Kattintson a Fullscreen ikonra , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

The Many Facets of Legal Interpreting and Translation

Bécs, 2017. március 30–31.

2017. március 30–31-én rendezték meg Bécsben a The Many Facets of Legal Interpreting and Translation (A jogi tolmácsolás és fordítás sokoldalú megközelítése) elnevezésű konferenciát az EULITA (a jogi fordítással foglalkozó intézményeket, tolmácsokat és fordítókat tömörítő európai szervezet) és az ÖVGD (az Osztrák Bírósági Tolmácsok Szövetsége) közös szervezésében. Az EULITA 2011 óta évente rendez konferenciát a bírósági és hatósági fordítás és tolmácsolás témakörében. Hannover, Prága, London, Krakkó, Opatija és Strasbourg után most Bécs adta a helyszínt – nem véletlenül, hiszen az EULITA-elnöki posztot 2017. április elsejéig betöltő és Bécsben élő Liese Katschinka asszony itt akarta átadni a stafétabotot a következő elnöknek.

Az esemény több részből állt: az első napon a résztvevők betekinthettek az egyik bécsi körzeti bíróság tárgyalási gyakorlatába, délután az Európai Unió Fordítási Főigazgatóságának bécsi kirendeltsége szervezésében workshopon vehettek részt, majd a második napon következtek a konferencia-előadások. Az EULITA ernyőszervezetének tagjai a konferencia harmadik napján új tisztségviselőket is választottak.

 

Justizzentrum Wien Mitte – A bécsi igazságügyi központ épülete
Forrás: https://structurae.de/fotos/59615-city-tower-1-wien

 

A konferencia elnevezésében megjelenő sokszínűség a programok sokféleségében is megmutatkozott. A bécsi kerületi bíróság központi, leginkább egymásra rakott legodarabkákra vagy dobókockákra emlékeztető épületében olyan nagy volt az érdeklődés a látogatható tárgyalások iránt, hogy a konferencia résztvevőit két csoportra kellett bontani, s a csoportok még így is megtöltötték a mintegy 60 főt befogadó tárgyalótermet. Mint utóbb kiderült, az ítélkező Koller bíró számára nem volt szokatlan a résztvevők sokasága, hiszen a Bécsi Egyetem Fordítástudományi Központja aktívan részt vesz a bírósági tolmácsképzésben, s a hallgatók a képzés során többször látogatnak bírósági tárgyalásokat.

Mivel a konferencia végig három nyelven zajlott, ezért a bíróságon is igénybe lehetett venni (az egyik csoportnak angol, a másik csoportnak francia nyelvű) fejhallgatós szinkrontolmácsolást. Ez azt jelentette, hogy a konferencia résztvevői számára biztosított folyamatos szinkrontolmácsolás mellett az egyes ügyekben segédkező bírósági tolmácsok is jelen voltak. Ilyen jellegű párhuzamos tolmácsolás nem túl gyakori: a tolmácsok professzionalizmusának köszönhetően bábeli zűrzavar helyett gördülékenyen folyt a kommunikáció.

Az egyes tárgyalások szinte futószalagon következtek egymás után, s ez nem a konferencia miatt volt így, hanem a résztvevők elmondásai alapján ez a mindennapos ítélkezési gyakorlat. A tárgyalásokat nem óránként-kétóránként tűzik ki, ahogyan az nálunk szokás, hanem egy adott délelőtt folyamán akár 5–8 tárgyalást is lebonyolítanak egymás után. Az iratanyagokat mind leteszik a bíró asztalára, aki a mellette helyet foglaló jegyzőkönyvvezető segítségével egymás után hívja be a tárgyalások résztvevőit. A tanúpad és annak német elnevezése Zeugenstand (stand, ahol a tanúk elvileg állnak) teljes képzavarról árulkodik. Az elnevezések éppen fordítva igazak: hiszen Magyarországon a bíróság többnyire állva hallgatja meg a terhelteket és a tanúkat, akik nem ülnek le a tanúk padjára, Ausztriában (ahogyan Németországban is) pedig leülnek a stand melletti székre, hiszen ezt a jogot biztosítja számukra a törvény.

