkel, szakemberekkel. Az egyik legfontosabb tanulsága a projektnek, hogy külső szakértelem bevonása, illetve a megírt szöveg tesztelése nélkül nem lehetséges közérthetően fogalmazni. Az így összeállított szövegnek nyilvánvalóan magasabb a költségvonzata, azonban elegendő egyszer elkészíteni, az esetleges módosítások később egyszerűen és nyilvánvalóan olcsóbban átvezethetőek.

 

Moldova Zsófia
jogi főmunkatárs, Magyar Helsinki Bizottság

 


[1] A Magyar Helsinki Bizottság 1989-ben alakult. Civil jogvédő szervezetként figyelemmel kíséri a nemzetközi emberi jogi dokumentumokban biztosított alapvető jogok magyarországi érvényesülését, és a közvélemény tájékoztatása mellett jogi segítséget nyújt a jogsértések áldozatainak. A Magyar Helsinki Bizottság erőfeszítéseket tesz, hogy a hazai jogszabályokban következetesen érvényesüljenek az emberi jogi normák, és működési területén elősegíti a jogi oktatást és továbbképzést Magyarországon és külföldön. Fő tevékenységi területei a menekülők és más, védelemre szoruló külföldiek jogainak védelme; az egyenlő bánásmód követelménye érvényesülésének elősegítése; valamint a rendvédelmi szervek és az igazságszolgáltatás működésének emberi jogi szempontú nyomon követése. A Magyar Helsinki Bizottság különös figyelmet fordít a fogvatartási körülményekre, a joghoz való hozzájutásra, a hatékony védelemhez való jog érvényesülésére és a törvény előtti egyenlőségre.

[2] Adult Literacy and Life Skills Survey, 2006. Az adatokat Köllő János bocsátotta rendelkezésünkre.

[3] Az erről szóló jelentés itt érhető el: https://www.helsinki.hu/wp-content/uploads/2016.08.23-Letters-of-Rights-International-and-Comparative-Law-Research-Report-final.pdf

[4] Az Európai Parlament és a Tanács 2012/13/EU irányelve a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról.

[5] A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény.

[6] A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény.

[7] A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény.

[8] Taru Spronken: EU–Wide Letter of Rights in Criminal Proceedings: Towards Best Practice, 2010. Elérhető itt: http://digitalarchive.maastrichtuniversity.nl/fedora/get/guid:2ba696f9-993e-42ca-922f-911a9e96e73b/ASSET1.

[9] Guideline on the Readability of the Labelling and Package Leaflet of Medicinal Products for Human Use Revision 1, European Commission Enterprise and Industry Directorate-General, Brussels, 12 January 2009, 26–27. oldal. Elérhető itt:
https://ec.europa.eu/health/sites/health/files/files/eudralex/vol-2/c/2009_01_12_readability_guideline_final_en.pdf