2018. évfolyam / 2018/2.

Az Európai Unió intézményeinek és szerveinek dolgozó szabadúszó tolmácsok akkreditációs vizsgája¹

Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

Az Európai Unió jelenleg hozzávetőleg 1000 főállású és több mint 3000 szabadúszó tolmácsot foglalkoztat, ezeknek körülbelül 3%-a dolgozik a „magyar kabinban”.[2] Az Európai Bizottság Tolmácsolási Főigazgatóságának (DG SCIC) legfrissebb, 2016-os éves jelentése szerint az ülések mintegy 10%-án vesznek igénybe magyar tolmácsolást, ami azt jelenti, hogy anyanyelvünk az intézményekben legkevésbé keresett nyelvek közé sorolódott.[3] Mindemellett a megfelelő képesítésű tolmácsok uniós intézményi utánpótlásának biztosítására a SCIC rendszeresen megrendezi a szabadúszó tolmácsok akkreditációs vizsgáját.

Cikkünkben áttekintjük, milyen feltételeknek kell megfelelnie annak, aki szeretne felkerülni az EU által akkreditált szabadúszó tolmácsok listájára, illetve hogy pontosan hogyan, milyen alapelvek szerint és milyen lépésekben zajlik jelenleg az intézményközi akkreditációs vizsga, vagyis a „SCIC-teszt”. Magyarország uniós csatlakozása óta a SCIC-teszt többször is változásokon esett át. A legújabb az online előszűrés 2016-os bevezetése: mivel ezt a vizsgaformátumot az uniós intézmények eddig nem alkalmazták, mind a vizsgára jelentkezni kívánó tolmácsok, mind a tolmácsképző intézmények számára érdekes lehet megismerkedni az előszűrés módszert­nával. Emellett pedig mindenkinek, aki munkája során többnyelvű környezetben dolgozik együtt uniós tolmácsokkal, hasznos lehet megtudni, milyen szempontok szerint képezik és választják ki őket.

1. A hivatásos tolmács

Az Európai Unió intézményeinek és egyes szerveinek ülésein, illetve az uniós intézmények és szervek munkatársainak hivatalos kiküldetései során a tolmácsolást kizárólag hivatásos tolmácsok végzik. Ennek az az oka, hogy a nyelvi közvetítéshez a magas szintű nyelvtudáson kívül más készségek is szükségesek. A közvélekedés még napjainkban is úgy tartja, hogy a magas szintű nyelvtudás önmagában elegendő a nyelvi közvetítői feladatok ellátásához, azonban ennél sokkal összetettebb készségekre van szükség.

Már a tolmácsok és fordítók nyelvtudása is eltér az átlagos többnyelvűek nyelvtudásától. A nyelvi közvetítők ugyanis nem saját kommunikációs igényeik kielégítésére használják tudásukat, hanem arra, hogy olyan témákban is lehetővé tegyék a kommunikációt, amelyeknek nem szakértői, és amelyek nem is feltétlenül érdeklik őket. Ráadásul folyamatosan kettő vagy több nyelvvel dolgoznak egyszerre, ezért elengedhetetlen, hogy elméjükben a munkanyelveik között nagyszámú tudatos kapcsolat alakuljon ki, ugyanakkor ezek a munkanyelvek el is különüljenek egymástól. Így lehetővé válik, hogy a szükséges lexikai egységek, nyelvtani fordulatok gyorsan aktiválódjanak az éppen aktuális célnyelvükön, ugyanakkor célnyelvi teljesítményükben egy pillanatra se keveredjenek össze munkanyelveik (G. Láng 2002, Szabari 2002).

A nyelvtudáson kívül széles körű kulturális ismeretekre és általános műveltségre is szükségük van, hiszen ezek nélkül nem lennének képesek megérteni, esetleg anticipálni a tolmácsolandó kijelentések valós tartalmát, illetve jelentésárnyalatait. Ezt az általános tudásukat minden egyes tolmácsolási esemény előtt specifikus nyelvi és tartalmi felkészüléssel kell kiegészíteniük (Szabari 2002, Seleskovitch és Lederer 2002).

A tolmácsoknak ezenkívül természetesen rendelkezniük kell tolmácsolási stratégiákkal a tolmácsolás közben felmerülő problémák gyors és feltűnésmentes kezelésére. Mindezeken túl fizikai állóképességre és legfőképp nagyfokú stressztűrésre és rugalmasságra is szükségük van (Szabari 2002, Horváth 2010): egyes kutatások szerint a tolmácsokat érő stressz a repülőtéri forgalomirányítókat érő pszichés nyomáshoz hasonló mértékű (Zeier 1997).