A kevéssé tekintélyt parancsoló tárgyalóteremben a büntetőtárgyalások menete is eltért az itthonitól. A talárban lévő bíró az ügyeket nagyon röviden, összefoglalva ismertette, pusztán amennyire a tanúkihallgatás vagy a felek meghallgatása szempontjából erre szükség volt. A tolmácsok nem az idegen nyelvű fél mellett, hanem többnyire a bíró bal oldalán foglaltak helyet.

A szűk kétórás jelenlét alatt négy ügyet tárgyalt a bíróság. Az első ügyben egy fiatalkorú szír férfi ült a vádlottak padján, aki egy családi vita hevében megütötte a lánytestvérét. Ausztriában külön jogi segítséget nyújtanak a fiatalkorúaknak (14–18 éveseknek, Jugendgerichtshilfe néven) annak érdekében, hogy a konfliktusokat bíróságon kívül lehessen megoldani. A bíró mellett ülő, arab nyelvről és nyelvre tolmácsoló hölgynek nem jutott nagy szerep ezen a tárgyaláson, mert a vádlott jelezte, hogy érti a bíró által elmondottakat. A talár nélküli ügyész ülve mondta el a vádat. Ezt követően a bíró röviden meghallgatta a vádlottat, majd behívta a családot, s ítélet helyett szinte nevelési célzattal bíróságon kívüli megegyezést szorgalmazott.

A második ügy tárgya egy lopott rendszámú személygépjármű eladása, valamint a rendszám eltulajdonítása volt. Az ügyben részt vevő csecsen tolmács megkérte a bírót, hogy hadd üljön a bírói pulpitus helyett inkább bal oldalra (a bíró felől nézve), azaz az osztrák tárgyalótermi ülésrend szerint a védői oldalra. A bíró minden további nélkül – sőt azon viccelődve, hogy a tolmács esetleg nagyobb távolságot akar tartani a bírótól – helyt adott kérésének. Kihallgatták a vádlottat, és miután kiderült, hogy a vádlott a lopott rendszámmal közlekedő autót három nap alatt háromszor próbálta meg eladni, felmerült az okirat-hamisítás gyanúja is. A bíróság meghallgatta azt a hölgyet is, akinek az autójáról ellopták a rendszámot. A hölgy szinte nem is tudta, miért idézték be, kedélyesen eltársalgott a bíróval. A bizonyítási eljárás lezárása után a bíró ítéletet hirdetett, melyet a tárgyalás résztvevői állva hallgattak meg.

A harmadik ügyben a tárgyalást elnapolták, mert a testi sértés bűntettében beidézett tanú nem jelent meg a bíróság előtt.

Az utolsó tárgyalt ügynek magyar vádlottja volt: bolti lopás vétsége miatt nyomoztak a hatóságok. A szálak magyarokhoz vezettek, közülük hallgatták ki az egyik vádlottat. Érdekes volt hallgatni a forrásnyelven és a kitűnő, tapasztalt tolmács segítségével a célnyelven is elhangzó beszélgetést. A bíró mellett ülő tolmács számára nem jelentett gondot a szokványos jogi megfogalmazások átültetése, ugyanakkor érezhetően formálisabban fogalmazott. Előfordult, hogy éppen ezért a bíró viccnek szánt megjegyzését (B: Miből gondolja, hogy a memóriazavara erre a betegségre utal? Beütötte a google-ba?) – melyen a hallgatóság hangosan nevetett – nem is fordította a kihallgatás során a vádlottnak.

Az ügyek tárgyalását követően kérdéseket tehettünk fel a bírónak: többek közt felmerült a bíróságok leterheltsége, a tárgyalások informális stílusa, és az ülve történő kihallgatás szinte – a bíró kifejezésével élve – „kávéházi” jellege is.

