2017. évfolyam / 2017/2.

Az akadálymentes jogalkalmazói kommunikációról

Kattintson a Fullscreen ikonrafullscressn , ha a folyóiratot nagyobb méretben kívánja olvasni!

 

Etikai vagy jogi vétség?

A jogalkalmazók sokfélesége miatt, az általuk alkalmazott és a rájuk vonatkozó szervezeti, etikai és általános magatartási szabályok heterogének. Bár az egyes jogalkalmazói csoportokra hivatásrendi és etikai szabályzatok készültek, nem mindegyikben emelik ki, hogy mekkora szerepe van a megrendelővel, panaszossal, ügyféllel való kommunikációnak a jogalkalmazásban. A jogalkalmazók prés alatt végzik munkájukat, mert egyszerre kell legalább négyféle normának eleget tenniük: (a) a szűkebben vett szakterületükre vonatkozó szabályoknak (például az igazságügyi fegyverszakértőt kötik a fizika szabályai, a rendőrt a kriminalisztika szakmai előírásai); (b) a tételes jogi előírásoknak (a példában az igazságügyi szakértőkről szóló vagy a rendőrségi, büntetőeljárási törvényben szereplőknek); (c) az etikai normáknak (a szakértői kamarai szabályzat, a Rendőrség Etikai Szabályzata szerintieknek legalább); (d) a szervezeti működésüket is keretbe foglaló közgazdasági, pénzügyi szabályoknak, például mert szűkös a költségvetés, s a vállalkozói racionalitás is követelmény velük szemben.

Ugyanakkor érzékeljük, hogy egyre több szakmai, gazdasági, etikai előírás fokozatosan átkerült a jogba, az szinte bekebelezi a jogalkalmazói működésre vonatkozó tevékenység egészét, azaz etikai, szakmai és közgazdasági kérdések sokasága válik egyben jogkérdéssé. Ezt a négy szférát és a heterogén jogalkalmazói közösséget egy további elvárás is összekapcsolja: az ügyfelekkel, kérelmezőkkel, panaszosokkal akadályoktól mentesen kell(ene) érintkezniük a szabályok alkalmazásakor. Az „akadálymentesített kommunikáció” egyszerre tartozik e négy halmazhoz, miközben a nyelv mint jelrendszer mindegyik szabályhalmaz alkalmazásának közege. A jogkereső ügyfél és a jogalkalmazás egyszerre követeli meg a gazdaságosságot, a racionális pénzügyi terhelést, a jóhiszemű, pártatlan és jogszerű intézkedést, valamint a konkrét ügyhöz igazodó természettudományos vagy egyéb szakismeret alkalmazását, mégpedig úgy, hogy minél kisebb kommunikációs szakadék legyen a jogalkalmazó (szakértő, közjegyző, ügyvéd, végrehajtó, köztisztviselő, bíró, ügyész) és az ügyfél között. Ha félreértik az ügyfél kérését, ha nem adják meg a jogi szabályokból következő eligazítást, ha nem tudja az ügyfél, hogy mihez van joga, nem tud felelősen sem megbízást adni, sem a legális lehetőségek közül választani.

Ám éppen azért, mert a négyféle szabályhalmaz más-más fogalmakkal dolgozik, a kommunikációs akadályok nem nyilvánvalóak, ahogyan az sem, hogy miért etikai vétség a szakmai zsargontól hemzsegő, pongyola vagy hiányos tájékoztatás. Az orvos-beteg kapcsolatban mára jogi és etikai követelmény a beteg tájékozott beleegyezésének elérése, ám többeknek meglepő lehet, ha a jogalkalmazók etikátlan magatartásának tekintjük a megértést, érdek- és jogérvényesítést akadálypályává alakító kommunikációt. Ezt eddig Magyarországon nem fogalmazták meg, pedig a nemzetközi színtéren nemcsak felismerték az ügyféllel való kommunikáció jelentőségét, de komoly eredményeket is elértek ennek egyszerűbbé tételében.

Az akadálymentes kommunikáció etikai és (még) nem teljes körű jogi követelmény, mert bár valamilyen módon szerepel például az eljárási szabályok közt, de töredékesen. Például a Közigazgatási eljárási kódex (Ket.) értelmében az eljáró hatóság képviselőjére vonatkozó kötelezettség a hatáskör gyakorlásakor az egyszerűség és az ügyféllel való együttműködés, az ügyféli jogokról való tudomásszerzés és a joggyakorlásuk elősegítése [1. § (2) bekezdés, 5. § (1) bekezdés], az ügyfeleket megilleti az anyanyelv használata, a tisztességes ügyintézéshez való jog [4. § (1) bekezdés]. Ez magában foglalja az akadálymentes kommunikációt, de ha szövegkötötten olvassuk, akkor csak az alábbi részelemekre támaszkodhatunk [5. § (1a)–(4) bekezdése]:

  • a korlátozottan/semennyire sem cselekvőképes ügyfelet, egyéb eljárási résztvevőt, megfelelő légkör biztosítása mellett, korára, egészségi állapotára és értelmi szintjére tekintettel tájékoztatja az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, valamint a lefolytatandó eljárási cselekményről a hivatalnok, ám az átlagos ügyfelet már nem;
  • a jogi képviselő nélkül eljáró ügyfelet kell csak tájékoztatni az ügyre irányadó jogszabály rendelkezéseiről, az őt megillető jogokról és az őt terhelő kötelezettségekről, a kötelezettség elmulasztásának jogkövetkezményeiről, valamint a természetes személy ügyfél részére a jogi segítségnyújtás igénybevételének feltételeiről, ám a laikusokból álló civil szervezetet már nem;
  • külön jogszabály kell ahhoz, hogy a bonyolult ügyekben az ügyfélnek, akár van jogi képviselője, akár nincs, tájékoztassák (a szabályokról, az eljárásról, a költségekről – de ezt már nem írták le);
  • egyéb tájékozódási lehetőségekkel csak törvényi korlátok között lehet élni (iratbetekintés, közmeghall­gatás).

Ha pedig az etikai követelményeket pásztázzuk, például az Igazságügyi Szakértői Kamara kódexe[1] annyit árul el a kommunikációról, hogy a szakértő köteles szakvéleményét a magyar nyelv szabályai szerint olyan tartalmi egyértelműséggel megfogalmazni, hogy az a szakmai ismeretekkel nem rendelkező felek számára is érthető legyen (28. §). Az ügyvédi kamarai etikai szabályzat pedig annyival több, hogy rögzíti:

  • az ügyvédnek a megbízójával való kapcsolatában a középpontban a bizalmi jelleg áll, amelynek keretében fel kell tárnia az ügy összes lényeges körülményét, tájékoztatni kell az ügyfelet az ügy kimenetelének lehetséges változatairól, az alkalmazandó eljárásokról és a bizonyítékok beszerzésének szükségességéről (12/2. pont);
  • az ügyvéd köteles elkerülni az indokolatlan késedelmet a tájékoztatás elmulasztásával, a személyes kapcsolattartás mellőzésével vagy más hasonló magatartás tanúsításával (12/4. pont);[2]
  • a határokon átnyúló európai ügyvédi eljárásban pedig a tanácsadást késedelem nélkül, lelkiismeretesen és gondosan kell teljesíteni, az ügy állásáról tájékoztatva az ügyfelet (3.1.2. pont), ide értve az észszerűen, tisztességesen, szakszerűen és jogszerűen felszámított díjak és előlegek teljes körű megismerését (3.4. pont).[3]

A példákból kitűnik, hogy a bizalom és a tájékoztatási kötelezettség kapcsolja össze a jogi és etikai szabályokat, hogy számos alapjog érvényesüljön: így a tisztességes eljáráshoz való jog (amely nem korlátozható alapjog), az emberi méltóság tisztelete, a tájékozott beleegyezés (önrendelkezési jog), a jogorvoslathoz való jog, a rendeltetésszerű, jóhiszemű joggyakorlás, a joghoz férés, a bírói úthoz és a törvényes bírához való jog, a védelemhez, képviselethez való jog és az egyenlő bánásmód.

A jogi nyelv akadályai

Az ügyféllel, kérelmezővel, panaszossal való írásbeli, szóbeli kommunikáció hatékonyságát, minőségét két körülmény nagyban megszabja: (a) az ügyfél/kérelmező/panaszos kora, neme, egészségi állapota, végzettsége, élettapasztalata; (b) a jogi nyelv sajátosságai. Az etikus jogalkalmazó tudatosan csökkenti a kommunikációs akadályokat, hiszen a laikus ügyféllel nem azonos tudással, tapasztalattal, társadalmi háttérrel rendelkezve, nem azonos nyelvi regiszterben érintkeznek.

A normák világában a nyelv sajátos szemantikával, terminológiával, mondattannal (szintaxis) rendelkezik, megjelenik benne a szórtság és a határozatlanság, hiszen a jog teli van értékelő elemmel (pl. könnyű testi sértés tartalmát maga a jog határozza meg, nem pedig az értelmező kéziszótár), miközben beágyazódik a természetes nyelv közegébe. Ám néhány közbenső megoldással csökkenthető ez a folyamatos feszültség. Például a jogalkalmazónak a környezetével és önmagával is tisztáznia kell: a jogi fogalmak abszolút pontossággal a nyelv révén nem fogalmazhatók meg, a nyelvileg általánosan megfogalmazott és közben egyedileg megjelenítendő tény, tényállási elem logikai alárendelődéséből fakadó korlátozásokat ismernie kell a jogi nyelvet használónak, a jogalkotónak és a jogalkalmazónak egyaránt.