Mindezekből adódóan a tolmácsolási feladatok ellátására a képzett, professzionális tolmácsok a legalkalmasabbak. A magyar tolmácspiacon jellemzően két módon vált-válik valaki tolmáccsá. A rendszerváltás előtt a hosszabb külföldi tartózkodás, és az ezáltal megszerezhető magas szintű nyelvtudás és országismeret csak kevesek kiváltsága volt. Ezek az emberek általában kizárólag nyelvtudásuknak köszönhetően vágtak bele a nyelvi közvetítésbe, melynek fortélyait azután a gyakorlatban, illetve idősebb kollégáik szárnyai alatt sajátították el. 1973 óta azonban már létezik Magyarországon is intézményesített tolmácsképzés, így egyre jellemzőbb, hogy a tolmácspiacra kilépő pályakezdők valamilyen tolmácsképző intézmény bizonyítványával rendelkeznek. 1986 óta pedig kizárólag olyan személyek végezhetnek hazánkban hivatásszerűen fordítást és tolmácsolást, akik vagy formális képzés keretein belül, vagy pedig a nyelvvizsgákhoz hasonló módon szervezett képesítő vizsgán fordítói vagy tolmácsoklevelet szereztek [24/1986. (VI. 26.) MT rendelet a szakfordításról és tolmácsolásról]. Hazánkban jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, a Budapesti Corvinus Egyetemen, a Szent István Egyetemen, a Pécsi Tudományegyetemen, a Debreceni Egyetemen, a Miskolci Egyetemen, a Szegedi Tudományegyetemen és a Nyugat-magyarországi Egyetemen, valamint a Kodolányi János Főiskolán folyik tolmácsképzés.[4]

 2. Az uniós tolmácsok toborzása

Az Európai Unió három nagy intézménye (az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Unió Bírósága) közösen intézi a tolmácsok felvételét. A szakmai tapasztalat vagy a tolmácsvégzettség ugyanis önmagában nem elegendő ahhoz, hogy az ember uniós tolmács lehessen: ehhez akkreditációs vagy versenyvizsgát is tennie kell. Cikkünkben az eseti alapon megbízott szabadúszó tolmácsok akkreditációjával foglalkozunk, de azt is meg kell jegyeznünk, hogy az uniós intézményekben foglalkoztatott tolmácsok körülbelül egynegyede főállású tisztviselő. A főállású státusz megszerzéséhez sikeresen kell szerepelni a tisztviselők többfordulós versenyvizsgáján. Jeleznünk kell továbbá, hogy az EU intézményeiben olyan nyelvekből is szükség van tolmácsolásra, amelyek nem tartoznak az Európai Unió hivatalos nyelvei közé. Az ilyen nyelvek esetében a felvételi-kiválasztási eljárás az itt ismertetettől eltérő lehet.

A szabadúszóknak rendezett akkreditációs vizsga szakmai körökben SCIC-teszt néven is ismert. Ez az elnevezés az Európai Bizottság Tolmácsolási Főigazgatóságának (DG Interpretation) korábbi francia nevének ma is gyakran használt rövidítéséből (Service Commun Interprétation-Conférences – SCIC) ered. Amennyiben a jelentkező a felvételi vizsgán bebizonyítja, hogy a nyelvkombinációjában képes mind nagyszakaszos követő (konszekutív), mind szinkrontolmácsolásra, megkapja a SCIC akkreditációt, és felkerül a szabadúszólistára. A listán szereplő tolmácsokat keresik meg, ha az uniós intézményeknek főállású munkatársaikon kívül további tolmácsokra van szükségük egy-egy munkanapra vagy hétre. Az Európai Unió intézményei így biztosítják a nagy mennyiségű és bonyolult nyelvkombinációk lefedését kívánó, időszakonként változó tolmácsolási igények kielégítésének rugalmasságát. Ezt a rugalmasságot egy kizárólag főállású tolmácsokból álló stáb nem volna képes költséghatékonyan biztosítani.

2.1. Jelentkezés az intézményközi akkreditációs vizsgára, feltételek[5]

A vizsgára való jelentkezéshez online jelentkezési lapot kell kitölteni.[6] A jelentkezés előfeltétele, hogy a jelentkező rendelkezzen valamilyen konferenciatolmács-képesítéssel (amelyet vagy 4 éves egyetemi képzésen, vagy mesterképzésen, vagy posztgraduális képzésen szerzett). Amennyiben a jelentkező nem képzett tolmács, akkor legalább egy tetszőleges BA-diplomára, és minimum 1 év tolmácsolási tapasztalatra van szüksége, hogy kérelmét elbírálják. Ebben az esetben a ledolgozott munkanapokat írásos dokumentumokkal igazolnia kell.

