DOI: https://doi.org10.59851/mjny.9.2.2
Absztrakt: Tanulmányunk célja elősegíteni a jogi szakemberek és a nyelvi közvetítők együttműködését azzal, hogy feltárjuk a két terület szakértőinek értelmezési különbségeit, megértve a jogászi „szó szerinti értelem” fogalmát mint kiindulási pontot és azt, hogyan értelmezik a jogászok és a nyelvi közvetítők, amikor „szó szerinti fordítás” az elvárás a bírósági tolmácsolás során. A jogi szakszövegek egy nyelven belüli eltérő értelmezése már eleve jelentős félreértéseket és nehézségeket okozhat. Amikor a bírósági tárgyaláson egy idegen nyelv használata is megjelenik, akkor ez tovább nehezíti a jogértelmezést és -alkalmazást, pedig a bírósági tárgyaláson a bíró és a tolmács közti megfelelő jogi szaknyelvi kommunikáció akár perdöntő jelentőségű is lehet. A „szó szerinti fordításra” vonatkozó értelmezési különbségek megértésére különböző empirikus vizsgálati módszereket alkalmaztunk, a szakirodalomra és saját bírósági tolmácsként szerzett tapasztalatainkra támaszkodva kérdőívet állítottunk össze bírák számára, továbbá írásbeli interjút készítettünk tapasztalt bírósági tolmácsokkal. A vizsgálat eredményei az ELTE BTK Nyelvi Közvetítés Intézete Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén jelenleg is folyó bírósági és hatósági tolmácsok képzésében hasznosíthatók, továbbá jogi szakemberek számára is érdekesek lehetnek a bírósági tolmácsokkal való közös munka során.
Kulcsszavak: szó szerinti értelem, szó szerinti fordítás, jogértelmezés, bírósági tolmácsolás, jogi szaknyelv és terminológia
Abstract: This paper aims to promote cooperation between legal professionals and language mediators by exploring interpretive differences between experts in the two fields. As a starting point, we examine the legal professional’s concept of “literal meaning” and investigate how legal professionals and language mediators understand the notion of “literal translation” when it is expected in the context of court interpreting. Divergent interpretations of legal texts even within a single language may lead to significant misunderstandings and difficulties. When the use of a foreign language is also involved in court proceedings, this further complicates legal interpretation and the application of the law, even though effective professional communication between the judge and the interpreter in the legal domain may be of decisive importance during a trial. To understand the differences in the interpretation of “literal translation,” we applied various empirical research methods. Drawing on the relevant literature and on our own professional experience as court interpreters, we compiled a questionnaire for judges and conducted written interviews with experienced court interpreters. The findings of this study can be applied in the ongoing training of court and public service interpreters at the Department of Translation and Interpreting of the Institute of Language Mediation, Faculty of Humanities, Eötvös Loránd University (ELTE), and may also be of interest to legal professionals in their collaboration with court interpreters.
Keywords: literal meaning, literal translation, legal interpretation, court interpreting, legal language and terminology
1. Bevezetés
Tanulmányunk tárgyát Blutman (2024) korábbi, e folyóirat hasábjain megjelent írása ihlette, aki azzal keltette fel érdeklődésünket, hogy a szó szerinti jogértelmezésről írt részletesen. Szabó (2025) ugyanezen lapszámban közzétett tanulmánya is megerősített bennünket abban, hogy érdemes a szó szerinti jogértelmezés és a bírák által elvárt szó szerinti fordítás közti kapcsolatot közelebbről is megvizsgálnunk. A nyelvi közvetítés területén ez egy kevéssé kutatott terület, annak ellenére, hogy a gyakorlatban sokszor felmerülő dilemma (vö. Horváth 2017, Puklus 2025). Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy jelen tanulmányban gyakran a „szó szerinti fordítás” megnevezést használjuk, ugyanakkor tisztában vagyunk és egyetértünk a fordítási és a tolmácsolási folyamat fordítástudományban való elkülönítésével (Vö. Szabari 1999, Klaudy 1997). Amikor feltettük első kérdéseinket, úgy tűnt, mintha Pandóra szelencéjét nyitottuk volna fel.
A tanulmány közvetlen célja annak vizsgálata, hogy a jogászok mit értenek a „szó szerinti értelem” és „szó szerinti fordítás” alatt, milyen motiváció húzódik meg mögötte és mi a nyelvi közvetítők hozzáállása ehhez. Véleményünk szerint tudatosítás révén a felek jobban megérthetnék a másik fél munkamódszereit és ezáltal javulhatna a tolmácsolás mint szolgáltatás minősége is.