A jog – akár a nyelv – komplex jelenség, mert véges számú összetevők (betűk és hangok, illetve a jogi tényálláselemek) kombinációjából, végtelen számú kimeneti változat (mondatok, illetve történeti tényállások milliói) realizálódhat, továbbá mindkettő sztochasztikus rendszer, amelyekre csupán valószínűségi és szituatív megállapítások tehetők, azaz nincs minden esetre kiterjedő törvényszerűség. A nyelvfilozófia a nyelvi jelentés mibenlétével, nyelv és gondolkodás kapcsolatával, a nyelvhasználat szabályaival foglalkozó filozófiai kutatási terület, feladata a megismerés és a tudományok nyelvi szempontból történő megalapozása. Az analitikus filozófia hatására a filozófiai problémák lehetséges megoldását a nyelv (logikai) elemzésében látták, ezért a nyelvfilozófiát minden más filozófia alapjának tekintették (Szabó 2003). Hazánkban azonban a Wittgenstein nevéhez fűződő 1930-as évekbeli nyelvfilozófiai fordulat a jogtudományban nem következett be (Vinnai 2010): a jogászok úgy tekintettek a nyelvre, hogy az pusztán különböző jogi céljaik elérésének eszköze, amin keresztül gondolataikat kifejezhetik, de a nyelv egyébként semmilyen hatást nem gyakorol magára a gondolatra és annak megfogalmazójára, az emberre. Vagyis szerintük a tett és a szó mereven szétválasztandó, a beszédaktusok és a konstatív-performatív kijelentések elméletétől (Austin 1990, Searle 2009) függetlenül. Interdiszciplináris kutatócsoport vizsgálatával lehet a jog és nyelv kapcsolatát feltárni, a jogi nyelv előíró természetét és valóságot alakító hatását figyelve. Ha a bíró valakit elítél, az valós változásokat hordoz, ellentétben a köznapi kijelentéssel, amikor például a beszélőnek nem tetsző dologról esik szó (Szabó 2015).

A jogi terminusalkotásnak három módja jött létre, bár középpontjában a fogalomalapú kifejezések alkotása áll (Bereczné 2012): (a) korábbi, esetleg már feledésbe is merült régi magyar szavak felelevenítése és új jelentéssel való felruházása; (b) az alaktani tekintetben is magyarított latin szavak átvétele, illetve a használatban való rögzítése és (c) a tükörfordítás.

Ezért van teli a jogi nyelv a köznapi beszédtől eltérő kifejezésekkel. A szaknyelvi fejlődést a nyelvújítás nagyban segítette, és a hazai jogi szaknyelv a XIX. végére stabilizálódott.

A jogi nyelv további sajátossága, hogy nem monolit tömb, vagyis rétegekre osztható: (a) a jogi norma nyelvére; (b) a jogtudományi, szakirodalmi nyelvre (pl. jogi cikkek, tankönyvek, lexikonok sajátos megfogalmazásai), (c) a jogalkalmazók nyelvére (az eljárási nyelvre), (d) a jogász és a laikus közti kommunikáció nyelvére.

A köznyelvtől elkülönülő jogi szaknyelv a maga többrétegűségében is, azzal a sajátos vélelemmel él, hogy mindenkinek ismernie kell a jogszabályokat, és nem mentesít a felelősség alól az ismeret hiánya. Tehát a szaknyelv minden érintkezéskor konfliktusba kerül a laikus szövegértéssel. Ezt egy Arisztotelésznek tulajdonított, ismert aforizma[4] frappánsan így foglalta össze: „a jogalkotónak filozófusként kell gondolkodnia, de parasztként kell beszélnie”. Vagyis olyan egyszerűen, hogy azt a közember is megértse. Ha a szabályalkotónak ez nem megy, akkor a jogalkalmazóra még nagyobb teher hárul. Sajnos a jogalkotás tudományos módszerekkel támogatását, a jogalkotástant évtizedekig egyáltalán nem tanították a jogászképzésben, ahogyan máig sincs nyelvtudományi alapképzés és kommunikációs készségfejlesztés sem a jogi karokon, néhány tiszteletet érdemlő kivételtől eltekintve.