Amennyiben a jelentkező igazolni tudja, hogy megfelelően képzett (illetve szükség esetén azt, hogy rendelkezik a kellő szakmai tapasztalattal), jelentkezéséről a nyelvkombinációjától függően döntenek. Ha a nyelvkombinációja az Unió intézményei részéről az adott időszakban keresettnek mondható, hamarosan behívják vizsgázni. A vizsgák várható időpontjáról minden évben hozzávetőleges menetrend jelenik meg az interneten, de érdemes már hónapokkal az ebben szereplő dátum előtt jelentkezni. Az aktuális menetrend szerint a 2018/2019-es időszakban a magyar kabinba nem lesz felvétel.[7]

A tapasztalatok szerint a magyar kabin számára elsősorban a relényelvek érdekesek, vagyis azok a kulcsnyelvek, melyek két, kevésbé elterjedt nyelv közötti közvetítésben játszanak szerepet[8]. A relényelvek segítségével jelentősen csökkenteni lehet egy soknyelvű konferencián a tolmácsolási irányokat, hiszen nem kell minden nyelvről minden nyelvre tolmácsolni, ha köztes relé­nyelvet iktatnak be. Ez az uniós intézményekben mindenekelőtt az angol, német, francia, holland és spanyol nyelv, de természetesen más nyelvek is előtérbe kerülhetnek. A magyar kabinhoz való jelentkezésnél a jelöltnek jelenleg minimum három „C” nyelvvel vagy egy „C” és egy „B” kombinációval kell rendelkeznie (ezek definícióját ld. a 2.3.1. pontban).

Ha a jelentkező nyelvkombinációja érdekes, de jelenleg nem prioritás az EU számára, a jelentkezését függőbe teszik: átmenetileg érvényes marad, és ha az adott nyelvkombináció előtérbe kerül, a jelentkezőt ismételt jelentkezés nélkül is behívják. Végül pedig, ha a nyelvkombináció az Európai Unió szempontjából nem érdekes, vagy a jelölt nem rendelkezik megfelelő végzettséggel, a jelentkezését elutasítják.

2.2. Online előszűrés[9]

Az online előszűrést 2016 januárjában vezették be, ami azt jelenti, hogy a 2017/18-as tanévben lebonyolított vizsgáknál alkalmazták először. Azóta ez jelenti a „beugrót” az intézményközi akkreditációs tesztre. Ha valaki még sosem vett részt korábban akkreditációs teszten (vagy online előszűrésen), ezen a vizsgán bizonyíthatja be, hogy valós esélye lenne egy akkreditációs vizsga sikeres teljesítésére. Ennek megítéléséhez ugyanazokat a kritériumokat használják, mint az intézményközi vizsga során.

Az előszűréshez használt online platformot az Európai Parlament csapata működteti. Ők értesítik a vizsgázót e-mailben arról, hogy részt vehet az előszelekcióban. Erre az értesítésre az akkreditációs vizsga várható időpontja előtt megközelítőleg 4 héttel lehet számítani. Az értesítésben a jelölt linket kap a platformhoz, valamint tájékoztatják, pontosan mely időkereten belül próbálkozhat az on-line teszttel. A vizsga megkezdése előtt a platform egyik funkciójával ellenőrizni kell a kapcsolat, valamint a hardver (mikrofon, fülhallgató stb.) megfelelőségét.

Maga a teszt egy 10-12 perces idegen nyelvű videófelvétel szinkrontolmácsolását jelenti a jelölt anyanyelvére. A tesztelt nyelvi irányt nem a vizsgázó választja ki, erről is értesítést kap. Jelenleg angol, német, francia, spanyol és olasz nyelvekből van lehetőség előszűrésre. Az értékelő intézmények egymástól függetlenül hat alkategóriá­ban pontozzák a jelöltek teljesítményét (kiváló=3 pont; jó=2 pont; épphogy elfogadható=1 pont; elégtelen=0 pont), és ezeket a pontokat alkategóriánként átlagolják. A vizsga sikertelennek számít, ha a jelölt bármelyik kategóriában 0 pontot kap, illetve ha nem ér el összesen legalább 9 pontot, a maximálisan kiosztható 18 pont felét. Ebben az esetben a vizsgázót nem csak a vizsga sikertelenségéről értesítik ki, hanem annak okairól is tájékoztatják.

Ha a jelölt sikeresen teljesíti a feladatot, jogosult lesz részt venni az intézményközi akkreditációs vizsgán, ahol az előszűrésen tesztelt nyelvi irányában ismét vizsgáznia kell majd. Ha valamilyen okból az előszűrésen sikeresen túljutó vizsgázót nem hívják be a naptárban szereplő legközelebbi akkreditációs vizsgaalkalomra, az előszelekció eredménye még további három évig érvényes marad.

