Jog(történet) és nyelv: a közigazgatási fegyelmi jog „büntetőjogiasodásának” nyelvi aspektusai a levéltári forrásokban¹

Szerző: Sallai Balázs
A jelen munka, bár szintén jogtörténeti jellegű, annyiban azonban mégis eltér, hogy nem egy – például a magán- vagy bányajogi – jogterület szakszókészletének egy korszakban meglévő állapotát igyekszik megjeleníteni, hanem a közigazgatási jog egyik részterülete (Tamás 2018) szókészletének „mozgását,” vagyis formálódását, bővülését szeretné felvázolni.

Quo Vadis, igaszságügyi nyelvészet?

Szerző: Arató Balázs
A különféle polgári és büntetőeljárásokban igen gyakran kerül sor igazságügyi szakértő kirendelésére vagy a felek általi bevonására. Nagy eljárásjogi kódexeink rendre meghatározzák, hogy a bíróságok és az eljáró hatóságok mikor vehetnek igénybe igazságügyi szakértőt.

A Plain Language Movement kulturális kontextusa – társadalmi háttér, történeti irányok és eredmények az Egyesült Államokban*

Szerző: Üveges István
A nyelvek folyamatos változása régóta ismert tény a nyelvtudomány valamennyi ágában. Az egyes nyelvállapotok diakrón eltéréseket mutatnak (történeti rétegződés), de azonos időben sem csak egyetlen „nyelv” létezik (nyelvjárások, szaknyelvek, zsargon, szleng, irodalmi/standard nyelvváltozat stb. mind párhuzamosan vannak jelen egy nyelv életében).

Együttműködés a Szellemi Tulajdonjog Világszervezetével: a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen végzett szabadalmi terminológiai egyetemi hallgatói projekt tapasztalatairól*

Szerző: Tamás Dóra Mária
A tanulmány célja a Szellemi Tulajdonjog Világszervezet (World Intellectual Property Organization, WIPO) szabadalmi fordítási osztályával (Translation Cooperation Treaty [PCT] Translation Division) együttműködésében megvalósított egyetemi hallgatói terminológiai projekt bemutatása.

Jog, nyelv, pszichológia II.: Kutatási eredmények gyakorlati alkalmazásai

Szerző: Torma Judit
Az előző Jog, nyelv, pszichológia tanulmány (Torma 2020) arra vállalkozott, hogy a jog és nyelv kutatási irányzatát összekapcsolja pszichológiai elméletekkel és kutatási eredményekkel, ezáltal demonstrálva azt, hogy amikor jogi nyelvről beszélünk, a cselekvő vizsgálata legalább olyan fontos a megértéshez, mint a megjelenő nyelvi konstrukcióé.