A plain language movement (A közérthető nyelvért mozgalom)

Amerikai kormányzati tisztviselők kezdeményezésére vált mozgalommá, majd kutatási ágazattá. Kimble (2006, 2012), Brockmann (1989), Willerton (2015) könyvben foglalja össze azt az USA-ban már az 1970-es évek óta folyó munkát, amely átterjedt más földrészekre. Nemzetközi társaságok, folyóiratok alakultak, konferenciákon vitatják meg, nemzeti és nemzetközi szervezetek révén (OECD, EU) az eredmények a szabályozásba is beépültek, azaz a mozgalom intézményesedett néhány évtized alatt (Willerton 2015). A lényeg abban foglalható össze: az egyszerű, világos, áttekinthető, azaz akadálymentesített kommunikáció nemcsak technikai és szakmai színvonal kérdése, hanem az ügyfél, a fogyasztó alapvető és emberi jogainak érvényesítését segíti, miközben a társadalmi igazságosságot, a demokratikus működést és az etikai követelményeket szolgálja. Nagy jelentősége van a kevéssé iskolázott ügyfelekkel kapcsolatos kommunikációban, valamint a más szakterületen tevékenykedőkkel való kommunikációban. Graves (2011) megerősítette, hogy a kommunikáló etikailag felelős a vele kommunikáló közönség/megrendelő, ügyfél közösségért, éppen a kommunikáció formája és tartalma tekintetében: a technikai zsargon, a bürokratikus nyelv gyakran elrejti az ügyfelek elől, hogy valójában milyen jogok illetik meg őket. Ezen az alapon tekintik már az akadálymentesített nyelvhasználati jogot új, önállósuló civil jognak, amelyet valamennyi jogalkalmazónak tiszteletben kell tartania[5]. 2010-ben Obama elnök alatt törvény született az Akadálymentesített Jogalkotásról (Plain Writing Act), évtizedekkel korábban e célból kidolgoztak ágazati szabályokat például a banki ügyletek, a fogyasztóvédelem, a szponzori tevékenység terén az egyszerűen megszövegezendő szabályozásról az USA-ban és az Egyesült Királyságban.

Az 1990-es évektől az akadémiai világ és az ipari kutatás együttműködik az érthető normatív szövegezés tervezése és megvalósítása érdekében (pl. stíluskönyvek, szószedetek, műszótárak, jogászoknak szóló kézikönyvek készültek a terminológia, a szókapcsolatok következetes és egyszerűsített alkalmazására, megfelelő mintákkal, hivatkozásokkal). Ezekre épül a jogászképzés, a tisztviselők továbbképzése 2000-től Ausztráliában vagy éppen Új-Zélandon, erre kiképzett állami felelőst is kinevezve. Kanadában létrejött az a nyelvi szolgáltatás, amely például az egészségügyi szövegek, kiadványok, dokumentumok akadálymentesítését végezte el (CPHA). Az Európai Unió a jogalkotási munkájába építette be ezt a feladatsort, amelyet a nemzeti jogalkotásukba eredményesen integráltak a skandináv országok. Példaként, Svédországban már nem készülhet jogszabály megfelelő előzetes hatásvizsgálat, igazgatási teher számítása vagy nyelvi kontroll nélkül[6]. A demokratizálódó Dél-Afrikában, az utóbbi években, az alkotmányos párbeszéd része a jogi, igazgatási jellegű akadálymentesítés a kommunikációban. Persze a jogi szövegek egyszerűsítését kritizálók ugyanakkor rámutattak, hogy a jogi nyelv és kommunikáció összes gondjára nem orvosság az egyszerűsítés, a szövegek rövidítése.

A minőségi jogalkotás

A jó, helyes és hatásos, az önkéntes jogkövetésre alkalmas norma alkotásához optimális tartalmat kell kialakítani, amennyiben a jogalkotást és a kormányzást célracionalizált tevékenységnek tekintjük. A jogalkotástan tudományos módszerek alkalmazásával, rendszerbe foglalva elősegítheti e célt, például a szabályozási hatásvizsgálat (Regulatory Impact Assessment) hasznos eszköz a jogszabályok és a stratégiai dokumentumok előkészítésében (Tóth 2011). A kérdést átfogóan megközelítve, a minőségi jogalkotás (Better Regulation) elnevezéssel a közigazgatásban világszerte arra keresik a választ, hogy milyen módon lehet hatékonyan, praktikusan és kevésbé bürokratikus szabályokat alkotni. Az OECD, az EU döntően gazdasági oldalról (versenyképesség, igazgatási kiadások csökkentése, belső piac zavartalan működése), míg az Európa Tanács és a civil szervezetek a demokratikus döntéshozatal érdekében fejlesztik a nyitott jogalkotás lehetőségeit.