2.3. Az intézményközi akkreditációs vizsga

Aki sikeresen keresztüljut az előszűrésen, jogosult lesz részt venni a Brüsszelben megrendezett intézményközi akkreditációs vizsgán. Ugyanakkor tudni kell, hogy a kiválasztásért felelős bizottság nem köteles egyetlen jelöltet sem vizsgára hívni. Az akkreditációs teszten a jelöltnek a jelentkezésében megjelölt teljes nyelvkombinációjából vizsgáznia kell: minden (az alábbiakban ismertetett) irányban és módban. Ez azt jelenti, hogy konszekutív- (nagyszakaszos követő), valamint szinkrontolmácsolásból is vizsgát kell tenni.

2.3.1. A tesztelt nyelvi irányok

A jelöltek nyelvkombinációjában szereplő nyelveket a következőképp nevezzük:

„A” nyelv: az a nyelv, amelyen a jelölt a legváltozatosabb körülmények között (erős stressz hatása alatt is) a legárnyaltabban, a legválasztékosabban és nyelvi szempontból helyesen képes kifejezni magát. Ez általában a tolmács anyanyelve. A természetes kétnyelvűeknél azonban (akik kétnyelvű környezetben felnőve sajátítottak el két nyelvet) nem feltétlenül azt a nyelvet jelenti, amellyel a tolmács otthon kommunikál, vagy amelyet az édesanyjától először megtanult. Lehetséges, hogy ez inkább az a nyelv, amelyen iskoláit végezte, érettségizett vagy megírta a diplomamunkáját.

„B” nyelv: a tolmács aktív idegen nyelve. Képes erről a nyelvről „A” nyelvére, illetve „A” nyelvéről „B”-re is tolmácsolni. „B” nyelvét a tolmács választékosan, pontosan, de nem feltétlenül irodalmi igényességgel használja, a nyelvhasználatban előfordulhatnak kisebb hibák, enyhe akcentus, amennyiben ez az érthetőséget nem zavarja, és nem tereli el a figyelmet az üzenetről. A „B” nyelv használata funkcionális: a nyelvi produkciónak világosnak, jól érthetőnek kell lennie. A „B” nyelv a tolmács „retour” nyelve, azaz az a nyelv, melyről nagy valószínűséggel további nyelvekre történik majd a tolmácsolás. Ezért az üzenet valamennyi nyelven történő pontos tolmácsolhatóságát is figyelembe kell vennie a „B” nyelvére tolmácsoló kollégának, és kerülnie kell a terjengős, bonyolult megfogalmazást.

„C” nyelv: a tolmács passzív idegen nyelve, erről a nyelvről tolmácsol „A” nyelvére. Ezen a nyelven tökéletes az értése, és a „C” nyelvhez kapcsolódó kultúrát és országokat ugyanolyan jól ismeri, mint az „A” és „B” nyelve esetében. „C” nyelvére azonban nyelvi közvetítőként nem dolgozik, bár természetesen képesnek kell lennie ezen a nyelven is meggyőzően kommunikálnia ügyfeleivel (Seresi 2016).

Az Európai Unió intézményeiben a keleti bővítés előtt jellemzően olyan tolmácsok dolgoztak, akik nagyszámú „C” nyelvvel rendelkeztek. Ezzel szemben a magyar kabinban nagyon sok olyan tolmács dolgozik, akinek van „B” nyelve is, általában angol, német vagy francia, hiszen túl sokáig tartott volna az olyan angol, német stb. kollégák kiképzése és toborzása, akik magyarról képesek „A” nyelvükre tolmácsolni. Érdemes ugyanakkor megjegyezni, hogy ma már egyre több ilyen tolmács dolgozik az uniós intézményekben; számukra a magyar kabin rendszeres gyakorlási lehetőséget biztosít, valamint évente intenzív képzést tart.

Az akkreditációs teszten a jelöltek A→B; B→A; valamint C→A irányban tesznek vizsgát, konszekutív és szinkron módban.

2.3.2. A tesztelt tolmácsolási módok

Konszekutív tolmácsolás esetén a felszólaló perceken keresztül, megszakítás nélkül beszél (a SCIC-vizsgán körülbelül 6 percig), amíg a tolmács figyel, értelmez és jegyzetel. Miután a beszélő elhallgatott, a tolmács jegyzetei alapján, az eredeti beszéd hosszánál valamivel rövidebb idő alatt adja vissza az eredeti beszéd üzenetét a maga teljességében és részletességében. Ehhez magas szintű értésre és elemzőképességekre, valamint stabil jegyzeteléstechnikára van szükség (Seresi 2016). Konszekutív tolmácsolással jellemzően a belföldi tolmácspiacokon találkozhatunk, általában akkor, ha a beszélő felek közül csak néhányan nem beszélik a többség nyelvét. Többnyelvű közönség vagy előadók esetén a nemzeti piacokon is inkább szinkrontolmácsolást alkalmaznak. Az uniós intézmények gyakorlatában szinte kizárólag a Belgiumon kívüli kiküldetéseken van erre a tolmácsolási módra szükség.

