Némileg formabontóan, egymáshoz láncszerűen kapcsolódó írások ismertetésére vállalkozom ebben a lapszemlében. Olyan tanulmányokat fogtam kézbe, amelyek e hasábokon békésen megférnek egymás mellett, bár a szerzők nem feltétlenül ismerik egymást, hiszen igen eltérő kutatói közegben tevékenykednek.
1. A Magyar Nyelvstratégiai Intézetet egy kormányrendelettel[1] 2014-ben hozták létre, és fejfájára felírható: „Élt három évet”. Bencze Lóránt vezetése alatt az intézmény kormányhivatal volt, és a kormány tanácsadójaként olyan tennivalókat fogalmazott meg, amelyeket más intézményeknek kellett volna elvégezni. Az egykori vezető évekkel későbbi, meglehetősen szubjektív összefoglalójából (Bencze 2024) kiderül, hogy más országokban is van hasonló nyelvstratégiai intézmény. Értelmezése szerint a nyelvstratégia a politika világához tartozik, és értelemszerűen része a nemzetpolitikának, ugyanakkor megvalósítása állami feladat, azaz közpénzből finanszírozandó. Az részletkérdés, hogy az állam hogyan oldja meg ezt a feladatot, az MTA-n belül – a Magyar Tudományos Akadémia már 1997-ben nyelvstratégiai konferenciát szervezett – vagy külön intézmény létrehozásával, illetve különböző intézményekre testálva a feladatköröket, vagy miniszteriális menedzseléssel.
A beszámolóban a szerző jelzi, hogy a nyelvstratégia olyan szakkifejezés, amelyik a beszélők számára rendezetlen (diffúz) fogalom, és nem tudják, mi rejtőzik mögötte, milyen érdekekkel van összekötve. A létesítő rendelet a bizalomhiányos társadalomban találgatásokat indított el az akadémikusokban, egyetemi tanárokban, nyelvészekben, a hadtudományi jelentése pedig eleve ismeretlen a társadalomban. Egy autószerelő mester mégis tudta, miről van szó: „A stratégia olyan, mint amikor valaki almát akar enni, akkor öt évvel előbb végig kell gondolnia és döntenie, hogy almafát ültet.” A stratégia tehát a célok, fő csapások, fő irányok, az eszközök kijelölése, és hogy mindezt hogyan alkalmazzuk. A stratégia tehát viszonylag állandó, kötött a hosszabb távú terv, cél érdekében. A gazdaságosságot, a társadalmi békét és ezek hatékonyságát szolgálják az olyan nyelvstratégiai elemek, mint a rendvédelmi, a közhivatali és a bírósági nyelv rendbetétele is. A kormánynak benyújtott két tucat nyelvstratégiai elem egyike a rendvédelmi és közigazgatási kommunikációról, egy másik pedig a hivatalos fordítások összehangolt fejlesztéséről szól. A kormány nyilatkozataiban például minden olyan kifejezést megfelelően kell használni (úgymint kultúra, integráció, asszimiláció, liberális, nemzeti), amelynek eltérő a jelentése országonként és nyelvenként, megelőzendő a fölösleges nézeteltéréseket.
Az intézetvezető nyugalmazott nyelvészprofesszor tudományos munkásságában elsődleges a nyelvek és elsősorban a magyar nyelv antropológiai megközelítése, így a nyelvhasználatnak az adott kultúrával, földrajzi, történeti, vallási és más körülményekkel való összefüggéseit, különbözőségeit vizsgálta, főként hatékonysági, retorikai-stilisztikai szempontból.
Tóth Judit
egyetemi docens,
Szegedi Tudományegyetem ÁJTK Alkotmányjogi Tanszék
* A kutatást a Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Humán és Társadalomtudományi Klaszterének Digitális Társadalom Kompetenciaközpontja támogatta. A szerző a Digitális nyilvánosság jogi, politikai aspektusai kutatócsoport tagja.
[1] 55/2014. (III.4.) Korm. rendelet