A minőségi jogalkotás vertikálisan a nemzeti jogalkotásra, a nemzetközi szerződések és az európai uniós normák hatékony tagállami alkalmazhatóságára összpontosít (ideértve az alkotmányos összhang parancsát, a jogalkotási törvényt, a jogszabály-előkészítési szabályokat, a szabályozási hatásvizsgálatra vonatkozó előírásokat, az adminisztratív terhek csökkentésének szabályait, a jogszabály-szerkesztési követelményeket, a jogharmonizációs célú jogalkotást és jogalkotási együttműködést, valamint a nemzetközi szerződésekre vonatkozó eljárási szabályokat). Horizontálisan (Drinóczi 2010) ide soroljuk (a) a jogalkotás tervezését (a jogalkotási terveket, a jogalkotási program ütemezését a jogalkotási fázisok időigénye, egyeztetési igények alapján, hogy az komplex, szelektív és kellően stabil legyen); (b) az adminisztratív terhek csökkentését; (c) a hatáselemzést és a jogalkotási konzultációkat (a társadalmi egyeztetést, a jogalkotók közötti párbeszédet, a szakmai szervezetekkel való konzultációt, lobbizást, szakértők bevonását, a grammatikai célú egyeztetést) a megfelelő kommunikációs eszközök használatával együtt (IKT használata és a digitális szakadék leküzdése); (d) a minőségi jogszabályszerkesztést (pl. megfelelő kézikönyvek kiadását, a kodifikátorok képzését, a tapasztalatok átvételét); (e) a jogszabályok alkalmazásának, beválásának monitorozását; (f) a minőségirányítást és mérést (a jogalkotási szabályok és az infrastruktúra időszakos áttekintését, karbantartását, javítását, költségszámítás alkalmazását); valamint (g) a jogrendszer és a szabályok egyszerűsítését (a jog nyelvének, a jogalkotási eljárásnak az egyszerűsítését, a deregulációt, az egységes szerkezetű újraközlést a módosítások átvezetésével, a keresési útmutatók kialakítását jogi nyilvántartásokban).

Az Európai Unió értelmezésében a minőségi jogalkotás csökkenti az igazgatási terheket (munka, létszám, kiadás) a köz- és a magán/piaci szférában egyaránt, továbbá erősíti a szubszidiaritást. Az Amszterdami Szerződés 39. Nyilatkozata a közösségi jogalkotási tervezetek minő­ségének javításáról szólt, és ennek nyomán 2002-ben a Bizottság közleményt bocsátott ki a bevezetett jogalkotási formáról (együttszabályozás, önszabályozás), az új integrált következmények becslésének rendszeréről, a konzultációs szabályokról és a szakértői vélemények alkalmazásáról. 2003-tól az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság intézményközi megállapodása értelmében, kötelező a hatásvizsgálat, hogy a joganyag egyszerűsödjön. A Bizottság 2005-től átfogóan kezeli a kérdést, így számos dokumentumban[7] foglalta össze és alkalmazza a hatásbecslést, az adminisztratív költségek értékelési rendjét, a jogalkotási javaslatok átvizsgálásának eredményeit, a szabályozási környezet egyszerűsítési stratégiáját. Megalapította a magas szintű nemzeti szabályozási szakértői csoportot, sőt hatásvizsgálati kézikönyvet adott ki. A Bizottság 2007-től határozza meg a jogalkotás javításának éves célterületeit (pl. gazdasági verseny, munkahelyteremtés, kisvállalkozások működése) és mérhető eredményeit. 2013-tól már az intelligens szabályozás (Smart Regulation) elnevezést használják, jelezve, hogy a „kollektív bölcsesség” alapja a konzultáció[8], és az fizikai erőnléthez hasonló mozaikszóval, a REFIT[9] programnevet fogadták el. Ennek a kodifikációs kultúrát erősítő munkálatnak az eredménye például az, hogy 2010–2013 között 350 jogalkotási hatáselemzés készült egy-egy új uniós tervezet benyújtása előtt, vagy kiszámították a szabályozási költségeket és hasznokat/előnyöket (alacsony, közepes és magas beválás esetre szóló kiadások nagyságát a Cumulative Cost Assessments módszerrel, ideértve az Európai Parlament és a Tanács által támogatott módosító javaslatok költségeit/előnyeit is). A tagállamokat értékelik, felkerülnek az eredményjelző táblára, hogy az adott évre vonatkozó kijelölt témákban miként haladtak előre. Például az Egyesült Királyságban 2013 óta minden köztisztviselőnél ott van a minőségi jogalkotás kézikönyve, egy külön minisztériumi egységet is létrehoztak a minőségi jogalkotás és a dereguláció kormányzati koordinálására. Hasonlóan komolyan veszik mindezt Hollandiában, Észtországban vagy Finnországban, ideértve az igazgatási terhek jogszabály egyszerűsítése révén való csökkentését. Igaz, ehhez először fel kell mérni a tényleges igazgatási (pl. nyilvántartási, bejelentési, adatváltozási) feladatok költségeit, majd kiiktatni a felesleges adminisztratív feladatokat, azok költségmegtakarítása ily módon kiszámítható (Standard Cost Model segítségével). Ha pedig kevesebb az igazgatási feladat, a szabály megfogalmazása és alkalmazása is egyszerűsödik. Bár nem voltak sem országos, sem ágazati igazgatási adatok, költségszámok, mégis születtek megalapozatlan kormányhatározatok az adminisztratív terhelés csökkentésére Magyarországon[10], azonban valódi minőségi jogalkotási stratégia, módszertan, képzés, minőségmérés és infrastruktúra hiányában.

Az etikus jogalkalmazó mit tehet?

