DOI: https://doi.org/10.59851/mjny.9.1.3
Absztrakt: A tanulmány a vallomás befolyásolásának tilalmát vizsgálja a hatályos büntetőeljárási törvény kérdésfeltevésre vonatkozó szabályozásán keresztül. Azt mutatja be a standard kérdések formai és tartalmi jellemzőin keresztül, hogy a kérdésekkel való befolyásolás elkerülése miért nem valósítható meg a gyakorlatban pusztán azoknak a kérdéseknek a tilalmával, amelyek a választ magukban foglalják vagy útmutatást tartalmaznak a feleletre.
Kulcsszavak: vallomás befolyásolása, kihallgatás, standard kérdések
Abstract: The study examines the prohibition of influencing testimony through the regulation of questioning as set out in the current Criminal Procedure Code. It illustrates, through the formal and substantive characteristics of standard questions, that the avoidance of influence through questioning cannot be achieved in practice solely by prohibiting questions that contain the answer or provide guidance toward it.
Key words: influencing testimony, interrogation, standard questions
1. Bevezetés
A büntetőeljárás tisztességének biztosítása érdekében a jogalkotó számos lényeges garanciális rendelkezést rögzített a hatályos büntetőeljárási törvényben.[1] Az előremutató szabályozás ellenére azonban vannak olyan törvényi rendelkezések, amelyek a gyakorlatban nem, vagy csak nehezen megvalósíthatók, így pusztán formálisan tekinthetők a tisztességes eljárás biztosítékának. Ilyen a vallomások befolyásolásának tilalmát szabályozó Be. 180. § (4) és 186. § (3) bekezdése. A törvény szövege – eltérően a régi 1998. évi büntetőeljárási törvénytől – szó szerint nem említi a befolyásolás fogalmát, azonban a hivatkozott bekezdésekhez fűzött kommentárbeli magyarázatból egyértelművé válik, hogy ezek a bekezdések vonatkoznak a vallomás befolyásolásának tilalmára. A kérdésfeltevések tartalmáról nem rendelkezik a törvény, de az egyesbíró vagy a tanács elnökének kötelezettségévé teszi a válaszadás megtiltását a terhelthez vagy a tanúhoz intézett olyan kérdés esetén, amelyeket a törvény tilt.[2] A büntetőeljárási törvény alapján befolyásolásra alkalmasnak, és ezáltal tilalmazottnak számít az a kérdés, amely:
a) a választ magában foglalja, vagy a feleletre útmutatást tartalmaz,
b) a törvénnyel össze nem egyeztethető ígéretet tartalmaz, vagy
c) valótlan tény állítását foglalja magában.
Garanciális szempontból tehát rendkívül fontos a vallomás befolyásolásának elkerülésére való törekvés és az is, hogy a kérdések ne tükrözzék a kihallgató által elvárt választ. Ugyanakkor a törvényi megfogalmazás pontosításra szorul, mert a kérdések számos módon „magukban foglalhatják” a választ, de ez nem mindig jelent problémát, sőt ilyen kérdések nélkül elképzelhetetlen lenne a kihallgatás. Ezt emeli ki Vinnai (2017) is a rendőrségi kihallgatásokkal kapcsolatban. Megfigyelései szerint a kihallgatótiszt számos esetben olyan formában teszi fel a kérdését, hogy az akaratlanul is magában foglalja a választ, így a gyanúsítottnak csak annyi választási lehetősége van, hogy igennel vagy nemmel feleljen. Ez azonban jellemzően nem szándékos és rosszindulatú befolyásolás, hanem pusztán könnyebbé és gyorsabbá teszi a jegyzőkönyvezés folyamatát. Az ilyen betarthatatlan szabályozás azt eredményezheti a gyakorlatban, hogy a jogalkalmazók nem veszik komolyan a szabály mögött lévő, egyébként rendkívül fontos és igazolható jogalkotói szándékot, és nem törekednek a rendelkezés betartására (Bencze 2018).
A hatályos büntetőeljárási törvényünket összehasonlítva a korábbival az mondható el, hogy az 1998. évi
XIX. törvény 290. § (3) bekezdése még expressis verbis rögzíti a befolyásolás tilalmát a „választ magában foglaló” kérdésekkel együtt:[3]
„Ha a kérdés a vádlott befolyásolására alkalmas, illetőleg a választ magában foglalja, az nem az ügyre tartozik, arra illetéktelen személy tette fel, a tárgyalás tekintélyét sérti, vagy az ismételten ugyanarra a tényre irányul, a tanács elnöke a kérdésre a feleletet megtiltja.”
Ahogyan azt a hatályos Be. kommentárja is egyértelművé teszi, nem arról van szó, hogy a jogalkotó figyelmen kívül hagyja vagy kevésbé lényegesnek tartja a vallomások befolyásolásának elkerülését, csak az új Be. más módon rögzíti azt. Míg a befolyásolásra alkalmasság már nem szerepel a hatályos törvény szövegében, addig a választ magában foglalja megmaradt, amely mellett megjelenik a feleletre útmutatást tartalmaz megfogalmazás is.
A jelen tanulmány célja annak bemutatása, hogy a gyakorlatban miért nem lehet elkerülni azokat a kérdéseket, amelyek a választ magukban foglalják, és hogy a kérdésekkel való befolyásolás elkerülése miért nem valósítható meg pusztán azoknak a kérdéseknek a tilalmával, amelyek a választ magukban foglalják vagy útmutatást tartalmaznak a feleletre vonatkozóan.
Varga Marianna
tudományos munkatárs
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont
[1] A tanulmányban büntetőeljárási törvény alatt a jelenleg hatályos, 2017. évi XC. törvényre hivatkozok. Azokon a helyeken, ahol a régi, 1998. évi XIX. büntetőeljárási törvényről írok, külön jelzem, és régi büntetőeljárási törvényként említem.
[2] A kérdés, azon túlmenően, hogy nem lehet alkalmas a terhelt/tanú befolyásolására, nem vonatkozhat a vád tárgyává tett ügyön kívüli körülményekre, és nem sértheti a tárgyalás vagy a bíróság tekintélyét. Kérdést illetéktelen személy nem tehet fel, és a perelhúzás veszélye miatt nem tehető fel ismételten olyan kérdés, amelyre a kihallgatott már határozott választ adott. A kérdezés módja a vádlott emberi méltóságát sem sértheti.
[3] A régi Be. 293. § (2) bekezdése alapján ezt a rendelkezést a tanúk kihallgatására is alkalmazni kellett.
