2020. évfolyam / 2020/2.

Quo Vadis, igaszságügyi nyelvészet?

Ön itt egy cikkrészletet talál. A teljes tanulmányt a Magyar Jogi Nyelv nyomtatott lapszámában olvashatja el. A folyóiratra itt tud előfizetni. A Magyar Jogi Nyelv – valamint további 23 jogi szaklap – valamennyi tanulmányát olvashatja a Jogkódex Szakcikk Adatbázis Plusz moduljában.

A különféle polgári és büntetőeljárásokban igen gyakran kerül sor igazságügyi szakértő kirendelésére vagy a felek általi bevonására. Nagy eljárásjogi kódexeink rendre meghatározzák, hogy a bíróságok és az eljáró hatóságok mikor vehetnek igénybe igazságügyi szakértőt.[2] Jellemzően akkor kerülhet erre sor, ha az eljárásban bizonyítandó tény merül fel, amelynek megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik. Olykor előfordul, hogy a felek a bizonyítási teher alakulására vonatkozó bírói kioktatás körében írásbeli tájékoztatást kapnak arról, hogy valamely kérdésben a bíróságnak nincs sem ismerete, sem szaktudása. A bizonyításban érdekelt fél számára ebből az következik, hogy igazságügyi szakértő kirendelését kell indítványoznia, ha eleget kíván tenni az őt terhelő bizonyítási kötelezettségnek. A tétlenség ilyenkor azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy a bíróság úgy tekinti, a fél nem kíván élni a bizonyításnak ezzel az eszközével. Álláspontom szerint a bíróságok gyakorta rendelnek ki igazságügyi szakértőt, illetve adnak helyt ilyen indítványnak akkor is, amikor erre valójában nem is lenne szükség, mert a per alapvetően a bíróság által eldöntendő jogkérdésre korlátozódik. Ez a gyakorlat abból eredhet, hogy a másodfokú bíróságok sokszor nem kellően részletes vagy alapos bizonyítás miatt utalják vissza első fokra az ügyeket, amit az első fokon eljáró bíróságok ilyen módon igyekeznek elkerülni. Az elmúlt években arra is volt példa, hogy a bíróság a közjegyzői nemperes eljárásban beszerzett igazságügyi szakvélemény ellenére maga is szakértőt rendelt ki ugyanazon szakkérdésre nézve, jóllehet, a régi polgári perrendtartás (Pp.) hatálya alatt a közjegyzői nemperes eljárásban készült szakvéleményt a bíróság által kirendelt szakértő véleményével kellett egyenértékűnek tekinteni. Az új Pp. ezt a kifejezett rendelkezést nem tartotta fenn, ugyanakkor hatályban maradt az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény, mely az előzetes bizonyítástól függetlenül is lehetővé teszi igazságügyi szakértő kirendelését közjegyzői eljárásban.[3] Az ítélkezési gyakorlatnak kell majd állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a közjegyző által kirendelt igazságügyi szakértő véleménye ezután milyen súllyal esik majd latba a peres eljárásokban.

Végül meg kell említeni azt az esetkört is, amikor a bíróság nem kívánja egyedül felvállalni az ítélkezés felelősségét, hanem azt részben vagy egészben az igazságügyi szakértőre igyekszik hárítani, és ezért ad helyt egyik vagy másik fél szakértő kirendelésére irányuló újabb és újabb indítványának. Jelen tanulmány szerzője ezt a gyakorlatot rendkívüli mértékben helyteleníti, mert az igazságszolgáltatásban betöltött szerepkörök súlyos torzulásához és a perek kilátástalan elhúzódásához vezet. Alapjogi aggályok is felmerülnek ezzel az eljárással kapcsolatban, hiszen a szakértők indokolatlan mértékű bevonása és a jogkérdések szakkérdésként kezelése folytán az ítélkezés jogi megalapozottsága, jogállami garanciarendszere szenvedhet csorbát. Különösen akkor veszélyes ez, amikor a bíróság túlzott mértékben alapoz olyan – esetleg állandóan változó, a tudomány mai állását tükröző – szakterületre, amelynek nincs kiforrott módszertana, és ahol nem garantált a szakértői eljárás folyamatos ellenőrzése. A kö­zelmúlt egyik példátlan esete volt, amikor a bíróság által kirendelt (nem nyelvész) igazságügyi szakértőtől eltűnt a per tárgyát képező végrendelet, a szakértő azonban – bírói felhívásra – mégis benyújtotta ellenőrizhetetlenné vált véleményét az eljárásban.[4]

Arató Balázs[1]
egyetemi docens,
Károli Gáspár Református Egyetem, Állam- és Jogtudományi Kar

 


[1] Arató Balázs egyetemi docens a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, a Kereskedelmi Jogi és Pénzügyi Jogi Tanszéken, és emellett a Polgári Jogi Tanszéken is oktat, továbbá ügyvédként is tevékenykedik.

[2] Ld. például a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 300. § (1) bekezdését, vagy a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény (Be.) 188. § (1) bekezdését.

[3] Ld. az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi
XLV. törvény 21–27/A. §-ait, melyek szerint szakértő kirendelésére kerülhet sor közjegyzői eljárásban. A jogintézmény elnevezése akár kissé megtévesztőnek is tűnhet, hiszen azt sejteti, hogy a szakértő kirendeléséhez valamilyen közjegyzői eljárásnak kell folyamatban lennie, és annak keretei közt kérhető igazságügyi szakértő kirendelése. Valójában ilyen követelmény nincs, bárki bármikor fordulhat a lakóhelye vagy székhelye szerint illetékes közjegyzőhöz, ha számára jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges.

[4] Ld. a Fővárosi Törvényszék előtt folyamatban lévő 21.P.25.192/2014. számú polgári pert.