Az akadálymentes kommunikáció csak hosszú, fáradságos munkával jön létre, amelynek kiindulópontja, hogy etikai okokból a jogalkalmazó nem a hosszú, drága eljárásra buzdítja az ügyfelet, megrendelőt, hanem ellenkezőleg, arra tesz javaslatot, hogy az minél rövidebb, egyszerűbb, költségkímélő legyen. Ezért már az ügy formális elvállalása előtt konzultálni kell a jogkeresővel, hogy közösen tisztázzák az ügyfél, a megrendelő kéréseit, az eljárás költségeit, mert így lehet, valódi döntési helyzetben, elvetni a jogsértő és etikátlan megoldásokat. Néhány javaslat ehhez:

(a) Saját levelezését, tájékoztatóit (különösen a tarifaszámítás, a költségszámítás módjának és mértékének magyarázatát tartalmazó), azaz kifejezetten az ügyfeleknek, megrendelőknek, érdeklődőknek szánt, gyakran használt, kinyomtatott szövegeket, más (nyelvészeti, jogi, közgazdasági) szakemberrel közösen átnézi az egyszerűsítés, akadálymentesítés érdekében. Ily módon például lerövidíti a mondatokat, legfeljebb 10-12 szóból álló mondatokra, a szöveget tipográfiailag tagolja, aktív igéket használ még az alany nélküli mondatokban is. A „bemutatásra került” helyett „bemutatták azt a bizonyítékot, miszerint…”, kerüli a funkcióigés szerkezeteket, és helyette szinonim igéket használ (pl. „szabadságvesztés kiszabását teszi indokolttá” helyett „a szabadságvesztés indokolt”). A latin vagy angol kifejezések helyett/mellett az akadémiai szótári kifejezés vagy körülírás, esetleg a szakkifejezés zárójeles, mellékletben vagy lábjegyzetben álljon elkülönítve a szövegben. Kihúzza a redundáns kifejezéseket (pl. „és még hasonló vagy közel azonos jogkövetkezmények”, vagy „a felek szabad és külső befolyástól mentes megállapodása” az ismétlés révén a laikus olvasó félelmét, bizonytalanságát növeli, mert nem tudja, mik a hasonló jogkövetkezmények, van-e különbség a szabad és a külső befolyástól mentes döntés között);

(b) Alaposan átvizsgálja, korrigálja, azaz akadálymentesíti saját honlapját, ahol bőven van mód a háttérinformációk, hiperlinkek (pl. jogszabály szövegére, címekre hivatali honlapokra mutató jelzések) elhelyezésére;

(c) Ha régi, elavult jogszabályt talál, jelzi annak újraalkotási igényét. Például javasolja az archaikus szavak cseréjét, a többértelmű megfogalmazás, a bonyolult mondatszerkezet, a zavaros terminológia korrekcióját. Ezt írja elő egyébként a jogalkotási törvény is az utólagos hatásvizsgálat és tartalmi felülvizsgálat részeként[11];

(d) Szakértői véleményében, állásfoglalásában akadálymentesített kommunikációt alkalmaz, és megköveteli a világos és kellően konkrét, szakmai véleményezésre vonatkozó kérdéseket, mert egyértelmű kérdés hiányában nem lehet szakmai (jogi) álláspontot megfogalmazni;

(e) A rossz/nem akadálymentesített kommunikáció miatti panaszokat befogadja, az ügyfélnek jóvátételt ad, de legalább bocsánatot kér tőle, és a rossz gyakorlatot korrigálja;

(f) Egyéb lehetőség erre, ha önképzéssel bővíti ismereteit a jog és nyelv kapcsolatáról (pl. olvassa a Magyar Jogi Nyelv című lapot);[12]

(g) Javasolja saját szakmai kamarájának a tagjai számára útmutató vagy kézikönyv, szószedet, mintaszövegek kidolgozását és az akadálymentesítésre irányuló képzés, forró dróton nyelvi tanácsadás/lektorálás megszervezését. Sürgeti olyan szakmai protokollok kidolgozását, abban a megfelelő nyelvi kifejezések, fordulatok és terminológia beépítését, amely általánosan használható a kamarai tagok és más jogalkalmazók számára. Erre jó példa az OBH stíluskönyve és az OFFI terminológiai magyarázatokat és idegen nyelvi megfelelőt is tartalmazó jogi szótára (Tamás 2017).