2. Szakirodalmi áttekintés és alapfogalmak
2.1. A jogi szaknyelv főbb jellemzői
Amennyiben a hagyományos felfogás szerint közelítünk a jogi szaknyelv meghatározásához, úgy elmondhatjuk, hogy a tételes jogot (jogszabályokat), a jogalkalmazást (eljárások nyelvét) és a jogtudomány nyelvét értjük alatta, ami még kiegészíthető a jogi ismeretterjesztéssel és tömegtájékoztatással, azaz a jogász és laikus közti kommunikációban használt kifejezésmódokkal (Dobos 2009, Novák 2014), és érinti az élet szinte összes területét, éppen ezért határai elmosódottak (Tamás 2025). A tolmácsok munkája során elsősorban a következő helyszíneken találkoznak a jogi szaknyelvvel: „a bíróság, az ügyészség, a rendőrség, a közjegyzői munka, a büntetés-végrehajtási intézetek, az igazságügyi szakértők, a közigazgatási szervek közti nemzetközi megkeresések (jogsegélyek) és együttműködés, továbbá megemlíthetők még a hazai törvényhozás, az uniós és nemzetközi fórumok színhelyei” (Tamás 2025: 59).
Dobos (2014) a jogi szaknyelv legfontosabb ismérveit veszi számba, így például azt, hogy túlnő az adott szakma és szakterület határain és szókincsét a társadalomban széles rétegek használják és a szabályozás alá vont területek szaknyelvi jellegzetességei hatással vannak a jogszabály nyelvezetére, így szakszókincse többnyire a köznyelvből táplálkozik. A szókincs használati módja, a közlés minősége és formája más szaknyelvekhez képest nagyobb jelentőséggel rendelkezik. A pontos szóhasználat és megfogalmazás kiemelt jelentőségű és a szakszerűség mellett fontos elem a közérthetőség, amelyet bizonyos szempontból előre feltételez. Kurtán (2020) is elemzi a jogi szaknyelvet rétegezettsége és közérthetősége felől, továbbá Tamás (2025) könyvében részletesen kitér a jogi terminológia jellemzőire (például: naprakészség igénye, elvont fogalmak, egyértelműség és rugalmasság kettőssége, rendszerbe ágyazottság, országspecifikusság, kontextusfüggőség). A Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Jogelméleti és Jogszociológiai Tanszékén 2014 és 2018 között jogászok és nyelvészek együttműködésben készített kutatás fő célja az volt, hogyan tudják konkrét korpusznyelvészeti vizsgálatokkal is a jogi szaknyelv eddig csak feltételezett számos jellemzőjét igazolni. Ebből épült fel a Miskolc Jogi Korpusz, melynek eredményeiről ír Vincze (2015) összefoglaló jellegű tanulmányában (l. bővebben: Szabó 2015, Szabó–Vinnai 2018).
Szabó (2025) a jogtudomány oldaláról közelítve írja le tanulmányában a jogi nyelv sajátszerűségeit. Ezek közé sorolja többek közt a jogi nyelv sajátjaként a homályosságot, azaz a jog szemantikai nyitottságát, amelynek köszönhetően a jog mint nyitott szövedék létezik. A szövegbe ágyazottság, azaz a textualizmus pedig megköveteli az értelem kontextusbeli olvasatát. Megemlíti még az elvontságot, azaz a jog fogalmainak jelölői nem léteznek az empirikus valóságban és a jogintézmények csak elnevezéseikkel válnak valóságossá. A normaszöveg általánossága szükségszerű, hiszen a normának több élethelyzetre kell alkalmazhatónak lennie, de ezáltal távolság keletkezik a normaszöveg és a norma között, ami megnehezíti a normaalkotó szándékainak megértését (intencionalizmus), bonyolultságot és joghézagokat is keletkeztet, amelyeket a bírói értelmezés fed le. Ezek a jellegzetességek több ponton is egyeznek a nyelvészeti és azon belül a terminológiai megközelítéssel (l. elvontság, rugalmasság, kontextusfüggőség), de az említett tulajdonságok a nyelvészettel ellentétben nem tág kategóriákban gondolkodva, hanem inkább szűkebben, a jog funkcionalitása, az észszerűség felől közelítve foglalkoznak a jogi nyelvvel és annak értelmezési kérdéseivel.
Tamás Dóra Mária
tudományos főmunkatárs,
ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont, Lexikológiai Intézet
óraadó tanár, ELTE BTK Nyelvi Közvetítés Intézete
Puklus Márta
tolmács, szakfordító
óraadó tanár,
ELTE BTK Nyelvi Közvetítés Intézete, Fordító- és Tolmácsképző Tanszék