 

 

Translating Europe Workshop
Forrás: http://www.eulita.eu/sites/default/files/IMG_0316.jpg

 

Ezek után a konferencia résztvevői a délutánt a bécsi Európa Házban töltötték, ahol az Európai Unió Fordítási Főigazgatósága, és a bécsi nyelvi tisztviselő, Achim Braun szervezésében különböző előadásokat hallgathattak meg. Az első három előadás elsősorban európai uniós szempontból tekintette át a jogi fordítás és tolmácsolás témakörét. Európai bizottsági tisztviselők és egyetemi kutatók közös munkájaként bemutatták a mesterséges intelligencia kutatását és a gépi fordítás lehetőségeit összekapcsoló nyelvi koordinációs rendszert (ELRC, European Language Resource Coordination). Betekinthettünk az e-Justice portál 2017 júliusában megújult, 28 tagország jogrendszerét 23 nyelven felvonultató internetes felületébe, és szó esett arról is, hogy sok esetben nem lehet megteremteni a teljes ekvivalenciát az egyes országok jogi terminusai között. Érdeklődéssel fogadták a résztvevők a 2010/64-es irányelv egyes tagállamokra gyakorolt hatásáról készített jelentést (mely elérhető az alábbi linken: http://fra.europa.eu/sites/default/files/fra_uploads/fra-2016-right-to-information-translation_en.pdf). Az egyes közokiratok Európai Unión belüli bemutatására vonatkozó előírások, a fordítások, valamint a hiteles másolatok készítésének egyszerűsítéséről szóló 2016/1191-es EU rendeletről is hallhattunk. A 2019-ben hatályba lépő rendelet célja, hogy a jövőben egyes közokiratok (pl. a születésről, a házasságkötésről, az állampolgárságról szóló) többnyelvű mintadokumentum formájában álljanak rendelkezésre, és az Európai Unión belül a belső piaci információs rendszer („IMI”) segítségével adminisztratív együttműködés valósulhasson meg.

A délután további részében panelelőadásokra került sor, a Hamburgi Egyetem képviseletében Christiane Driesen az ottani, „kevésbé elterjedt nyelveken” nyújtott bírósági és hatósági tolmácsképzésről, a munka mellett végezhető, 25 nyelvkombinációban (magyarul is) meghirdetett kurzusról beszélt. A Bécsi Egyetemről Mira Kadrič az új, 2016 őszén meghirdetett tolmácsképzésről tájékoztatott, melyet kifejezetten a kis nyelveken, német és arab, dari/fárszi vagy török kombinációban indítottak a Bécsi Egyetem Posztgraduális Képzési Centrumában. Sonja Pöllabauer a Grazi Egyetemről a 2016/17-es tanévben elindított, már tolmácsolási tapasztalattal rendelkezőket megcélzó hatósági tolmács alapképzésről szólt, és az erre épülő, 2017 májusában induló kiegészítő kurzusról, melyen a résztvevők 19 nyelvi kombinációban tanulhatnak. Érdekesség, hogy Hamburgban a magyar nyelv ilyen (language of limited/lesser diffusion, LLD) kevésbé elterjedt vagy kevésbé használt nyelvnek számít, Bécsben viszont nem, hiszen az osztrák fővárosban külön mesterképzés áll a hallgatók rendelkezésére német–magyar nyelvpárban.