Annak ellenére, hogy az uniós tolmácsok viszonylag ritkán tolmácsolnak konszekutív módban, a vizsgának fontos részét képezi ez a tolmácsolási fajta. Ez ugyanis a szinkrontolmácsolásnál jobb alkalmat ad a vizsgázó analitikus képességeinek tesztelésére: egyrészt a vizsgabizottságnak nem kell két egyidejű beszéd között megosztania a figyelmét, amikor a vizsgázó beszédprodukcióját hallgatja, másrészt egy 6 perces érvelő beszéd logikai összefüggéseinek visszaadása (vagy éppen elkenése, összezavarása) jó pillanatképet ad a vizsgázó tolmácskészségeiről (Gile 2001, Seresi 2016).

Szinkrontolmácsolás esetén a tolmács tolmácskabinban, fülhallgató és mikrofon segítségével gyakorlatilag az eredeti beszéd elhangzásával egy időben (attól néhány másodperccel lemaradva) tolmácsolja az elhangzottakat. Az uniós intézmények, szervek ülésein a szinkrontolmácsok általában hármasban, ritkábban párban dolgoznak, és 20-30 percenként váltják egymást; a SCIC-vizsgán egy 10-12 perces beszéddel kell megbirkózniuk.

A fentiekből könnyen kiszámolható, hogy ha valaki ABC vagy ACCC nyelvkombinációval jelentkezik az akkreditációs vizsgára, a 3 nyelvi irányban és két módban összesen hat feladatot kell sikeresen teljesítenie – a magyar kabin esetében ez a minimális követelmény, de a jelentkező akár négy vagy több „C” nyelvet is megjelölhet.

2.3.3. Az akkreditációs vizsga lefolyása

Egy vizsganapra 4 jelentkezőt hívnak be. Amikor az első vizsgázó átesik az első konszekutív teszten, kimegy, és azonnal belép helyette a második vizsgázó. Miután őt is meghallgatták, a vizsgabizottság zárt ajtók mögött értékeli az addig hallottakat. Következik a második vizsgarész, megint két vizsgázó közvetlenül egymás után, és ismét értékelés jön. Mindezekről áttekinthetőbben lásd a mellékletet. A feladatok sorrendjéről a vizsgabizottság dönt, a vizsgázó preferenciáit nem veszik figyelembe, de a magyar kabinhoz vizsgázó tolmácsokat először általában angolból hallgatják meg. Ennek az az oka, hogy senki sem kaphatja meg az akkreditációt, akinek nem szerepel ez a nyelv a kombinációjában.

A konszekutív tolmácsoláshoz használt beszédeket a teremben jelen lévő anyanyelvi előadók adják elő, jegyzetek alapján, félspontán módon. Nem fordulhat elő, hogy előre megírt mondatokat olvassanak fel. Minden előadó körülbelül 6 percig beszél, azután adja át a szót a tolmácsnak. Általában két egymást követő jelölt ugyanazt a beszédet kapja, hiszen – mivel közvetlenül követik egymást – a jelölteknek nincs lehetőségük „összebeszélni”. A szinkrontolmácsolás teszteléséhez ezzel szemben előre rögzített videófelvételeket használnak.

A vizsgabizottságban mindhárom intézménynek (EP, EB, EUB) és a tolmácsoknak is van képviselője. Minden tesztelt nyelvet legalább 2 bizottsági tagnak kell lefednie. A vizsgabizottság tagjai előzetes képzésen vesznek részt. Az akkreditáció megszerzéséhez a jelöltnek az összes vizsgafeladatot sikeresen teljesítenie kell, de a bizottságnak legalább 2 vizsgafeladatot meg kell hallgatnia ahhoz, hogy a vizsgát sikertelennek minősíthesse.

A korábbi gyakorlattal ellentétben a vizsgázónak nem tesznek fel kérdéseket az Európai Unióról, de az elhangzott beszédek gyakran érintik ezt a témakört. Mivel a tolmácsolás nagyfokú kognitív megterhelést jelent, amelyhez a tolmácsolás és a vizsgahelyzet okozta stressz is nehezítő körülményként járul hozzá, nehezen elképzelhető, hogy a jelölt meggyőző és összefüggő tolmácsolást nyújtson egy olyan témáról, amelyről semmilyen háttérinformációval sem rendelkezik. Így közvetett módon ezekből a feladatokból az is megállapítható, mennyire ismeri a jelölt az Unió intézményeit, történetét. Erre a tudásra ugyanis a tolmácskabinban is folyamatosan szüksége lesz.