Összegzésként

Bőven van lehetősége az egyes jogalkalmazóknak, hogy nagyban megkönnyítsék a laikus ügyfelek, jogkeresők, megrendelők hozzáférését a jog adta védelemhez és érdekvédelemhez. Nem maradhat tétlen a jogalkalmazók sokasága, ha a jogi nyelv a köznyelvet beszélők számára kiszolgáltatottságot, félelmet gerjeszt, megértési és tényleges döntési lehetőségeket zár el éppen azoktól, akikért az alapjogok és emberi jogok sokasága létrejött. Az igazságügyi szakértő etikai vétséget követ el, ha „a Kamara Etikai kódexében meghatározott magatartási szabályokat szándékosan vagy gondatlanul megszegi”. Például azzal, ha szakértői tevékenysége során olyan körülményt, tényt észlel, amely az ügy megítélését érdemben érinti, és noha arra a hatóság vagy a megbízó nem utalt, mégis köteles lenne az érintett körülményt, tényt a hatóságnak vagy a megbízónak jelezni, de ezt elmulasztja. Csak akkor mentesül, ha ez a ’kitanítás’ ellentétes lenne az eljárás jellegével.[13] Ez tartalmi, kommunikációs és etikai feladat egyszerre. Hasonló megfogalmazást találunk a többi etikai szabályzatban, amelyből kiolvasható az ügyféllel való akadálymentes kommunikáció általános jogalkalmazói követelménye, amelynek a teljesítése erőfeszítéseket igényel a jogi oktatástól, a szakmai szervezetektől és a jogalkalmazóktól, jogalkotóktól közösen.

Tóth Judit
egyetemi docens, Szegedi Tudományegyetem, Állam- és Jogtudományi Kar

 

 


Irodalom

Austin, J. L. (1990): Tetten ért szavak. (Ford.: Pléh Cs.) Budapest: Akadémiai Kiadó.

Bereczné Szép B. (2012): A szakfordítás szerepe a magyar gazdasági jogi szakszókincs kialakításában. Doktori disszertáció. Budapest: ELTE BTK.

Brockmann, R. J. (1989): What is this collection about? In: Brockman, R. J. – Rook, F. (eds.) 1989. Technical communication and ethics. Washington, DC: Society for Technical Communication. V–VI.

Drinóczi T. (2010): Minőségi jogalkotás és adminisztratív terhek csökkentése Európában. Budapest: HVG-ORAC Kiadó.

Graves, H. – Graves, R. (2011): A strategic guide to technical communication (2nd ed.). Peterborough, ON: Broadview.

Kimble, J. (2006): Lifting the Fog of Legalese: Essays on Plain Language. Durham, North Carolina: Carolina Academic Press.

Kimble, J. (2012): Writing for Dollars, Writing to Please: The Case for Plain Language in Business, Government, and Law. Durham, North Carolina: Carolina Academic Press.

Searle, J. R. (2009): Beszédaktusok. (Ford.: Bárány T.) Budapest: Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet – Gondolat Kiadó.

Szabó L. I. (2003): Wittgenstein a nyelv leíró és előíró funkciójáról. Világosság 44. évf. 11–12. szám. 57–162.

Szabó M. (2015): A jogi nyelv erőtere. In: Szabó M. (szerk.) 2015. A jog nyelvi dimenziója. Miskolc: Bíbor Kiadó. 179–188.

Tamás D. M. (2017): Bevezetés a jogi terminológiába a terminológus szemüvegén át. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó.

(http://www.eltereader.hu/kiadvanyok/tamas-dora-maria-bevezetes-a-jogi-terminologiaba-a-terminologus-szemuvegen-at/).

Tóth J. (2011): Jogalkotástan. Egyetemi jegyzet. Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, Közigazgatás-tudományi Kar, Jogtudományi Tanszék.

Vinnai E. (2010): A jogi nyelv nyelvészeti megközelítése. Publicationes Universitatis Miskolcinensis. Sectio Juridica et Politica 28. évf. 1. szám. 145–171.

Willerton, R. (2015): Plain Language and Ethical Action: A Dialogic Approach to Technical Content. New York: Routledge.

 

Jegyzetek

[1] MISZK Etikai Kódex https://miszk.hu/files/170322_etikaikodex_hcs_drbb.docx.pdf (2017.07.22.)

[2] Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásai­ról szóló 5/2008. (XI. 27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat

http://www.magyarugyvedikamara.hu/common/file-servlet/document/633/default/doc_url/az_ugyvedi_hivatas_etikai_szabalyairol_es_elvarasairol_szolo_5.pdf (2017.07.22.)

[3] 1/2011. (VI. 17.) MÜK szabályzat az ügyvédi hivatás etikai szabályairól szóló többször módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK szabályzat kiegészítéséről az Európai Unió Ügyvédeinek Etikai Kódexével http://www.magyarugyvedikamara.hu/upload/pdf/etikai_mod.pdf (2017.07.22.)

[4] Ismertként idézik még hírlapi írásban is, például Népszabadság http://nol.hu/archivum/archiv-439782-248147 (2017.09.10.)

[5] Civil és szakmai szervezetként nemzetközi társaságot alakítottak világszerte a szakértők, ld. Plain Language Association International (PLAIN) http://plainlanguagenetwork.org/plain/who-we-are/ (2017.07.23.)