A délután folyamán – ahogyan lenni szokott – az előadások utáni hozzászólások és a kávészünetek beszélgetései még több kérdést vetettek fel: hozzáférhet-e tolmács a felkészülés során az anyagokhoz? Befolyásolja-e a pártatlanságát, ha az ügyvédi egyeztetésen és a tárgyaláson is ugyanaz a személy tolmácsol? Úgy gondolom, hogy befolyásolhatja, mégis érdemes különválasztani a kérdést: a tolmácsnak szüksége van arra, hogy fel tudjon készülni, ugyanakkor a szakmában elvárt professzionális viselkedés alatt pontosan ezt értjük, hogy a tolmács az adott helyzetben előzetes ismeretétől függetlenül elfogulatlan és pártatlan módon tudjon tolmácsolni. Az előadásokat követő állófogadáson a résztvevőknek lehetőségük nyílt a viták folytatására és a szakmai ismerkedésre.

A jogi tolmácsolás és fordítás sokféle megközelítése

Pénteken már másik helyszínen, a bécsi Nyugati pályaudvarhoz közeli Fleming’s Hotelben folytatódott a konferencia. A délelőtti panelelőadások a választottbíráskodás (arbitration) és a peres eljárás (litigation) témakörét járták körül, az osztrák előadók áttekintették a választott­bírósági eljárások menetét, bírósági eljárásokkal szembeni előnyeit, majd Sarah Rossi francia gyakorló tolmács választottbírósági tapasztalatairól és tanácsairól hallhattunk – akinek irigylésre méltó őszintesége és magabiztossága sokak számára nagyon meggyőző volt.

A panelelőadásokat követően a Leuveni Egyetem kutatói a mediáció során alkalmazott tolmácsolásról, valamint a kiskorúak tolmács általi meghallgatásáról szóltak. Balogh Katalin professzor asszony a Leuveni Egyetem nemrég lezárult CO-Minor-IN/QUEST projektjét foglalta össze (Cooperation in interpreter-mediated questioning of minors – már megjelent az erről szóló könyv is, letölthető az alábbi linken: https://www.arts.kuleuven.be/tolkwetenschap/projecten/co_minor_in_quest/children-and-justice), előadásában egy videófelvételt is láthatott a közönség, ahol a színész játszotta kiskorút magyar–flamand tolmács segítségével hallgatják meg. Megható volt látni és hallani, mennyire más készségeket kell elsajátítania egy ilyen területen tevékenykedő nyelvi szakembernek.

A továbbiakban a jelnyelvi tolmácsok európai együttműködéséről (EFSLI, a Jelnyelvi Tolmácsok Európai Fóruma) valamint arról is hallhattunk, hogy készül egy olyan portfólió, amely segítségével dokumentálhatóvá válik a jelnyelvi tolmácsok jogi környezetben szerzett tapasztalata.

Az előadások közötti szünetekben volt alkalma bemutatni a beszámoló szerzőjének azt a poszterprezentációt, melyen a magyarországi bírósági tolmácsolási gyakorlatot, valamint a bírákat megszólító kérdőíves felmérés eredményeit vázolta fel. A konferencia résztvevői közül többen érdeklődtek az eredmények, valamint az egyes országok eltérő gyakorlatát bemutató összefoglaló táblázat iránt.

A konferencia előterében megtekinthető volt a nürnbergi perről készült kiállítás, melyről George Drummond személyes hangvételű előadást is tartott. Láthattuk azokat a körülményeket, melyek közepette végezték munkájukat a tolmácsok a per során: szorosan egymás mellett ülve, egymás tolmácsolását hallgatva, kezdetleges technikai segédeszközökkel dolgoztak. A négy nyelven: angolul, franciául, oroszul és németül zajló perben részt vevő tolmácsok fényképeinek és élettörténetének bemutatásával mintegy hetven év távlatából az előadó közelebb hozta ezt a megrázó történelmi jelentőségű bírósági tolmácsolási eseményt.