2.4. Az értékelés szempontjai

Laikusok sokszor abban látják a tolmácsolás minőségének zálogát, hogy a tolmács az elhangzottakat „szóról szóra” vagy „szó szerint” fordítja. Azonban könnyen belátható, hogy a nyelvek strukturális különbségeiből és az időkorlátokból adódóan ez nem lehetséges, ahogy arra sincs szükség, hogy a konferenciatolmács megismételje például az előadó retorikai értékkel nem bíró hezitációit vagy javítgatásait. A jó konferenciatolmács nem szavakat tolmácsol, hanem gondolatokat (Seleskovitch és Lederer 2002, Seresi 2016, Seresi és Láncos 2017): célja, hogy az elhangzó üzenet csorbítatlanul menjen keresztül a tolmácsolás folyamatán, és ugyanolyan hatást és asszociációkat váltson ki a hallgatóiból, mint amilyeneket az eredeti beszéd az azt hallgató anyanyelvi beszélőkből váltott ki. Konferenciakörnyezetben, magas presztízsű rendezvényeken az is elvárás lehet a tolmács felé, hogy az eredeti beszéd esetleges stilisztikai hiányosságait kijavítsa: lényegében azt a beszédet mondja el, amelyet a beszélő szeretett volna, ha nem akadályozza meg ebben a lámpaláz vagy a fáradtság (Gile 2001, Jones 1998).

Mindezek fényében a tolmácsvizsgákon általában a következő prioritások szerint ítélik meg a tolmácsok teljesítményét:

Koherencia – Az értékelés elsődleges szempontja az, hogy a tolmácsolás önmagában logikus és koherens-e. Nem lehetnek benne feloldatlan ellentmondások, vagy olyan állítások, amelyek minden különösebb magyarázat nélkül ellentmondanak a világról alkotott ismereteinknek (Clifford 2005). Az ilyen jellegű hibák jelentik a legnagyobb problémát, hiszen arra utalnak, hogy a tolmács nem monitorozza kellőképpen a saját teljesítményét, vagyis nem gondolja végig logikusan, amit kimond. Másrészről ezek az ellentmondások, értelmetlenségek még az eredeti beszédet nem értő közönségben is gyanakvást keltenek, és aláássák a tolmács hitelességét.

Hűség, pontosság – Az értékelés második szempontja a hűség az eredetihez, vagyis hogy a tolmács valóban azt mondta-e a célnyelven, ami a forrásnyelvben elhangzott (Clifford 2005). Jellemzően a pontossági hibák kiszűréséhez érteni kell az eredeti szöveget is. Fontos, hogy nem a szavakat és mondatszerkezeteket kell a tolmácsnak pontosan visszaadnia, hanem a gondolatokat és az azok között fennálló logikai viszonyt. „Szó szerinti” tolmácsolásra csak nevek, számok és terminusok esetében van szükség. Minden egyéb esetben a tolmácsnak el kell tudnia szakadni a forrásnyelvi formától, és a gondolatot a célnyelv normáinak megfelelően kell megfogalmaznia, úgy, ahogy az a célnyelven természetesnek hat. Ezt a folyamatot nevezzük deverbalizációnak (Seleskovitch és Lederer 2002). Amennyiben a tolmács nem végzi el a deverbalizációt, hanem a szavak célnyelvi megfelelőjét sorba rakva, az eredeti formát követve tükörfordításokat nyújt (vagyis transzkódol), sejthető, hogy nincs a szükséges tolmácskészségek birtokában, illetve nem elemzi az elhangzottakat, hanem csak papagájként (vagy ahogy ezt még nevezni szokták: „robotpilóta üzemmódban”) megismétli azokat.

Nyelvhelyesség, előadásmód – A tolmácsképzésben ez a kritérium csak az előző két szempont megerősítése után kezd egyre nagyobb hangsúlyt kapni (Clifford 2005), de természetesen az Európai Unió intézményközi vizsgáján már ez is nagy súllyal esik latba. A nyelvhasználatra vonatkozó elvárásokat már ismertettük az „A” és „B” nyelv leírásakor. Az előadásmód tekintetében a kulcsszó a kommunikáció: gyakorlatilag mindennek (a testhelyzetnek, a megfelelő szemkontaktusnak, a változatos, de nem komikus hanglejtésnek, az értelemszerű tagolásnak stb.) a kommunikációt kell szolgálnia. A jó tolmács prezentációja segíti az értést. Tolmácsolás közben a tolmács a közönsége visszacsatolását is figyeli, hogy leszűrje, átmegy-e az üzenet, vagy esetleg érdemes-e változtatnia valamin (Moser-Mercer 2005). Ez a kölcsönösség, ez a kétirányú kommunikáció nem valósulhat meg, ha a tolmács kerüli a szemkontaktust, a jegyzeteire jobban figyel, mint a közönségre, vagy a leckét felmondó kisdiákhoz hasonlóan tagolatlanul hadarja mondandóját maga elé.

