Absztrakt: A jogi nyelv nyelvtanának sok kutató által feltárt sajátosságaihoz a cikk csekély mértékben járul csak hozzá, amennyiben az igekötők használatának néhány új keletű, a hazai jogforrásokban terjedőben lévő megoldásait veszi szemügyre. Mivel az igekötők szerepe a magyar nyelvben meglehetősen komplex, a szerző több szöveges példával illusztrálja, hogy a jogi ategória-képzéshez, valamint a szövegezés tömörítéséhez miként járulhat hozzá a sajátos igekötős ige (és abból képzett főnév, melléknév) alkalmazása. Ugyanakkor nem bizonyított, hogy ez olyan szaknyelvi megoldás, ami a normatív tartalom egyedüli átadását szolgálná, és a könnyen érthetőséget lehetne erősíteni általa. A példák a hatályos jogszabályokból és közjogi szervezetszabályozó normákból származnak, és láthatóan az utóbbi években népszerűek.
Kulcsszavak: igekötők a jogi szövegekben, kifektet, elszámoló számla, leszabályoz, összerendelési nyilvántartás, digitális polgárság, neologizmus
Abstract: The article makes only a minor contribution to the peculiarities of the grammar of legal language, which have been identified by many researchers, by looking at some recent forms of preverbs that are emerging in domestic legal sources. Since the role of preverbs in Hungarian is rather complex, the author illustrates with several textual examples how the use of the specific preverbs (and the noun or adjective versions formed from it) can contribute to the legal categorization and to the concision of the text. However, it has not been shown that this is a linguistic solution that can be used to convey normative content alone and to enhance clarity. The examples are taken from existing legislation and public law rules and seem to have proliferated in recent years.
Keywords: preverbs in legal text, laying out, settling account, over-regulating, assembling (data) register, digital citizenship, neologism in legal language
Bevezetés
A „kötő” melléknév és főnév, számos köznapi szóösszetételben fordul elő, például kötőcérna; kötőmunkás; bajuszkötő; gombkötő; harisnyakötő; haskötő; karkötő; kefekötő; kerékkötő; kévekötő; könyvkötő; lókötő; sérvkötő; szitakötő; üzletkötő vagy igekötő. Most ez utóbbiakról lesz szó. Deviáns szokás a Magyar Közlöny rendszeres olvasása, az meg különösen, ha a jogszabályok szövegét anyanyelvi beszélőként és jogászként nyelvileg is ízlelgetem. A sztenderd nyelvhasználattól eltérő igekötőkre figyeltem fel, vajon ezekre miért van szükség a jogi normákban, milyen sajátos tartalmat fejezhet ki ezzel a jogalkotó? Előfeltevésem szerint csakis a szükségességi elv állhat a különös igekötő-használat hátterében, ám ha ez hiányzik, akkor más okokat kell keresni.
Tóth Judit
egyetemi docens,
Szegedi Tudományegyetem ÁJTK Alkotmányjogi Tanszék
* A kutatást a Szegedi Tudományegyetem Interdiszciplináris Kutatásfejlesztési és Innovációs Kiválósági Központ (IKIKK) Humán és Társadalomtudományi Klaszterének Digitális Társadalom Kompetenciaközpontja támogatta. A szerző a Digitális nyilvánosság jogi, politikai aspektusai kutatócsoport tagja.