 

Forrás: a szerző felvétele

 

A következő előadásban az egyes közokiratok hitelesítésének európai gyakorlatáról végzett vizsgálatot ismerhették meg a résztvevők, majd Liese Katschinka asszony – aki az EULITA elnökeként tevékenykedett 2009 és 2017 között – tájékoztatott a jogi tolmácsolásról (legal inter­preting) készülő DIS 20228 ISO-szabványtervezetről. Előadásában megfogalmazta azt a kritikát is, mely szerint a 2010/64-es EU irányelv nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen nem minden tagországban sikerült megvalósítani az ajánlásokat (utalhatunk itt például a bírósági tolmácsok listájára, mely Magyarországon azóta sem készült el). A jogi környezetben végzett tolmácsolás mint szakma jelenik meg a szabványban, amelyet külön kell választanunk a nem professzionális segítségnyújtástól. A szabványtervezet nagyon fontos definíciókat, meghatározásokat tartalmaz: megnevezi a jogi tolmácsolás színtereit, résztvevőit, a tolmácsolási módokat és kitér a jelnyelvi tolmácsolásra is. A szabványok sorát folytatva a következő előadásban a már megjelent olasz nemzeti szabványt mutatták be (UNI 11591:2015) a jogi tolmácsok és fordítók szakmai profiljáról.

A délután további részében németországi, jogi fordítókat és tolmácsokat tömörítő szakmai szervezetek képviselői sürgették a jogi szakemberek és a nyelvi közvetítők közötti kommunikáció erősítését, javítását. Éppen ennek szolgálatában hoztak példákat cseh előadók olyan jogi továbbképzés indításáról, melyben a Palacky Egyetem (Olomouc) jogi tanszékén fordítók és tolmácsok szerezhettek jogi ismereteket: a bírák, a jogászok és a nyelvi szakemberek együtt vettek részt a képzésen. Az egymás közötti eszmecsere, a résztvevők közötti interakció jelentette a képzés legnagyobb hozadékát. Végezetül a kisebbségi nyelvhasználat nehézségeiről és a bírósági eljárásokon a feleket megillető nyelvhasználati jogokról hallhattunk egy előadást Horvátországból. A pénteki napon is három nyelven: angolul, németül és franciául tolmácsoltak a kollégák a kabinokban mindenki megelégedésére, a szünetekben finom falatok gondoskodtak arról, hogy ne pusztán szellemi táplálékban legyen része a közönségnek. A prezentációk többsége elérhető az EULITA honlapján (http://www.eulita.eu/node/836).

A konferencia igazán gazdag és sokrétű programot kínált, nagyon jól szervezett volt, az előadók jól gazdálkodtak az idejükkel, a szervezők a viták során is fegyelmezetten ügyeltek a rendelkezésre álló időre. Az egész napos előadás-sorozat után a résztvevők maguk dönthették el, hogy részt vesznek-e a külön regisztrációt igénylő vacsorán. A harmadik nap már kizárólag az EULITA-tagoknak szólt (ennek keretében a 30 teljes jogú tagintézmény megválasztotta az új elnökséget és a végrehajtó bizottságot, bővebben lásd: http://www.eulita.eu/annual-general-assembly-eulita).

Tanulságos volt látni, hogy bármelyik országról is legyen szó Európában, sok esetben megegyeznek a jogi fordítás és tolmácsolás során felvetődő kérdések és problémák: különös tekintettel a tolmácsok díjazására, képzésére, kiválasztására vagy megbecsülésére. A rendezvény alkalmat adott arra, hogy csokorba gyűjtve értesülhessenek a résztvevők a bevált jó gyakorlatokról, és közösen tekinthessék át a jövőbeli feladatokat. Liese Katschinka asszony előadása, személyes motivációja és lelkesedése, valamint a konferencia szervezésében is megnyilvánuló profizmusa nagyon fontos üzenetet jelent: van még mit tenni a jogi fordítás és tolmácsolás háza táján, s európai szinten sem ülhetünk a babérjainkon – utalva a 2010/64-es irányelv után maradt feladatokra, s reménykedve figyelve az új, ISO-hoz benyújtott nemzetközi szabvány alakulását.

 

Farkasné Puklus Márta
egyetemi tanársegéd, ME