2.5. A vizsga eredményének kihirdetése, a szabadúszó lista

A vizsgázókat a vizsga után tájékoztatják az eredményükről. Aki sikeresen teljesítette a tesztet, felkerül az európai uniós intézmények által alkalmazott szabadúszó tolmácsok listájára, és elkezdődik az ehhez kapcsolódó adminisztrációs folyamat. Önmagában azonban az akkreditáció nem jelent garanciát a későbbi megbízásokra. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezek gyakorisága elsősorban a tolmács által megjelölt lakhelytől (a gyakorlatban: Brüsszeltől való távolságától) és nyelvkombinációjától függ. Jelenleg az uniós intézmények és szervek a brüsszeli tolmácsolási igényeiket gyakorlatilag 100%-ban képesek kielégíteni anélkül, hogy Magyarországról utaztassanak tolmácsot. Ugyanakkor azok a szabadúszó tolmácsok, akik az Európai Unió intézményeiben kívánnak rendszeresen dolgozni, maguktól is sokszor költöznek közelebb Brüsszelhez, hogy elkerüljék a rendszeres utazással járó kellemetlenségeket.

Elmondható, hogy az akkreditált uniós szabadúszó tolmácsok piaca igen telített, ezt jól mutatja, hogy az Unió 24 hivatalos nyelve közül a 2018/2019-es évben magyarból, románból és lengyelből nem is lesz SCIC-vizsga.[10] E telítettségnek köszönhetően a SCIC abban a kiváltságos helyzetben van, hogy szigorú követelményeket támasztó vizsgáin valóban csak a teszt pillanatában legkiválóbb, legmeggyőzőbb teljesítményt nyújtó tolmácsokat engedje át. Sikertelen vizsga esetén a vizsgázó újra próbálkozhat, összesen három alkalommal, bár a kiválasztásért felelős bizottság nem köteles senkit ismételten levizsgáztatni, az aktuális feltételek (időkeretek, nyelvi prioritások) fényében dönti el, kit hív be az akkreditációs tesztre.

Végül érdemes megjegyezni, hogy a szabadúszó tolmácsok munkájának minőségbiztosítása a vizsgával nem zárul le. A szabadúszó tolmácsok adatlapján ugyanis folyamatosan vezetik a tolmács által elért pontokat, melyek a nyelvkombináción és a lakhelyen túl a tisztviselő kollégák által valamely megbízás során készített értékelés alapján kerülnek kiosztásra. Minél magasabb a szabadúszó tolmács pontszáma, annál nagyobb eséllyel jut megbízásokhoz, annál gyakrabban hívják be a listáról. Mindezek alapján elmondható: a SCIC-vizsga csupán az első lépés az uniós tolmácsolás felé, a jó tolmács ugyanis folyamatosan „vizsgázik”.

Irodalom

Clifford, A. 2005. Putting the exam to the text. Psychometric validation and interpreter certification. Interpreting. Vol. 7. No. 1. 97–131.

Gile, D. 2001. L’évaluation de la qualité de l’interprétation en cours de formation. Meta Vol. 46. No. 2. 377–393.

G. Láng Zs. 2002.Tolmácsolás felsőfokon. A  hivatásos tolmácsok képzéséről. Budapest: Scholastica.

Horváth I. 2010. Creativity in interpreting. Interpreting Vol. 12. No. 2. 146–159.

Jones, R. 1998. Conference Interpreting Explained. Manchester: St. Jerome Publishing.

Moser-Mercer, B. 2005. Remote interpreting: Issues of Multi-Sensory Integration in a Multilingual Task. Meta Vol. 50. No. 2. 727–738

Seleskovitch, D. – Lederer, M. 2002. Pédagogie Raisonnée de l’Interprétation. Paris: Didier Érudition.

Seresi, M. 2016. Távtolmácsolás és távoktatás a tolmácsképzésben. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

Seresi M. – Láncos P. 2017. Tolmácsolás az Európai Unió Bíróságán – a gyakorló tolmácsok szemével. Magyar Jogi Nyelv. I. évf. 2. szám. 1–7.

Szabari K. 2002. Tolmácsolás. Bevezetés a tolmácsolás elméletébe és gyakorlatába. Budapest: Scholastica.

Zeier, H. 1997. Physiological stress research. Interpreting Vol. 2. No. 1. 231–249.