[6] Prime Minister’s Office Sweden http://selgesonum.ee/wp-content/uploads/2015/09/Anne-Marie-Hasselrot-slaidid.pdf (2017.07.23.), továbbá Barbro Ehrenberg-Sundin (Senior Adviser, Ministry of Justice, Sweden): Plain language in Sweden, the results after 30 years http://www.plainlanguage.gov/usingpl/world/world-sweden.cfm (2017.07.23.)

[7] Például Better Regulation Guidelines http://ec.europa.eu/smart-regulation/guidelines/toc_guide_en.htm (2017.07.24.)

[8] Részletesen ld. https://www.eurofound.europa.eu/observatories/eurwork/industrial-relations-dictionary/smart-regulation (2017.07.24.)

[9] A REFIT portál https://ec.europa.eu/info/law/law-making-process/overview-law-making-process/evaluating-and-improving-existing-laws/reducing-burdens-and-simplifying-law/refit-platform_en (2017.07.24.)

[10] A 1058/2008. (IX. 9.) Korm. határozat a piaci és nem piaci szereplők adminisztratív terheinek csökkentését tűzte ki célul, hogy 4 év alatt, az akadályt jelentő normák kiiktatásával, 25%-kal csökkenjenek a cégek, gazdálkodók igazgatási kiadása és az adminisztratív terhek újratermelődését megelőzzék (pl. a felesleges engedélyezési eljárások kiiktatásával). „Az intézkedéscsomag értelmében a vállalkozások 100 milliárd forintos bürokratikus tehertől mentesülnek és további célként egy 400 milliárd forintos csomag elkészítését tűzi ki.” A 1133/2011. (V. 2.) Korm. határozat 2011 szeptemberére tervezte a vállalkozói adminisztratív terhek csökkentésére irányuló középtávú kormányzati cselekvési program elkészítését, garantálva a vállalkozások „árbevételhez viszonyított adminisztrációs teherszintje” harmadára csökkentésével. A 1416/2012. (X. 1.) Korm. határozat a vállalkozói adminisztratív költségek csökkentésére irá­nyuló, Egyszerű Állam című középtávú kormányzati program egyes feladatait 20 pontban foglalt feladatok a tárcák számára, ideértve az igazgatási kiadások csökkentését, a szabályozás egyszerűsítését és stabilitását. A 1056/2013. (II. 13.) Korm. határozat a vállalkozói adminisztratív költségek csökkentésére irányuló, Egyszerű Állam című középtávú kormányzati programból eredő, az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásait érintő egyes feladatok végrehajtásáról rendelkezett. A folyamat végére tervezték csak a vállalkozói adminisztratív terhek csökkentését célzó irányelvi útmutatás, valamint a kapcsolódó kötelezően kitöltendő adatlap bevezetését.

[11] 2010. évi CXXX. tv. 21. § (1) A miniszter folyamatosan figyelemmel kíséri a feladatkörébe tartozó jogszabályok hatályosulását, és szükség szerint lefolytatja a jogszabályok – a 17. § (2) bekezdésében meghatározott szempontok szerinti – utólagos hatásvizsgálatát, ennek során összeveti a szabályozás megalkotása idején várt hatásokat a tényleges hatásokkal. (2) Az (1) bekezdés szerinti hatásvizsgálat lefolytatásáról az általa alkotott rendelet esetén a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az önálló szabályozó szerv vezetője, az önkormányzati rendelet esetén a jegyző gondoskodik. 22. § (1) A jogalkalmazás és az utólagos hatásvizsgálat tapasztalatait is figyelembe véve a miniszter gondoskodik arról, hogy a tárgykört érintő új jogi szabályozás vagy módosítás megalkotása során, ennek hiányában e célból kiadott jogszabály keretében a) az elavult, szükségtelenné vált, b) a jogrendszer egységébe nem illeszkedő, c) a szabályozási cél sérelme nélkül egyszerűsíthető, a jogszabály címzettjei számára gyorsabb, kevésbé költséges eljárásokat eredményező szabályozással felváltható, d) a normatív tartalom nélküli, tartalmilag kiüresedett vagy egyébként alkalmazhatatlan, vagy e) az indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű szabályozást megvalósító, a feladatkörébe tartozó jogszabályi rendelkezések hatályon kívül helyezésére, illetve megfelelő módosítására kerüljön sor. (2) Az (1) bekezdés szerinti felülvizsgálat lefolytatásáról az általa alkotott rendelet esetén a Magyar Nemzeti Bank elnöke, az önálló szabályozó szerv vezetője, az önkormányzati rendelet esetén a jegyző gondoskodik.

[12] A lap elérhető a következő honlapon: http://hvgorac.hu/magyar_jogi_nyelv (2017.07.24.)

[13] Etikai Kódex 4. § https://miszk.hu/files/170322_etikaikodex_hcs_drbb.docx.pdf (2017.07.22.)