Források

24/1986. (VI. 26.) MT rendelet a szakfordításról és tolmácsolásról

Melléklet

VIZSGABEOSZTÁS – ABC KOMBINÁCIÓ TESZTELÉSÉRE
09H00-13H00 & 14H30-18H30

TEST SCHEDULE AM:

TIME NAME SOURCE

language

TARGET

language

SPEECH MODE
09.00 CANDIDATE 1 EN HU CONS (C1)
09.15 CANDIDATE 2 EN HU CONS (C1)
09.30–09.40 Deliberation
09.40 CANDIDATE 1 EN HU SIM (S1)
09.55 CANDIDATE 2 EN HU SIM (S1)
10.10–10.20 Deliberation
10.20 CANDIDATE 1 DE HU CONS (C2)
10.35 CANDIDATE 2 DE HU CONS (C2)
10.50–11.00 Deliberation
11.00 CANDIDATE 1 DE HU SIM (S2)
11.15 CANDIDATE 2 DE HU SIM (S2)
11.30–11.40 Deliberation
11.40 CANDIDATE 1 HU DE CONS (C3)
11.55 CANDIDATE 2 HU DE CONS (C3)
12.10–12.20 Deliberation
12.20 CANDIDATE 1 HU DE SIM (S3)
12.35 CANDIDATE 2 HU DE SIM (S3)
12.50–13.00 Deliberation

 

TEST SCHEDULE PM:

TIME NAME SOURCE

language

TARGET

language

SPEECH MODE
14.30 CANDIDATE 3 FR HU CONS (C4)
14.45 CANDIDATE 4 DE HU CONS (C4)
15.00–15.10 Deliberation
15.10 CANDIDATE 3 FR HU SIM (S4)
15.25 CANDIDATE 4 DE HU SIM (S4)
15.40–15.50 Deliberation
15.50 CANDIDATE 3 HU FR CONS (C5)
16.05 CANDIDATE 4 ES HU CONS (C5)
16.20–16.30 Deliberation
16.30 CANDIDATE 3 HU FR SIM (S5)
16.45 CANDIDATE 4 ES HU SIM (S5)
17.00–17.10 Deliberation
17.10 CANDIDATE 3 EN HU CONS (C6)
17.25 CANDIDATE 4 EN HU CONS (C6)
17.40–17.50 Deliberation
17.50 CANDIDATE 3 EN HU SIM (S6)
18.05 CANDIDATE 4 EN HU SIM (S6)
18.20–18.30 Deliberation

 

SERESI MÁRTA
tanársegéd, ELTE BTK Fordító- és Tolmácsképző Tanszék
az Európai Unió akkreditált szabadúszó tolmácsa

LÁNCOS PETRA LEA
egyetemi docens, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kar
kutató, Deutsches Forschungsinstitut für öffentlichen Verwaltung
az Európai Unió akkreditált szabadúszó tolmácsa

 


[1]      Köszönet Fedineczné Vittay Katalinnak, az Európai Bizottság magyar nyelvi osztálya vezetőjének, aki értékes információkkal látta el a cikk szerzőit a vizsga menetéről.

[2] DG SCIC: 2016 Annual Activity Report, https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/file_import/aar-scic-2016_en_0.pdf, 111. o.; Európai Bíróság: 2017 Annual Report,
https://curia.europa.eu/jcms/upload/docs/application/pdf/2018-04/ra_pan_2018.0421_en.pdf, 15. o.

[3] Európai Bizottság Tolmácsolási Főigazgatósága: 622 fő, Európai Unió Bíróságának Tolmácsolási Igazgatósága: 74 fő, Európai Parlament Konferencialogisztikai és -tolmácsolási Főigazgatósága: 330 fő, DG SCIC: 2016 Annual Activity Report, https://ec.europa.eu/info/sites/info/files/file_import/aar-scic-2016_en_0.pdf, 110. o.;
https://aiic.net/page/6209/ep-european-parliament/lang/1.

[4] https://www.fordit.hu/cikkek/forditoi-szakkepzes/

[5] http://europa.eu/interpretation/accreditation_en.htm.  A szövegben hivatkozott uniós weboldalak és pdf-fájlok letöltésének időpontja: 2018. július 4.

[6] https://scic.ec.europa.eu/scic/spirit/login.jsp?apLang=E

[7] http://europa.eu/interpretation/doc/aci_test_calendar_2018-2019.pdf

[8] A relényelv közvetítő nyelvet jelent. Egy soknyelvű konferencián előfordulhat, hogy nem biztosítanak tolmácsolást az összes használt nyelv között minden lehetséges kombinációban, hanem minden nyelvről először egy relényelvre (például az angolra) tolmácsolják az elhangzottakat, és azután minden kabin a relényelvből dolgozik tovább a saját munkanyelvére.

[9] http://europa.eu/interpretation/doc/faq_2018_03_en.pdf

[10] http://europa.eu/interpretation/doc/aci_test_calendar_2018-2019.pdf.